Abdel Kader

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Abdel Kader
Arab
عبد القادر الجزائري
Tudományos átirat
ʿAbd al-Qādir al-ǧazā'irī
Fordítás
Abd al-Qādir, az algériai

Abd el-Kader al-Dzsazáirí, akit röviden csak Abdel Kaderként emlegetnek (1808. szeptember 6.Damaszkusz, 1883. május 26.) algériai származású muszlim tudós, szúfi, a 19. század közepén az franciák elleni felkelés vezetője hazjában, s Algéria nemzeti hőse.

Korai évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Maszkarában született, ami a mai Oránhoz közel fekvő katonai tábor volt. Apja, Muhji ad-Dín Haszani, a qadari szúfi rend tagja, Mohamed próféta leszármazottja volt. Neveltetésében a katonai képességek fejlesztése mellett a tudományok is szerepet kaptak, teológiát és nyelvészetet tanult. 1825-ben apjával együtt teljesítette mekkai zarándoklatát, ahol hosszas beszélgetéseket folytatott Imám Samíllal, majd meglátogatta több neves muszlim tudós sírját is Bagdadban, illetve Damaszkuszban. Ez az utazás, valamint Mohamed Ali egyiptomi reformjai nagy hatást tettek rá. Pár hónappal a francia megszállás előtt tért haza.

A francia megszállás alatt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékműve Oránban

1830-ban érkeztek a franciák Algériába. Két év alatt számos törzs támogatását megszerzte, s az emír címet felvéve megkezte a franciák elleni felkelés megszervezését. 1842-ig tulajdonképpen gerillaharcot folytattak csapatai, és számos kisebb győzelmet arattak a franciák felett. Algéria nyugati területén volt igazán sikeres, itt tudta leginkább egyesíteni a törzseket. Thomas Robert Bugeaud marsall, a francia csapatok vezetője és Abdel Kader 1837. május 30-án aláírták a tafnai egyezményt, melyben a franciák, Oran és Titeri elismerték Algéria kormányzójának, mégpedig csakis névleges francia fennhatóság alatt.

De Abd el-Kader fanatikus hívei nem nyugodtnak; a háború 1838-ban újra kitört és Abd el-Kader teljes leveretésével végződött. Adb el-Kader 1844-ben Marokkóba menekült, de amikor a szultán veszélyeztetve látta általa hatalmát, 1847-ben a határon átszorította. A franciák körülzárolták és 1847. december 22-én elfogták, de III. Napóleon 1852 októberében visszaadta szabadságát és 100 000 frank évi nyugdíjat engedélyezett neki.

Abd el-Kader eleinte Brusszába, 1855-ben pedig Damaszkuszba költözött. Itt 1860-ban az üldözött keresztények védelmére kelt, amiért III. Napóleon a becsületrend nagykeresztjével tüntette ki.

Írt egy vallás-bölcsészeti munkát arab nyelven, melyet a francia akadémia Dugat francia átdolgozásában Rappel a l'intelligent, avis a l'indifférent cím alatt adott ki (Párizs, 1858).

Fiainak egy része francia nyugdíjból élt, más része török szolgálatba lépett.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]