A tavasz tizenhét pillanata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(A tavasz 17 pillanata szócikkből átirányítva)
Vjacseszlav Tyihonov Stirlitz szerepében

A tavasz tizenhét pillanata (Семнадцать мгновений весны - Szemnadcaty mgnovenyij veszni) Julian Szemjonov regénye illetve az abból 1973-ban készült 12 részes szovjet tv-sorozat. A történet 1945 tavaszán, a második világháború utolsó heteiben játszódik Berlinben, főszereplője Max Otto von Stirlitz SS-Standartenführer (ezredes), a német elhárítás magas rangú tisztje, akiről azonban hamarosan kiderül, hogy valódi neve Makszim Makszimovics Iszajev, és a szovjet hírszerzés ezredese. Hasonlóan Ian Fleming James Bond-novelláihoz, a regény alapja egy valóságos kémtörténet.

A filmsorozatban a főszerepet Vjacseszlav Vasziljevics Tyihonov (Вячеслав Тихонов) (1928–2009)[1] alakította.

Politikai háttér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amikor Julian Szemjonov (1931–1993) – akiről Moszkva-szerte beszélték, hogy a KGB ügynöke, hiszen meglepő hitelességgel ábrázolta a ügynökséget és módszereit – 1968-ban először publikálta regényét, a szovjet kormányzat épp azon munkálkodott, hogy helyreállítsa a KGB sztálini túlkapások miatt elhomályosult hírnevét. Stirlitz népszerűsége ebben a törekvésben nagymértékben segítségükre volt.

Tartalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A történet a második világháború utolsó hónapjaiban, 1945 tavaszán játszódik. Max Otto von Stirlitz SS-Standartenführer (ezredes), Walter Schellenberg közvetlen alárendeltje, már több mint húsz éve dolgozik beépített ügynökként a német hírszerzés és elhárítás központjában. Valódi neve Makszim Makszimovics Iszajev, s valójában ezredesi rangban lévő szovjet felderítő.

Miközben Adolf Hitler titkos bunkerében tart stratégiai megbeszélést, a három nagyhatalmi vezető, Churchill, Sztálin és Roosevelt is titkos tanácskozást folytat. Stirlitz azt a parancsot kapja, hogy derítse ki, ki az a német birodalmi vezető, aki a nyugattal próbál kapcsolatot teremteni, és akadályozza ezt meg. Hallatlanul kockázatos és nehéz küldetés.

Stirlitz antifasiszta mozgalmi kapcsolattartója halott, így csak egy rádió adó-vevője marad, hogy kapcsolatba léphessen a külvilággal. Nem várhat tovább, valamit tennie kell. Himmlerrel szeretne beszélni, ám miközben rá vár, Schellenberggel találkozik, ez pedig majdnem a lebukásához vezet.

Cselhez folyamodik, levélben tájékoztatja Bormannt a történtekről, az orosz rádiós lányt, Käthét pedig – akit a Gestapo letartóztat – rábeszéli arra, hogy ezentúl a németeknek dolgozzon.

Stirlitz nem tudja felvenni a kapcsolatot a Központtal, ezért Pleischner professzort kéri meg, hogy utazzon Bernbe, és onnan juttasson el egy titkos üzenetet. A hurok azonban egyre jobban szorul a nyaka körül, mert Müller megtalálja az ujjlenyomatait Käthe rádióadóján, s parancsot ad a letartóztatására.

Pleischner professzor öngyilkosságot követ el, amikor rájön, hogy a Gestapo csapdába csalta. Stirlitznek meg kell mentenie Käthét – pár hetes gyermekével – a biztos pusztulástól, ezért titokban kicsempészi Németországból. Sikerül titkos üzenetet küldenie a Központba, melyben közli, hogy Wolf és Dulles titokban tárgyalásokat folytat. Ennek meghiúsítása az ő feladata. Míg Stirlitz teszi a dolgát, a hurok egyre szorosabb lesz körülötte…

A filmről[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sorozatot – amelyet három évig forgattak – állítólag a KGB megrendelésére készítették, így elsőként a szervezet akkori főnöke, Jurij Andropov cenzúrázhatta. Meglepetésre azonban szinte semmit sem szedetett ki a filmből, csak két kérése volt: az egyik, hogy a KGB-szakértők neve ne szerepeljen a stáblistán, másrészt pedig kerüljön be egy német munkásmozgalomról szóló kisebb betét.

A filmre jellemző a pontos, részletes, de sablonos, monoton hangú kommentár, ami az éppen látható és folyamatban lévő eseményeket ismerteti. (Pl. "Stirlitz 12 óra 3 perckor kilépett az épületből és elindult a gépkocsija felé."). A mesélő hangját Both Béla biztosítja a magyar kiadásban.

A film másképp közelítette meg a múltat, mint a korábbi szovjet művek: a német parancsnokokat (pl. Müllert) nem ostobának és tehetségtelennek, hanem határozottnak, eszesnek és emiatt rendkívül veszélyesnek mutatták be.

Ám bármennyire is realistának tűnik a film, a történészek és elhárítási szakértők véleménye megegyezik abban, hogy szovjet kém sosem tudott volna ilyen magas pozícióba kerülni, hiszen az SS vezetők családfáját visszamenőleg 1750-ig felkutatták.

1973 augusztusában, a film legelső televíziós vetítéskor elnéptelenedett Moszkva, s az áramfogyasztás megnőtt, minden más megszűnt. Bűnözőktől Leonyid Brezsnyevig mindenki a képernyők előtt ült. Az orosz népnek új hőse született, aki az elmúlt időkben sem veszített népszerűségéből; a filmet azóta is évente háromszor-négyszer levetítik.

A film hatalmas sikerének oka a kiváló színészi játék, az izgalmakkal teli forgatókönyv és az új felfogású rendezés volt, ráadásul ezeket egy fülbemászó zene koronázta meg.

Max Otto von Stirlitz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„Max Otto von Stirlitz, tiszta fajú árja, északi típus, könyörtelen a Birodalom ellenségeivel szemben, Berlin teniszbajnoka”.

Kitalált személy, ám nem teljesen a képzelet szülötte. Létezett egy minta, Willi Lehman. Igazi árja volt, a kémelhárítás, majd a Gestapo tisztje. Hitler bérenceit megvetette, s mivel a szolgálatból nyugdíj nélkül bocsátották el, úgy érezte, bosszút kell állnia: 1929-től a szovjetek szolgálatába állt Breitenbach álnéven. 1942-ben lebukott, és valószínűleg árulás miatt kivégezték.

Stirlitz tökéletesen ideális NKVD-ügynök volt. Oroszország szívében született, nagy műveltségű ember volt. Az ír és az albán kivételével az összes európai nyelvet beszélte. Fizikai erőszak helyett az ész erejét részesítette előnyben, s büszke volt rá, hogy ötven évesen – ügynöki pályafutását is beleértve – csak egyszer kellett ölnie.

Kedvenc itala a konyak volt. Mercedes 170 S autót vezetett, a szép nők – látszólag vonzónak tűnő – ajánlatát is udvariasan hárította el: „Inkább egy kevés kávét innék.” Folyamatos utazásai közben Stirlitznek hiányzott Oroszország, és állandóan arra vágyott, hogy visszatérhessen. 20-25 évvel később (a 90-es években) Stirlitz népszerűsége cseppet sem csökkent, ezt mutatta a Jelcin-érában végzett közvélemény-kutatás meglepő eredménye: az emberek – a mozihősök közül – őt látnák legtöbben szívesen Oroszország elnökeként. A nép emlékezetébe nemcsak Stirlitz alakja vonult be, hanem a hihetetlenül leleményes szovjet kém ideálját megformáló színész, Vjacseszlav Tyihonov is. Lev Dukov (Klaus), Tyihonov színésztársa mesélte, hogy egy vidéki bemutató után – miközben Tyihonovval a sofőrre vártak – egy asszony rohant be a szobájukba, össze-vissza ölelgette Tyihonovot, s boldogan kiáltozta, hogy végre elmondhatja az unokáinak: megölelte Stirlitzet. Tyihonov személyét tehát Stirlitzcel azonosították, noha akkoriban csak a szerencsén múlt, hogy övé lett a szerep. Ismert volt, éppen szabad, és el tudta vállalni a három évig tartó forgatást.

A regény magyar kiadásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A regénynek három magyar nyelvű kiadása van:

  1. Julian Szemjonov: A Stirlitz-dosszié. Magvető (Albatrosz könyvek), Budapest 1971, 20 cm, 379 p., ford. Dalos György
  2. Julian Szemjonov: A tavasz tizenhét pillanata: a Stirlitz-dosszié. Magvető (Albatrosz könyvek), Budapest 1974, 2. kiadás, 20 cm, 379 p., ford. Dalos György
  3. Julian Szemjonov: A Stirlitz-dosszié. Poligr. Casa Scînteii (Előre kiskönyvtára), Bukarest 1975, 17 cm, 318 p. ford. Dalos György

A televíziós sorozat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 12 részes fekete-fehér televíziós filmsorozat 1973-ban készült, összesen 840 perc hosszúságú.

Szereplők:

Vjacseszlav Tyihonov (Stirlitz / Maxim Iszajev ezredes)
Leonyid Bronyevoj (Heinrich Müller)
Jevgenyij Jevsztignyejev (Verner Pleishner professzor)
Mihail Zsarkovszkij (Ernst Kaltenbrunner)
Rosztyiszlav Pljatt (Schlag lelkész)
Jekatyerina Gradova (Käthie Kien / Katya Kozlova)
Oleg Tabakov (Walter Schellenberg)
Nyikolaj Prokopovics (Heinrich Himmler)
Jurij Vizbor (Martin Bormann)
Szvetlana Szvetlicsnaja (Gabi Nabel)
Emilija Milton (Frau Zaurich)
Nyikolaj Volkov Ml. (Erwin, Käthie férje)
Lev Durov (Klaus ügynök)
Vaszilij Lanovoj (Karl Wolf tábornok)
Olga Szosnyikova (Barbara Krein)
Andro Kobaladze (Sztálin)

Közreműködők:

rendező: Tatyjana Lioznova
író: Julian Szemjonov
operatőr: Pjotr Katajev
zene: Mihael Tarivergyijev
látványtervező: Boris Dulenkov, Feliksz Rosztockij

DVD

6 lemez (lemezenként 2 rész)
Kiadó: Mirax Blueblack Kft., 2007
Képarány: 4:3
Hang: Dolby Digital 2.0 magyar, orosz

Stirlitz-viccek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A karakteres, hűvös nyugalommal rendelkező titkosügynök legendás személyisége mély nyomokat hagyott a nézőkben. Ez az oka annak, hogy az ő köreikben a Stirlitz-viccek még ma is nagyon népszerűek.

A viccek fő jellemzője a kommentár, hiszen a film során Stirlitz gondolatait folyamatosan narrátor közvetítette, a kommunista párt jellegzetesen hideg, érzelmektől mentes, tárgyilagos hangján.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]