Abarisz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Abarisz (4. század), „hüperboreusz" latinul: hyperboraeus, vagyis "északon túli", északi mágus. Kharmondasz, Damigeron, Eudoxosz és hasonló -feltehetőleg mitikus bölcsek között szokták emlegetni, mint az ősmágus, Szamolxisz követőjét. Először Órigenész tesz említést róla „Sztrómata" című művében, később Giovanni Pico de Mirandola említi a „De dignitate hominis"-ban. Iamblikhosz szerint Apollóntól egy arany nyilvesszőt kapott ajándékba, amire ráülve képes volt a levegőben repülni (aithrobatész). Orvosi és másféle csodatettei voltak jóslatok, puszta szóval történő gyógyítás, ráolvasások és varázsigék költése. Hérodotosz szerint képes volt evés nélkül élni. Kóré Szóteirának Spártában templomot épített.

Sokféle forrás más-más helyet említ Abarisz szólőföldjének. Publius Ovidius Naso a római aranykor költője például a Kaukázust említi Metamorphoses című művében "Caucasuson született Abaris"[1] Aristeausz az Altáj-hegység vidékén kereste Hyperboreát és „Boreas mögötti terület” értelmet tulajdonított a hüperboreusz névnek és Abariszt Hyperboreából származtatja. Görög történetírók Abariszt szittyának mondták és a Püthagoreusi iskola alapításával kapcsolták össze. Későbbi görög írók a Duna felső folyása helyét hívták Hyperboreának.[2]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ókori lexikon I–VI. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1904.  

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap