A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az eredeti címlap

A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme (eredeti címe Die protestantische Ethik und der Geist des Kapitalismus) Max Weber, német közgazdász és szociológus egyik leghíresebb műve, amelyet 1904-ben és 1905-ben írt. Az általa használt fogalmakat konkrét történeti összefüggéseikből vezeti le. Weber hipotézise szerint a protestáns hivatásetika (mások mellett) fontos szerepet játszott a kapitalista gazdasági rendszer kialakulásában.

A protestáns etika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Weber a protestáns egyházak közül a kálvinizmust tartotta a legmeghatározóbbnak elemzése szempontjából. A kálvini dogmák szerint mindenki csak az örök halálra szolgálhat rá, ha csak Isten másként nem határozott. De az, hogy kiválasztott-e, az csak a hívő halála után válik el. A világ arra rendeltetett, hogy Isten dicsőségét szolgáljuk, a kiválasztott hívő pedig arra, hogy részt vegyen Isten evilági dicsőségének gyarapításában. Tartsd hát magad kiválasztottnak, hiszen a kétely a hit elégtelenségének bizonyítéka. A fáradhatatlan hivatalvégzés pedig elűzi a kételyt, és Isten dicsőségére szolgál.

A katolikus egyház tanítása hagyományosan közönyt mutat a földi javakkal szemben, és jobban a túlvilág felé orientált, mint a protestáns egyházak. Megmutatkozik ez abban a katolikus eszményben is, mely a vallási jámborságot a világtól való idegenséggel asszociálja. A protestantizmus, ehhez képest a mindennapok vallása. Míg a katolikusoknál a bűnt megbánás, majd a gyónás követi, így végül a hívő megbocsáttatik, addig a kegyelmi állapotban lévő protestáns élete racionális keretben zajlik. Az a gondolat, hogy a rendszeres és módszeres munka megvéd a kísértéstől, az időfecsérlés pedig bűn, elvezetett a hivatás gondolatán alapuló racionális életvezetés elterjedéséhez, ami végső soron a kapitalizmus kialakulását segítette elő.

A kapitalizmus szelleme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Webernek először azt az alternatív magyarázatot kellett kizárnia hogy a tőkés kapitalizmusnak megfelelő kollektív gondolkodási sémák megjelenése nem oka, hanem következménye a gazdasági fejlődésnek. Ha ez a második gondolatmenet igaz, akkor ez a bizonyos szellem nem volna más, mint valamiféle üzleti kis „káté”, olyan melyben összefoglaltatnak a formálódó kapitalista rendszer egyénre vonatkozó tapasztalatai. Egyféle üzleti bölcsességek gyűjteménye lenne, olyan viselkedési formák együttese, melyek – a tapasztalat során – mint legcélravezetőbbek kiszelektálódtak. Olyanok, amilyenek Benjamin Franklin 18. század közepén írt életvezetési tanácsai voltak. Ez utóbbi vélemény természetesen közel áll a marxi társadalomelmélethez, amennyiben a gazdasági alap (a formálódó kapitalizmus) életre hívja a neki megfelelő ideológiát. A lét határozza meg tehát a tudatot, amely elgondolást Weber naiv történelmi materializmusnak nevez. Ezt alátámasztandó Weber kijelenti, hogy a 17. század eleji Új-Angliában már előbb volt „szellem”, mint kapitalizmus, Firenzében ugyanakkor kapitalista típusú gazdaság nem jár együtt a „szellemmel”.

Weber gondolata így folytatódik: a tőkés típusú gazdaságnak először meg kellett küzdenie azzal a normarendszerrel, amelyet Weber tradicionalizmusnak nevez. Ezt a következő példán át szemlélteti. A darabbér típusú bérezési rendszer a modern gazdaságban egy olyan eszköz, amivel a munkaadó a lehetséges legnagyobb teljesítményre ösztönözheti a munkást. A tradicionális világban a szükségletek kötöttek voltak, a munkás amint elérte a társadalmilag megengedett és elvárt életszínvonalat, megcsappant a motivációja arra, hogy tovább dolgozzon. Az, hogy a munkás úgy végezze munkáját, mint hivatást, azt magas bérekkel elérni nem lehet – szögezi le Weber. A kapitalista szellemnek tehát ki kellett szorítania a tradicionalista gondolkodásmódot, ahhoz hogy az új gazdasági rend kialakulhasson. A kapitalizmus szelleme – vonja le a következtetést – szükséges feltétele volt a kapitalizmus kialakulásának. Világos volt Weber előtt az is, hogy a protestáns etika megjelenése csak egy volt a kapitalizmus kialakulása irányába ható erőknek, annak tehát szükséges, de nem elégséges feltétele volt.

A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Weber szerint tehát a kapitalizmus szelleme nem egyszerűen üzleti bölcsességek halmaza, hanem etikusan színezett életszabály – ethosz –, etikai mezben fellépő, normákhoz kötött meghatározott életstílus, hivatásbeli kötelesség. A mai tőkés rendszernek persze már nincs szüksége vallásos hatalmak támogatására ahhoz, hogy a pénzszerzést a társadalom tagjai kötelező öncél gyanánt, hivatásként értelmezzék. De látnunk kell, hogy ez a felfogás egykor ellentétes volt egész korszakok erkölcsi gondolkodásával: erkölcsileg aggályos, legfeljebb megtűrt volt, mint például a középkori Firenzében.

A protestáns etika megszabadította a javak szerzését a tradicionalista etika gátlásaitól, úgy rombolta le a nyereségvágy korlátait, hogy nemcsak legalizálta, de egyenesen isteni akaratot látott benne. Fontos persze, hogy a Weber által az irracionális keleti típusú kapitalizmussal szembeállított nyugati kapitalizmus nem csupán felszabadította a szerzési ösztönt, de egyben meg is fékezte azt a fogyasztás korlátozásával, ideális feltételeket teremtve a tőkeképződésnek.

Ma persze, mikor az utilitarista világiasság uralkodik, a győzedelmes kapitalizmusnak már nincs szüksége túlvilági hatalmak erkölcsi támogatására, de a nagy átalakulás beindulásában döntő szerepet játszottak a protestáns eszmék.

Az elmélet kritikái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

James S. Coleman A társadalomelmélet alapjai című művében Weber kapitalizmuselméletének kritikáján keresztül vezeti be a társadalomtudományi magyarázatok logikájáról vallott gondolatait, mely alapjaiban a módszertani individualizmus hagyományaira épít és azt fejleszti tovább.

Coleman szerint a társadalomtudományok feladata a társadalmi jelenségek és nem az egyéni viselkedés vizsgálata. A magyarázat fókuszában a rendszernek magának és nem az őt felépítő egységeknek kell állniuk. Két típusú magyarázat különíthető el, az első a rendszer „felületén” marad: a rendszer szintű jelenségek között von statisztikai összefüggéseket (makroökonómia) A második a belső elemzésnél a magyarázó faktorokat azonban a rendszer szint alatt találjuk: ezek lehetnek intézmények, vagy akár a társadalmat alkotó egyének. Coleman javaslata szerint ez utóbbi a legalsó szint, amit a társadalomtudományok bevonnak a magyarázó tényezők közé.

A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme egyfelől egy makroszociológiai elméletet vázol fel: az a vallásos etika tehát, ami a protestáns társadalmakat jellemezte, elősegítette a kapitalista gazdasági rendszer kiépülését. Ez egy tipikus rendszer szintű magyarázat. Weber először különböző régiókat hasonlít össze, vizsgálva, hogy vajon a protestáns többségű területek volta-e azok, melyeken először alakult ki kapitalista gazdasági rendszer. Másodszorra pedig a gazdasági rendszerek időbeli vizsgálatán keresztül azt teszteli, hogy hogy vajon a kapitalizmus röviddel követte-e a protestantizmus kialakulását?

De Weber részletesen vizsgálja magát a kálvini doktrínát is, mely morális utasításokat foglal magában követői számára. Ezután megvizsgálja a kapitalista szellemet felhasználva más korok és gazdasági rendszerek példáját kiemelve a különbségeket. Miután ugyanazokat az antitradícionalista elemeket találja meg mindkettőben, arra következtet, hogy a vallásos doktrína terjedése teremtette meg azt megfelelő értékrendszert, mely szükséges feltétele a kapitalizmus megszületésének.

Weber érvelése tehát tulajdonképpen három részre bontható:

1.) A protestáns vallásos doktrína bizonyos értékeket közvetít követői felé

2.) Bizonyos értékek mentén élő emberek hajlamosak bizonyos gazdasági viselkedés felé orientálódni

3.) Bizonyos típusú gazdasági viselkedésmódok elősegítik a kapitalista gazdasági szervezet kialakulását

Így az elmélet tulajdonképpen egy olyan több szintű magyarázat, mely makroszinten indul és ott is végződik a, de kettő között lebukik az egyének szintjére.

Coleman szerint az elemzés gyenge pontja a mikro – makro hatás kifejtésének hiánya: ez az a pont, amikor az egyén válik a független változóvá és a függő változó pedig valamely társadalmi szintű egység - itt a kapitalista gazdasági rendszer maga. Mi az a mód ahogyan az egyének viselkedésében bekövetkező változást aggregálni kell, hogy eljussunk a társadalmi szintű változáshoz? Egyáltalán mely szereplők viselkedése okozza a változást: a jövőbeli munkásoké, vagy a vállalkozóké, esetleg mindkettőjüké? Ezekre a kérdésekre Coleman nem talált választ Webernél.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mű kiadásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Németül[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Weber, Max: Gesammelte Aufsätze zur Religionssoziologie I (S. 1–206), Tübingen: J.C.B. Mohr 1920, 8.A 1988, ISBN 3-16-845366-8
  • Weber, Max: Die protestantische Ethik und der Geist des Kapitalismus, Tübingen: J.C.B. Mohr 1934
  • Weber, Max: Die Protestantische Ethik I. Eine Aufsatzsammlung, hrsg. v. Johannes Winckelmann, Hamburg: Siebenstern 1965, ab 5.A Gütersloh: GTB/Siebenstern 1979, ISBN 3-579-01433-1 [im Text als „Bd.1“]
  • Weber, Max: Die Protestantische Ethik II. Kritiken und Antikritiken, hrsg. v. Johannes Winckelmann, Hamburg: Siebenstern 1968, ab 3. A Gütersloh: GTB/Siebenstern 1978, ISBN 3-579-03827-3 [im Text als „Bd.2“]
  • Weber, Max: Die protestantische Ethik und der Geist des Kapitalismus, Vollständige Ausgabe. Herausgegeben und eingeleitet von Dirk Kaesler, 2. durchgeseh. Aufl. München: C.H. Beck 2006. ISBN 3-406-51133-3

Magyarul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar hatástörténetét lásd: Molnár Attila, A protestáns etika Magyarországon, Debrecen, Ethnica, 1994 (Societas et Ecclesia; 2).
  • Szellem és etika: A „100 éves a Protestáns etika” című konferencia előadásai, szerk. Molnár Attila Károly, Budapest, Századvég, 2005.
  • Herbert Marcuse: Calvin und Luther. In: Institut für Sozialforschung (Hrsg.), Studien über Autorität und Familie. Paris, 1936 (németül)
  • Werner Sombart: Der Bourgeois. Zur Geistesgeschichte des modernen Wirtschaftsmenschen. München/Leipzig 1913, Neudruck 1920 (németül)
  • Dirk Kaesler, Max Weber. Eine Einführung in Leben, Werk und Wirkung, Campus Verlag, Frankfurt am Main ³2003, ISBN 3-593-37360-2 (németül)
  • Markus Lilienthal: Interpretation. Max Weber: Die protestantische Ethik und der Geist des Kapitalismus, in: Interpretationen. Hauptwerke der Sozialphilosophie, Reclam, 2001, S. 94–107. ISBN 3-15-018114-3 (németül)
  • Luc Boltanski, Eve Chiapello: Der neue Geist des Kapitalismus, Konstanz, 2003 (németül)
  • James Samuel Coleman: Foundations of Social Theory, Harvard University Press, Cambridge 1990 (angolul)