A róka és a kutya 2

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A róka és a kutya 2
(The Fox and the Hound 2)
Rendező Jim Kammerud
Producer Ferrell Barron
Forgatókönyvíró Roger S.H. Schulman
Főszerepben Reba McEntire
Patrick Swayze
Jonah Bobo
Harrison Fahn
Jeff Foxworthy
Vicki Lawrence
Stephen Root
Zene Joel McNeely
Vágó Ron Price
Gyártás
Gyártó Walt Disney Home Entertainment
Ország  USA
Nyelv angol
Időtartam 69 perc
Képarány 1,78:1
Forgalmazás
Forgalmazó USA Buena Vista Pictures
Bemutató USA 2006. december 12.
Kronológia
Előző A róka és a kutya
Külső hivatkozások
Hivatalos oldal
IMDb-adatlap

A róka és a kutya 2 (eredeti cím: The Fox and the Hound 2) a Disney 2006-os, nagy sikerű, egész estés animációs filmje, a 1981-ben bemutatott, szintén nagy sikerű A róka és a kutya folytatása. A történet Tod és Copper fiatalkorát mutate be, amelyben Copper hajlik area, hogy csatlakozzon éneklő kóbór kutyák bandájához. A hivatalos filmzenei albumot 2006. november 21-én adták ki.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tod, a róka kölyök (Jonah Bobo) és Copper, a fiatal vadászkopó, (Harrison Fahn), származásuk ellenére barátok. Együtt mennek el egy vidéki vásárba, ahol látnak egy éneklő kutyafalkát, a "The Singin' Strays" kórusát. Az éneklő kóborok közé tartozik Dixie (Reba McEntire), Cash (Patrick Swayze), Granny Rose (Vicki Lawrence) és az ikrek, Waylon és Floyd (mindkettőnek Jim Cummings kölcsönözte a hangját). A ma esti fellépés különösen fontos lesz, mert egy tehetségkutató ügynök, a Nagy Ole Opry is jelen lesz a vásáron. Cash és Dixie azonban vitába keverednek, és Dixie elhagyja őket, és a bandának nélküle kell fellépni. Az előadás alatt Copper is velük énekel, mire Cash felhívja a kutyakölyköt a színpadra, hogy együtt énekeljenek. Az előadás nagy sikert arat és Cash rá akarja beszélni Coppert, hogy lépjen be a kórusba és tartson velük. Cooper beleegyezik, miután megesküszik arra, hogy ő is kóbor kutya. Egész nap Cash-el marad és teljesen megfeledkezik arról, hogy megígérte Todnak, hogy együtt nézik meg a tűzijátékot.

Dixie közben megtalálha az elmagányosodott Todot és megszánja. Beszélgetésük közben Tod véletlenül megemlíti, hogy Copper nem is kóbor kutya és gazdája visszavárja. Dixie ekkor költi, hogyan tudnák Copper eltávolítani a bandától Tod segítségével. Tod visszatér a tanyára és maga után csalja Cooper gazdáját, Slade-et. A vad üldözés jókora felfordulást okoz a vásárban és az kóbor kutyák kórusa éppen akkor sül fel, amikor a tehetségkutató Mr. Bickerstaff jelen van. Coopert természetesen kirúgják a bandából és haza kell térnie Slade-el. Tod sajnálja, hogy tönkretette barátja álmát és a kórus nagy lehetőségét, és szomorúan hazatér Tweedhez, az özvegyasszonyhoz, aki gondját viseli. Útközben azonban Todot majdnem elgázolja Mr. Bickerstaff kocsija, az incidens során Bickerstaff kalapja kirepül a kocsiból és a meglepett Tod fején landol.

A következő napon Tod és Copper beismerik hibáikat és megbocsátanak egymásnak, ismét a legjobb barátok lesznek. Hogy megpecsételje barátságukat, Tod Coppernek adja Mr. Bickerstaff kalapját, mire a kutya a kalapról vett szag alapján egy közeli kifőzdéig követi a tehetségkutató ügynököt. Tod trükkel ráveszi Cash-t és Dixie-t, hogy kibéküljenek és az egész banda a kifőzdénél gyűlik össze. Cooper meggyőzi őket az harmónia fontosságáról és a Singin' Strays előadja legsikeresebb számát, a We're in Harmony-t a kifőzde ablaka alatt. A tehetségkutató ügynököt annyira lenyűgözi a produkció, hogy felkéri a kutyákat, hogy lépjenek fel a Grand Ole Opry showban. A film úgy ér véget, hogy Copper búcsút int a bandának és inkább Toddal marad.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a The Fox and the Hound 2 című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]