Abarisz
Abarisz Hüperboreiosz (Ἄβαρις Ὑπερβόρειος) – az északon túli Avar – alighanem valóságos személy volt. Az i. e. 6. században élt, és valószínűleg a Délkelet-Európában honos trák–szkíták, azaz a géták közül származott. A Szuda-lexikon atyja nevét (Szeuthész) is feljegyezte.[1] A Szeuthész (Σευθης), avagy Zoltész (Ζολτης) címet a Keleti-Balkánon letelepedett trák–szkíták több főembere viselte.
Abarisz neve először Pindarosz művében szerepel. Nevezett szerző szerint Abarisz a lüdök királyának, Kroiszosznak volt kortársa.[2]
Abarisz a görögök hagyományai szerint Apollón – a szkíták hite szerint Goitoszürosz (Γοιτοσυρος) – azaz a Nap megszemélyesítőjének felkentje volt. (Lásd: Szkíta istenségek.) Mai fogalmaink szerint vallási vezetőnek is nevezhetnénk. A neki tulajdonított cselekedetek némelyike nagyjában-egészében hihető, többségük azonban, bár lehet valóságos alapjuk, félig-meddig mesének tűnik.
Abariszt gyakorta Szamolxisz társaságában említik. Utóbbi szkíta hitújító volt, az Erdélyi-medencében élő trák–szkíták, azaz a dákok vallási vezetője; kortársa Püthagorasznak, Abarisznak és Anakharszisznak is.
Cselekedetei[szerkesztés]
Hérodotosz, görög elbeszélőkre hivatkozva, ekként nyilatkozik Abarisz személyéről Hisztoriai című munkájában: Nyílra kapaszkodva körbejárta a világot, és közben nem vett ételt magához.[2]
Platón, Kharmidész című művében azon trák orvosok közé sorolta Abariszt, akik a lélek és a test gyógyítását ráolvasás által gyakorolják.[2]
Sztrabón Geógraphika hüpomnémata című könyve szerint „Abarisz és más hasonló férfiak tisztességes hírnévnek örvendtek a görögök körében, mert olyan magatartást tanúsítottak, melyet az elégedettség, a takarékosság és az igazságosság jellemez.”[2]
Pauszaniasz Periégétész fő műve (Helladosz periégészisz) szerint Abarisz Kóré Szóteira, avagy Perszephoné tiszteletére Spártában szentélyt emelt.[2]
Órigenész is megemlékezik Abarisz személyéről, illetve varázslatos nyiláról Sztrómata című alkotásában.[2]
Iamblikhosz Peri tou Püthagorikou Biou című írása szerint Abarisz többek között megtisztította Spártát és Knósszoszt a dögvésztől. Nevezett szerző Abarisznak béljóslásban különös jártasságot tulajdonít.[2]
A szóban forgó műben Abarisz – Püthagorasz mellett – kulcsszerepben jelenik meg a szicíliai zsarnok, Akragaszi Phálarisz udvarában. A két bölcs isteni ügyekkel foglalkozik, és a csökönyös zsarnokot erkölcsi tisztaságra oktatja.[2]
A Szuda-lexikon több művet tulajdonít Abarisznak: Szkíta jóslatok, A Hébrosz folyó házassága, Megtisztulások, az Istenek származásáról folyóbeszédben, Apollón látogatásáról Hüperboreia lakóinál ütemversben.[2]
Északon túl országa[szerkesztés]
Hüperboreia a görögöknek eleinte a trákok országának északi tájait jelentette, és az azon túl elterülő ismeretlen vidéket. Kallimakhosz szerint például a Balkán-hegység egyik barlangjában lakik Boreasz, a tél és az északi szelek ura. Ám ahogyan gyarapodtak a földrajzi ismeretek, úgy került e mesés ország mind távolabbra, az ismert világ ködbe burkolózó északi pereméhez.[3]
Ariszteasz Arimaszpea című hőskölteményében Hüperboreia az isszédok és az egyszemű arimaszpok országán túl található. Az isszédok az Urál hegység keleti oldalán, az arimaszpok pedig – mesébe illő nevük dacára hús-vér emberek – valószínűleg az Altaj hegység vidékén laktak.
A mondottak ellenére Publius Ovidius Naso, a római aranykor költője – élve az alkotó képzelet szabadságával – „Kaukázuson született” jelzővel illeti Abariszt Metamorphoses című költeményében.[4]
Hivatkozások[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Bethe, E. (1894): Abaris 1. Col. 16. In Wissowa, G. (Hrsg.): Paulys Realencyclopädie der classischen Altertumswissenschaft. Neue Bearbeitung. Erster Band. Aal–Apollokrates. Erster Halbband. Aal–Alexandros. Stuttgart.
- Bethe, E. (1894): Abaris 1. Col. 17. In Wissowa, G. (Hrsg.): Paulys Realencyclopädie der classischen Altertumswissenschaft. Neue Bearbeitung. Erster Band. Aal–Apollokrates. Erster Halbband. Aal–Alexandros. Stuttgart.
- James, E. B. (1854): Hyperbore’i. Pp. 1104–1105. In Smith, W. (ed.): Dictionary of Greek and Roman Geography. In two volumes. Vol. I. Abacaenum–Hytanis. London.
- László Gyula (1946): A népvándorlás lovasnépeinek ősvallása. Az Erdélyi Tudományos Intézet Évkönyve 1943 (2): 63–105.
- Latkóczy Mihály (2001): Abaris. In Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon. (Elektronikus dokumentum.) Budapest.
- Moravcsik Gyula (1936): Abaris, Priester von Apollo. Körösi Csoma-Archivum I. kiegészítő kötet (1935–1939): 104–118.
- Publius Ovidius Naso in Devecseri Gábor (ford.) (1982): Átváltozások (Metamorphoses). Budapest.
- Sandin, P. (2014): Famous Hyperboreans. Nordlit 33: 205–221.
- Schmitz, L. (1870a). A’baris. P. 1. In Smith, W. (ed.): A Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology. In three volumes. Vol. I. Boston.
- Schmitz, L. (1870b): Boreas. P. 501. In Smith, W. (ed.): A Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology. In three volumes. Vol. I. Boston.
- Suda On Line: Byzantine Lexicography. Abaris.
- http://www.institutarheologie-istoriaarteicj.ro/Articole/eph-XIV-XV-03.pdf Archiválva 2016. október 19-i dátummal a Wayback Machine-ben
