A szabadság fantomja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A szabadság fantomja
(Le fantôme de la liberté)
Rendező Luis Buñuel
Producer Serge Silberman
Forgatókönyvíró Luis Buñuel, Jean-Claude Carriére
Főszerepben

Adriana Asti, Julien Bertheau, Michel Piccoli, Jean-Claude Brialy, Monica Vitti, Adolfo Celi, Paul Frankeur,

Michael Lonsdale
Operatőr Edmond Richard
Gyártás
Nyelv olasz
francia
Forgalmazás
Bemutató 1974
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

A szabadság fantomja (Le fantôme de la liberté) egy 1974-ben bemutatott francia film. Buñuel utolsó előtti alkotása, melyet 73 évesen forgatott.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A különféle, logikailag össze nem kapcsolódó szatirikus, abszurd jelenetekből áll a szürrealista film. A filmben nincs főszereplő, az előző jelenet egyik mellékszereplője viszi mindig tovább a cselekményt. Az eseménylánc 1814-ben indul a spanyol királyság Napóleon kiűzetését követő restaurációjával és hamarosan a jelenbe vált át. A laza történetváz epizodikus darabjai ízekre szedik a polgári világrendet. A cukros bácsitól kapott képeslapokon szereplő építményeket obszcénnak látva botránkoznak meg a szülők az egyik jelenetben. A másikban egy haldokló apját meglátogató nő kártyapartnereivé dohányos szerzetesek lesznek, akik egy konyakra invitálás során szadista vendéglátóik perverziójának lesznek szemtanúi. A vendégváró család a szobában vécécsészékre ülteti vendégeit, míg az ételt bezárkózva, magányosan kell elfogyasztaniuk. Egy tökéletesen kigondolt világba becsempészett őrültek, apró, oda nem illő részletek egy alapjaiban kiforgatott, konvencionális társadalmi rendet tesznek nevetségessé.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]