A tanu

A tanu
A börtönben
Rendező	Bacsó Péter
Forgatókönyvíró	Bacsó Péter, Ujhelyi János
Főszerepben	Kállai Ferenc Őze Lajos Both Béla
Zene	Vukán György
Operatőr	Zsombolyai János
Vágó	Boronkay Sándor
Gyártás
Gyártó	Mafilm
Ország	Magyarország
Nyelv	magyar
Időtartam	103 perc
Külső hivatkozások
[2] IMDb-adatlap PORT.hu-adatlap

Főcím (ékezet nélkül)

A tanu Bacsó Péter által 1969-ben rendezett magyar filmszatíra. Elkészülte után azonnal betiltották. 10 évig „dobozban pihent”, és annak eltelte után 1979-ben is csak azért mutathatták be, mert külföldön a Betiltott filmek Fesztiváljára készültek. 1981-ben még a XXIV. Cannes-i Filmfesztiválon is bemutatták, de nem versenyfilmként. A tanu évek alatt kultuszfilmmé érett. Az első legális vetítések egyike egy Bacsó-vígjátékszemle keretében volt, a József körút 63. szám alatti Bányász moziban. Később a Nagymező utcai Tinódiban vetítették hosszú hetekig, hónapokig. A Tinódi moziban a bemutató, az első vetítés időpontja 1979. június 6-án volt.

A folytatása 1994-ben készült el Megint tanú címmel.

Cselekmény

Lebukás
Középen: Iványi József

Csetneki a kisnyilas
Kátay Endre

1950-ben vagyunk. A főhős Pelikán József, a jámbor dunai gátőr, aki egyedül neveli gyerekeit. A film elején Pelikán nem tud húst venni gyermekeinek, és ezért otthon bejelenti: „Dezsőnek meg kell halnia” (vagyis titokban le kell vágniuk a pincében nevelt egyetlen disznajukat). A terv meg is van: mialatt a Pelikán-gyerekekből álló őrs énekpróbát tart (Ej, haj száll az ének…), a pincében az apa levágja Dezsőt, és a dal hangja elnyomja a disznó visítását. Mire megérkezik az ÁVO, szerencsére minden rendben lezajlik.

Másnap a folyóparton Pelikán találkozik egy régi illegális kommunista elvtársával, Dániel Zoltánnal, aki most már miniszter, és éppen orvhorgászik. Sajnos a miniszter a vízbe esik, ám Pelikán kimenti, majd hazaviszi. Otthon egy „komoly, névtelen, géppel írott feljelentés” miatt ismét ott az ÁVO. Dániel nagy hévvel magyarázza, hogy hibát követnek el: Pelikán régi kommunista, mindenkin segít, sose szegne törvényt; őt is elbújtatta a nyilasok elől a második világháborúban – és mielőtt Pelikán közbeléphetne, megmutatja a rejtekhelyet az ávósoknak, ahol szépen kiterítve fekszenek az illegálisan levágott disznóból készült ínyencségek. Pelikánt feketevágás miatt letartóztatják és bebörtönzik. (A húst, bizonyíték lévén, petróleummal locsolják le, így Dezsőnek hiába kellett meghalnia.)

Pelikán börtönbe kerül, és itt találkozik az egykori rendőrségi verőember Gulyással, aki még ’44-ben kiverte két fogát. Majdnem összeverekednek, amikor belép egy letartóztatott plébános. Nem sokkal ezután Pelikánt meglátogatja a lánya is, aki megnyugtatja: múltjára való tekintettel lehet, hogy enyhe büntetést kap, kivéve persze, ha épp vele akarnak példát statuálni, merthogy „szocialista jog, meg minden”. Pelikán végül titokzatos módon hazakerül. Találkozik egy Csetneky nevű ismerősével is (aki már ’42-ben is feljelentette). Pelikán megpróbálja felkeresni barátját a minisztériumban, ahol azonban már nem is emlékeznek Dánielre, s azt sem tudják, ki a miniszter.

Egyik este érte jön „egy nagy, fekete autó” és az elviszi egy titokzatos helyre, a még titokzatosabb Virág elvtárshoz. Virág elvtárs megvendégeli és elmondja neki, hogy „a nemzetközi helyzet fokozódik”, hogy „az osztályharc élesedik” és „az élet nem habostorta”. Sajátos összeesküvő modorában azt akarja elmagyarázni Pelikánnak, hogy a kommunizmus és a kapitalizmus közti harc egyre durvul, ezért óriási szükség van megbízható, régi kommunistákra minél több társadalmi poszton - hiszen „ahol nem vagyunk mi, ott az ellenség”. Ennek értelmében megbízza, hogy legyen a Fedett Uszoda igazgatója, valamint közli vele, hogy „egyszer majd kérünk magától valamit…” Pelikán hiába szabadkozik, hogy „én kérem ideológiailag nem vagyok elég képzett”, a kérés az kérés. Uszodaigazgató lesz.

Másnap Pelikán fagyizni viszi a gyerekeit. Mikor visszaérnek a házukhoz, ott már várja őket a látogatóba érkezett Virág elvtárs és az ő „két fia”, akik szintén ávósok. A sült krumplis vacsora közben egy szétdurrantott zacskó miatt (Pelikán kisfiának gyerekes csínye) az ávósok szétlövik az összes befőttet.

Pelikán munkába áll mint uszodaigazgató. Amikor az uszodához ér, iszonyú sort lát. Kérdi a jegyszedőtől, hogy miért nem engedi be az embereket. A jegyszedő elmondja, hogy úsznak odabent. Pelikán erre bemegy szétnézni. Mivel nem ismeri fel Bástya elvtársat a legfőbb hadügyi vezetőt, utasítja a jegyszedőt, hogy mindenkit engedjen be. A tömeg örömében a medencébe ugrál, de ezzel tönkreteszik Bástya elvtárs nyugalmát. Az ávós testőrök „kimentik” Bástya elvtársat a forgatagból. Pelikán ismét börtönbe kerül.

A börtönben újra találkozik a plébánossal és Gulyással. Ismét elengedik, de este megint elviszi a „nagy, fekete autó” Virág elvtárshoz, aki elmondja neki (miközben lehordja titkárnőjét, akinek (térden alul érő) kurta szoknyája van: „hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának”), hogy Bástya elvtárs megbocsátott, és az egész a jegyszedő hibája („A jegyszedőt internáltuk…”). Ezután kinevezi Pelikánt az Angolpark igazgatójává. „De miért pont Angolpark? Miért nem Vidámpark? Vagy Viccpark?” – kérdi Pelikán. „A torkánál ragadta meg a kérdést… Angol Park? Hogy az angol imperialista világbirodalom röhögjön a markába!? Egy frászt! Vidámpark… ez kell a dolgozóknak.” – helyesel lelkesen Virág elvtárs.

Pelikán teljesen átszervezi a Vidámparkot. Nincs többé Szellemvasút… helyette lesz a SZOCIALISTA SZELLEM VASÚTJA, táncoló csontvázak helyett bilincseiket törő proletárokkal. Bástya elvtárs elsőnek utazik végig az átalakított szellemvasúton, de a látottaktól sokkot kap és elájul. Pelikán ismét a börtönbe kerül, ahonnan megint Virág elvtárs hozza ki.

Új munkaköre a Narancskutató Intézet vezetése lesz. Amikor Bástya elvtárs az Intézetbe látogat, az ünnepség előtt Pelikán gyermekei megeszik a termést, az egyetlen érett narancsot. Virág elvtárs ekkor egy citromot csúsztat Pelikánnak, s ezt szolgálják fel Bástya elvtársnak. „Mi ez?” – kérdi Bástya elvtárs csodálkozva, meglehetősen fancsali képpel. Pelikán Virág elvtárs megerősítésére megismétli: „Narancs. Ez az új magyar narancs. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk.” – feleli Pelikán. Ezután jutalmul este közösen megnézik a Csárdáskirálynőt.

Virág elvtárs pedig kér valamit. Pelikánt megkínálja mignonnal, és elmondja, hogy azt szeretnék, ő legyen a koronatanú a Dániel Zoltán miniszter elleni koncepciós perben, akit kémkedéssel vádolnak. „Dániel mindent bevallott” – mondja Virág elvtárs. „Mindent?” – kérdi Pelikán. „Mindent.” – ismétli nyomatékkal Virág. Pelikánnak összezavarodik a valóság és a kitaláció, de végül a párt szava lesz az erősebb. „Az a gyanús, ami nem gyanús.” – ismételgeti.

Pelikánt elkezdik felkészíteni a perre. Orvosi vizsgálaton vesz részt, lúdtalpbetétet és beszédképzési órákat kap, felöltöztetik, betanítják neki a szöveget, tudományos alapossággal alakítják ki rajta a becsületes, de az ellenség által megtévesztett proletár szerepét. Akkor is betanult szöveget mormolja, amikor a tárgyalásra készülése miatt felügyelet nélkül maradt gát átszakad, és mindent elönt a Duna. A házukból kiöntött lakosságnak Virág elvtárs bölcsességét recitálja: „Na ja, az élet nem habostorta.” (ez nem teszi túl népszerűvé). „Itt valami nem stimmel.” – eszmél fel.

Mivel Gulyás, a volt rendőrségi pribék is fontos tanúja a tárgyalásnak, Pelikán teljesen összezavarodik, felháborodásában elfelejti a betanult szöveget, a bíró legnagyobb meglepetésére nem tesz terhelő vallomást Dániel ellen. Összeszólalkozik viszont Gulyással a szembesítéskor, nyilas pribéknek nevezi. Gulyás erre szemrebbenés nélkül módosítja vallomását, Pelikánt is összeesküvőnek nevezi, akit később ezért halálra ítélnek. Mire eljön a kivégzés reggele, hirtelen változás áll be a politikában (minden bizonnyal a Sztálin halála utáni néhány könnyebb hónapra való utalás), sem a hóhér, sem a helyettese, sem a helyettes helyettese nem jelenik meg a kivégzésen. Pelikán már kint áll az akasztófa alatt, de a hóhér csak nem érkezik meg. A börtönőrrel együtt hívogatják az ítéletvégrehajtót: - „Dr. Kotász! Dr. Kotász!” Ezzel felriasztják álmából a börtönigazgatót, aki végül rájön, hogy valami itt sem stimmel. Utánanéz az iratoknak, és közli a jó hírt: „– Hát gratulálok, magát rehabilitálni fogják.” „– Inkább tessék akasztani.” - válaszolja Pelikán, majd a börtönőr legnagyobb felháborodására „–A gombócot is megzabálta, a bort is megitta, ki se végzik, dohányt is kap, egy brancs maguk, ne is tagadja!”, szabadon engedik.

Pár év múlva a tömött 6-os villamoson Pelikán újra találkozik az azóta mellőzött Virág elvtárssal, aki morcosan kijelenti: „Nem baj! Nem baj. Visszasírnak még maguk engem!”
Pelikán válasza: „Hát erre azért nem mernék megesküdni.”

A film záró idézete:

„	„Miért halad így a történelem? Hogy az emberiség derűsen váljék meg a múltjától.”	”
– Marx

Szereplők

Bacsó Péter – Kállai Ferencen és Őze Lajoson kívül – kiváló, de kevésbé ismert színészekkel és amatőr szereplőkkel dolgozott. Négy évtized elteltével egyes szereplők pontos azonosítása problémát jelent. A stáblista nem nyújt megfelelő segítséget, mivel a közreműködők nevei szerep nélküli felsorolásban jelennek meg. Több művész – többek között Kátay Endre és Velenczey István – neve hiányzik a listáról.

Pelikán József – Kállai Ferenc Virág Árpád – Őze Lajos Bástya elvtárs – Both Béla Dániel Zoltán miniszter – Fábri Zoltán Pelikán lánya – Monori Lili I. rendőr Iványi József Gulyás Elemér – Bicskei Károly börtönigazgató – Györffy György ávósok, Virág elvtárs kíséretében – Kézdi György, Korbuly Péter a robbantó kisfiú – Ifj. Németh István Gogolák elvtársnő – Versényi Ida jegyszedő – Tándor Lajos testőr – Pecsenke József

vasutas – Horváth József operettszínész – Rátonyi Róbert Csetneky – Kátay Endre minisztériumi illetékes – Velenczey István miniszteri titkárnő – Rákosi Mária gépírónő – Dudás Mária Potosné elvtársnő (szerep betanító) – Metzradt Georgette pszichológus – Vámos László orvos – Jákó Pál író – Mezey Lajos bíró – Bánó Pál börtönőr – Fehér Tibor fegyházigazgató – Novák István

Színészek

Fábri Zoltán iskolázott színész is volt. A legendás színházcsináló Both Béla ekkor éppen a Nemzeti Színházat igazgatta, sikeresen lavírozva Marton Endre és Major Tamás között. Vámos László a Madách Színház máshol is sokat foglalkoztatott rendezője volt. Az ország első színházában játszott Velenczey István és a filmen is sokat foglalkoztatott Horváth József. Rátonyi Róbert kevés filmszerepeinek egyikét játszhatta el.

31. hétre prolongálva
Ennyi reklám lehetett

Bánó Pál, Pálffy György és Fehér Tibor a felvétel idején a Miskolci Nemzeti Színháznál volt szerződésben. Kézdy György Pécsett, Iványi József és Novák István Debrecenben működött. Bicskei Károly „száműzetésének” aktuális állomása Veszprém volt. Kátay Endre Szegeden, Mezey Lajos Kecskeméten, Tándor Lajos – vidéki évek után – a Thália Színházban volt szerződésben. Szintén Pesten, a Madách Színházban játszott (zömmel epizódszerepeket) Rákosi Mária. Bálint György több pesti és vidéki szerződés után, ekkor a győri társulat tagja volt.

Főiskolások, amatőrök

A főiskolásokat a későbbi kecskeméti, Madách Színházi színész, majd rádióbemondó Korbuly Péter, valamint Monori Lili és Sipeki Tibor képviselte. Főiskolás nemzedékek tanára, mentora volt Versényi Ida. Kétméteres magassága miatt ritkán kapott-vállalt szerepet. Az amatőr Metzradt Georgette nyelvtanárként, a Bacsó más filmjeiben is szerepet kapott Pecsenyke József grafikusként kereste kenyerét. A robbantó kisfiút, Ifj. Németh Istvánt a rendező a házukból vitte ki a filmgyárba.

Érdekességek

• Egy kivágott jelenetben Pelikán súlyos kételyei miatt meglátogatta Dániel Zoltánt a börtönben, azonban Dánielt addigra már megtörték.
• Az egyik ávósnak be volt kötve forgatás közben a szeme, de ez nem volt a forgatókönyv része, csak véletlenül forgatás közben megsebesült.
• Ez volt Bástya elvtárs megformálója, Both Béla első filmbeli szerepe.
• Bástya elvtárs figurájában a személyi kultusszal övezett Rákosi Mátyás és a korabeli honvédelmi miniszter, Farkas Mihály vezérezredes ötvöződik.
• „Az élet nem habostorta”: A szállóigévé vált mondat nem a rendező-forgatókönyvíró leleménye. Eredetileg Andics Erzsébet főiskolai óráján hangzott el.
• Dániel Zoltán alakja utalás Rajk Lászlóra is. A modell azonban Horthy, Rákosi és Kádár idejében is bebörtönzött Ujhelyi Szilárd – a forgatás időpontjában a rendező filmgyári főnöke – volt.
• A film forgatását egy ízben leállították. A folytatás engedélyezésekor Rényi Pétert bízták meg ideológiai-konzultánsi feladattal. Javaslatára-kérésére került be a filmbe Csetneky kis-nyilas szerepe. Ezzel a rendező azonosulni tudott. Más ilyen módon bekerült jelenetnek nem örült túlságosan.
• Az Elvtárs a csákányt jó mélyre vágd című „álcázó” kánon az ötvenes évek egyik legnépszerűbb indulója volt. Szövegét Bacsó Péter írta, egy Makk Károllyal közösen készített főiskolai filmbe. A filmet az ÁVH zsákba tette és elvitte. Néhány standfotó maradt utána.
• Az egyik jelenetben ruhaipari szakértelmét is megcsillantó Virág elvtárs a szabómunkásból ÁVH-vezérré emelkedett Péter Gábor megtestesítője.
• Azért a Csárdáskirálynő c. operettet választották a filmbe, mert ez volt Rákosi Mátyás kedvence. A rendező szerette volna Rátonyi Róbert mellett Honthy Hannát is szerepeltetni. A művésznő azonban megfizethetetlen gázsit kért. Így maradt a lemezfelvétel, amely után akkor még nem kellett jogdíjat fizetni.
• Az összes börtönjelenetet egy gyártelepen forgatták.
• Az állami ítélet-végrehajtó, doktor Kotász neve egy labdarúgótól származik.

Források

• A tanú DVD változat rendezői kommentárja
• A tanú én vagyok. Dokumentumfilm

Külső hivatkozások

• A tanú a PORT.hu-n
• A Tanú a Wikidézeten
• Menybéli Páholy a Miskolci Nemzeti Színház oldalán
• Színházi Adattár [1]
• Magyar színházművészeti lexikon
• Filmkalauz
• Képkockák a filmből