A tanú

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A tanú
Tanu.jpg
A börtönben
Rendező Bacsó Péter
Forgatókönyvíró Bacsó Péter, Ujhelyi János
Főszerepben Kállai Ferenc
Őze Lajos
Both Béla
Zene Vukán György[1]
Operatőr Zsombolyai János
Vágó Boronkay Sándor
Gyártás
Gyártó Mafilm
Ország Magyarország
Nyelv magyar
Időtartam 103 perc
Külső hivatkozások
[2] IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

A tanú Bacsó Péter által 1969-ben rendezett magyar filmszatíra. Elkészülte után azonnal betiltották. 10 évig „dobozban pihent”, és annak eltelte után 1979-ben is csak azért mutathatták be, mert külföldön a Betiltott filmek Fesztiváljára készültek. 1981-ben még a XXIV. Cannes-i Filmfesztiválon is bemutatták, de nem versenyfilmként[3]. A tanú évek alatt kultuszfilmmé érett. Az első legális vetítések egyike egy Bacsó vígjáték szemle keretében volt, a József körút 63. szám alatti Bányász moziban. Később a Nagymező utcai Tinódiban vetítették hosszú hetekig, hónapokig.[4] A Tinódi moziban a bemutató, az első vetítés időpontja: 1979. június 6.

A folytatása 1994-ben készült el Megint tanú címmel.

Főcím, ékezet nélkül.[5]

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Szereplők

Bacsó Péter – Kállai Ferencen és Őze Lajoson kívül – kiváló, de kevésbé ismert színészekkel és amatőr szereplőkkel dolgozott. Négy évtized elteltével egyes szereplők pontos azonosítása problémát jelent. A stáblista nem nyújt megfelelő segítséget, mivel a közreműködők nevei szerep nélküli felsorolásban jelennek meg. Több művész – többek között Kátay Endre és Velenczey István – neve hiányzik a listáról.

[szerkesztés] Színészek

Fábri Zoltán iskolázott színész is volt. A legendás színházcsináló Both Béla ekkor éppen a Nemzeti Színházat igazgatta, sikeresen lavírozva Marton Endre és Major Tamás között. Vámos László a Madách Színház máshol is sokat foglalkoztatott rendezője volt. Az ország első színházában játszott Velenczey István és a filmen is sokat foglalkoztatott Horváth József. Rátonyi Róbert kevés filmszerepeinek egyikét játszhatta el.

31. hétre prolongálva
Ennyi reklám lehetett

Bánó Pál, Pálffy György és Fehér Tibor a felvétel idején a Miskolci Nemzeti Színháznál volt szerződésben. Kézdy György Pécsett, Iványi József és Novák István Debrecenben működött. Bicskei Károly „száműzetésének”[6] aktuális állomása Veszprém volt. Kátay Endre Szegeden, Mezey Lajos Kecskeméten, Tándor Lajos – vidéki évek után – a Thália Színházban volt szerződésben. Szintén Pesten, a Madách Színházban játszott (zömmel epizódszerepeket) Rákosi Mária. Bálint György több pesti és vidéki szerződés után, ekkor a győri társulat tagja volt.

[szerkesztés] Főiskolások, amatőrök

A főiskolásokat a későbbi kecskeméti, Madách Színházi színész, majd rádióbemondó Korbuly Péter valamint Monori Lili és Sipeki Tibor képviselte. Főiskolás nemzedékek tanára, mentora volt Versényi Ida. Kétméteres magassága miatt ritkán kapott-vállalt szerepet. Az amatőr Metzradt Georgette nyelvtanárként, a Bacsó más filmjeiben is szerepet kapott Pecsenyke József grafikusként kereste kenyerét. A robbantó" kisfiút, Ifj. Németh Istvánt a rendező a házukból vitte ki a filmgyárba.

  • szerep betanító - Metzradt Georgette

[szerkesztés] A történet

1950-ben vagyunk. A főhős Pelikán József, a jámbor dunai gátőr, aki egyedül neveli gyerekeit. A film elején Pelikán nem tud húst venni gyermekeinek, és ezért otthon bejelenti: "Dezsőnek meg kell halnia" (vagyis titokban le kell vágniuk a pincében nevelt egyetlen disznajukat). A terv meg is van: mialatt a Pelikán-gyerekekből álló őrs énekpróbát tart (Ej, haj száll az ének…), a pincében az apa levágja Dezsőt, és a dal hangja elnyomja a disznó visítását. Mire megérkezik az ÁVO, szerencsére minden rendben lezajlik.

Másnap a folyóparton Pelikán találkozik egy régi illegális kommunista elvtársával, Dániel Zoltánnal, aki most már miniszter, és éppen orvhorgászik. Sajnos a miniszter a vízbe esik, ám Pelikán kimenti, majd hazaviszi. Otthon egy „komoly, névtelen, géppel írott feljelentés” miatt ismét ott az ÁVO. Dániel nagy hévvel magyarázza, hogy hibát követnek el: Pelikán régi kommunista, mindenkin segít, sose szegne törvényt ... őt is elbújtatta a nyilasok elől a második világháborúban - és mielőtt Pelikán közbeléphetne, megmutatja a rejtekhelyet az ávósoknak, ahol szépen kiterítve fekszenek az illegálisan levágott disznóból készült ínyencségek. Pelikánt feketevágás miatt letartóztatják és bebörtönzik.

Pelikán börtönbe kerül, és itt találkozik Gulyással, aki még '44-ben kiverte két fogát. Majdnem összeverekednek, amikor belép egy letartóztott plébános. Nem sokkal ezután Pelikánt meglátogatja a lánya is, aki megnyugtatja: múltjára való tekintettel lehet, hogy enyhe büntetést kap, kivéve persze, ha épp vele akarnak példát statuálni, merthogy „szocialista jog, meg minden”. Pelikán végül titokzatos módon hazakerül. Találkozik Csetnekyvel is (aki már '42-ben is feljelentette). Pelikán megpróbálja felkeresni barátját a minisztériumban, ahol azonban már nem ismerik Dánielt, s azt sem tudják, ki a miniszter.

Egyik este érte jön „egy nagy, fekete autó” és az elviszi Virág elvtárshoz. Aki megvendégeli és elmondja neki, hogy „a nemzetközi helyzet fokozódik” meg, hogy „az osztályharc élesedik” és, hogy „az élet nem habostorta”. Sajátos összeesküvő modorában azt akarja elmagyarázni Pelikánnak, hogy a kommunizmus és a kapitalizmus közti harc egyre durvul, ezért óriási szükség van megbízható, régi kommunistákra minél több társadalmi poszton - hiszen „ahol nem vagyunk mi, ott az ellenség”. Ennek értelmében megbízza, hogy legyen a Fedett Uszoda igazgatója. És megnyugtatja, hogy „egyszer majd kérünk magától valamit …” Pelikán hiába szabadkozik, hogy „én kérem ideológiailag nem vagyok elég képzett”, a kérés az kérés. Uszodaigazgató lesz.

Másnap Pelikán fagyizni viszi a gyerekeit. Mikor visszaérnek a házukhoz, ott már várja őket a látogatóba érkezett Virág elvtárs és az ő „két fia”, akik szintén ávósok. A sült krumplis vacsora közben egy szétdurrantott zacskó miatt (Pelikán kisfiának gyerekes csínye) az ávósok szétlövik az összes befőttet.

Pelikán munkába áll mint uszodaigazgató. Amikor az uszodához ér, iszonyú sort lát. Kérdi a jegyszedőtől, hogy miért nem engedi be az embereket. A jegyszedő elmondja, hogy úsznak odabent. Pelikán erre bemegy, és megnézi mi van bent. Nem ismeri fel Bástya elvtársat, a legfőbb vezetőt, és mindenkit beenged. A tömeg örömében a medencébe ugrál, de ezzel tönkreteszik Bástya elvtárs nyugalmát. Az ávós testőrök „kimentik” Bástya elvtársat a forgatagból. Pelikán ismét börtönbe kerül.

A börtönben újra találkozik a plébánossal és Gulyással. Viszont ismét hazajut. Majd este megint elviszi a „nagy, fekete autó” Virág elvtárshoz, aki elmondja neki (miközben lehordja titkárnőjét, akinek (térden alul érő) kurta szoknyája van: „hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának”), hogy Bástya elvtárs megbocsátott, és az egész a jegyszedő hibája („A jegyszedőt internáltuk…”). Ezután kinevezi Pelikánt az Angolpark igazgatójává. „De miért pont Angolpark? Miért nem Vidámpark? Vagy Viccpark?” – kérdi Pelikán. „A torkánál ragadta meg a kérdést...Angol Park? Hogy az angol imperialista világbirodalom röhögjön a markába!? Vidámpark … ez kell a dolgozóknak.” – helyesel lelkesen Virág elvtárs.

Pelikán pedig teljesen átszervezi a Vidámparkot. Nincs többé Szellemvasút… helyette lesz a SZOCIALISTA SZELLEM VASÚTJA! Amikor Bástya elvtárs – aki úgy néz ki, mint egy szovjet tábornok – végigutazik a Szocialista Szellem Vasútján, annyira megijed, hogy elájul, ezért Pelikán ismét a börtönbe kerül, ahonnan megint Virág elvtárs hozza ki.

Új munkaköre a Narancskutató Intézet vezetése lesz. Amikor Bástya elvtárs az Intézetbe látogat, az ünnepség előtt Pelikán gyermekei megeszik a termést, az egyetlen érett narancsot. Virág elvtárs ekkor egy citromot csúsztat Pelikánnak, s ezt szolgálják fel Bástya elvtársnak. „Mi ez?” – kérdi Bástya elvtárs csodálkozva, meglehetősen fancsali képpel. Pelikán Virág elvtárs megerősítésére megismétli: „Narancs. Ez az új magyar narancs. Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk.” – feleli Pelikán. Ezután jutalmul este közösen megnézik a Csárdáskirálynőt.

Virág elvtárs pedig kér valamit. Pelikánt megkínálja mignonnal, és elmondja, hogy azt szeretnék, ő legyen a koronatanú a Dániel Zoltán miniszter elleni koncepciós perben, akit kémkedéssel vádolnak. „Dániel mindent bevallott” – mondja Virág elvtárs. „Mindent?” – kérdi Pelikán. „Mindent.” – ismétli nyomatékkal Virág. Pelikánnak összezavarodik a valóság és a kitaláció, de végül a párt szava lesz az erősebb. „Az a gyanús, ami nem gyanús.” – ismételgeti.

Pelikánt elkezdik felkészíteni a perre. Felöltöztetik, betanítják neki a szöveget. Akkor is a szöveget mormolja, amikor az elhanyagolt gát átszakad, és mindent elönt a Duna. A házukból kiöntött lakosságnak Virág elvtárs bölcsességét recitálja: „Na ja, az élet nem habostorta.” (ez nem teszi túl népszerűvé). „Itt valami nem stimmel.” – eszmél fel.

Mivel Gulyás, a fasiszta pribék is fontos tanúja a tárgyalásnak, Pelikán teljesen összezavarodik. Összeveszik vele, és felháborodásában megint elront a tárgyaláson, végül az igazat vallja, és ezért ismét évekre börtönbe kerül. Viszont a börtönben eltöltött évek alatt minden megváltozott, és elkezdődtek a puha diktatúra évei. Pelikán már kint áll az akasztófa alatt, de a hóhér csak nem érkezik meg. Az álmából felriasztott börtönigazgatóval együtt hívogatják az ítéletvégrehajtót: - „Dr. Kotász! Dr. Kotász!” - végül az igazgató rájön, hogy valami itt sem stimmel. Végül utánanéz az iratoknak, és közli a jó hírt: „– Hát gratulálok, magát rehabilitálni fogják.” „– Inkább tessék akasztani.” - válaszolja Pelikán, de ezek után hazajut.

A film végén pár év múlva a tömött 6-os villamoson újra találkozik az azóta mellőzött Virág elvtárssal, aki morcoson kijelenti: "Nem baj! Nem baj. Visszasírnak még maguk engem!"
Pelikán válasza: "Hát erre azért nem mernék megesküdni."

A film záró idézete:

„Miért halad így a történelem?
Hogy az emberiség derűsen
váljék meg a múltjától.”
– Marx

[szerkesztés] Érdekességek

  • Egy kivágott jelenetben Pelikán súlyos kételyei miatt meglátogatta Dániel Zoltánt a börtönben, azonban Dánielt addigra már megtörték.
  • Az egyik ávósnak be volt kötve forgatás közben a szeme, de ez nem volt a forgatókönyv része, csak véletlenül forgatás közben megsebesült.
  • Ez volt Bástya elvtárs megformálója, Both Béla első filmbeli szerepe.
  • Bástya elvtárs figurájában a személyi kultusszal övezett Rákosi Mátyás és a korabeli honvédelmi miniszter, Farkas Mihály vezérezredes ötvöződik.
  • "Az élet nem habostorta" A szállóigévé vált mondat nem a rendező-forgatókönyvíró leleménye. Eredetileg Andics Erzsébet főiskolai óráján hangzott el.
  • Dániel Zoltán alakja utalás Rajk Lászlóra is. A modell azonban Horthy, Rákosi és Kádár idejében is bebörtönzött Újhelyi Szilárd - a forgatás időpontjában a rendező filmgyári főnöke - volt.
  • A film forgatását egy ízben leállították. A folytatás engedélyezésekor Rényi Pétert[15] bízták meg ideológiai-konzultánsi feladattal. Javaslatára-kérésére került be a filmbe Csetneky, kis-nyilas szerepe. Ezzel a rendező azonosulni tudott. Más ilyen módon bekerült jelenetnek nem örült túlságosan.
  • Az Elvtárs a csákányt jó mélyre vágd című "álcázó" kánon, az ötvenes évek egyik legnépszerűbb indulója volt. Szövegét Bacsó Péter írta, egy Makk Károllyal közösen készített főiskolai filmbe. A filmet az ÁVH zsákba tette és elvitte. Néhány standfotó maradt utána.
  • Az egyik jelenetben ruhaipari szakértelmét is megcsillantó Virág elvtárs a szabómunkásból ÁVH-vezérré emelkedett Péter Gábor megtestesítője.
  • Azért a Csárdáskirálynő c. operettet választották a filmbe, mert ez volt Rákosi Mátyás kedvence. A rendező szerette volna Rátonyi Róbert mellett Honthy Hannát is szerepeltetni. A művésznő azonban megfizethetetlen gázsit kért. Így maradt a lemezfelvétel, amely után akkor még nem kellett jogdíjat fizetni.
  • Az összes börtönjelenetet egy gyártelepen forgatták.
  • Az állami ítéletvégrehajtó, doktor Kotász neve egy labdarúgótól származik.

[szerkesztés] Jegyzetek

  1. Több forrásban a film zeneszerzőjeként jelölik meg Fényes Szabolcsot is. A film főcím listájában azonban nincs megemlítve.
  2. Az ismert adatbázisok adatait egyes esetekben -forrás alátámasztással- módosítottuk, több esetben kiegészítettük.
  3. Nagy sikert aratott a fesztiválon, azonnal megvásárolta harminckét ország.
  4. Sokan úgy figyeltek fel a filmre, hogy a Pesti Műsort lapozgatva észrevették, a feltűnően magas prolongált hetek számát.
  5. A kérdéssel kapcsolatos polémia a vitalapon olvasható.
  6. 1956-ban Szegeden ő szavalta el a Nemzeti dalt. Örökös eltiltást kapott, később enyhítették büntetését.
  7. Bacsó a DVD kommentárban tévesen állította, hogy a művész a forgatás befejezése előtt meghalt. Az utószinkront valóban Madaras Józseffel készítették el, ennek oka a művész halála nem lehetett. A vidéki színházak népszerű, vezető művésze, 1979. december 15-én hunyt el. 1979 szeptemberében még szerepelt Szolnokon, a legendás, Ljubimov által rendezett Csere című előadásban. Bővebben lásd: a vitalapon
  8. Egyes forrásokban: Bicskey Károly
  9. Neve -nyilatkozata szerint: Kézdi. Így szerepel a film stáb listáján is.
  10. A felvétel helyszíne: Tahitótfalui Duna szakasz
  11. A színészek azonosítása sok gondot okoz. A vitatott képek a vitalapra is folyamatosan felkerülnek. Az azonosítások története ott olvasható.
  12. A felvétel helyszíne: Leányfalu, határcsárda
  13. A felvétel helyszíne: Leányfalu, MAHART üdülő
  14. több forrás az igazgatót Dr. Kotászként jelöli meg. Ez azonban az ítélet-végrehajtó -hóhér- neve, akit csak emlegetnek, de nem jelenik meg a filmben
  15. Rényi Péter (1920-2002) A Szabad Nép kulturális rovatának vezetője, később a Népszabadság főszerkesztő helyettese; Aczél György bizalmasa, támasza volt.

[szerkesztés] Források

  • A tanú DVD változat rendezői kommentárja
  • A tanú én vagyok. Dokumentumfilm

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
A tanú témában.
Személyes eszközök
Névterek
Változók
Műveletek
Navigáció
Részvétel
Nyomtatás/exportálás
Eszközök
Más nyelveken