A nő kétszer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A nő kétszer
(Sliding Doors)
Rendező Peter Howitt
Producer Sydney Pollack
Műfaj romantikus vígjáték
dramedy
filmdráma
romantikus film
Forgatókönyvíró Peter Howitt
Főszerepben Gwyneth Paltrow
John Hannah
John Lynch
Jeanne Tripplehorn
Zara Turner
Douglas McFerran
Zene David Hirschfelder
Operatőr Remi Adefarasin
Vágó John Smith
Gyártás
Gyártó Miramax Films
Intermedia
Mirage Enterprises
Ország Amerikai Egyesült Államok
Egyesült Királyság
Nyelv angol
Időtartam 99 perc
Költségvetés 6 millió dollár[1]
Forgalmazás
Forgalmazó USA Paramount Pictures
Magyarország Budapest Film
Bemutató USA 1998. április 24.
Egyesült Királyság 1998. május 1.
Magyarország 1999. március 25.
Bevétel 11 841 544 dollár (USA)
12 112 392 font (UK) [1]
Külső hivatkozások
Hivatalos oldal
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

A nő kétszer (Sliding Doors) című film egy brit-amerikai romantikus dráma, amit 1998-ban mutattak be. A filmet írta és rendezte Peter Howitt, a zenét David Hirschfelder komponálta. Főszereplők Gwyneth Paltrow, John Hannah, John Lynch, Jeanne Tripplehorn és Zara Turner.

A történet két szálon fut. Van egy fiktív és valószerűtlen párhuzama, aminek a cselekményben meg kellett volna történnie. Ez az úgynevezett "mi lett volna ha..." címmel.

A forgatókönyv úgy lett megírva, hogy mindkét síkon fény derül a főhős barátjának a félrelépésére, csak a gondolati rész azonnal, míg a reális elnyújtva tálalja a kijózanítást.

Cselekménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A történet középpontjában egy fiatal nő, Helen Quilley (Gwyneth Paltrow) áll, aki PR feladatokat lát el egy cégnél. Épp a munkahelyére igyekszik, amikor megtudja, hogy főnöke elbocsátotta az állásából azzal az ürüggyel, hogy nem tudta megkínálni semmilyen itallal a céghez érkezett üzletembereket. Helen ugyanis a születésnapja alkalmából tulajdonította el a pezsgőket szó nélkül. A kirúgásának napján akarta pótolni azokat. Mivel Helent a vezetőség nem kedvelte, ez a jelentéktelen csíny kedvező lehetőséget adott az eltávolítására.

Miközben Helen igyekszik haza és siet a metróhoz, ekkor szakad a cselekmény két részre:

Mi történik akkor, ha Helen eléri a metrót: találkozik a metrón egy kezdetben idegesítő férfival, James Hammertonnal, aki még a liftben felvette Helen fülbevalóját. Helen hazaérve ott találja a barátját, Gerry-t a volt barátnőjével Lydiával, aki három évig az Egyesült Államokban tartózkodott. Miután Helen faképnél hagyta Gerry-t, egy lokálban lerészegedik, miközben ismét találkozik James-szel. A legjobb barátnője, Anna a gondjaiba veszi a lelkileg összetört lányt. Helen megkedveli James személyiségét és lassan beleszeret, de kiderül, hogy Jamesnek van egy felesége, Claudia. James sikeresen elsimítja egy releváns magyarázattal azt a tényt, hogy miért nem említette, hogy van felesége (amit Helen véletlenül tud meg). Három éve vette feleségül, de már fél éve nincsenek együtt, csak a látszat kedvéért maradtak együtt, mivel James édesanyja, Mrs. Hammerton beteg.

Mi történik akkor, ha Helen nem éri el a metrót: hív egy taxit, de közben kirabolják és megsérül. A taxisofőr felajánlja a segítségét és beviszi a kórházba, ahol némi időtöltés után haza veszi az irányt. Otthon már csak Gerry-t találja, aki mindent elkövet, hogy az árulkodó nyomokat eltüntesse szeretője, Lydia után. Helen elmondja, hogy kirúgták, ezért este mindketten italba fojtják bánatukat. Helen mivel nem talál az újsághirdetésekben szervezői állást, így kénytelen a számára nem éppen a legédesebb munkát elvállalni, a szendvics-kihordást és a felszolgálást. Munkavégzés közben érintkezik Lydiával is, azért, mert tudni akarta, kit is szeret annyira Gerry. "A nézőben a férfi iránt undor ébred fel, ugyanis Helen dupla műszakban dolgozik, hogy talpon tudjanak maradni, miközben Gerry az állítólagos könyve helyett megcsalja kedvesét." Elnyújtva bár, de Gerry lelepleződik, mivel Helen "összefűzi" a szálakat.

A valós és valótlan síkon Gerry a legjobb barátjával, Russell-lel osztja meg a gondolatait: a vergődését, a döntésképtelenségét és az erkölcsi válságát is. Anna is szerepel párhuzamosan, akinek Helen panaszkodik.

A film egy szálra kerül, akkor amikor mindkét Helen kórházba kerül. A virtuálisat elüti egy kisbusz, a valós pedig lezuhan a lépcsőn. Csak az a Helen marad életben - értelemszerűen - amelyik a valóságot képviselte, viszont mind a kettő elveszítette a gyermekét a baleset következtében. A történet egy keretben foglalódik, amikor Helen újra a liftben leejti a fülbevalóját, és James ismét felveszi. Ekkor már a nő tudja, hogy mit kell válaszolnia a férfinak arra hogy: "Tudja, hogy mit mondanak Monty Pythonék?" - "Senki sem számít a spanyol inkvizícióra", hiszen a film elején elhangzott válasza: "mindig nézd az élet napos oldalát". Ebből a kijelentésből derül ki, hogy az univerzális része a filmnek mégsem tűnt el teljesen.

Magyar hangok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színész Szerepbeli név Magyar hang
Gwyneth Paltrow Helen Quilley Nagy-Kálózy Eszter
John Hannah James Hammerton Szabó Sipos Barnabás
John Lynch Gerry Kálid Artúr
Jeanne Tripplehorn Lydia Kiss Erika
Zara Turner Anna Hámori Eszter
Douglas McFerran Russell Berzsenyi Zoltán
Paul Brightwell Clive Bicskey Lukács
Nina Young Claudia Holló Orsolya
Kevin McNally Paul Katona Zoltán
Virginia McKenna James édesanyja Várnagy Katalin

Forgatási helyszínek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Londoni metró
    • Waterloo állomás
    • Waterloo & City Line
    • Fullham Broadway állomás a District vonalon
  • Hammersmith híd
  • Belsize park
  • Blue Anchor kocsma

Bevétel és kritika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A film az első hétvégén 834 817 dollárral nyitott, majd a második hétvégére 1 640 438 dollárra nőtt a bevétel, amely 96,5%-os növekedés jelentett. Ez végül az Egyesült Államokban 11 841 544 dollár bevételt hozott.[2] Az Egyesült Királyságban a profit meghaladta a 12 000 000 fontot.

A Rotten Tomatoes felmérése szerint 63%-ban 48 értékelésből kifolyólag osztott narratívák jelentkeztek, akiknek a többsége sikeresnek vélte a két síkon történő filmkészítést.[3]

További felmérések:

Agnieszka Holland lengyel filmrendező szerint A nő kétszer egy gyenge utánérzése a Przypadek című 1981-es filmnek (angol címe Blind Chance) annak filozófiai mélysége és stílusbeli finomságai nélkül.[5]

Az 1998-as Európai film-díjkiosztón Peter Howittot jelölték „Az év legjobb forgatókönyve" díjra.

Zene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Aimee Mann - "Amateur"
  • Elton John - "Benny and the Jets"
  • Dido - "Thank You" (kivezető zene)
  • Aqua (együttes) - "Turn Back Time" (filmzene)
  • Jamiroquai - "Use the Force"
  • Abra Moore - "Don't Feel Like Cryin'"
  • Peach - "On My Own"
  • Olive - "Miracle"
  • Dodgy - "Good Enough"
  • Blair - "Have Fun, Go Mad" (bevezető zene)
  • Andre Barreau - "Got a Thing About You"
  • Andre Barreau - "Call Me a Fool"

A brit énekesnő, Dido "Thank You" című zenéje, a film kivezető zenéjeként egyfajta reklámmal szolgált számára, ugyanis a dal csak három évvel később, 2001-ben került ténylegesen a közönség elé.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Sliding Doors (1998)
  2. Sliding Doors a Box Office Mojón (angolul)
  3. Sliding Doors a Rotten Tomatoes weboldalon
  4. Sablon:Metacritic film
  5. Agnieszka Hollanddal készült interjút a lengyel film DVD-változatának (Region 1 és Region 2) extra anyagai tartalmazzák.