Aarhusi egyezmény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az aarhusi egyezmény egy 1998 júniusában a dániai Aarhusban elfogadott, környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló megállapodás.[1] A nemzetközi környezetvédelmi konferenciák sorozata után elfogadott egyezmény újszerűnek számít az eddig környezetvédelmi szerződésekhez képest, hiszen pillérei és a gondolatai már korábban elfogadott nemzetközi egyezmények egyes elemeit foglalja egy egységes keretbe. Az aarhusi egyezmény eszméje egy minőségi előrelépést jelenthet a környezetvédelem és akár az energetika területén is.

Létrejöttének története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az aarhusi egyezmény közvetett előzményeként az 1992-ben megrendezett riói konferencia tekinthető, hiszen ennek keretében elfogadott riói egyezmény 10. elvén alapul az aarhusi egyezmény fő eszmeisége. A dániai városban aláírt egyezmény közvetlen előzményének egyrészt az 1990-ben Bergenben, „Cselekvés a közös jövőért elnevezésű” ,az EGB és a norvég kormány által közösen szervezett konferencia keretében elindított folyamat, másrészt ennek a folytatásaként 1991-ben elindított „Európa Környezetéért”[2] elnevezésű konferenciasorozatok tekinthetőek. A dániai konferenciát , amely keretében aláírásra került az egyezmény,a luzerni és a szófiai miniszeri találkozó előzte meg.Az Egyezmény kidolgozásában egyedülálló módon NGO-k is részt vettek. Jelenleg az egyezménynek 46 részes fele van, köztük van Magyarország is, amely 1998-ban aláírta majd 2001-ben ratifikálta azt.

Az egyezmény pillérei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első pillér: környezeti információkhoz való hozzáférés.

Az egyezmény 4. és 5. cikke tartalmaz erre vonatkozó rendelkezéseket.

  • Passzív aspektus: Érdekeltség bizonyítása nélkül, a kérelmezők számára a hatóságok kötelessége, hogy hozzáférhetővé tegyék az általuk birtokolt környezeti információkat. A negyedik cikk, tartalmazza azokat a kivételeket, amelyek esetén elutasítható az adott kérelem.
  • Aktív aspektus: Kötelezettség a hatóságok számára, hogy ezen a területen működjön aktív adatszolgáltatás, frissítés, terjesztés, információgyűjtés, elektronikus adatbázis.

A második pillér: részvétel környezeti ügyekben való döntéshozatali eljárásokban.

Az egyezmény 6., 7. és 8. cikke tartalmazza az erre vonatkozó rendelkezéseket.

Az egyezmény minimális követelményeket határoz meg a nyilvánosság részvételével kapcsolatban a különböző környezeti ügyek döntéshozatali folyamata során. A felsorolt tevékenységek döntés előkészítés folyamatának során kellő időt kell biztosítani a programok, tervek megismeréséhez az érintett nyilvánosság számára, illetve, hogy észrevételét jelezhesse. A pillér célja, hogy az időben is hatékony bejelentést követően, tehát ésszerű időkeretet hagyván biztosítsa a részvétel lehetőségét.

A harmadik pillér: igazságszolgáltatáshoz való jog.

Ez a pillér megerősíti az első két pillért, illetve megállapítja a polgárok és a nem kormányzati szervek részvételét a vonatkozó jogszabályok végrehajtását illetően is. A pillér megvalósulásának kívánatos célja, hogy tisztességes, méltányos,időszerű,és nem kizáróan költséges módon biztosítsa az igazságszolgáltatás jogát és igénybevételét.

A 3 kontextus:

  • információkérés esetében felülvizsgálja az eljárást
  • nyilvánosság döntéshozatalban való részvételi jogával kapcsolatban fordulhat
  • általános szerep, környezetvédelmi jog területén történő kihívások

Az egyezmény működése,intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A felek találkozói (Meeting of Parties).[3]

  • Legfontosabb irányító testület, magában foglalja az össze részes Felet (megfigyelőként jelen vannak: nem kormányzati, és kormányközi testületek)
  • Feladata: az egyezmény végrehajtásának vizsgálata, szükséges intézkedések meghozatala.

Elnökség (Bureau)[4]

A felek ülésén megválasztott és kijelölt tagok, hogy a rendes üléseken kívül is tartsanak többször időszaki üléseket.

Munkacsoport (Working Group).[5]

  • A felek találkozói első ülésén hozták létre
  • Munkaprogramok végrehajtásának felügyelete, a felek találkozói üléseinek előkészítése
  • A felek találkozói által létrehozott kisegítő testületek irányítása és felügyelete
  • Figyelemmel kíséri a módosításokat, az egyezmény céljaival összhangban javaslatokat és ajánlásokat tesz, illetve egyéb feladatokat is ellát ha a felek találkozói megkéri

Jogkövetési Bizottság (Compliance Comittee)[6]

  • 2002-ben hozták létre, hogy egy független, nem konfrontációs bírói testületként működjön
  • Az egyezmény céljainak megvalósulása, teljesítésének felülvizsgálatára hoztak létre a keretein belül működő mechanizmust, illetve magát a Jogkövetési Bizottságot.

Az egyezmény újszerűsége [7][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Összekapcsolja a környezeti és emberi jogokat
  • Már meglévő,korábbi egyezményekhez hasonlóan elismeri, hogy felelősséggel tartozunk a jövő nemzedékének[8]
  • Fenntartható fejlődés csak akkor érhető el, ha az összes illetékest, érdekeltet bevonják
  • Állami-kormány elszámoltathatóságot összekapcsolja a környezetvédelemmel
  • Az éllam és az állami hatóságok közötti kapcsolatra fókuszálva – demokratikus környezet megteremtése
  • Környezeti – az energia ügye mindenki ügye, ezért az egyezmény alapvetően ezt állítja központjában: emberek – állam-kormány, környezet – energia kapcsolata
  • Elszámoltathatóság –átláthatóság – fogékonyság
  • Jog- kötelezettség az információhoz való hozzáférés, a nyilvánosság részvétele, igazságszolgáltatáshoz való jog területén

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Aarhus Convention című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]