A skizofrénia gyógyszerei

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A neuroleptikumok pszichotikus kórképek kezelésére szolgálnak, konkrétan azon esetekben, mikor az énnel és a realitással való viszony megszakad. Ez számos elmegyógyászati kórképben előfordul, de főként skizofréniákban.

Fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megkülönböztetünk típusos és atípusos neuroleptikumokat, ezek a mellékhatás-hatásprofiljuk, illetőleg a pozitív és negatív tünetekre való hatékonyságukban különböznek egymástól. Az antipszichotikumok alkalmazásával megteremthetjük az alapot a pszichoterápiás intervencióra. Az egyik ilyen a haloperidol, jóllehet jelentős extrapyramidalis mellékhatásai vannak, ezek azonban például Kemadrinnal vagy ún. beta-blokkolókkal hamar elmúlnak. Nincs antikolinerg, antihisztamin antiadrenerg hatása, a hallucinációkat, téveszméket, autisztikus elemeket, gondolkodási kuszaságot gyorsan, jól javítja.

Típusos v. első generációs antipszichotikumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Klórpromazin
Haloperidol
Quetiapine

A csoportba tartozó szereket kémiai szerkezetük szerint csoportosítják:

Fenotiazinok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tioxantének[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Butirofenonok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Atípusos[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]