A négy muskétás, avagy majd mi megmutatjuk, bíboros úr!
| A négy muskétás, avagy majd mi megmutatjuk, bíboros úr! (Les Charlots en folie – À Nous Quatre, Cardinal!) | |
| 1974-es francia film | |
| Rendező | André Hunebelle |
| Producer | Bernard Artigues |
| Alapmű | A három testőr |
| Műfaj |
|
| Forgatókönyvíró | Jean Halain |
| Főszerepben | Les Charlots |
| Zene | Les Charlots |
| Operatőr | Claude Robin |
| Vágó | Pierre Gillette |
| Jelmeztervező | Sylvie Poulet |
| Díszlettervező | Max Douy |
| Gyártás | |
| Gyártó | Les Films Christian Fechner |
| Ország |  Franciaország |
| Nyelv | francia |
| Játékidő | 105 perc |
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó |  MOKÉP (mozi) Intersonic (DVD) |
| Bemutató |  1974. augusztus 30. 1975. június 12. |
| Kronológia | |
| Előző | A négy muskétás, avagy majd mi megmutatjuk bíboros úr! |
| További információk | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A négy muskétás, avagy majd mi megmutatjuk, bíboros úr! 1974-ben készült színes, francia filmvígjáték. Eredeti címe: Les Charlots en folie – À Nous Quatre, Cardinal! A produkció Id. Alexandre Dumas A három testőr című 1844-ben megjelent kalandregényének szabad feldolgozása, amely a négy szolga (Planchet, Grimaud, Mousqueton és Bazin) szemszögén át mutatja be a legendás hősök kalandjait. A főszerepeket a Les Charlots zenés-komikus együttes tagjai (Gérard Rinaldi, Gérard Filipelli, Jean Sarrus, Jean-Guy Fechner) játszották. A film előzménye: A négy muskétás, avagy a lepel lehull.
A cselekmény[szerkesztés]
 |
Alább a cselekmény részletei következnek! |
Planchet, Grimaud és Bazin alaposan túljártak a király, a bíboros és Joseph atya eszén, és sikerült megszöktetniük a Bastille-ból barátjukat, Mousquetont, és gazdáikat, a legendás 4 testőrt, d’Artagnant, Athost, Porthost és Aramist. Egy kis kunyhóban rejtőztek el, ahol Constance is menedéket talált. Mindenki képességeinek megfelelő munkával járult hozzá az erdei idillhez, miközben Constance és d’Artagnan románca kezdett kiteljesedni. Ezalatt a Louvre-ban Bazin és Mousqueton odaadóan szolgálták a királynét, természetesen nőnek öltözve. A fenséges asszony nehéz helyzetbe került, mikor a király azzal a kéréssel állt elő, hogy a hamarosan megrendezendő bálon a királyné a gyönyörű nyakékével jelenjen meg. Az ékszert azonban Buckingham herceg magával vitte Londonba szerelmi zálogként. Nincs más megoldás, mint visszahozni a nyakéket Angliából. A királyné a hódolójának írt levélben azt kérte, hogy a férfi adja át az ékszert az ezzel az üzenettel érkező testőröknek. Igenám, de a bíboros kémnője, a szépséges Milady is útra kelt Angliába, hogy egy hamis levél segítségével megszerezze a nyakéket. A calais-i kikötő fogadójában egy tipikusan női trükkel sikerült egy időre kivonnia a forgalomból a testőröket, és elsőként lépett brit földre.
Közben Calais-ben a szolgák bosszankodva tapasztalták, hogy a Milady ágya alól előkerült majdnem teljesen meztelen, elkábított gazdáikba képtelenség életet verni. Nem volt mit tenni, magukra öltötték a testőrök ruháit, és helyettük ők keltek át Angliába. A Milady azonban megelőzte őket, a szolgák pedig hiába próbálták megmagyarázni a helyzetet. Buckingham a Towerbe küldte őket, és elrendelte a kivégzésüket. A nyakéket viszont a Miladynek se tudta rögtön átadni, mivel titkos szekrénykéjének kulcsát az inasa őrizte, aki víkendre ment. A Miladyvel közösen elköltött vacsora közben a nosztalgiázó herceg felidézte legutóbbi párizsi utazásának emlékeit. Alkoholtól elbódult fejében lassan mégis összeállt a kép: a 4 álruhás szolga tényleg igazat mondott, és a Milady hazudik. Buckingham az utolsó pillanatban érkezett, hogy megakadályozza a szolgák felakasztását. Egy dobozban át is adja nekik a gyémánt nyakéket. A visszafelé vezető úton a hajó viharba került, ami lehetőséget adott a Miladynek arra, hogy fondorlatos csellel kicserélje a nyakékes ládikát rejtő csomagot egy másik dobozra. Calais-ben a szolgák a jól végzett munka örömével adták át gazdáiknak a dobozt, ám az üres volt. A testőrök szerencsére észrevették Rochefort grófot és gárdistáit. Tudták, hogy őket kell üldözőbe venni, ha vissza akarják szerezni az ékszert. A szokásos csetepaték után sikerrel is jártak, ám mire Párizsba értek, a bál már megkezdődött, a királyné pedig a gyémánt nyakék nélkül indult el a bálterembe…
Érdekességek[szerkesztés]
- A La Ballade de Constance című betétdalt Josephine Chaplin és a Les Charlots közösen énekelte.
- A Szovjetunióban a filmet 75 percesre rövidítve mutatták be.
Magyar kritikai visszhang[szerkesztés]
„A történet éppen hogy csak nagy vonalakban követi nyomon a regényt, s ez érthető: az új főszereplőknek más a működési terepük, az eseményekhez ők valahonnan a háttérből, olykor teljesen fonák helyzetből közelítenek. Érvényesülésüknek legfontosabb előfeltétele, hogy gazdáik csaknem reménytelen helyzetekbe kerüljenek. Nos, ez a sok ellenség, köztük a Bíboros és a Milady intrikái folytán gyakran bekövetkezik. És ekkor lépnek akcióba a szolgák. Méghozzá cseppet sem hagyományos fegyverekkel, hanem mindazzal a holmival, ami a kezükbe akad.”
(Sas György kritikája. Film Színház Muzsika 1975/24, 1975. június 14., 8. oldal)
Főszereplők[szerkesztés]
- Gérard Rinaldi (Planchet)
- Gérard Filipelli (Mousqueton)
- Jean Sarrus (Bazin)
- Jean-Guy Fechner (Grimaud)
- Josephine Chaplin (Constance)
- Daniel Ceccaldi (XIII. Lajos király)
- Paul Préboist (Joseph atya)
- Bernard Haller (Richelieu bíboros / Buckingham herceg)
- Karin Petersen (Milady)
- Catherine Jourdan (a királyné)
- Jacques Seiler (Rochefort)
- Jean Valmont (D'Artagnan)
- Yvan Tanguy (Athos)
- Gib Grossac (Porthos)
- Georges Mansart (Aramis)
- Jean-Marie Proslier (a calais-i fogadós)
- Bernard La Jarrige (fogadós)
További információk[szerkesztés]
- A négy muskétás, avagy majd mi megmutatjuk, bíboros úr! az Internet Movie Database oldalain
- A négy muskétás, avagy majd mi megmutatjuk, bíboros úr! a PORT.hu-n (magyarul)
