Abbász Mahmúd al-Akkád

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Abbász Mahmúd al-Akkád (Asszuán, 1889. június 28. - Kairó, 1964. március 22.) egyiptomi arab író, költő.

Tanulmányait korán abbahagyta, 14 évesen Kairóba ment és dolgozni kezdett. Egy darabig hivatalnok volt, majd újságírással és tanítással foglalkozott. Cikkeivel az egyiptomi Vafd pártot támogatta. Az 1930-as években az egyiptomi szenátus, majd az egyiptomi Akadémia tagja lett. Versei első gyűjteménye 1916-ban jelent meg, 1917-ben a második, 1921-ban a harmadik, majd 1928-ban adta ki összegyűjtött költeményeit Diván al-Aqqád (al-Aqqád dívánja) címmel. A harmincas években sok, leginkább művészeti kérdésekkel foglalkozó cikket publikált, ezek egyik fő célkitűzése a nyugati gondolkodás Egyiptom felé való közvetítése volt. Sok, később igen népszerű életrajzot készített az iszlám kiemelkedő személyiségeiről (Mohamed, Abú Bakr, Omar, Alí, stb.), amelyekben leplezetlenül védelmezte és propagálta az iszlámot. Munkásságából legértékesebbek versei, amelyekben a klasszikus arab költészet hagyományait sikerült ötvöznie modern, leginkább nyugati elemekkel. Egyéb fontosabb munkái: al-Fuszúl (Fejezetek, esszék, 1922); Vahj al-arbaín (A negyvenedik év sugallata, versek, 1933).