A neuroleptikumok pszichotikus kórképek kezelésére szolgálnak, konkrétan azon esetekben, mikor az énnel és a realitással való viszony megszakad. Ez számos elmegyógyászati kórképben előfordul, de főként skizofréniákban.
Megkülönböztetünk típusos és atípusos neuroleptikumokat, ezek a mellékhatás-hatásprofiljuk, illetőleg a pozitív és negatív tünetekre való hatékonyságukban különböznek egymástól. Az antipszichotikumok alkalmazásával megteremthetjük az alapot a pszichoterápiás intervencióra. Az egyik ilyen a haloperidol, jóllehet jelentős extrapyramidalis mellékhatásai vannak, ezek azonban például Kemadrinnal vagy ún. beta-blokkolókkal hamar elmúlnak. Nincs antikolinerg, antihisztamin antiadrenerg hatása, a hallucinációkat, téveszméket, autisztikus elemeket, gondolkodási kuszaságot gyorsan, jól javítja.
[szerkesztés] Típusos v. első generációs antipszichotikumok
A csoportba tartozó szereket kémiai szerkezetük szerint csoportosítják:
|
Antipszichotikumok (N05A) |
|
| Fenotiazin szerkezetű típusos antipszichotikumok |
|
|
| Egyéb típusos antipszichotikumok |
|
|
| Atípusos antipszichotikumok |
|
|
