A posteriori nyelvek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az a posteriori nyelvek olyan mesterséges nyelvek, amelyek az etnikus nyelvek szerkezeti, lexikális és paradigmatikus elemeire épülnek, a forrásnyelvek közös tényeit szervezik rendszerbe. Közérthetőbben: az ilyen nyelvek nyelvtana egyszerű és szabályos, ugyanakkor követi a természetes nyelvek nyelvtanát, szókincsük tükrözi a természetes nyelvek szókincsét.

Az a posteriori nyelvek a 19. század végén alakultak ki, a ma ismert és használt segédnyelvek mind ilyenek.

Az a posteriori nyelvek lehetnek:

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

David Crystal: A nyelv enciklopédiája