Abházia

Hivatkozások szerkesztése
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Abház Köztársaság szócikkből átirányítva)
Nem tévesztendő össze a következővel: Abbázia.
Abház Köztársaság
Аҧсны Аҳәынҭқарра
Республика Абхазия
Abházia zászlaja
Abházia zászlaja		 Abházia címere
Abházia címere
Nemzeti himnusz: Aiaaira
FővárosaSzuhumi
é. sz. 43° 00′, k. h. 40° 59′Koordináták: é. sz. 43° 00′, k. h. 40° 59′
Államformaköztársaság (de facto)
Vezetők
ElnökAslan Bzhania
MiniszterelnökAlexander Ankvab
Hivatalos nyelvabház, orosz
Beszélt nyelvekgrúz, mingrél, szván, örmény, cserkesz
Népesség
Népszámlálás szerint245 246 fő (2018)
Földrajzi adatok
Terület8 660[1] km²
IdőzónaMoszkvai idő (UTC+3)
Egyéb adatok
Pénznemabház apsar, orosz rubel ([[ISO 4217|RUB]])
Elektromos csatlakozóEuroplug
A Wikimédia Commons tartalmaz Abház Köztársaság témájú médiaállományokat.
Abházia térképe

Abházia (abházul Аҧсны [Apsznü], grúzul აფხაზეთი [Aphazeti vagy Abhazeti], oroszul Абхазия [Abhazija]) tisztázatlan státuszú terület a Kaukázusban. 1992 óta de facto független állam, azonban függetlenségét csak Oroszország, Szíria, Nicaragua és Venezuela, valamint a szintén vitatott Dnyeszter Menti Köztársaság, Dél-Oszétia és Hegyi-Karabah ismeri el. A többi állam Grúzia részének tekinti (Dél-Oszétiával együtt).

Földrajz[szerkesztés]

Abházia domborzati térképe

A Nyugat-Kaukázus déli oldalán fekszik. Északról az Oroszországi Föderáció (a Krasznodari határterület és Karacsáj-Cserkeszföld), délkeletről Grúzia, délnyugatról a Fekete-tenger határolja. Legmagasabb pontja a Dombaj Ulgen (4046 m). Fő folyói a Kodori és a Bzib.

Abháziában van a világ két legmélyebb ismert barlangja, a Kruber-barlang és a Verjovkina-barlang.

Éghajlat[szerkesztés]

A partvidék éghajlata szubtrópusi, a hegyekben magashegyi. Sok az eső, a partvidéken évi 1000–1500 mm, a hegyekben 1700–3500 mm.

Éghajlattáblázat
Szuhumi éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)8,09,012,016,019,023,025,026,023,019,015,012,017,3
Átlagos min. hőmérséklet (°C)2,02,05,08,012,017,019,019,015,011,07,03,010,0
Átl. csapadékmennyiség (mm)1371131351231151271001231271211331521506
Forrás: Weatherbase, Georgia Travel Climate Inf.

Történelem[szerkesztés]

Abház Autonóm Köztársaság
Аҧсны aвтономтә республикa aиҳaбырa
აფხაზეთის ავტონომიური რესპუბლიკის მთავრობა
Abházia zászlaja
Abházia zászlaja		 Abházia címere
Abházia címere
FővárosaChkhalta
é. sz. 43° 00′, k. h. 40° 59′Koordináták: é. sz. 43° 00′, k. h. 40° 59′{{#coordinates:}}: nem lehet egynél több elsődleges címke oldalanként
ÁllamformaGrúzia autonóm tartománya
Vezetők
A tartományi kormány elnökeMalkhaz Akishbaia
A legfelsőbb tanács elnökeTemur Mzhavia
Hivatalos nyelvabház, grúz
Népesség
Népszámlálás szerint245 246 fő (2018)
Földrajzi adatok
Terület8665 km²
IdőzónaUTC +3 (UTC)
Egyéb adatok
Pénznemgrúz lari ([[ISO 4217|GEL]])
Elektromos csatlakozóEuroplug
A Wikimédia Commons tartalmaz Abház Autonóm Köztársaság témájú médiaállományokat.

Korai történelem[szerkesztés]

Az i. e. 9-6. században a mai Abházia területe Kolkhisz (Kolkha) grúz királysághoz tartozott, annak felbomlása után i. e. 63-ban Egrisi királyság kebelezte be. Görög kereskedők kikötőket létesítettek a Fekete-tenger partján. Ezek egyike volt Dioscurias, amelyből kifejlődött Szuhumi, Abházia hagyományos fővárosa.

A rómaiak az 1. században vonták uralmuk alá Egrisi királyságot. Uralmuk a 4. századig tartott, akkor Egrisi visszanyerte függetlenségét, de a Bizánci Birodalom érdekszféráján belül maradt. Bár nem ismert, hogy Abházia lakossága mikor lett keresztény, tény, hogy Pitius volt a metropolita 325-ben. Részt vett a niceai zsinaton. A 7. században Abházia autonóm fejedelemség volt a Bizánci Birodalomban – ez a helyzet a 9. századig maradt fenn, amikor egyesült Imereti tartománnyal és létrejött az Abház Királyság. A 9-10. században grúz királyok próbálkoztak valamennyi grúz tartomány egyesítésével – 1001-ben III. Bagrat király létrehozta az első egységes grúz királyságot.

A 16. században, az egységes grúz királyság felbomlása után a területet a törökök foglalták el. Ekkortájt tértek át az abházok az iszlám vallásra. A törököket a grúzok szorították ki, akik létrehozták az autonóm abház fejedelemséget a Shervashidze (vagy Sharvasidze, vagy Chachba) dinasztia uralma alatt.

Abházia Oroszországban és a Szovjetunióban[szerkesztés]

Az oroszok benyomulása a Kaukázusba elszigetelt, de gyakori összeütközésekre vezetett az oroszok és a kaukázusi népek között. Végül háború tört ki a Kaukázusban, ennek során Oroszország meghódította a Kaukázus északi és nyugati részét. A különböző grúz hercegségeket az Orosz Birodalom 1801 és 1864 között annektálta. Az oroszok kisebb területeket szakítottak ki Abháziából 1829 és 1842 között; de hatalmukat nem ismerték el 1864-ig, amikor a helyi fejedelemségek feloszlatásakor megszűnt a Shervasidze fejedelmek uralma. Sok muszlim abház vándorolt ki Törökországba 1864 és 1878 között. Arányukat az abház lakosság 60%-ára teszik, bár a korabeli népszámlálási adatok nem megbízhatóak.

Mai abház történészek szerint nagy területek maradtak lakatlanul, ahova örmények, grúzok és oroszok (mind keresztények) költöztek. Ezt az állítást grúz történészek hevesen vitatják, akik szerint grúz törzsek (migréliaiak és szvanok) már a Kolkhiszi királyság kora óta élnek Abháziában. Szerintük az abházok azoknak az észak-kaukázusi népeknek (adige, apszua) a leszármazottjai, akik a Kaukázustól északra eső vidékről vándoroltak be Abháziába, és keveredtek a már ott élő grúz lakossággal.

Az 1917-es októberi orosz forradalom után 1918-ban létrejött a független Grúzia, ennek része volt Abházia. Grúzia mensevik kormányzata korlátozott autonómia megadásával gondolta megoldani a terület problémáit. 1921-ben a bolsevik Vörös Hadsereg megszállta Grúziát, és véget vetett a rövid életű függetlenségnek. 1931-ben Sztálin Abháziát autonóm köztársasággá alakította szovjet Grúzián belül. A névleges autonómia dacára szigorú központosított uralom érvényesült. A grúz lett a hivatalos nyelv. Lavrentyij Berija ösztönözte a betelepülést Abháziába, és a nyomás hatására sokan át is települtek. Később, az 1950-es és 1960-as években I. Vazgen és az örmény katolikus egyház bátorította és támogatta az áttelepülést Örményországból Abháziába. Jelenleg az örmények a legnagyobb kisebbség Abháziában.

Az abházok elnyomása Sztálin halálával és Berija kivégzésével ért véget, attól kezdve nagyobb szerepet kaptak a köztársaság kormányzatában. Mint a legtöbb kis köztársaságban, a szovjet kormányzat bátorította a kultúra, különösen az irodalom fejlődését. Etnikai kvóták bevezetése a bürokrácia posztjain az abházok politikai befolyásának csökkenéséhez vezetett, mert kisebbségbe kerültek a köztársaságban. Ez az „oszd meg és uralkodj” elvének gyakorlati megvalósulása volt, így lett a helyi elit megosztott, de megosztottan is a szovjet hatalom támogatója. A többi etnikai csoport – legkivált a grúzok – vezetői is diszkriminációról beszéltek, nőttek az etnikai feszültségek a köztársaságban.

A függetlenségre törekvő grúz ellenzék már 1988 végén meghirdette a grúziai autonómiák felszámolásának szándékát. A grúz többségű Abháziában a grúz nacionalisták 1989 tavaszán tüntetések sorozatát szervezték, az abházokról mint észak-kaukázusi betelepültekről beszéltek. Az abházok márciusban nagy tüntetésen követelték Lihniben az autonóm köztársaság függetlenségét.[2]

Az abház háború[szerkesztés]

Panoráma a Picunda-fokról

Amikor a Szovjetunió szétesett 1991-ben, az abházok és grúzok közötti etnikai feszültség nőtt, miközben Grúzia haladt a függetlenség felé. Sok abház ellenezte a grúz függetlenséget, attól való félelmében, hogy az felszámolja autonómiájukat. Saját különálló szovjet köztársaságot szerettek volna. Ez a vita 1989. július 16-án Szuhumiban zavargásokhoz vezetett. Tizenhat grúzt megöltek, és 137 megsebesült, amikor ők megpróbáltak egy abházt eltávolítani a grúz egyetemről. Néhány nap után szovjet csapatok állították helyre a rendet, de folytatódott a rivális milíciák egymást provokálása.

A Mihail Gorbacsov által 1991. március 17-én a Szovjetunió megújításáról kiírt népszavazást a grúz szovjet köztársaság bojkottálta, de Abházia lakosságának 52,3%-a – gyakorlatilag az összes nem grúz – részt vett rajta, és túlnyomó többségük (98,6%) az unió fenntartására szavazott. A március 31-én Grúzia függetlenségéről tartott népszavazást viszont a nem grúzok bojkottálták. A grúz lakosság nagy többsége Grúzia függetlenségét támogatta. Ennek nyomán 1991. április 9-én Grúzia kikiáltotta függetlenségét a korábbi disszidens, Zviad Gamszahurdia vezetésével.

Gamszahurdia nagyon gyorsan népszerűtlenné vált, és decemberben a Grúz Nemzeti Gárda megszállta Tbilisziben a kormányzat hivatalait Tengiz Kitovani parancsára. Az államcsíny után néhány héttel, 1992 januárjában ő is lemondásra kényszerült. Eduard Sevardnadze korábbi szovjet külügyminiszter, akinek nagy szerepe volt a Szovjetunió lebontásában, váltotta fel a grúz elnöki székben Gamszahurdiát. Ezzel a kormányzatban a keményvonalas grúz nacionalisták kerültek döntő pozíciókba.

1992. február 21-én a Grúziát uraló katonai tanács érvénytelennek nyilvánította a szovjet időszak alkotmányát, és ismét hatályba helyezte az 1921-es alkotmányt. Sok abház úgy tekintett erre a lépésre, mint autonómiájuk felszámolására. 1992. július 23-án a szakadár abház rezsim kikiáltotta a függetlenségét Grúziától, bár ezt a lépést más hatalom nem ismerte el. A grúz kormányzat Gamszahurdia híveit vádolta a belügyminiszter elrablásával és fogságba vetésével Abháziában. 3000 katonát vezényelt a térségbe a rend helyreállítására. Súlyos harcok bontakoztak ki Tbiliszi erői és az abház milícia között Szuhumiban és környékén. Az abház hatóságok elutasították Grúzia igényeit és invázióról beszéltek. Az egyhetes harc számos sebesülést okozott mindkét oldalon. Végül a grúz kormány erői ellenőrzésük alá vonták Abháziát, és elvágták a régiót a külvilágtól.

Az abházok katonai veresége vezetett egy sajátos szervezet megalakulásához. A Kaukázusi Hegyi Népek Konföderációja Észak-Kaukázus oroszbarát mozgalmainak gyűjtőszervezete volt. Részt vettek benne csecsenek, kozákok, oszétok, Oroszországból érkezett önkéntesek százai. Itt tevékenykedett Samil Baszajev, aki később a Moszkva-ellenes csecsen szakadárok egyik vezetője lett. Ők támogatták az abház szeparatistákat a grúz kormányzat ellenében. Beszámolók szerint reguláris orosz erők is beavatkoztak a szakadárok oldalán. Szeptemberben az abházok és orosz önkéntesek a tűzszünet megsértésével megtámadták a Gagrát, és Abházia jelentős részét megtisztították a grúz erőktől. Sevardnadze kormányzata Oroszországot gyanúsította a lázadók támogatásával, Grúzia területi épségének megbontásával, a grúz-orosz határ frontvonallá változtatásával. 1992 végére a lázadók ellenőrzésük alá vonták Abházia Szuhumitől északnyugatra eső részét.

A konfliktus megoldatlan maradt 1993 júliusáig, amikor abház lázadók sikertelen támadást indítottak a grúz kézen levő Szuhumi ellen. Körülvették és lőtték a várost, ahol Sevardnadze csapdába esett. Július végén a grúzok győztesnek tekintették magukat. 1993 szeptember közepén az abházok újabb támadást indítottak. Tíznapos súlyos harc után 1993. szeptember 27-én elfoglalták Szuhumit. Sevardnadze éppen csak megszökött a halál elől, miután tarthatatlanná vált helyzete a városban. Akkor döntött a menekülés mellett, amikor a szeparatista mesterlövészek lőni kezdték a szállodát, ahol lakott. Abházok, észak-kaukázusi önkéntesek és szövetségeseik számos atrocitást követtek el a városban maradt grúzokkal szemben, ez a szuhumi mészárlás. A tömeggyilkosságok és rombolások még két hétig folytatódtak, ezerszámra haltak meg és tűntek el az emberek.

Ezután az abház erők gyorsan elfoglalták Abházia többi részét, mert a grúz erőket lekötötte Zviad Gamszahurdia híveinek lázadása Mingréliában. A vereség kaotikus következményei miatt szinte minden grúz elmenekült a régióból. Menekültek a győztesek etnikai tisztogatása elől. Sok ezren meghaltak – különböző becslések szerint 10 000 – 30 000 grúz és 3000 abház esett áldozatul – és mintegy 250 000 ember (többségében grúz) kényszerült elhagyni lakhelyét.

A háború alatt mindkét oldal súlyosan vétett az emberi jogok ellen, az abházok és szövetségeseik etnikai tisztogatását elítélte az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) budapesti (1994), lisszaboni (1996) és isztambuli (1999) ülése.

A háború utáni Abházia[szerkesztés]

2004. október 3-án elnökválasztást tartottak Abháziában. Ezen a választáson Oroszország Raul Khadjimbát támogatta. Ő korábban miniszterelnök volt, Vlagyiszlav Ardzinba szeparatista elnök támogatója. Ardzinba betegsége miatt nem indult. Oroszország elnöke, Vlagyimir Putyin plakátokon támogatta Khadjimbát, aki munkatársa volt a KGB-ben, Szuhumiban. Orosz parlamenti küldöttség érkezett Khadjimba támogatására, meg népszerű énekesek Joszip Kobzon vezetésével.

De Raul Khadjimba elvesztette az elnökválasztást Szergej Bagapssal szemben. A köztársaságban feszült helyzet alakult ki, a választási eredményeket semmisnek nyilvánította a Legfelsőbb Bíróság. Tárgyaltak, majd a riválisok közösen indultak – Bagaphs lett az elnökjelölt és Khadjimba az alelnökjelölt.

2006 júliusában grúz rendőri erők sikeres műveletet indítottak a grúzok lakta Kodori-szoros lázadó adminisztrátora, Emzar Kvitsiani ellen. Őt Grúzia előző elnöke, Eduard Sevardnadze nevezte ki, és nem ismerte el Miheil Szaakasvilit, aki a rózsás forradalomban leváltotta Sevardnadzét. Bár Kvitsiani megszökött, mielőtt a grúz rendőrök elfogták volna, a Kodori-szoros ismét a tbiliszi kormány hatalmába került.

A háború utáni években folyamatos volt a szórványos erőszak. Bár az oroszok békefenntartóként voltak jelen, grúz hivatalnokok rutinszerűen azzal vádolták őket, hogy fegyverrel látják el és pénzügyileg támogatják az abház lázadókat. Az orosz támogatás nyomán az orosz rubel lett Abházia tényleges pénze. Oroszország megkezdte Abházia lakosságának ellátását útlevéllel. Grúzia gyakran vádolta Oroszországot légterének megsértésével, azzal, hogy helikopterekről támadja a Kodori-szoros grúz ellenőrzés alatt álló településeit. 2008 áprilisában egy orosz MiG–29-es – amely ki volt tiltva Grúzia légteréből, beleértve Abháziát is – lelőtt egy grúz pilóta nélküli felderítő repülőgépet.

A függetlenség kikiáltása után[szerkesztés]

2008. augusztus 9-én az abház erők tüzet nyitottak a Kodori-szorosban a grúz csapatokra, miután grúzok rakétát küldtek rájuk. Ez összefüggésben állt az akkor zajló orosz–grúz háborúval. Akkoriban döntött úgy Oroszország, hogy fegyverrel támogatja az oszét szakadárokat, akiket Grúzia támadott. A konfliktus Oroszország és Grúzia közötti nyílt háborúvá eszkalálódott. 2008. augusztus 10-én mintegy 9000 orosz katona érkezett Abháziába, jelentősen megerősítve az ott állomásozó orosz békefenntartókat. Mintegy 1000 abház katona indult az Abházián belüli, a grúz kormány ellenőrzése alatt álló terület elfoglalására a Kodori-szoros felső részén. Augusztus 12-én az utolsó grúz csapatok és civilek is elhagyták Abháziát. Abházia függetlenségét 2008. augusztus 26-án ismerte el Oroszország. 2008. november 17-én az abház parlament ratifikálta azt a törvényt, amely engedélyezi Oroszországnak katonai támaszpont építését Abháziában 2009-ben.

2020-ban nagy problémát jelent az országban az áramhiány. Naponta 3-4 órát van a háztartásokban áram, ugyanis a jogi szabályozatlanság miatt rengeteg üzletember itt létesít "bitcoin-bányákat", amelyekhez nagy fogyasztású számítógépek kellenek.[3]

Politika[szerkesztés]

1992 óta de facto független állam, de a legtöbb ország Grúzia részeként tekint rá. Grúzia a régiót autonóm köztársaságként ismeri el.[4][5]

A Colorado Boulder Egyetem 2010-es tanulmánya szerint Abházia lakosságának túlnyomó többsége támogatja a függetlenséget, míg egy kisebb csoport az Orosz Föderációhoz való csatlakozás mellett áll ki. Az abházok között a Grúziával való újraegyesítés támogatottsága nagyon alacsony.[6]

Elismertsége[szerkesztés]

ENSZ tagországok részéről:

  • Venezuela: 2009. szeptember 10-én ismerte fel Abházát.
  • Nauru: 2009. december 15-én ismerte el Abházát.
  • Szíria: 2018. május 29-én ismerte el Abházát.[8]

Nem ENSZ tagországok részéről:

ENSZ tagországok melyek elismerték, majd később visszavonták az elismerésüket:

  • Vanuatu: 2011. május 23-án ismerte el Abháziát, de 2013. május 20-án visszavonta az elismerést.[9][10]
  • Tuvalu: 2011. szeptember 18-án ismerte el Abházát, de 2014. március 31-én visszavonta az elismerést.[11]

Államszervezet[szerkesztés]

Abházia félelnöki rendszerű köztársaság.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Közigazgatási beosztás[szerkesztés]

1) Gagra 2) Gudauta 3) Szuhumi 4) Gulripsi 5) Ocsamcsira 6) Tkuarcsali 7) Gali

Abháziát 7 járás és 1 város alkotja.

Védelmi rendszer[szerkesztés]

Az ország hadereje az Abház Fegyveres Erők, melynek alapját az Abház Nemzeti Gárda adta 1992 elején. A legtöbb hadieszköz a Godauta-i (Гəдоуҭа/Гудаута) légi támaszpontra érkezett Oroszországból. Maga a haderő szárazföldi erőkből áll, azonban van kisebb haditengerészete és légiereje is. Oroszország körülbelül egy 1600 fős biztosító erőt állomásoztat az általa elismert országban, melyet bármikor a duplájára (ezredszintűre) képes emelni.

  • Abházia szárazföldi ereje megközelítőleg 5000 főt számlál, amelyben ejtőernyős és egyéb különleges műveleti egységek is tartoznak. Az országot fenyegető fegyveres összecsapások esetén ez a létszám közel tízszeresére, azaz 50 000 főre emelhető.
  • A haditengerészete három flottaegységből áll, melyek Szuhumiban, Ocsamcsirában és Picunda-ban (Пиҵунда/Пицунда) állomásoznak.
  • Légierője alapvetően kis létszámú (15-20 db), de igen nagy típusválasztékú, ami a gazdaságos fenntartást nehezíti.

Demográfia[szerkesztés]

A Kaukázus vidékének etnikumai

Főbb települések[szerkesztés]

Főbb települései: Szuhumi, Tkvarcseli, Ocsamcsira, Gal (Gali).[12]

Lásd még: Grúzia városai

A népesség változása[szerkesztés]

2011
240 705
2018
245 246

Etnikai megoszlás[szerkesztés]

A 2011-es népszámlálás alapján a lakosság etnikailag: abház (50,71%), örmény (17,39%), grúz (17,93%), orosz (9,17%).[13]

A Fekete-tenger partján fekvő Adzjubzsában és környékén valaha népes színesbőrű lakosság élt, akiket fekete abházoknak neveztek.[14] Hogy pontosan miként kerültek afrikaiak Abháziába, ez még a mai napig nem tisztázott.

Vallás[szerkesztés]

Vallásilag a század elején (2003) a lakosság kb. 60%-a keresztény, 16%-a muszlim, 8%-a újpogány, a maradék egyéb vagy vallástalan.[15]

A hagyományos pogány abház vallást soha nem tudták kiirtani; a vallás rituáléit titokban adták tovább. Az 1980-as évektől, majd a Szovjetunió összeomlása utáni 1990-es évektől ezen abház ősvallás újjáéledése volt megfigyelhető.[16][17]

Egyéb[szerkesztés]

Igen sok száz éven felüli ember él itt. Szuhumiban külön tudományos intézet kutatja a hosszú élet titkát.[18]

Gazdaság[szerkesztés]

Abházia gazdaságilag mára teljesen alá van rendelve Oroszországnak, Grúziával mindenféle gazdasági kapcsolatot megszakított. Az ország nem használ saját pénznemet, helyette az orosz rubel a hivatalos fizetőeszköz. 2011-ben a szakadár kormány költségvetésének mintegy fele orosz segélypénzből volt finanszírozva.[19]

A régió jelentős gazdasági problémákkal küzd, jelentős mértékű a feketegazdaság, a legális ágakban szervezett bűnözői csoportok is éppúgy jelen vannak, továbbá kiterjedt a korrupció is.[20]

Mezőgazdaság[szerkesztés]

Abházia termőtalaja kimondottan jó minőségű. A mezőgazdaságban főleg dohányt, teát és mandarint állítanak elő. Az ágazat stabil. A Fekete-tenger nyújtotta kedvező klíma miatt igen jelentős a bortermelés, miként a szomszédos Grúziában is.

Ipar[szerkesztés]

Ipara szerény, az energiatermelést az Enguri vízerőmű adja, melyet továbbra is közösen üzemeltett Grúziával.

Külkereskedelem[szerkesztés]

Fő kereskedelmi partnerek:  Oroszország (64%),  Törökország (18%), Balti államok (5%),  Moldova (2%),  Németország (2%), Ukrajna (1%),  Kína (1%).

Közlekedés[szerkesztés]

Vasúti közlekedés[szerkesztés]

Bővebben: Abházia vasúti közlekedése

A vasúti közlekedést teljes egészében az orosz állami vasutak irányítják, amely az abház vasutak részbeni tulajdonosa is. A vonatok leginkább Oroszország felé közlekednek.[21]

Turizmus[szerkesztés]

Az abház turisztikai célpontok elsődleges látogatói főként oroszok. Elsősorban azok jönnek ide, akik nem engedhetik meg maguknak pl. a törökországi vagy bulgáriai, esetleg egyiptomi utazásokat, ugyanis Abháziában minden jóval olcsóbb, továbbá nincs vízumkötelezettség se.[22][23]

Az abháziai strandok már a szovjet időszakban is nagyon népszerűek voltak. Akkoriban még egy-egy alkalommal magyar turisták ellátogattak ide, akik idejük nagyrészét a közeli Szocsiban töltötték. 1991-ben is még legalább 200 ezer fő fölött volt a látogatók száma.[24] Az Abháziában dúló konfliktusok miatt a turizmus alábbhagyott, de miután a feszültségnek vége lett, újból beindult. Az olcsó árak ellenére viszont nagyon színvonal alatti a kínálat, sőt a turisztikai infrastruktúra még mindig ugyanolyan, mint a szocialista időkben. Ez ugyan vonzó lehet azoknak, akik kedvelik a retrográd-turizmust, esetleg katasztrófaturisták.

Kultúra[szerkesztés]

Gasztronómia[szerkesztés]

Az abház konyha fogásai gyakran igen édesek és fűszeresek.[25] Mind a húsos, mind a zöldséges ételek gyakoriak, s a tenger közelsége miatt szinte mindig jelen van a friss hal.[25] A desszertek és különböző édességek alapanyagai a méz, dió és különféle magvak.

Ebédre levest, húst, kenyeret és zöldségeket szeretnek enni az abházok.[25] Egyik jellemző fogás az ajika, amely halból és húsból készülő pépes étel, fűszerek, erőspaprika és dió hozzáadásával.[25] A másik, a polenta, egy puliszkához hasonló kásás étel kukoricából, melyet szintén húsukhoz tálalnak.[25] A libio dióból, babból és korianderből tevődik össze.[25]

Az abházok jellegzetes kenyere a chudu, egy vastag lepénykenyér.[25] Nagyon sok húsétel készül baromfiból.[25]

Ünnepek[szerkesztés]

Hivatalos ünnepek:

Dátum Név Abház név Orosz név, megj. Megjegyzés
Jan 1-2 Újév Новый год
Jan 7 ortodox karácsony Рождество Христово
Jan 14 Azhyrnykhua Ажьырныҳәа Ажьырныхуа a világ teremtésének ünnepe
Mác 8 Nemzetközi nőnap Международный женский день
Máj 9 A győzelem napja День Победы A fasiszta Németország és a II. vh. vége Európában
Máj 23 Simon apostol ünnepe День Святого Апостола Симона Кананита
Máj 31 Emléknap День памяти жертв Кавказской войны и насильственного выселения горских народов Кавказа Emlékezés napja a kaukázusi háborúra és a kaukázusi hegyi népek erőszakos kilakoltatására
Júl 23 A zászló napja День Флага Республики nemzeti ünnep – 1992 júl. 23
Aug 14 A haza hőseinek napja День памяти защитников Отечества 1992 aug. 14 – abház-grúz háború kezdete
Szep 30 A függetlenség napja День освобождения Республики Абхазия/
День независимости Абхазии 		1993 szep 30 – abház-grúz háború vége, Abházia de facto független lett
Nov 26 Az alkotmány napja День Конституции Республики Абхазии 1994 nov 26 – jelenlegi alkotmányt elfogadják
Dec 14 emléknap День памяти детей, погибших в Отечественной войне в Абхазии (1992—1993 гг.) gyerekek seregét ölték meg 1992. dec. 14-én, a háború alatt
iszlám naptár:
Dhul Hijja 10 		Eid al-Adha Курбанныхуа iszlám ünnep

Emberi jogok Abháziában[szerkesztés]

A Freedom House Abháziát részben szabadnak minősítette. Egy 2009-es jelentés komoly problémának nevezte meg az országban a korrupciót és az elmenekült grúzok helyzetének kérdését, valamint az elmúlt évtizedek háborús konfliktusai során, a grúz nemzetiségűek ellen folytatott etnikai tisztogatások kivizsgálását.[26] 2008-ban Abházia megbízott emberjogi biztosa Georgij Otyirba volt.[27] Az ENSZ már 1996 óta működtet emberi jogi hivatalt a térségben.[28]

Bár több független újság és rádió is van Abháziában, a médiát részben az állam ellenőrzi. A kormánnyal és vezető politikusokkal szembeni kritikusokat gyakorta elnyomják és rágalmazás címén fogják perbe őket.[29]

Az ország alkotmánya is tartalmaz kifogásolható részeket, így az okmány kitételként nevezi meg, hogy Abházia miniszterelnöke csakis abház etnikumú lehet.[30]

Galéria[szerkesztés]

  • Új-Athosz kolostortemploma
    Új-Athosz kolostortemploma
  • Gagra
    Gagra
  • Gagrai-hegység
    Gagrai-hegység
  • A Geg vízesés
    A Geg vízesés
  • Anchko-hágó
    Anchko-hágó
  • Picunda tengerpartja
    Picunda tengerpartja
  • Kamani falu
    Kamani falu

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Hoiberg, Dale H., ed. (2010). "Abkhazia". Encyclopedia Britannica. I: A-ak Bayes (15th ed.). Chicago, IL: Encyclopedia Britannica Inc. p. 33. ISBN 978-1-59339-837-8.
  2. ↑ História, 2008/8 Grúzia és a szakadár tartomanyok, 1988-2008
  3. ↑ Bitcoin-bányászat
  4. ↑ Constitution of the Republic of Abkhazia (Apsny). Abkhazworld.com. [2016. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. május 31.)
  5. ↑ Olga Oliker, Thomas S. Szayna. Faultlines of Conflict in Central Asia and the South Caucasus: Implications for the U.S. Army. Rand Corporation, 2003, ISBN 978-0-8330-3260-7.
  6. ↑ Gerard Toal: How people in South Ossetia, Abkhazia and Transnistria feel about annexation by Russia. The Washington Post, 2014. március 20. [2015. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. augusztus 23.)
  7. ↑ MTI: Diplomáciai kapcsolatba lépett Nicaragua és Abházia (magyar nyelven). index.hu, 2009. szeptember 11. (Hozzáférés: 2020. augusztus 19.)
  8. ↑ Syria formally recognizes Abkhazia and South Ossetia | Eurasianet (angol nyelven). eurasianet.org. (Hozzáférés: 2020. augusztus 19.)
  9. ↑ Bloomberg - Are you a robot?. www.bloomberg.com. (Hozzáférés: 2020. augusztus 19.)
  10. ↑ Márk, Herczeg: Egy haldokló óceániai szigetállam fellázadt Putyin ellen. 444, 2014. április 4. (Hozzáférés: 2020. augusztus 19.)
  11. ↑ Márk, Herczeg: Egy haldokló óceániai szigetállam fellázadt Putyin ellen. 444, 2014. április 4. (Hozzáférés: 2020. augusztus 19.)
  12. ↑ The Largest Cities in Abkhazia (amerikai angol nyelven). WorldAtlas, 2019. augusztus 29. (Hozzáférés: 2023. március 2.)
  13. ↑ Численность населения Абхазии составляет 240 705 человек. [2012. február 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 9.)
  14. ↑ The Tale of Afro-Abkhazians (Georgian Journal)
  15. ↑ http://www.portal-credo.ru/site/print.php?act=fresh&id=188
  16. ↑ Schnirelmann, Victor (2002), ""Christians! Go home": A Revival of Neo-Paganism between the Baltic Sea and Transcaucasia"
  17. ↑ Filatov, S; Shchipkov, A (1996), "Поволжские народы в поисках национальной веры (Povolzhskie narody v poiskakh natsional'noi very) [Volga region peoples in search of national faith]", in Filatov, SB (ed.), Религия и права человека: На пути к свободе совести (Religiia i prava cheloveka: Na puti k svobode sovesti) [Religion and Human Rights: Towards Freedom of Conscience] (in Russian), Moscow: Nauka, pp. 256–84.
  18. ↑ Tamasics Katalin: Kontinensek földrajza, 2008
  19. ↑ Nikolaus von Twickel (2011): No Clear Frontrunner as Abkhazia Goes to Poll (The Moscow Times)[halott link]
  20. ↑ Country Report 2007: Abkhazia (Freedom House). [2009. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 1.)
  21. ↑ LONG-HAUL PASSENGER TRANSPORTATION INFRASTRUCTURE
  22. ↑ В 2009 году туристический поток в. [2015. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 1.)
  23. ↑ Abkhazia. [2015. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 1.)
  24. ↑ Abkhazia's beauty out of sight
  25. ↑ a b c d e f g h Discover Abkhazia – Cuisine
  26. ↑ Freedom House Report. [2011. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. november 12.)
  27. ↑ President ratified legal base of activity of Human rights commissioner
  28. ↑ The Georgian-Abkhaz conflict (OSCE)
  29. ↑ Abkhaz Media Fear Free Speech Under Threat (Institute for War and Peace Reporting)
  30. ↑ ЗАКОН РЕСПУБЛИКИ АБХАЗИЯ

További információk[szerkesztés]

File:Wiktionary-logo-hu.svg
Nézd meg az abházia címszót a Wikiszótárban!
Ez a grúz közigazgatási egységről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Abházia&oldid=26407099”