Aardonyx

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Aardonyx
Evolúciós időszak: kora jura, 195 Ma
Az Aardonyx rekonstrukciója
Az Aardonyx rekonstrukciója
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Öregrend: Dinoszauruszok (Dinosauria)
Rend: Hüllőmedencéjűek (Saurischia)
Alrend: Sauropodomorpha
Alrendág: Prosauropoda
Nem: Aardonyx
Yates et al., 2010
Fajok
  • A. celestae Yates et al., 2010 (típus)
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Aardonyx témájú kategóriát.

Az Aardonyx (jelentése 'Földkarom', az afrikaans aard, 'Föld' és az ógörög ονυξ / onüx, 'köröm, karom' szavak összetételéből) a prosauropoda dinoszauruszok egyik neme. Típusfaja, az Aardonyx celestae a kora jura kori Elliot-formációból, Dél-Afrika területéről került elő. Az A. celestae a faj első ismert fosszilis leletanyagának nagy részét preparáló Celeste Yates után kapta a nevét. Mellső lábainak egyes jellegzetességei átmenetet képeznek a prosauropodák és a sauropodák között.[1]

A mellső lábak és a csípő felépítése alapján az Aardonyx többnyire két lábon járt, de az Iguanodonhoz hasonlóan képes volt négy lábra ereszkedni. Egyes tulajdonságai az Apatosaurushoz hasonló négy lábon járó óriás sauropodák jellemzőire emlékeztetnek.[2] A nem maradványait az ausztrál[3] őslénykutató, Adam Yates és csapata találta meg, felfedezésükről pedig a Proceedings of the Royal Society B című folyóirat online változata adott hírt 2009 novemberében, a 2010 márciusára tervezett hivatalos beszámoló előtt.[2] A londoni Természetrajzi Múzeum (Natural History Museum) brit őslénykutatója, Paul Barrett bár nem vett részt a kutatásban, az Aardonyx felfedezésével kapcsolatban megjegyezte, hogy „segít betölteni egy nagyobb hézagot a sauropodák evolúciójára vonatkozó tudásunkban, bemutatva, hogyan tett szert egy elsődlegesen két lábon járó állat olyan jellemzőkre, amelyek az élet négy lábon való eltöltéséhez szükségesek”.[2]

A tanulmány egyik társszerzője, Matthew Bonnan kijelentette, „Már tudtuk, hogy a legkorábbi sauropodák és sauropodákhoz közeli állatok két lábon jártak. Ami viszont az Aardonyxnál látható, a négy lábon való járás és a súly talpon való megtartása olyasmi, ami nagyon korán jelent meg ezeknél a dinoszauruszoknál, jóval korábban, mint ahogy azt előzőleg feltételezték.” Bonnan hozzátette, hogy „Tudományos szinten igazi beteljesedést jelent az, hogy a dinoszauruszok naggyá válásával kapcsolatos feltevés a terepen való tesztelés és a kapott adatok — egy új dinoszaurusz — révén tényleg elkezdi betölteni az anatómiai hézagokat.”

Anatómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Aardonyx és az ember méretének összehasonlítása

A nem két kifejletlen példány széttagolt csontjai alapján vált ismertté. A leletanyaghoz tartoznak a koponya darabjai, a csigolyák, a háti és nyaki bordák, a hasi bordák, a tövisnyúlványok, a vállöv és a csípő részei, valamint a mellső és a hátsó végtagok csontjai. E csontok jelenléte egyetlen sűrű halomban, egy csatornában elszigetelődve arra enged következtetni, hogy a maradványok aránylag teljes tetemektől származnak.[4] Mindkét példányról azt gondolják, hogy 10 évnél fiatalabb volt a pusztulása idején, ugyanis a megvizsgált agykérgi csontokról hiányoznak a perifériális vonalak. A kifejletlenség további bizonyítékai közé tartoznak a lapocka ízületi végén levő elmeszesedett kötőszövetek.[1]

Osztályozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sauropodomorpha 

 Plateosauridae 




 Riojasauridae 




 Gryponyx 



 Massospondylidae 




 Yunnanosaurus 



 Jingshanosaurus 


 Anchisauria 

 Anchisaurus 




 Aardonyx 




 Melanorosaurus 


 Sauropoda 


 Antetonitrus 



 Lessemsaurus 





 Gongxianosaurus 


   

 Tazoudasaurus 



 Vulcanodon 



 Eusauropoda












Az itt található kladogram Yates és szerzőtársai 2010-es munkája nyomán készült, és az Aardonyx helyzetét jeleníti meg a Sauropodomorpha csoporton belül.[1]

Az Aardonyxot a nem első leírásával együtt megjelentetett filogenetikus elemzés alapján a Melanorosaurust és a kizárólag négy lábon járó sauropodákat tartalmazó sauropodomorpha klád testvértaxonjának tartják. A csontváz több jellemzője is ezt a kapcsolatot erősíti. Ezek közé tartoznak a csigolyákon látható fejlett részletek (például a neurális csatornához hasonló mélységű hyposphenek és a nyak közepén levő csigolyatövisek, melyek majdnem kétszer olyan hosszúak, mint amilyen magasak) és a csontváz további részei (például a combcsont közepénél levő negyedik tompor), valamint egy felnőtt példány több, mint 600 milliméter hosszú combcsontja).[1]

Ősbiológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Táplálkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Aardonyx látszólag átmenetet képez a nagy mennyiségben való legeléssel jellemezhető sauropodák felé. Az Aardonyx keskeny és V alakú állcsontjaihoz hegyes ízület tartozik, ami a bazális sauropodomorphák pleziomorf jellegzetessége. A sauropodák kiszélesedett, U alakú állcsontjai nagyobb harapást biztosítottak. Az állkapocscsont hátsó végén levő oldalsó taraj hiánya a húsos pofa elvesztésére utal. Ez olyan adaptációnak tűnik, ami a száj nagy tömegű legelés érdekében való tágra nyitását segítette elő, és szinte az összes sauropodánál megtalálható. Az Aardonyx felső állcsontjának oldalsó idegérrendszeri nyílásai kisebbek, mint a többi bazális sauropodomorpháé, ami azt jelezheti, hogy az arc vérellátása csökkent a húsos pofák elvesztése miatt. A koponya egyes csontjainak alveoláris szegélye mentén kialakult oldalsó lemezek segíthették a fogak nyelv felöli oldalának megtámasztását a lombozat szaggatása során fellépő arc-nyelv irányú erőkkel szemben. A paleomorfikus V alakú állcsontok és a húsos pofák hiánya az Aardonyx egyedi jellegzetességei. Korábban úgy vélték, hogy a szélesebb állcsontok még a húsos pofák eltűnése előtt fejlődtek ki a sauropodáknál a tömeges legeléshez szükséges adaptációként. A sauropodák közé tartozó Chinshakiangosaurus U alakú állcsontokkal rendelkezett, de az Aardonyxtól eltérően még megtalálhatók voltak nála a húsos pofák is.[5] Mivel a Chinshakiangosaurus jóval fejlettebb sauropodának számít, ez azt jelzi, hogy a széles pofa nélküli fej kétszer fejlődött ki a Sauropodomorpha csoporton belül: egyszer az Aardonyxnál, majd újból a Chinshakiangosaurusnál jóval fejlettebb sauropodáknál.[1]

Helyváltoztatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Aardonyx végtagjainak jellegzetességei arra utalnak, hogy az állat rendszerint két lábon járt. A két lábon való járás bizonyítéka a mellső lábon látható; az orsócsont és a singcsont szerkezete korlátozta a kéz elcsavarhatóságának mértékét, a felkarcsont hossza pedig csak a combcsont hosszának 72 százalékát érte el. Azonban az Aardonyx mellső és hátsó lábainak jellemzői a négy lábon való járás kialakulásának folyamatát mutatják, ami a teljesen négy lábon járó sauropodáknál ért véget. A singcsont proximális vége egy kezdeti kraniolaterális nyúlvány, ami Y alakúvá tette a csontot, bár jóval felszínesebb módon, mint ahogy az a kizárólag négy lábon járó sauropodomorpháknál látható. Az orsócsont felfelé tolódott, a rajta levő sugárirányú árok pedig lehetővé tette a singcsont kraniolaterális mozgatását. Ezek a jellegzetességek arra utalnak, hogy az Aardonyx a nagyobb mértékű négy lábon való járás felé fejlődött. Bár az Aardonyx mellső lábai egyértelműen igazolják a két lábon való járást (ahogy a combcsont konvex proximolaterális felülete és a combcsont oldalsó szélétől távoli kraniális tompor), létezik bizonyíték a négy lábon való járás felé való eltolódásra is. A combcsont jellemzői alapján az Aardonyx lassabb volt a bazálisabb sauropodomorpháknál. A combcsont szára egyenesebb és a negyedik tompor disztálisabban helyezkedett el. A negyedik tompor disztálisabb helyzetbe való eltolódásának eredményeként a M. caudofemoralis longus izom, a comb fő visszahúzó izma nagyobb emelőerőt tudott kifejteni, a visszahúzás sebessége azonban csökkent; ennek következtében az Aardonyx a szokványos prosauropodáknál erősebbé és lassabbá vált.

Az Aardonyx lassú járására utaló további jellegzetességek közé tartozik az első lábközépcsont, ami a többi bazális sauropodomorpháénál robosztusabbá vált. Ez bizonyíték a lábfej mediálisabb vagy entaxonikusabb (fejlettebb belső ujjakon alapuló) súlytartó pozíciójára, ami eltér a mezaxonikus pozícitól, amelynél a láb súlytartó tengelye a harmadik lábujjon halad át. Az entaxónia kifejlődése az Aardonyx esetében további bizonyítékkal szolgál a futás képességének csökkenésére és a lépéstávolság növekedésére, ami az elképzelés szerint megelőzte a sauropodomorphák teljes négy lábra ereszkedését. A korábbi elképzelés szerint az entaxónia kialakulása a Vulcanodon megjelenése után történt, ugyanis erre a nemre még a mezaxónia jellemző.[6] Jelenleg azonban az Aardonyx entaxóniája miatt a Vulcanodon mezaxóniáját evolúciós visszalépésnek tekintik.[1]

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Aardonyx című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. ^ a b c d e f Yates, A. M., Bonnan, M. F., Neveling, J., Chinsamy, A., Blackbeard, M. G. (2010.). „A new transitional sauropodomorph dinosaur from the Early Jurassic of South Africa and the evolution of sauropod feeding and quadrupedalism”. Proceedings of the Royal Society B 277 (1682), 787–794. o. DOI:10.1098/rspb.2009.1440.  
  2. ^ a b c Scientists: New dinosaur species found in South Africa”, USA Today, Associated Press, 2009. november 11. (Hozzáférés ideje: 2010. június 4.) 
  3. Dixon, Robyn. „New dinosaur a kind of missing link”, Los Angeles Times, 2009. november 12., A24. oldal (Hozzáférés ideje: 2010. június 4.)  szintén megjelent az ausztrál The Age című újságban: Dixon, Robyn. „Missing link African dinosaur discovery excites scientists”, The Age, 2009. november 13., 11. oldal (Hozzáférés ideje: 2010. június 4.) 
  4. Yates, A. M., Bonnan, M. F., Neveling, J., Chinsamy, A., Blackbeard, M. G. (2010.). „Electronic supplementary material to "A new transitional sauropodomorph dinosaur from the Early Jurassic of South Africa and the evolution of sauropod feeding and quadrupedalism"”. Proceedings of the Royal Society B Forthcoming. Hozzáférés ideje: 2010. június 4.  
  5. Upchurch, P., Barrett, P. M.; Zhao, X.; and Xu, X. (2007.). „A re-evaluation of Chinshakiangosaurus chunghoensis Ye vide Dong 1992 (Dinosauria, Sauropodomorpha): implications for cranial evolution in basal sauropod dinosaurs”. Geological Magazine 144, 247–262. o.  
  6. Carrano, M. T..szerk.: Curry Rogers, K. A. and Wilson J. A.: The evolution of sauropod locomotion: morphological diversity of a secondarily quadrupedal radiation, The Sauropods: Evolution and Paleobiology. Berkeley, CA: University of California Press, 229–251. o (2005) 

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]