A tanu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(A tanú szócikkből átirányítva)
A tanu
Tanu.jpg
A börtönben
Rendező Bacsó Péter
Forgatókönyvíró Bacsó Péter, Ujhelyi János
Főszerepben Kállai Ferenc
Őze Lajos
Both Béla
Zene Vukán György[1]
Operatőr Zsombolyai János
Vágó Boronkay Sándor
Hangmérnök Peller Károly
Gyártás
Gyártó Mafilm
Ország  Magyarország
Nyelv magyar
Időtartam 103 perc
Forgalmazás
Forgalmazó MOKÉP
Bemutató Magyarország 1977.
USA 1981. szeptember 26. (New York Film Fesztivál)
Dánia 1982. június 22.
USA 1982. július 14. (limitált)
Finnország 1983. január 28.
NSZK 1983. szeptember 13.
Korhatár Tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott.
Kronológia
Következő Megint tanú
Külső hivatkozások
[2] IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap
Főcím (ékezet nélkül)

A tanu[3] egy Bacsó Péter által 1969-ben rendezett magyar filmszatíra. Elkészülte után - bár a Rákosi-rendszerről szól, mégis túl korainak tűnt - azonnal betiltották. 10 évig „dobozban pihent”, és annak eltelte után 1979-ben is csak azért mutathatták be, mert külföldön a Betiltott filmek Fesztiváljára készültek. 1981-ben még a XXIV. Cannes-i Filmfesztiválon is szerepelt, de nem versenyfilmként.[4] A tanu évek alatt kultuszfilmmé érett. Az első legális vetítések egyike egy Bacsó-vígjátékszemle keretében zajlott, a József körút 63. szám alatti Bányász moziban, 1977-ben. Később a Nagymező utcai Tinódiban vetítették hosszú hetekig, hónapokig.[5] A Tinódi moziban a bemutató vetítés időpontja 1979. június 6. volt.

2012-ben bekerült a Magyar Művészeti Akadémia tagjai által kiválasztott legjobb 53 magyar alkotás közé.

A folytatása 1994-ben készült el Megint tanú címmel, de a kultikus első rész sikereit nem sikerült megismételnie.

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lebukás
Középen: Iványi József[6]
Csetneki a kisnyilas
Kátay Endre[7]

1950-ben járunk. A főhős, Pelikán József, a jámbor dunai gátőr egyedül neveli gyerekeit (mivel neje megszökött egy - román - uszálykormányossal). A film elején Pelikán nem tud a boltban húst venni gyermekeinek, ezért otthon bejelenti: „Dezsőnek meg kell halnia” (vagyis titokban le kell vágniuk a pincében nevelt egyetlen disznajukat, ami akkor illegális, ún. feketevágásnak minősült). A tervet végrehajtják: mialatt a Pelikán gyerekekből álló őrs énekpróbát tart (Ej, haj, száll az ének…), a pincében az apa levágja Dezsőt, és a dal hangja elnyomja a disznó visítását. Mire a szomszéd feljelentésére megérkezik az ÁVO, szerencsére minden rendben lezajlik.

Másnap a folyóparton Pelikán találkozik egy régi illegális kommunista elvtársával, Dániel Zoltánnal, aki most már miniszter, és éppen horgászik. Eközben a vízbe esik, ám Pelikán kimenti, majd hazaviszi. Otthon egy „komoly, névtelen, géppel írott feljelentés” miatt ismét ott a rendőrség. Dániel nagy hévvel magyarázza a szervnek, hogy hibát követnek el: Pelikán régi kommunista, mindenkin segít, sose szegne törvényt; őt is elbújtatta a nyilasok elől a második világháborúban – és mielőtt Pelikán közbeléphetne, megmutatja az asztal alatti pincelejárót a törvény őreinek, ahol szépen tálba rakva kínálják magukat az illegálisan levágott disznóból készült ínyencségek. Pelikánt feketevágás miatt letartóztatják és bebörtönzik. (A húst, bizonyíték lévén, petróleummal locsolják le, így Dezsőnek hiába kellett kimúlnia, a gyerekek éhkoppon maradnak.)

Pelikán börtönbe kerül, és itt találkozik az egykori rendőrségi verőember Gulyással, aki még ’44-ben kiverte az összes fogát. Majdnem összeverekednek, amikor belép szobatársuk, egy katolikus püspök. Nem sokkal ezután Pelikánt meglátogatja a lánya is, aki megnyugtatja: múltjára való tekintettel lehet, hogy enyhe büntetést kap, hacsak nem éppen vele akarnak példát statuálni, merthogy „szocialista jog, meg minden”. Lehet, hogy védőügyvédje(!) a legsúlyosabb ítéletet fogja kérni, mivel a statuálás a fontos. Pelikán végül titokzatos módon hazakerül. Találkozik egy Csetneky nevű földijével is (aki már ’42-ben is feljelentette). Pelikán megpróbálja felkeresni barátját a minisztériumban, ahol azonban már nem is emlékeznek Dánielre, s azt sem tudják, ki a miniszter.

Egyik este érte jön „egy nagy, fekete autó”, és az elviszi egy titokzatos helyre, a még titokzatosabb Virág elvtárshoz. Virág elvtárs megvendégeli és elmondja neki, hogy „a nemzetközi helyzet egyre fokozódik”, hogy „az osztályharc élesedik”, és „az élet nem (egy) habostorta”. Sajátos konspiratív modorában azt magyarázza Pelikánnak, hogy a kommunizmus és a kapitalizmus közti harc egyre durvul, ezért óriási szükség van megbízható, régi kommunistákra, minél több társadalmi poszton - hiszen „ahol nem vagyunk mi, ott az ellenség”. Ennek értelmében megbízza, hogy legyen a Fedett Uszoda igazgatója, valamint közli vele, hogy „egyszer majd kérünk magától valamit…” Pelikán hiába szabadkozik, hogy „én kérem ideológiailag nem vagyok elég képzett”, a kérés az kérés. Uszodaigazgató lesz.

Másnap Pelikán fagyizni viszi a gyerekeit. Amikor hazatérnek, már várja őket a látogatóba érkezett Virág elvtárs és az ő „két fia”. A sült krumplis vacsora közben egy eldurrantott zacskó (Pelikán kisfiának gyerekes csínye) ürügyén, az ávósok szétlövik a ház szegényes bútorzatát és a szekrény tetején sorakozó összes befőttet.

Pelikán munkába áll mint uszodaigazgató. Amikor a „Fedetthez” ér, iszonyú sort lát. Kérdezi a jegyszedőtől, hogy miért nem engedi be az embereket. A jegyszedő bizalmasan odasúgja, hogy odabent úsznak. Pelikán erre bemegy tájékozódni. Mivel nem ismeri fel Bástya elvtársat a legfőbb hadügyért, utasítja a jegyszedőt, hogy mindenkit engedjen be, hiszen van jegyük. A tömeg felszabadultan a medencébe ugrál, de ezzel veszélyeztetik Bástya elvtárs biztonságát. Az ávós testőrök, ruhástul vízbe ugorva, „kimentik” őt a forgatagból. Pelikán ismét börtönbe kerül.

A börtönben újra találkozik a püspökkel és Gulyással. Ismét elengedik, de este megint elviszi a „nagy, fekete autó” Virág elvtárshoz, aki elmondja neki (miközben lehordja titkárnőjét, akinek (térdig érő) „kurta szoknyája” van: „hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának”), hogy Bástya elvtárs már megbocsátott, mivel minden a jegyszedő hibája („A jegyszedőt internáltuk…”). Ezután kinevezi Pelikánt az Angol Park igazgatójává. „De miért pont Angolpark? Miért nem Vidámpark? Vagy Viccpark?” – kérdi Pelikán. „A torkánál ragadta meg a kérdést… Angol Park? Hogy az angol imperialista világbirodalom röhögjön a markába!? Egy frászt! Vidámpark… ez kell a dolgozóknak.” – helyesel lelkesen Virág elvtárs.

Pelikán teljesen átszervezi a Vidámparkot. Nincs többé Szellemvasút… helyette lesz a SZOCIALISTA SZELLEM VASÚTJA, táncoló csontvázak helyett bilincseiket törő proletárokkal. Bástya elvtárs elsőként utazik végig az átalakított szellemvasúton, de a saját képét kísérő sikolytól elájul. Pelikán ismét dutyiba kerül, ahonnan megint Virág elvtárs hozza ki.

Bástya elvtárs az ún. magyar narancsba harap

Új munkaköre a Narancskutató Intézet vezetése lesz. Amikor Bástya elvtárs az Intézetbe látogat, az ünnepség előtt Pelikán gyerekei megeszik a termést, az egyetlen érett narancsot. Virág elvtárs ekkor egy citromot csúsztat oda Pelikánnak, s azt szolgálják fel Bástya elvtársnak. „Mi ez?” – kérdi Bástya elvtárs csodálkozva, meglehetősen fancsali képpel. Pelikán Virág elvtárs megerősítésére megismétli: „Narancs. Ez az új magyar narancs. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk.” – feleli Pelikán. Ezután jutalmul este közösen megnézik a Csárdáskirálynőt, Rátonyi Róbert szereplésével.

Virág elvtárs pedig kér végre valamit. Pelikánt megkínálja minyonnal, és elmondja, hogy azt szeretnék, ő legyen a koronatanú a Dániel Zoltán miniszter elleni koncepciós perben, akit kémkedéssel vádolnak. „Dániel mindent bevallott” – mondja Virág elvtárs. „Mindent?” – kérdi Pelikán. „Mindent.” – ismétli nyomatékkal Virág. Pelikánnak összezavarodik a valóság és a kitaláció, de végül a párt szava lesz az erősebb. „Az a gyanús, ami nem gyanús.” – ismételgeti.

Pelikánt elkezdik felkészíteni a perre. Orvosi vizsgálaton vesz részt, lúdtalpbetétet és beszédképzési órákat kap, felöltöztetik, betanítják neki a szöveget, tudományos alapossággal alakítják ki rajta a becsületes, de az ellenség által megtévesztett proletár szerepét. Akkor is betanult szöveget mormolja, amikor a tárgyalásra készülése miatt felügyelet nélkül maradt gát átszakad, és mindent elönt a Duna. A házukból kiöntött lakosságnak Virág elvtárs bölcsességét recitálja: „Na ja, az élet nem (egy) habostorta.” (ez nem teszi túl népszerűvé). „Itt valami nem stimmel.” – eszmél fel.

Mivel Gulyás, a volt rendőrségi pribék is fontos tanúja a tárgyalásnak, Pelikán teljesen összezavarodik, felháborodásában elfelejti a betanult szöveget, a bíró legnagyobb meglepetésére nem tesz terhelő vallomást Dániel ellen. Összeszólalkozik viszont Gulyással a szembesítéskor, nyilas pribéknek nevezi. Gulyás erre szemrebbenés nélkül módosítja vallomását, Pelikánt is összeesküvőnek nevezi, akit később ezért halálra ítélnek. Mire eljön a kivégzés reggele, hirtelen változás áll be a politikában (minden bizonnyal a Sztálin halála utáni néhány könnyebb hónapra való utalás), sem a hóhér, sem a helyettese, sem a helyettes helyettese nem jelenik meg a kivégzésen. Pelikán már kint áll az akasztófa alatt, de a hóhér csak nem érkezik meg. A börtönőrrel együtt hívogatják az ítéletvégrehajtót: - „Dr. Kotász! Dr. Kotász!” Ezzel felriasztják álmából a börtönigazgatót, aki végül rájön, hogy valami itt sem stimmel. Utánanéz az iratoknak, és közli a jó hírt: „– Hát gratulálok, magát rehabilitálni fogják.” „– Inkább tessék akasztani.” - válaszolja Pelikán, majd a börtönőr legnagyobb felháborodására „– A gombócot is megzabálta, a bort is megitta, ki se végzik, dohányt is kap, egy brancs maguk, ne is tagadja!”, szabadon engedik.

Pár év múlva a tömött 6-os villamoson Pelikán újra találkozik az azóta mellőzött Virág elvtárssal, aki morcosan kijelenti: „Nem baj! Nem baj. Visszasírnak még maguk engem!”
Pelikán válasza: „Hát erre azért nem mernék megesküdni.”

A film záró idézete:

„Miért halad így a történelem?
Hogy az emberiség derűsen
váljék meg a multjától (!).”
– Marx

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bacsó Péter – Kállai Ferencen és Őze Lajoson kívül – kiváló, de kevésbé ismert színészekkel és amatőr szereplőkkel dolgozott. Négy évtized elteltével egyes szereplők pontos azonosítása problémát jelent. A stáblista nem nyújt megfelelő segítséget, mivel a közreműködők neve szerep nélküli felsorolásban jelenik meg. Több művész – többek között Kátay Endre és Velenczey István – neve hiányzik a listáról.

Színészek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fábri Zoltán filmrendező iskolázott színész is volt. A legendás színházcsináló Both Béla ekkor éppen a Nemzeti Színházat igazgatta, sikeresen lavírozva Marton Endre és Major Tamás között. Vámos László a Madách Színház máshol is sokat foglalkoztatott rendezője volt. Az ország első színházában játszott Velenczey István és a filmen is sokat foglalkoztatott Horváth József. Rátonyi Róbert kevés filmszerepeinek egyikét játszhatta el.

31 hétre prolongálva
Ennyi reklám lehetett

Bánó Pál, Pálffy György és Fehér Tibor a felvétel idején a Miskolci Nemzeti Színháznál volt szerződésben. Kézdi György Pécsett, Iványi József és Novák István Debrecenben működött. Bicskei Károly „száműzetésének”[11] aktuális állomása Veszprém volt. Kátay Endre Szegeden, Mezey Lajos Kecskeméten, Tándor Lajos – vidéki évek után – a Thália Színházban volt szerződésben. Szintén Pesten, a Madách Színházban játszott (zömmel epizódszerepeket) Rákosi Mária. Bálint György több pesti és vidéki szerződés után, akkor a győri társulat tagja volt.

Főiskolások, amatőrök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A főiskolásokat a későbbi kecskeméti, Madách Színházi színész, majd rádióbemondó Korbuly Péter, valamint Monori Lili és Sipeki Tibor képviselte. Főiskolás nemzedékek tanára, mentora volt Versényi Ida. Kétméteres magassága miatt ritkán kapott-vállalt szerepet. A statiszta Metzradt Georgette beszédtanárként Bacsó más filmjeiben is szerepet kapott. Pecsenyke József grafikusként kereste kenyerét. A pukkantó kisfiút, ifj. Németh Istvánt a rendező a bérházukban találta, s vitte magával a filmgyárba.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Egy kivágott jelenetben Pelikán súlyos kételyei miatt meglátogatta Dániel Zoltánt a börtönben, azonban Dánielt addigra már megtörték.
  • Az egyik ávósnak be volt kötve forgatás közben a szeme, de ez nem a forgatókönyv része volt, csak véletlenül forgatás közben megsérült.
  • Bástya elvtárs figurája a személyi kultusszal övezett második idol, a korabeli honvédelmi miniszter, Farkas Mihály hadseregtábornok alakja, Both Béla első filmszerepe.
  • Az egyik jelenetben ruhaipari szakértelmét is megcsillantó Virág elvtárs, a szabóból ÁVH-vezérré emelkedett Péter Gábor megtestesítője.
  • „Az élet nem habostorta” szállóigévé vált mondat nem a rendező-forgatókönyvíró leleménye. Eredetileg Andics Erzsébet főiskolai óráján hangzott el. (Annak is példája, hogy a határozatlan névelő fölösleges használata nem a mai nyelvrongálók leleménye.)
  • Dániel Zoltán alakja utalás Rajk Lászlóra is. A modell azonban a Horthy, Rákosi és Kádár idejében is bebörtönzött Ujhelyi Szilárd – a forgatás időpontjában a rendező filmgyári főnöke – volt.
  • Az állami ítélet-végrehajtó, doktor Kotász neve egy labdarúgótól származik.
  • A film forgatását egy ízben leállították. A folytatás engedélyezésekor Rényi Pétert[12] bízták meg ideológiai-konzultánsi feladattal. Javaslatára-kérésére került be a filmbe Csetneky, a kis-nyilas szerepe. Ezzel a rendező azonosulni tudott. Más, ilyen módon bekerült jelenetnek nem örült túlságosan.
  • Az Elvtárs a csákányt jó mélyre vágd című „álcázó” kánon az ötvenes évek egyik legnépszerűbb indulója volt. Szövegét Bacsó Péter írta, egy Makk Károllyal közösen készített főiskolai filmbe. A filmet az ÁVH zsákba tette és elvitte, csak néhány standfotó maradt meg belőle.
  • Azért a Csárdáskirálynő c. operettet választották a filmbe, mert ez volt Rákosi Mátyás kedvence. A rendező szerette volna Rátonyi Róbert mellett Honthy Hannát is szerepeltetni. A művésznő azonban, a kis költségvetésű produkcióhoz képest megfizethetetlen gázsit kért. (Lehet, hogy tapasztalt személy lévén, így akart kimaradni ebből a kétes jövőjű vállalkozásból.) Így maradt a lemezfelvétel, amely után akkor még nem kellett jogdíjat fizetni.
  • Az összes börtönjelenetet egy gyártelepen forgatták.
  • A film egyik humoros jelenete a Budapesti Vidám Parkban játszódott, ahol az igazgatóvá avanzsált Pelikán túlzott ügybuzgalomból a „Szocialista Szellem Vasútjává” építtette át az addigi Szellemvasutat. A jelenetet a Vidám Park Viharvasútjában forgatták.
  • Ugyancsak a vidámparkos jelenetnél látható a főbejárat feletti „Angolpark” felirat, amit az államosítás utáni Vidámpark szövegű, vastraverzekre szerelt fénycsőfeliratot eltakarva drótoztak föl, nagy meglepetést keltve a forgatásról mit sem sejtő járókelőkben. (A filmen aztán az elé kötötték fel a hevenyészett, betűnként más színű Vidám feliratot.)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Több forrásban a film zeneszerzőjeként jelölik meg Fényes Szabolcsot is. A film főcímlistájában azonban nincs megemlítve.
  2. Az ismert adatbázisok adatait egyes esetekben – forrás-alátámasztással – módosítottuk, több esetben kiegészítettük.
  3. Ezt a címet hagyományosan a fenti alakban írják. A magyar helyesírás szabályai szerint azonban a következő forma lenne a helyes: A tanú. Indoklás: AkH. 23.
  4. Nagy sikert aratott a fesztiválon, azonnal megvásárolta harminckét ország.
  5. Sokan úgy figyeltek fel a filmre, hogy a Pesti Műsort lapozgatva észrevették, a feltűnően magas prolongált hetek számát.
  6. A szereplők azonosítása utólag sok gondot okoz. A vitatott képek a vitalapra is folyamatosan felkerülnek. Az azonosítások története ott olvasható.
  7. A felvétel helyszíne: Leányfalu, Határcsárda
  8. Bacsó a DVD kommentárban tévesen állította, hogy a művész a forgatás befejezése előtt meghalt. Az utószinkront valóban Madaras Józseffel készítették el, ennek oka a művész halála nem lehetett. A vidéki színházak népszerű, vezető művésze, 1979. december 15-én hunyt el. 1979 szeptemberében még szerepelt Szolnokon, a legendás, Ljubimov által rendezett Csere című előadásban. Bővebben lásd: a vitalapon
  9. Egyes forrásokban: Bicskey Károly
  10. Több forrás az igazgatót Dr. Kotászként jelöli meg. Ez azonban az ítélet-végrehajtó – hóhér – neve (-Őrnagy elvtárs! nem kivégzés lesz, csak borotválás. -Milyen jól be van ágyazva ez a csigolyácska!)
  11. 1956-ban Szegeden ő szavalta el a Nemzeti dalt. Örökös eltiltást kapott, később enyhítették büntetését.
  12. Rényi Péter (1920-2002) a Szabad Nép kulturális rovatának vezetője, később a Népszabadság főszerkesztő-helyettese; Aczél György bizalmasa, támasza volt.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A tanu DVD-változat rendezői kommentárja
  • A tanú én vagyok. Dokumentumfilm

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
A tanu témában.