A nyugodt férfi
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
| A nyugodt férfi (The Quiet Man) |
|
| Rendező | John Ford |
| Producer | Merian C. Cooper |
| Forgatókönyvíró | Frank S. Nugent (Maurice Walsh írásából) |
| Főszerepben | John Wayne Maureen O'Hara Barry Fitzgerald Ward Bond Victor McLaglen |
| Zene | Victor Young |
| Operatőr | Winton Hoch Archie Stout |
| Vágó | Jack Murray |
| Gyártás | |
| Ország |  USA |
| Nyelv | angol ír |
| Időtartam | 129 perc |
| Költségvetés | 1,75 millió $ |
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó | Republic Pictures |
| Bemutató |  1952. július 21. |
| Bevétel | 3,8 millió $ |
| Külső hivatkozások | |
| IMDb-adatlap |
|
A nyugodt férfi egy 1952-ben bemutatott amerikai filmdráma John Ford rendezésében. A történet alapjául Maurice Walsh írása szolgált, melyet a Saturday Evening Postban publikált. A film két Oscar-díjat nyert.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Történet
 |
|
A '30-as években, Sean Thornton (John Wayne) egy ír születésű amerikai Pittsburghből visszatér Írországba, hogy átvegye a családi farmot Innisfreeben, egy aprócska faluban. Találkozik és beleszeret a tűzrőlpattant Mary Kate Danaherbe (Maureen O'Hara), aki a nagyszájú földbirtokos Will Danaher (Victor McLaglen) húga. Will dühös lesz Seanra, amiért túllicitálja egy szomszédos földterületre. Amikor értesül húga és Thorton házasságáról, megtagadja hogy hozományt adjon a lánynak.
Sean járatlan az ír szokásokban, nem is érdekli egyáltalán a hozomány, de Mary Kate semmiképpen nem akar lemondani róla, mert a hozomány képviseli a függetlenségét, identitását és büszkeségét. Dühös lesz amiért Sean nem mer kiállni a jogos jussáért a bátyja ellenében, gyávának nevezi. Kapcsolatuk elhidegül.
Sean korábban profi ökölvívó volt az Egyesült Államokban Trooper Thorn névvel. Miután véletlenül megölt valakit a ringben, többé boxkesztyűt nem húzott, és soha nem verekedett. A múltja e részét csak egyvalaki ismeri a faluban, a lelkész Playfair tiszteletes (Arthur Shields).
Mary Kate elhagyja Seant, és Castletownba megy, hogy onnan Dublinba utazzon. Sean viszont a vasútállomsáson lészállítja a feleségét a vonatról, és arra kényszeríti, hogy sétáljon vele öt mérföldet vissza Inisfreebe, Will Danaher farmjára. Sean követeli, hogy adja oda Will a hozományt Mary Katenek, vagy visszaküldi a nőt a házába. Will végül megenyhül és odaadja a pénzt, amit a nő a kályhába dob, azt bizonyítva vele, hogy a pénz soha nem érdekelte, csak az, hogy a férje álljon ki mellette. Sean és Will bemennek a faluba, megállnak inni egyet a kocsmában, veszekednek, majd a legjobb barátokként válnak el egymástól. Sean közben visszanyeri Mary Kate szerelmét és tiszteletét is.
[szerkesztés] Szereposztás
| Színész | Karakter |
|---|---|
| John Wayne | Sean Thornton |
| Maureen O'Hara | Mary Kate Danaher |
| Victor McLaglen | Will Danaher |
| Barry Fitzgerald | Michaleen Og Flynn |
| Ward Bond | Peter Lonergan atya |
| Mildred Natwick | Sarah Tillane |
| Francis Ford | Dan Dobin |
| Arthur Shields | Cyril Playfair tiszteletes |
[szerkesztés] A film háttere
A Republic Pictures stúdió hamar megegyezett, Ford, Wayne és O'Hara hármassal. Miután befejezték a Rio Grandét, Írországba utaztak, hogy elkezdjék új közös munkájukat.
A filmben több ír színpadi színész szerepet kapott, köztük Barry Fitzgerald testvére, vagy a lelkészt alakító Arthur Shilds is.
Innisfree egy kitalált falu volt, valójában ilyen nevű nem létezik Írországban. A nevét William Butler Yeats egyik verse után kapta. A legtöbb felvételt egy Cong nevű faluban csinálták Mayo megyében. Cong mára egy gazdag faluvá vált, egy ötcsillagos kastélyhotel, az Ashford Castle, is működik a közelben. A környék a filmnek köszönhetően turistaparadicsommá vált, a filmrajongók minden évben gyűlést tartanak az Ashford Castleben.
A film Ford ideális ír társadalomábrázolását is tükrözi. Nincs társadalmi megosztottság, osztályhelyzet vagy vallás alapján. A katolikus pap Lonergan atya és a protestáns lelkész Playfair tiszteletes jó barátok.
[szerkesztés] Fogadtatás
A film 3,8 millió dolláros bevétele sikeresnek mondható, ezzel bekerült az éves top 10-be is. A film története inspirálta az 1961-es Donnybrook című musicalt. A híres csókjelenet John Wayne és Maureen O'Hara között az E. T., a földönkívüliben is felbukkant amikor E. T. a televíziót nézte.
[szerkesztés] Fontosabb díjak, jelölések
- Oscar-díj (1953)
- díj: legjobb rendező - John Ford
- díj: operatőr - Winton C. Hoch, Archie Stout
- jelölés: legjobb film – Merian C. Cooper, John Ford
- jelölés: legjobb férfi mellékszereplő - Victor McLaglen
- jelölés: legjobb forgatókönyv - Frank S. Nugent
- jelölés: legjobb díszlettervező - Robert L. Simpson
- jelölés: legjobb hang - Daniel J. Bloomberg
- Golden Globe (1953)
- jelölés: legjobb rendező - John Ford
- jelölés: legjobb zene - Victor Young
- National Board of Review (1952)
- díj: legjobb film - Merian C. Cooper, John Ford
[szerkesztés] Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a The_Quiet_Man című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. A fordítás eredetijének szerzőit az eredeti cikk laptörténete sorolja fel.
