A sevillai borbély (opera)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A sevillai borbély (olaszul Il barbiere di Siviglia) Gioacchino Rossini kétfelvonásos operája. Szövegkönyvét Cesare Sterbini írta Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais színműve nyomán. Ősbemutatójára Almaviva o sia l'inutile precauzione címmel 1816. február 20-án került sor a római Teatro Argentinában. A mű (legalábbis részleteinek) ismertsége túlmutat az operabarátok egyre szűkülő körén: például a világhírű Largo al factotum della città című ária (Figaro belépője) számos filmben és rajzfilmben felbukkan. Pesten 1820-ban mutatták be német nyelven, majd 1837-ben Szerdahelyi József fordításában magyarul is.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplő Hangfekvés
Almaviva gróf tenor
Bartolo doktor, Rosina gyámja basszus
Rosina alt vagy mezzoszoprán, transzponálva néha szoprán
Figaro, borbély bariton
Basilio, zenetanár basszus
Berta, Bartolo házvezetőnője mezzoszoprán vagy alt
Fiorello, Almaviva szolgája bariton
Ambrosio, Bartolo szolgája basszus
Őrtiszt basszus
Csendőrök, katonák.

Keletkezése, fogadtatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nápolyi Teatro Argentina impresszáriója, Sforza-Cesarini rendelte meg a darabot. A szövegkönyvet Rossini javaslatára Cesare Sterbini írta meg, és bizonyos, hogy Rossini aktívan részt vett a libretto kidolgozásában.[1] A téma nagyon népszerű volt a korban: 1782 és 1816 között legalább négy feldolgozását ismerjük, köztük a szintén nápolyi Paisiello és Mozart változatát. A darabot, amit a szerző saját bevallása szerint mindössze tizenhárom nap alatt írt meg, 1816. február 20-án mutatták be. A bemutatót Paisiello hívei – és számos más szerencsétlen körülmény – látványos bukássá tették.[2] A második előadástól kezdve a darab sikeres lett, de a farsangi szezon lejárta miatt a művet mindössze egy hétig játszották. Amikor a darab öt év múlva visszatért Rómába, már egész Itáliában diadalt aratott. Beethoven állítólag azt mondta Rossininek bécsi találkozásukkor 1822-ben: „Adjon nekünk még sok Borbélyt!” A mű azóta is Rossini legismertebb és legtöbbet játszott műve. Egy kimutatás szerint az 5. leggyakrabban játszott opera az Amerikai Egyesült Államokban.[3]

A darab utóélete során sok változtatáson esett át: így például Rosina szerepét Rossini eredetileg (az általa oly kedvelt) coloratúr-alt hangra írta, ám később transzponálták koloratúr-szopránra (pl. Maria Callas, Beverly Sills), ma leggyakrabban mezzoszoprán énekesnők éneklik (Teresa Berganza, Cecilia Bartoli, Jennifer Larmore, Vesselina Kasarova). Ewa Podleś ma a leghíresebb alt, aki Rosinát énekli.

Az operát sokáig az opera buffa (vígopera) műfaj legkiemelkedőbb darabjának tartották. Fodor szerint a 1960-as években merült fel más, árnyaltabb értelmezések lehetősége. Így pl. Lamberto Gardelli felfogásában "Rossini operája a szegény Bartolo tragédiája". S valóban: 1960-as felvételén „Gardelli nem a darab ellenállhatatlan vidámságát, bámulatos szellemességét hangsúlyozta, hanem drámaiságát, konfliktusosságát”. Később viszont Claudio Abbado „nem a mű konfliktusosságát, drámaiságát hangsúlyozta, hanem szépségét, eufóniáját és zenei komplexitását. Mintha azt próbálta volna demonstrálni, hogy Rossini darabjában valójában egy Mozart-opera rejlik.” [4]

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszín: Sevilla, Spanyolország
Idő: 17. század közepe
Figaro ábrázolása A sevillai borbélyból

Első felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszín: Bartolo doktor háza előtti tér

Almaviva Lindoro néven megpróbál szerelme, Rosina közelébe kerülni. Figaro, a borbély segítségét kéri. Bartolo, Rosina gyámja fölöttébb gyanakvó, miután a zenetanár Basilio figyelmeztette, hogy a gróf a városban tartózkodik és háza körül ólálkodik. Figaro tanácsára a gróf katonának öltözik és kvártélyt keresve bekopog Bartolo házába. Eljátssza, hogy részeg, amivel magára vonja az őrök figyelmét. Almaviva azonban az őrtisztnek titokban felfedi grófi rangját, így az őrség rögvest távozik. Bartolo mindezt értetlenül nézi és eltanácsolja az ál-katonát.

Második felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszín: Bartolo doktor háza

Figaro most azt javasolja Almavivának, hogy zenetanárként próbáljon meg bejutni Bartolo házába. Azt hazudja, hogy Basilio beteg és őt küldte maga helyett. Amikor a muzsikától elfáradt Bartolót elnyomja az álom, az énekóra pásztorórává változik. Figaro elcseni Bartolótól az erkély kulcsát. Amikor beállít Basilio, egy zacskó aranyért hagyja magát megvesztegetni és átengedi a terepet az ál-zenetanárnak. Míg Figaro eltereli a doktor figyelmét, Rosina és Almaviva megtervezik a szökést. Bartolo azonban kiszimatolja a cselszövést és az ál-zenetanárt kirúgja a házból. Basiliót elküldi jegyző után, mert azonnal el akarja venni a lányt. Bebeszéli Rosinának, hogy Lindoro (Almaviva) hűtlen volt hozzá, a lány kétségbeesésében kifecsegi a szökési tervet. Amíg Bartolo elmegy riasztani az őrséget, Figaro és a gróf beosonnak a házba. Almaviva felfedi valódi kilétét és meghazudtolja a doktor szavait. Figaro sürgeti, hogy gyorsan távozzanak, de a létra eltűnt az erkélyről. Megérkezik Basilio és a jegyző. Rosina házasságot köt Almavivával, amelyet a jegyző szentesít. A későn érkező Bartolo kénytelen elfogadni a helyzetet.

Híres áriák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ecco ridente in cielo – Almaviva cavatinája (első felvonás)
  • Largo al factotum della città – Figaro belépője (cavatina, első felvonás)
  • Se il mio nome – Almaviva szerenádja (canzone, első felvonás)
  • All'idea di quell metallo – Almaviva és Figaro kettőse (első felvonás)
  • Una voce poco fa – Rosina cavatinája (első felvonás)
  • La calunnia è un venticello – Basilio rágalomáriája (első felvonás)
  • Dunque io sono – Rosina és Figaro kettőse (első felvonás)
  • A un dottor della mia sorte – Bartolo áriája (első felvonás)
  • Pace e gioia sia con voi! – Almaviva és Bartolo kettőse (második felvonás)
  • Il vechiotto cerca moglie – Berta áriája (második felvonás)

Fontosabb felvételei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Toye. Rossini, 45-52. o 
  2. Toye a következőket sorolja: Paisello rajongói az operaelőadás közben pisszegtek és kiabáltak. Állítólag a finálé közben valaki felkiáltott: „Itt vagyunk Cesarini herceg gyászünnepségén!”. Kinevették a tenoristát, aki hangolta a gitárját a szerenád előtt, Don Basilio megbotlott egy nyitva hagyott süllyesztőben, még egy macska is megjelent a színpadon. Amikor Rossini megtapsolta az énekeseket, még őt is lepisszegték, mert tüntetőnek vélték gesztusát. A második felvonást szinte hallani sem lehetett a zajongástól.
  3. OPERA America's "The Top 20" list of most-performed operas
  4. http://www.muzsikalendarium.hu/muzsika/index.php?area=article&id_article=676&hl=fodor%20géza Fodor Géza cikke Muzsika 1999 szeptemberi számában

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz A sevillai borbély (opera) témájú médiaállományokat.
  • Kertész Iván: Operakalauz, Fiesta és Saxum Bt., Budapest, 1997
  • Batta András:Opera, Vince Kiadó, Budapest, 2006
  • Francis Toye: Rossini, Zeneműkiadó, Budapest, 1981

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar Wikikönyvekben
további információk találhatók