Abelovszki József (Káloz, 1891. július 29. – Budapest, 1967. július 23.) magyar kommunista aktivista, a Tanácsköztársaság alatt a dunaföldvári és a szekszárdi forradalmi törvényszék elnöke, valamint 1951 és 1957 között a Magyarok Világszövetségének főtitkára volt.
Abelovszki József 1891. július 29-én született a közép-dunántúli Kálozon. Tanulmányai során kitanulta a kovácsmesterséget. 1908-ban csatlakozott a munkásmozgalomhoz, 1919-ben pedig a Kommunisták Magyarországi Pártjának tagja lett. A Tanácsköztársaság alatt előbb a dunaföldvári, majd a szekszárdi forradalmi törvényszék elnökének nevezték ki. 1920-ban kivándorolt Olaszországba, majd onnan Franciaországba távozott, ahol belépett a Francia Kommunista Pártba. 1922-ben az Amerikai Egyesült Államokba vándorolt és ott is tevékenyen részt vett a munkásmozgalom munkájában. 1924-ben az Egyesült Államok Kommunista Pártjában kinevezték a magyar csoport végrehajtó bizottsági tagjának. Ezt a megbízatást 1931-ig töltötte be. 1924 és 1929 között számos pozíciót töltött be, kinevezték a New York-i Vas-és Bronzmunkások szakszervezetének vezetőségi tagjának, alelnökének, 1929-től pedig ő töltötte be az elnöki tisztséget. 1931-ben a Szovjetunióba távozott és művezetői beosztásban vállalt munkát. 1945-ben hazatért Magyarországra. 1945-től 1947-ig a Baranya vármegyei földosztás miniszteri biztosaként tevékenykedett. 1946-tól 1950-ig ő látta el a Baranya vármegyei Földhivatal vezetői tisztségét, valamint tagja volt a Magyar Dolgozók Pártja Baranya vármegyei választmányának. Emellett a Szabadságharcos Szövetség pécsi csoportjának elnöki pozícióját is betöltötte. 1951-ben kinevezték a Magyarok Világszövetsége főtitkárának. 1957-ben nyugdíjba vonult. 1967. július 23-án hunyt el Budapesten.[1]
- Hősök voltak. Elbeszélések a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom történetéből. (Budapest, 1968)
.svg){kind=small}
.png&filetimestamp=20090312101018){kind=small}
