A vámpír

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A vámpír Heinrich Marschner 1828. március 29-én, Lipcsében bemutatott négyfelvonásos operája. A darab a maga korában a német korai romantikus operairodalom egyik legnépszerűbb alkotása volt. Magyarországi ősbemutatójára még 1828. december 29-én sor került a Pesti Német Színházban. Ez volt a darab első külföldi bemutatója. 1924-ben Hans Pfitzner áthangszerelte a művet, a négy felvonást kettőbe vonta össze, valamint szerkezeti módosításokat is eszközölt a zenei anyagon. A 20. század első évtizedeiben ebben a formában játszották a darabot, de mostanában egyre inkább az eredeti verziót tűzik műsorra. Hangfelvétel mind a két változatból készült.

Az opera szereplői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplő Hangfekvés
Sir Humprey Davenaut bariton
Malwina, a lánya szoprán
Edgar Aubry tenor
Lord Ruthven, a vámpír basszbariton
Sir John Berkley bariton
Janthe, a lánya szoprán
George Dibdin, a Davenaut család alkalmazottja tenor
Emmy, a menyasszonya szoprán
John Perth, az apja tenor
James Gadshill tenor
Richard Scrop basszus
Robert Green bariton
Tom Blunt tenor
Suse, a felesége mezzoszoprán
Berkley szolgája tenor
A vámpírok fejedelme próza

Az opera cselekménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lord Ruthvent kísértetek hada vezeti be egy barlangba. Megjelenik a vámpírok fejedelme, és közli vele, hogy lejárt az ideje, a lelkét át kell adnia a sötét hatalmaknak. A lord haladékot kér, a vámpírok ura végül pedig végül enged. A lord még három évig élvezheti az életet, ha évente egy-egy fiatal szüzet feláldoz a sötétség fejedelmeinek, ellenkező esetben a lelke azonnal a pokolra száll. Amikor az óra elüti a hajnali egyet, a boszorkányok és a szellemek eltűnnek, Rutven egyedül marad a színen.

A lord elsőként a szerelmét áldozza fel. Éjféli találkát beszél meg a lánnyal a barlangnál. Janthe boldogan veti magát szerelme karjaiba. Nem sokkal ezután Sir Berkley és társai érkeznek. A férfi felfedezte lánya eltűnését és rossz előérzete támadt. A szerelmespár a barlang mélyébe húzódik. Nem sokkal ezután egy sikoly, majd az azt kísérő sátáni kacaj töri meg az éjszaka csendjét. Sir Berkley és emberei a barlanghoz rohannak, ahonnan elővonszolják Janthe élettelen testét és a lordot. A lány nyakán vérző sebet fedeznek fel. Semmi kétség nem fér hozzá, egy vámpír áldozata lett. Sir Berkley késével ledöfi Ruthvent. Miután úgy hiszik, hogy megölték a bestiát, a kereső csapat visszavonul, és elviszi Janthe holtestét. Edgar Aubry azonban visszatér, és észreveszi, hogy a lord még él. Pár évvel ezelőtt Ruthven megmentette az életét, így most kötelességének érzi, hogy segítsen a férfinak, aki arra kéri, támogassa egy holdfényes tisztásra, a holdfény ugyanis éltető hatással van rá. Aubry teljesíti a lord kívánságát, majd megesküszik rá, hogy sohasem fedi fel az emberek előtt Ruthven titkát. Ha ezt mégis megtenné, a lord őt is vámpírrá változtatja.

II. felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Malwina apja kastélyában tizennyolcadik születésnapját ünnepli. Nagy várakozással néz az esti mulatság elébe, hiszen végre láthatja szerelmét, Edgar Aubryt. Aubry nemsokára meg is érkezik. A szerelmesek boldogan ölelik át egymást. Együttlétüket azonban megzavarja Sir Davenaut, aki közli velük, hogy megváltoztak a szándékai. Felbontja lánya eljegyzését, mert Malwinát új szomszédjukhoz, Metzen grófjához kívánja hozzá adni, aki főnemesi származású. Nem sokkal ezután egy lakáj lép be, aki bejelenti a grófot. A fiatalok könyörögnek, de egymás iránt érzett szerelmük nem hatja meg Davenautot. Aubry felismeri Metzen grófban Ruthvent, de az szabadkozik, hogy ő nem lord Ruthven, hanem az évekkel ezelőtt eltűnt gróf ikertestvére. Aubry kételkedni kezd szavahihetőségében, de ekkor Ruthven figyelmezteti az egyezségükre, így Aubry hallgatni kényszerül.

III. felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aznap este a Davenau uradalom kocsmájában is esküvőre készülnek: Emmy és George kézfogóját tartják. A fiú azonban késik, a vendégek pedig vidám mulatságokkal töltik idejüket. Egyszer csak szóba kerül Janthe titokzatos halála is. Emmy egy vámpírról szóló balladát énekel, amikor váratlanul megjelenik Ruthven lord. A kocsmában is a testvérének adja ki magát. Nemsokára a kedvese életét féltő Aubry is feltűnik. A lord következő áldozatának Emmyt szemelte ki. Azonnal ki is veti rá a hálóját, és a közben megérkező vőlegénye szeme láttára csábítja el a lányt. Aubry ismét megpróbál szembeszállni a vámpírral, de az figyelmezteti: ha nem vigyáz, ő maga lesz menyasszonya gyilkosa. Aubry távozóban George lelkére köti, hogy ne hagyja magára szerelmesét. A kocsmában a tetőfokára hág a mulatozás, Emmy pedig megbabonázva követi Rutvent a közeli erdőbe. George hiába próbálja, nem tudja feltartóztatni a lányt. Kétségbeesetten szalad utána az erdőbe. Halálra rémülten tér vissza: menyasszonyát egy erdei tisztáson, fognyomokkal a nyakán, holtan találta.

IV. felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Malwina apja közben úgy határozott, hogy még aznap éjjel meg kell történnie lánya és lord egybekelésének. Így akarja megtörni Malwina ellenállását. A lány Istenhez fordul, az ő oltalmát kéri. A ceremóniára közben fokozatosan érkeznek a vendégek, csak a vőlegény késlekedik. Amikor végre megérkezik a férfi, Aubry mindenki előtt a szemére veti, hogy méltatlan Malwina kezére. Egyúttal fiatal lányok ellen elkövetett gyilkosságokkal gyanúsítja meg a férfit. Sir Davenaut hangot ad felháborodásának, majd szolgáival kidobatja a fiút. Az vőlegény késése, illetve Aubry jelenete jócskán elhúzta az időt. A vámpír adós maradt a harmadik nő feláldozásával, amikor egyszer csak elüti az egy órát a toronyóra. Ezzel lejárt a határidő. Közben Aubry velőt rázó ordítása hallatszik, miszerint Ruthven lord egy vámpír, majd egy villámcsapás sújtja halálra a gonosztevőt. A termet betöltő döbbent csendet végül Davenaut hangja töri meg, aki bocsánatot kér lányától, majd Aubry után küldet. Mikor megérkezik a fiú, bejelenti Aubry és Malwina eljegyzését.

  • Megjegyzés: Mivel általában két felvonásban játsszák az operát, illetve Pfitzner is két felvonássá vonta össze a négyet, így a legtöbb magyar operaismertető a darab cselekményét két felvonásban ismerteti.

Az opera zenéje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vámpír összekötő kapocs Weber Euryanthéje és Wagner Bolygó Hollandija között. Jelentősége többek között abban áll, hogy Marschner ezzel a művével az elsők között tett kísérletet az esztétikai csúf zenei ábrázolására. A főhős, miközben sorra gyilkolja a fiatal szüzeket, részvétet akar ébreszteni a befogadóban. Ezzel a zeneszerző groteszk, torz hatást ért el. Emellett a történetnek megfelelően a démoni hang is jelen van a zenében, ami a lakodalmi jelenetben humoros vonásokkal ötvöződik. A szerző vegyítette a fantasztikumot a népies elemekkel, olykor pedig bel cantós hangvételt valósított meg.

Marschner erős drámai érzékkel rendelkezett, ezért zenéje bővelkedik a drámailag hatásos elemekben, viszont a lírai ábrázolásmód nem volt az erőssége. Sokat merített Mozart zenéjéből, elsősorban a Don Giovanni jellemábrázolása, hangzásvilága és harmóniakészlete hatott rá. Kezdetleges vezérmotívumos technikát alkalmazott, valamint a drámai hatás kedvéért hajlandó volt feláldozni a dallamosság egy részét. Ez a két alkotói módszer majd Wagner művészetében válik igazán meghatározóvá. A nagy német zeneszerző egyébként jelen volt az opera ősbemutatóján, és az operát modellként használta 1843-ban megalkotott Bolygó Hollandijához. A pszichológiai elmélyítés révén A vámpír az átlagos, romantikus színpadi művek fölé emelkedik. A címszereplő egy tragikus kívülálló, akárcsak Wagner Bolygó hollandija.

A vámpírban több emlékezetes ária is felcsendül, de az igazi zenedrámai élményt az együttesek nyújtják, elsősorban a felvonásokat lezáró finálék. Mindenesetre a zárt számok meghatározóak, és a zenés részeket még prózai dialógusok kapcsolják össze. A végigkomponáltság egyedül a nagyobb együttesekben, illetve a finálékban jelenik meg.

Hangfelvételek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az eredeti verzió CD kiadása:

Lord Ruthven – Franz Halwata, Edgar Aubry – Jonas Kaufmann, Malwina Davenaut – Regina Klepper, Janthe Berkley/Emmy Perth – Anke Hoffmann, Sir Humprey Davenaut – Markus Marquard, George Dibdin – Thomas Dewald, Közreműködik: a Nyugat Német Rádió zene- és énekkara, vezényel: Helmuth Froschauer. Kiadás éve: 2001. Capriccio B00005NUD4 2 CD DDD Stereo

  • A Hans Pfitzner által újra hangszerelt és átdolgozott opera CD kiadása:

Sir Davenaut – Martin Egel, Malwina – Carol Farley, Edgar Aubry – Josef Protschka, Lord Ruthven – Siegmund Nimsgern, Sir Berekley – Wolfgang Lenz, Janthe – Galina Pisarenko, Emmy – Anastasia Tomaszewska Schepis, George Dibdin – Oslavio Di Credico. Közreműködik: az Orchestra Simfonico e Coro di Roma ének- és zenekara, vezényel: Günter Neuhold. A felvétel ideje és helye: Róma, a Foro Italico auditóriuma, 1980. január 26. A kiadás éve: Warner Fonit, 8573 84436-2, 2 CD ADD Stereo.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Németh Amadé: Operaritkaságok. Zeneműkiadó, Budapest, 1980. 378–380. old.
  • Eősze László: Az opera útja. Zeneműkiadó, Budapest, 1972. 251–252. old.
  • Gerhard Dietel: Zenetörténet évszámokban. 1800-tól napjainkig. Springer, Budapest, 538. old.
  • Matthew Boyden: Az opera kézikönyve. Park, Budapest, 2009. 154–155. old.