A tavasz tizenhét pillanata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(A tavasz 17 pillanata szócikkből átirányítva)
A tavasz tizenhét pillanata
(Семнадцать мгновений весны)
1973-as szovjet–Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság televíziós sorozat
Vjacseszlav Tyihonov a sorozat első részének jelenetében
Vjacseszlav Tyihonov a sorozat első részének jelenetében
RendezőTatyana Lioznova
(Татьяна Михайловна Лиознова)
ProducerUSSR State Committee for Television and Radio
AlapműSeventeen Moments of Spring
Műfaj
  • regényen alapuló televíziós sorozat
  • misztikus televíziós műsor
  • war television series
  • televíziós dráma
  • espionage television series
  • detective television series
ForgatókönyvíróJulian Szemjonov
Főszerepben
ZeneMikael Tariverdijev
OperatőrPjotr Katajev
Gyártás
GyártóGorkij Filmstúdió
Ország Szovjetunió
Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság
Nyelvorosz
Forgatási helyszín
Játékidő840 perc
Forgalmazás
BemutatóOroszország 1973. augusztus 11.
Magyarország 1974. október 3.
Eredeti adó
  • Soviet Central Television
  • Programme One
Eredeti magyar adóMagyar Televízió
KorhatárTizenkét éven aluliak számára nem ajánlott
További információk
Sablon • Wikidata • Segítség

A tavasz tizenhét pillanata (Семнадцать мгновений весны; Szemnadcaty mgnovenyij veszni) Julian Szemjonov regénye, illetve az abból 1973-ban készült 12 részes szovjet tv-sorozat. A történet 1945 tavaszán, a második világháború utolsó heteiben játszódik Berlinben, főszereplője Max Otto von Stirlitz SS-Standartenführer (ezredes), a német hírszerzés magas rangú tisztje, akiről azonban hamarosan kiderül, hogy valódi neve Makszim Makszimovics Iszajev, és a szovjet hírszerzés ezredese. Hasonlóan Ian Fleming James Bond-novelláihoz, a regény alapja egy valóságos kémtörténet.

A regény hiteles korrajzának kialakításához Szemjonovnak feltehetően rendelkezésére álltak Walter Schellenberg emlékiratai, amelyek 1959-ben jelentek meg az NSZK-ban.

A filmsorozatban a főszerepet Vjacseszlav Tyihonov (1928–2009)[1] játszotta.

Politikai háttér[szerkesztés]

Amikor Julian Szemjonov (1931–1993) – akiről Moszkva-szerte beszélték, hogy a KGB ügynöke, hiszen meglepő hitelességgel ábrázolta az ügynökséget és módszereit – 1968-ban először publikálta regényét, a szovjet kormányzat épp azon munkálkodott, hogy helyreállítsa a KGB sztálini túlkapások miatt elhomályosult hírnevét. Stirlitz népszerűsége ebben a törekvésben nagymértékben segítségükre volt.

Tartalom[szerkesztés]

A történet a második világháború utolsó hónapjaiban, 1945 tavaszán játszódik. Max Otto von Stirlitz SS-Standartenführer (ezredes), Walter Schellenberg közvetlen alárendeltje, már több mint húsz éve dolgozik beépített ügynökként a német hírszerzés és elhárítás központjában. Valódi neve Makszim Makszimovics Iszajev, s valójában ezredesi rangban lévő szovjet felderítő.

Miközben Adolf Hitler titkos bunkerében tart stratégiai megbeszélést, a három nagyhatalmi vezető, Churchill, Sztálin és Roosevelt is titkos tanácskozást folytat. Stirlitz azt a parancsot kapja, hogy derítse ki, ki az a német birodalmi vezető, aki a nyugattal próbál kapcsolatot teremteni, és akadályozza ezt meg. Hallatlanul kockázatos és nehéz küldetés.

Stirlitz antifasiszta mozgalmi kapcsolattartója halott, így csak egy rádió adó-vevője marad, hogy kapcsolatba léphessen a külvilággal. Nem várhat tovább, valamit tennie kell. Himmlerrel szeretne beszélni, ám miközben rá vár, Schellenberggel találkozik, ez pedig majdnem a lebukásához vezet.

Cselhez folyamodik, levélben tájékoztatja Bormannt a történtekről, az orosz rádiós lányt, Käthét pedig – akit a Gestapo letartóztat – rábeszéli arra, hogy ezentúl a németeknek dolgozzon.

Stirlitz nem tudja felvenni a kapcsolatot a Központtal, ezért Pleischner professzort kéri meg, hogy utazzon Bernbe, és onnan juttasson el egy titkos üzenetet. A hurok azonban egyre jobban szorul a nyaka körül, mert Müller megtalálja az ujjlenyomatait Käthe rádióadóján, és parancsot ad a letartóztatására.

Pleischner professzor öngyilkosságot követ el, amikor rájön, hogy a Gestapo csapdába csalta. Stirlitznek meg kell mentenie Käthét – pár hetes gyermekével – a biztos pusztulástól, ezért titokban kicsempészi Németországból. Sikerül titkos üzenetet küldenie a Központba, melyben közli, hogy Wolf és Dulles titokban tárgyalásokat folytat. Ennek meghiúsítása az ő feladata. Míg Stirlitz teszi a dolgát, a hurok egyre szorosabb lesz körülötte…

A filmről[szerkesztés]

A sorozatot – amelyet három évig forgattak – állítólag a KGB megrendelésére készítették, így elsőként a szervezet akkori főnöke, Jurij Andropov cenzúrázhatta. Meglepetésre azonban szinte semmit sem szedetett ki a filmből, csak két kérése volt: az egyik, hogy a KGB-szakértők neve ne szerepeljen a stáblistán, másrészt pedig kerüljön be egy, a német munkásmozgalomról szóló kisebb betét.

A filmre jellemző a pontos, részletes, de sablonos, monoton hangú kommentár, ami az éppen látható és folyamatban lévő eseményeket ismerteti. (Pl. "Stirlitz 12 óra 3 perckor kilépett az épületből és elindult a gépkocsija felé."). A mesélő hangját Both Béla biztosítja a magyar szinkronos változatban.

A film másképp közelítette meg a múltat, mint a korábbi szovjet művek: a német parancsnokokat (pl. Müllert) nem ostobának és tehetségtelennek, hanem határozottnak, eszesnek és emiatt rendkívül veszélyesnek mutatták be.

Ám bármennyire is realistának tűnik a film, a történészek és elhárítási szakértők véleménye megegyezik abban, hogy szovjet kém sosem tudott volna ilyen magas pozícióba kerülni, hiszen az SS-vezetők családfáját 1750-ig visszamenőleg felkutatták.

1973 augusztusában, a film legelső televíziós vetítéskor elnéptelenedett Moszkva, s az áramfogyasztás megnőtt, minden más jóformán megszűnt. A bűnözőktől Leonyid Brezsnyevig mindenki a képernyők előtt ült. Az orosz népnek új hőse született, aki az elmúlt időkben sem veszített népszerűségéből; a filmet azóta is évente három-négyszer levetítik.

A film hatalmas sikerének oka a kiváló színészi játék, az izgalmakkal teli forgatókönyv és az új felfogású rendezés volt, ráadásul ezeket egy fülbemászó zene koronázta meg.

2009-ben a sorozatot színesben restaurálták, amiben öt ország működött közre, és nyolc hónap alatt készültek el vele.[2]

Max Otto von Stirlitz[szerkesztés]

„Max Otto von Stirlitz, tiszta fajú árja, északi típus, könyörtelen a Birodalom ellenségeivel szemben, Berlin teniszbajnoka”.

Kitalált személy, ám nem teljesen a képzelet szülötte. Létezett egy minta, Willy Lehmann. Igazi árja volt, a kémelhárítás, majd a Gestapo tisztje. Hitler bérenceit megvetette, s mivel a szolgálatból nyugdíj nélkül bocsátották el, úgy érezte, bosszút kell állnia: 1929-től a szovjetek szolgálatába állt Breitenbach álnéven. 1942-ben lebukott, és nyolc társával együtt kivégezték.[3]

Stirlitz tökéletesen ideális NKVD-ügynök volt. Oroszország szívében született, nagy műveltségű ember volt. Az ír és az albán kivételével az összes európai nyelvet beszélte. Fizikai erőszak helyett az ész erejét részesítette előnyben, s büszke volt rá, hogy ötvenévesen – ügynöki pályafutását is beleértve – csak egyszer kellett ölnie.

Kedvenc itala a konyak volt. Mercedes 170 S típusú autót vezetett, a szép nők – látszólag vonzónak tűnő – ajánlatát is udvariasan hárította el: „Inkább egy kevés kávét innék.” Folyamatos utazásai közben Stirlitznek hiányzott Oroszország, és állandóan arra vágyott, hogy visszatérhessen. 20-25 évvel később (a 90-es években) Stirlitz népszerűsége cseppet sem csökkent, ezt mutatta a Jelcin-érában végzett közvélemény-kutatás meglepő eredménye: az emberek – a mozihősök közül – őt látnák legtöbben szívesen Oroszország elnökeként. A nép emlékezetébe nemcsak Stirlitz alakja vonult be, hanem a hihetetlenül leleményes szovjet kém ideálját megformáló színész, Vjacseszlav Tyihonov is. Lev Durov (Klaus), Tyihonov színésztársa mesélte, hogy egy vidéki bemutató után – miközben Tyihonovval a sofőrre vártak – egy asszony rohant be a szobájukba, össze-vissza ölelgette Tyihonovot, s boldogan kiáltozta, hogy végre elmondhatja az unokáinak: megölelte Stirlitzet. Tyihonov személyét tehát Stirlitzcel azonosították, noha akkoriban csak a szerencsén múlt, hogy övé lett a szerep. Ismert volt, éppen szabad, és el tudta vállalni a három évig tartó forgatást.

A regény magyar kiadásai[szerkesztés]

A regénynek három magyar nyelvű kiadása van:

  1. Julian Szemjonov: A Stirlitz-dosszié. Magvető (Albatrosz könyvek), Budapest, 1971, 20 cm, 379 p., ford. Dalos György
  2. Julian Szemjonov: A tavasz tizenhét pillanata: a Stirlitz-dosszié. Magvető (Albatrosz könyvek), Budapest, 1974, 2. kiadás, 20 cm, 379 p., ford. Dalos György
  3. Julian Szemjonov: A Stirlitz-dosszié. Poligr. Casa Scînteii (Előre kiskönyvtára), Bukarest, 1975, 17 cm, 318 p. ford. Dalos György

A regény (A tavasz tizenhét pillanata) folytatása:

  1. Julian Szemjonov: A tavasz megszépíti Berlint. Zrínyi, Budapest, 1985, 21 cm, 430 p. ford. Striker Judit

A televíziós sorozat[szerkesztés]

A 12 részes fekete-fehér televíziós filmsorozat 1973-ban készült, összesen 840 perc hosszúságú.

Szereposztás[szerkesztés]

Szerep Színész[4] Magyar hangja
(1. szinkron)[5][6]
Stirlitz / Makszim Iszajev ezredes Vjacseszlav Tyihonov Bitskey Tibor
Heinrich Müller Leonyid Bronyevoj Hegyi Péter
Werner Pleischner professzor Jevgenyij Jevsztignyejev Somogyvári Rudolf
Ernst Kaltenbrunner Mihail Zsarkovszkij Csiszér András
Schlag lelkész Rosztyiszlav Pljatt Képessy József
Käthie Kien / Katya Kozlova Jekatyerina Gradova Káldi Nóra
Walter Schellenberg Oleg Tabakov Cs. Németh Lajos
Heinrich Himmler Nyikolaj Prokopovics Verebes Károly
Martin Bormann Jurij Vizbor Gruber Hugó
Gabi Nabel Szvetlana Szvetlicsnaja Borbás Gabi
Zaurichné asszony Emilija Milton Gobbi Hilda
Erwin, Käthie férje ifj. Nyikolaj Volkov Tordy Géza
Klaus ügynök Lev Durov Suka Sándor
Karl Wolff tábornok Vaszilij Lanovoj Szokolay Ottó
Barbara Krein Olga Szosnyikova ?
Sztálin Andro Kobaladze Mádi Szabó Gábor
Krüger Jevgenyij Kuznyecov Tyll Attila
Hitler Fritz Diez Benkő Gyula
Göring Wilhelm Burmeier Inke László
Holtoff Konsztantyin Zseldin Dobránszky Zoltán
Csillagász Jurij Katyin-Jarcev Gera Zoltán
Runge, fizikus Grigorij Ljampe Gáti József
Allen Dulles Vjacseszlav Salevics Némethy Ferenc
Gaevernitz Valentin Gaft Végvári Tamás
Guesmann Alekszej Ejbozsenko Kaló Flórián
Jemeljanov Jevgenyij Lazarev Horkai János
Eismann Leonyid Kuravljov Lőte Attila
Rolf Alekszej Szafonov Dózsa László
Helmut Otto Mellies Fonyó István
Biztosítási ügynök Vlagyimir Scseglov Áts Gyula
Barbara Olga Szosnyikova Magda Gabi
Svájci Gestapo-ügynök Vlagyimir Szmirnov Balázs Péter
Scholz Lavrentyij Maszoha Tándor Lajos
Curé (lelkész) Vlagyimir Kozel Máriáss József
Vasziljev Gennagyij Petrov Huszár László
Narrátor hangja Jefim Kopelian Both Béla

Közreműködők[szerkesztés]

  • rendező: Tatyjana Lioznova
  • író: Julian Szemjonov
  • operatőr: Pjotr Katajev
  • zene: Mihael Tarivergyijev
  • látványtervező: Borisz Dulenkov, Feliksz Rosztockij

DVD[szerkesztés]

6 lemez (lemezenként 2 rész)
Kiadó: Mirax Blueblack Kft., 2007
Képarány: 4:3
Hang: Dolby Digital 2.0 magyar, orosz

Stirlitz-viccek[szerkesztés]

A karakteres, hűvös nyugalommal rendelkező titkosügynök legendás személyisége mély nyomokat hagyott a nézőkben. Ez az oka annak, hogy az ő köreikben a Stirlitz-viccek még ma is nagyon népszerűek.

A viccek egy részének fő jellemzője a kommentár, amellyel a filmben a narrátor nemcsak az eseményeket, hanem Stirlitz gondolatait is folyamatosan közvetítette, jellegzetesen hideg, érzelmektől mentes, tárgyilagos hangon.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Egy legenda vége: Stirlitz meghalt - nepszabadsag.hu
  2. ↑ Színesben tér vissza Stirlitz
  3. ↑ Walter Schellenberg emlékiratai, Téka Könyvkiadó-Zrínyi Kiadó; Budapest, 1989; ISBN 963-7357-87-4, 118, 119. oldal
  4. ↑ Szereposztás az IMDb.com szerint
  5. ↑ A tavasz 17 pillanata (1974) 1. szinkron (1. rész színlapja, 1974), Pannónia Filmstúdió, megrendelő Magyar Televízió Rt., MTV1 az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
  6. ↑ Tattyjána Lioznova rendező munkássága: LINK a sorozat ÖSSZES epizódjára.. ISzDb.hu

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=A_tavasz_tizenhét_pillanata&oldid=26948676”