Abaúj-Torna vármegye

Abaúj-Torna vármegye (1881–1945)
Abaúj-Torna vármegye címere
Központ	Kassa, Szikszó
Népesség
Népesség	203 438 (1941)
Nemzetiségek	magyarok, szlovákok
Földrajzi adatok
Terület	3 317  km2
Térkép
Abaúj-Torna vármegye térképe
Abaúj-Torna vármegye domborzati térképe

Abaúj-Torna vármegye (szlovákul: Abov-Turňa, németül: Abaujwar-Tornau, latinul: Comitatus Abaujvariensis et Tornensis vagy Comitatus Abaujvarisis et Tornensis) közigazgatási egység Magyarország felvidéki részében 1881 és 1945 között. A vármegye északi része ma Szlovákia, míg déli része Magyarország területén fekszik. Abaúj vármegye és Torna vármegye egyesítésével jött létre.

Székhelye

A törvényesen egyesült Abaúj-Torna székhelye 1881–1920 között, majd 1938–1945 között ismét Kassa, 1920–1938, majd 1945–1950 között Szikszó volt.

Földrajz

1910-ben az Abaúj-Tornát körülvevő vármegyék a következők voltak: északon Szepes és Sáros, keleten Zemplén, délen Zemplén és Borsod, nyugaton pedig Gömör és Kis-Hont.

A vármegye területe 1910-ben: 3269,16 km². A vármegye két fő folyója: a Hernád és a Bódva.

Éghajlata

A megye éghajlata mérsékelt, a déli részekben melegebb, az északi hegyes vidéken jóval hidegebb; az évi átlaghőmérséklet Kassán 8,8 °C, a július és augusztus hőfoka 19,6 °C, a januáré -3,8 °C, az észlelt hőmérsékleti szélsőségek 29,8 °C és -17,7 °C, ingadozás 47,5 °C. A csapadék évi mennyisége 602 mm.

Történelem

Abaúj és Torna korábbi egyesítései csak adminisztrációs úton volt megoldva, az 1881-es volt azonban az első törvényes (törvényhozási úton történt) egyesítésük.

Abaúj-Torna vármegye a korábbi Abaúj és Torna megyék egyesítésével jött létre az 1881. évi LXIV. törvénycikk értelmében. A két megye egyesítésével egyidejűleg az addig Torna vármegyéhez tartozott Dernő, Hárskut, Kovács-Vágás, Lucska, Barka, Borzova és Szilicze községek Gömör és Kis-Hont vármegyéhez csatoltattak. (Az említett települések (Borzava és Szilice kivételével) már korábban, a Bach-korszakban átkerültek Gömör és Kishonthoz, de 1860-ban visszacsatoltattak Torna vármegyéhez).

Abaúj vármegye határait az 1881. évi LXIII. törvénycikk részben rendezte, végrehajtására gyakorlatilag az egyesítéssel együtt került sor. Ennek alapján Szepes megyéből Stoósz bányavárost, Sáros megyéből pedig Tihany községet Abaúj megyéhez csatolták, míg Alsó-Regmecz, Felső-Regmecz, Kis-Bányácska, Kis-Kázmér, Mátyás-háza, Mikóháza, Vily (Vilyi pusztával), Biste és Felső-Golop községeket Abaúj megyétől Zemplén megyéhez.

Az új egyesült vármegye határát 1884-ben kisebb mértékben kiigazították. Ekkor csatolták ide Borsod vármegyétől Szent-Jakab községet, illetve Zemplén vármegyéhez került Erdőhorváti, Komlóska és Regéczi-három-hutta. Ezt követően a megye határai egészen 1950-ig csak az országhatárok változásai miatt módosultak.

Az immár egyesült vármegye 1897-ben a Pesti Magyar Kereskedelmi Banktól 460 ezer korona kölcsönt vett fel, 60 évi törlesztésre a vármegye úthálózatának fejlesztésére fordítottak. Közben a nehéz megélhetés miatt ezrek hagyták el a vármegye területét. A Fejérváry-kormány, vagy más néven darabont kormány megszavazását a Vármegye elutasította. Az újonnan megszavazott adókat nem szedték be, a régieket pedig nem továbbították a kormány részére. 1905-ben a vármegye határozott arról, hogy a fogyasztási adókat (bor-és húsfogyasztás) behajtja de nem az adóhivatalba hanem a bankba helyezik el az összeget betétként. Négy hónap alatt 44910 korona gyűlt össze. Szemere ellenállt ennek és továbbra az adóhivatalba küldte az adókat, az alispán felfüggesztette a bírót. 1905 november 4-i közgyűlésén jelentették be az addigi főispán leváltását, helyére a király Pongrácz Ferenc grófot nevezték ki. Az megyegyűlés nem fogadta el az új főispánt. Nyilatkozatott tettek miszerint nem iktatják be, nem adnak neki otthont, és a tisztviselőket nem bocsátja rendelkezésére. Pongrácz Ferenc kinevezésére nem kívántak megjelenni és a közgyűlési termet is lezárták. Rakovszky Endre alispán őröket állított az ajtó elé. A belügyminiszter felfüggesztette az alispánt és Pongrácz katonai erővel foglalata el a vármegyeházát. 1906-ban új kormány alakult, melynek következtében Pongráczot elmozdították a főispánságból és helyére Rakovszkyt helyezték.

1906-ban a vármegye visszakapta egyik nagy emberét. 1906-ban szállították haza II. Rákóczi Ferenc hamvait Törökországból. A hamvak Nagyszaláncnál érték el a vármegye határát, ahol Ferdinandy Gyula mondott beszédet. Két bandérium vonult fel (Zichy Károly grófé, és a mecencéfi) a vármegye sajátján kívül. Az ünnepségeken Wekerle és a kormány tagjai is megjelentek. Az ünnepségek alkalmából készítette el Lengyel Reinfuss Ede a fejedelem festményét. 1922 és 1929-ig az őszi megyei közgyűléseket, október 29-én tartották, mikor Rákóczit újra magyar földbe helyezték.

Közben a kivándorlások egyre sokasodtak, az alispán megnehezítette az útlevél kiállítását, de ez csak lassította a kivándorlást, megszüntetni nem tudta. 1911-ben a vármegye összesen 982 fővel volt több mint tíz évvel azelőtt. A vármegye területén számos természeti csapás következik be, 1905-ben Vizsolyban, Alsótőkésen, Bátyokon tűz pusztít, Szádellő teljesen leég. 1906-ban több helyen az áradás okoz gondokat, Osván tűz pusztít. 1908-ban Encsen volt árvíz, Hernádszentandrás település hídját is elvitte az ár. További tüzek voltak Hernádzsaányban, Göncruszkán, Enyickén, Hidasnémetiben, Rudnokon jégverés pusztít. 1909-ben Miglécnémeti ég le. Mindenhol több ezer korona kár keletkezett. Jászóújfalu leégésekor 4 ember vesztette életét és 250 000 korona kár keletkezett. 1912-ben Kassahámor és Pere hídját viszi el az ár, Felsőmecenzéf és Stósz erdeiben keletkezik több ezer koronás kár. Apróbb községeket nagyobbakhoz csatolnak így lett Hernádvécse része Hernádszőlled, valamint Jánosd Alsóvadász része. A vármegye területén csak apró változás történt: Onga és Újcsanálos határában igazítottak a megye határon. Kánó szeretett volna Abaújhoz csatlakozni, de ez végül elmaradt.

A világháború kezdetekor a megye területéről 15 531 férfit hívtak be, ez az összes férfi 20%-a volt. A megyében közben gyűjtés kezdődött, alapokat hoztak létre, megkezdődött a kötvények jegyzése. A falvakban 11 mázsa pamutot osztanak szét, amiből ruhákat készítettek és a harctérre szállították a katonáknak. A férfiak hiánya hamar megmutatkozott: 1915-ben már gépi erővel és kölcsönzött gépekkel kell a terményt betakarítani.

Magyarország a világháborúban a vesztes oldalon állt. Ennek sok más vármegye mellett Abaúj-Torna is érezte a hátrányát. 1918. december 29-én cseh csapatok vonultak be Kassára. A cseh állam Mutnyánszky Vladimirt nevezte ki a vármegye kormánybiztosává. Pár hónap múlva Székács János jelent meg a vármegye házán és közölte a vezetőséggel, hogy Ő lett a vármegye Zsupánja, illetőleg jogában áll - a cseh kormány nevében- bizonyos területeket elfoglalni. Miután a vármegye vezetésével nem jutott dűlőre, fegyveres erővel vette át a hatalmat. A közigazgatás továbbra is Kassán történt azon a terülteken is, amelyeket nem vontak ellenőrzés alá. Február 22-én bemutatták a demarkációs vonalat, miszerint a vonaltól délre estek Égerszög Teresztenye, Keresztéte, Pamlény, Perecse, kány, Hernádpetri, Hernádszurdok, Zsujta, Füzérkomlós, Füzérkajata, a vonaltól északra kerültek: Tornakápolna, Perkupa, Varbóc, Butita, Alsólánc, Felsőlánc, Him, Perény, Hidasnémeti, Abaújvár, Pányok, Füzér és Pusztaújfalu. Székács ezután elfoglalta a vármegyeházát és a vezetőséget eltávolíttatta, akik Szikszóra tették át székhelyüket. A tanácsköztársaság a vármegye élére intézőbizottságot, direktóriumot állított, és a vármegyét 5 járásra (Hídvégardó, Encs, Gönc, Abaújszántó, Szikszó) osztották. 1919-ben rövid időre (június, július) újra Kassa lett a székhely, kommunista vezetés alatt. Később a csehek mellé román csapatok is érkeztek, akik rövid tartózkodás után vonultak ki. 1919. decemberében Horthy Miskolcon tette tiszteletét.

1920-ban a vármegye elvesztette a megszállt területeket. A vármegye területe 1690 négyzetkilométerre, a lakók száma 92358-ra, a települések száma pedig 138-ra esett vissza. Ekkor némi közigazgatási átszervezést hajtottak végre, hogy minden Magyarországon maradt terület tartozzon valamelyik közjegyzőséghez, mert soknak a központja a cseh területekre esett. 1921-ben felmerült a gondolat, hogy a csonka vármegyét Zemplénhez csatolják. A vármegye természetesen tiltakozott a terv ellen. Javasolta, hogy a vármegyék közötti átrendezéssel nagyobbítsa Abaúj-Torna területét. 11 település kívánta, hogy Zemplénhez csatolják őket, hiszen közigazgatásuk ellehetetlenült. Abaúj-Torna a Hegyköz 15 községéből, füzérradványi központtal szolgabírói kirendeltséget létesített (A neve később hegyközi kirendeltség lett és központja Füzérkomlós lett), hogy a problémát orvosolja. A belügyminiszter végül a 149.218/1923. számú határozattal vetette el a vármegye Zemplénnel való egyesítés tervét.

A vármegye nehéz anyagi helyzettel küzdött, a hiány évről évre nőtt. Az egészségügyi helyzet a vármegyében siralmas volt. A megyében csak két szervezet működött; az Egészségügyi Egylet és a Stefánia szövetség. A csonka vármegye nem rendelkezett kórházzal, ekkor döntöttek a Szikszói Kórház felépítéséről. Azonban csak a női osztály épült fel, anyagi gondok miatt a megye nem tudta fenntartani és a Stefánia Szövetségnek adta át, végül 1935-ben került újra megyei kezelésbe.

1926-ban Széll József lett a vármegye főispánja, aki ekkor már viselte Zemplén főispáni méltóságát is. Ekkor újra felmerült a két vármegye egyesítésének lehetősége. Amikor azonban Horthy 1926. szeptember 5-én Szikszón tett látogatásán kijelentette, hogy ez sosem fog létrejönni, az aggodalmak eltűntek. Újabb falvak kerültek egyesítésre, például Rásony, Abaújsáp és Szárazberencs egyesítésével jött létre Rásonysápberencs.

Miután Csehszlovákia felbomlott, 1938-ban az első bécsi döntés értelmében Szlovákia déli, magyarlakta sávja visszakerült Magyarországhoz, Abaúj-Torna vármegye területe ismét kiegészült az északi résszel, székhelye pedig újra Kassa lett.

A második világháború után a bécsi döntések érvényüket vesztették, és visszaállították az 1938-as csehszlovák-magyar határt, viszont az addigi Abaúj-Torna vármegye elnevezését egyszerűsítették, Abaúj vármegyére. Az 1950-es megyerendezés eredményeként Abaúj megye Borsod-Gömör és Zemplén megyékkel egyesülve Borsod-Abaúj-Zemplén megye részévé vált.

A csehszlovákiai területen maradt vármegye

1918 december elején Dvorcsák kikiáltja a Kelet-szlovákiai Köztársaságot, ezzel kívánva hangsúlyozni, hogy ez a rész szlovák. Az elképzelés azonban megsemmisült, és 1918. december 29-én a csehek bevonultak Kassára. A csapatok egészen Torna-Hidasnémeti-Sátoraljaújhelyig vonulnak. 1919. március 15-én nyílt tüntetést szerveztek, de a csehek fegyveres erővel szerelték le. Előző nap, Kassa rendőrfőnöke, Kohut, megtiltja március 15-e megünneplését. 1919. június 6-án a Vörös hadsereg rövid időre visszafoglalta Kassát. 1919-ben a vármegye ezen részének zsupánjává, főispánjává Székácsot nevezték ki. A szlovákosítás fokozódott, a legtöbb hivatalba szlovákok és csehek kerültek a magyarok helyére. A vörös hadsereg visszavonulása után a Felvidék keleti részén statáriumot hirdettek élére, Szlávik kormánybiztost nevezték ki. akiből később főispán lett Kassán. Őt 1919 októberében Fábry váltotta, aki sárosi főispán is volt. 1920-ban Ruman János lett a főispán, később ő lett Zemplén és Sáros főispánja is. Megkezdve ezzel a nagymegye-rendszer kiépítését. A zsupa (zupa) rendszer, melynek egyike lett az Abaúj-Tornát, Sárost és Zemplént magába foglaló megye. Az 1927 évi 127-es törvénnyel eltörlik a be nem vált nagymegye-rendszert és négy közigazgatási kerületet alakítanak ki (Csehország, Morvaország, Szlovenszkó és Ruszinszkó). Az Abaúj-Tornát is magában foglaló Szlovenszkó központja Pozsony lett, így Kassa elvesztette jelentőségét. Szlovenszkóban csak két várost hagynak meg: Kassát és Pozsonyt, a többit községgé minősítik.

Erős szlovákosítás indul meg. Slovensky Vychod néven újság jelenik meg Kassán, sorra alakulnak a cseh és szlovák pártok és egyesületek. Az iskolákban megkezdődik a szlovák nyelvű tanítás, majd a templomban is megtiltják a magyart. Kassán csak egy állami iskola és az Orsolya-rend elemi iskolája maradt, amelyben magyarul folyt a tanítás. A közigazgatási rendszerben igyekeztek a csehek olyan alakításokat elvégezni, amely a magyarok arányszámát a lehető legkisebbre szorította. Kassa környékére több ezer cseh és szlovák költözik be. A járásbíróságok kialakításánál is igyekeztek a magyarok arányát 20% alá szorítani. Ezzel egy célt szolgáltak: ha 20% alatt volt egy település kisebbsége, nem lehetett a hivatalos ügyekben a kisebbségi nyelvet használni. 1930-ban a kassai magyarság 18%, ezzel a magyar nyelv hivatalosan kerül megtiltásra a vármegyeházán, a kétnyelvű utcatáblákat leszedik.

Csakhamar a magyarok is megkezdik saját szervezeteik kiépítését. A kassai Fischer-Colbrie Ágoston fektette le az alapjait a magyar politikai szervezkedésnek. Csakhamar megalakulnak az első magyar pártok is. Az 1920-as választások alkalmával 4 keresztény-szocialista és 2 kisgazdapárti képviselő és 2 keresztény-szocialista és 1 kisgazdapárti szenátor került az országgyűlésbe. Később a kassai második alpolgármester is magyar lett. Az 1927-es kassai választásokon a magyar párt ismét sikert aratott.

Magyar nyelvű lapok is indulnak, például a politikai Esti Újság, amelyet azonban nemsokára betiltanak, később a Kassai Napló is megszűnik. ezután az egyedüli magyar nyelvű napilap a Kassai Újság volt. Megalakult a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület, melyet a faluban maguk a parasztok vezettek; az SZMKE elindította a vándorkönyvtárat. A vidéki gazdasági élet is élénkülni kezdett; megalakult a Bódvavölgyi Gazdasági Egyesület és a Bodrogközi Gazdasági Egyesület.

Szlovákia 1996-os közigazgatási átszervezése után az egykori vármegye szlovákiai része a Kassai kerület része lett.

Lakosság

• A lakosság száma 1880-ban 180 344 volt. Közülük 109 176 magyar (60,54%), 51 247 szlovák (28,42%), 11 891 német (6,59%), 547 ruszin (0,3%) anyanyelvű volt.

• A lakosság száma 1880 óta kissé fogyott, 1891-ben: 179 884 lakosa közül 119 526 magyar, 10 010 német, 48 240 tót s 249 rutén;

1910-ben a vármegyének összesen 202 282 lakosa volt. Ebből 156 668 magyar (77,45%), 36 067 szlovák (17,83%), 6520 német (3,22%), 387 ruszin (0,19%) és 2444 egyéb (1,20%) anyanyelvű volt.

1941-ben 203 438 magyar, 18 879 szlovák, 2581 bunyevác, 904 német, 623 cigány, 256 ruszin, 72 román, 3 horvát és 105 egyéb nemzetiségü lakott a vármegyében.

• vallásra nézve 1891-ben 103 018 római katolikus, 17 538 görög katolikus, 6 630 lutheránus ágostonrendi evangélikus, 40 051 kávinista helvét református és 12 550 zsidó.

1910-ben hitfelekezeti szempontból 118 179 római katolikus, 42 728 református, 20 089 görög katolikus, 14 251 zsidó, és 6832 evangélikus lakott 1910-ben a vármegye területén.

1941-ben hitfelekezet szerinti megoszlás ugyanakkor: 140 377 római katolikus, 45 384 református, 22 476 görög katolikus, 14 764 zsidó, 4773 evangélikus, 339 ortodox, 116 baptista és 55 unitárius.

• Foglalkozásuk szerint (1891) túlnyomóan földművesek és állattenyésztők; a kereskedelem főtárgyai a gabonaneműek, bor- és bányatermékek. Az ipar főszéke Kassa; ezenkívül a már említett ezüstkohókon és vasgyárakon kívül van jeles késgyára (Stoósz), kapagyárak (Alsómecenzéf), gépgyár és vasöntő (Kassa és a Csermely völgyében), téglavetők, porcelángyár (Hollóháza, Telkibánya), gőzfűrészmű (Nagyszalánc), bútor- és parkettgyár (Kassa), kékárugyár (Kassa), kötszövőgyár (Kassa), papírgyár (Kassa mellett a Csermely-völgyben), műmalmok (Kassa, Csány), sörfőzők, magy. kir. dohánygyár (Kassa), búzakeményitő- és sikergyár, valamint légszeszgyár (Kassa); Kassán a szalámi- és sódargyártás is virágzik.

Közigazgatás

A vármegye székhelye 1920-ig Kassa, azután Szikszó, majd 1938–1944 között ismét Kassa, végül 1950-ig újból Szikszó volt.

A megye 20. század elején hat járásra oszlott:

• Csereháti járás, székhelye Szepsi
• Füzéri járás, székhelye Hernádzsadány
• Gönci járás, székhelye Abaújszántó
• Kassai járás, székhelye Kassa
• Szikszói járás, székhelye Szikszó
• Tornai járás, székhelye Torna

A két világháború között a Magyarországon maradt terület járási beosztása kissé módosult az alábbiak szerint:

• Abaújszántói járás, székhelye Abaújszántó
• Encsi járás, székhelye Encs
• Gönci járás, székhelye Gönc
• Szikszói járás, székhelye Szikszó
• Tornai járás, székhelye Bódvaszilas

1938 és 1944 között, amikor a vármegye korábbi területe szinte maradéktalanul visszakerült Magyarországhoz, a járási beosztás az alábbiak szerint alakult:

• Abaújszántói járás, székhelye Abaújszántó
• Encsi járás, székhelye Encs
• Gönci járás, székhelye Gönc
• Kassai járás, székhelye Kassa
• Szikszói járás, székhelye Szikszó
• Tornai járás, székhelye Torna

A megyeszékhely, Kassa nem tartozott a vármegyéhez. 1876-ig szabad királyi város, azután pedig – e címét megőrizve – törvényhatósági jogú város volt.

Közlekedés, oktatás

• A közlekedés főere a Magyar Kir. Államvasutak Miskolc-Kassai vonala, mely az egész megyét a Hernád mentén szeli, továbbá a Kassáról induló Kassa-Oderbergi, Tornai és Legenye-Mihályi vonal. Országútja számos (380 km) és jó. Az anyagi élet emelésére 3 bank és 7 takarékpénztár szolgált.
• A népoktatás ügye meglehetősen jó lábon állt; a (1890) 32 469 tanköteles gyermek közül 4 755 (14,6%) nem látogatta iskolát; a 264 község közül 207-ben volt iskola, 51 szomszédos községben járatta gyermekeit, s 8-nak semmiféle iskolája nem volt. Ezen kívül volt 7 kisdedóvó, 3 polgári iskola, 3 felsőbb népiskola, 5 iparostanulói tanfolyam, Kassán kat. főgimnázium, állami főreáliskola, kir. jogakadémia, kereskedelmi akadémia, katonai alreáliskola, gazdasági tanintézet stb. A lakók közül (1881) 46 443 (36%) nem tudott sem írni, sem olvasni.

Gazdasági élete

A megye földjét tekintve a gazdagabb megyék közé tartozott; legtermékenyebb a Hernád völgye, s az ezzel összefüggő Bódva és Ida völgye; a Szárazföld és Cserehát már jóval hátrább áll, de szegénynek nem mondható, fát pedig legtöbbet e két terület szolgáltatott, míg a Hernád völgyét szegélyező hegyek inkább szőlőben és gyümölcsben gazdagok. Legszegényebb a tornai mészkőfennsík, ahol a pálinka és vele az erkölcstelenség is igen elterjedt. Főbb termékei a búza, melyet főleg a szikszói, kassai és csereháti járásban termelnek, rozs, árpa, őszi repce (a csereháti járásban), zab és kukorica (a szikszói és tornai járásban); ezenkívül kevés köles, sok kendermag, len, burgonya, lucerna, lóhere és bükköny. Cukorrépát a kassai és szikszói j.-ban termelnek, káposztát az Ósva völgyében. Igen jelentékeny a bortermelés is, mely tekintetben Aszaló válik ki, ahol jó aszú és szomorodni bort termesztenek, az utóbbit Árka, Bodókő-Ujfalu, Bodókő-Váralja és Erdő-Horváti is termeli. Nevezetesebb bortermő helyek és vásárok még Hejce, Abaúj-Szántó, Abaúj-Szikszó, Forró, Torna, Devecser és Fancsal. (A filloxera nagyobbrészt elpusztította a szőlőket.) Gyümölcsből legtöbb és a legjobb terem Göncön, ahol évenként 3-4000 forintot jövedelmez; a gönci cseresznye és kajszibarack, továbbá Fony, Hejce, Erdő-Horváti, Mogyoróska, Regécke, Jablonca, Körtvélyes, Telkibánya, Füzér s a Cserehát számos községének nemesített gyümölcse jelentékeny kiviteli cikket képezett. Volt a vármegyében összesen 140 021 ha szántóföld, 6 035 ha kert, 27 694 ha rét és kaszáló, 33 416 ha legelő, 4 521 ha szőlő és 119 641 ha erdő, túlnyomóan tölgyes és bükkös, s csak kevés (4 786 ha) fenyves; a nagyobb favásárok Kassán, Erdő-Horvátin és Tornában vannak.

Jelentékeny az állattenyésztés, mely kiterjedt a lóra, szarvasmarhára, juhra és sertésre egyaránt, habár a juhtenyésztés újabban ijesztően hanyatlik. Találtatott a megyében (1883) 18 737 ló (1000 lélekre 101), legtöbb a szikszói, csereháti és kassai járásban, (1880) 49 457 magyar fajtájú, 10 427 színes fajtájú és 1 410 hízó szarvasmarha, amelyet főleg Kassán, Szikszón, Szepsin, Göncön, Jászón, Tornán, Enyickén és Szinán értékesítenek; továbbá 16 845 magyar s 124 069 nemesített juh (1870 még 229 646) s 34 457 sertés. A méhészetet (9026 méhkas) leginkább a csereháti járásban űzik. Házi szárnyas és vad szintén bőven volt; halak Kassán és Alsó-Mecenzéfen kerülnek piacra.

Az ásványország szolgáltat vasércet (Alsó- és Felsőmecenzéf, Rákó, Stoósz), rézércet (Felsőmecenzéf), ezüstércet (Telkibánya, Aranyidka), antimont (Jászó-Mindszent), továbbá kisebb mennyiségben jáspist, kalcedont karneolt, agátot, valamint jó cserepesagyagot, kályhásagyagot, porcelánagyagot s földet (Hollóháza), quarcot, tűzkövet, azbesztet, mészkőt, márványt (Jászó), malomkövet (Nagyszalánc, Ránk); építőanyagként a trachit, mészkő és dolomit szolgál. Az ásványkincsek földolgozása az aranyidkai Magy.Kir. ezüstkohóműben, a kassahámori vasgyárban, az alsó-mecenzéfi kohóban történik. Somodiban újabban szénbányát nyitottak.

Források

• Történelmi közlemények Abaúj-Torna vármegye és Kassa múltjából. - Kassa, 1910–1918
• Abaúj-Torna vármegye, 1939
• Csoma József: Abaúj-Torna vármegye nemes családjai (Kassa, 1897; reprint Miskolc, 1992)
• Magyar nagylexikon I. (A–Anc). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1993. 15–16. o. ISBN 963-05-6612-5
• 1631

Külső hivatkozások

Abaúj-Torna vármegye - Tolnai Világlexikon

1880-as népszámlálás

Irodalom

Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Abaúj-Torna vármegye és Kassa, 1896