A majmok bolygója 3

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A majmok bolygója 3
Escape from the Planet of the Apes
Rendező Don Taylor
Producer Arthur P. Jacobs
Műfaj sci-fi film
Forgatókönyvíró Pierre Boulle
Paul Dehn
Főszerepben Roddy McDowall
Bradford Dillmann
Kim Hunter
Zene Jerry Goldsmith
Gyártás
Gyártó 20th Century Fox
Ország USA
Nyelv angol
Időtartam 98 perc
Forgalmazás
Forgalmazó 20th Century Fox
Bemutató 1971. május 21.
Kronológia
Előző A majmok bolygója 2
Következő A majmok bolygója 4
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap

A majmok bolygója 3 a Majmok bolygója kvintológia harmadik epizódja, mely 1971-ben került a mozikba. Szemben az előző két résszel, melyek a távoli jövőben játszódnak, ez az epizód a hetvenes évek Amerikájában játszódik, és nem kevés társadalomkritikát is tartalmaz. Megkísérel rávilágítani olyan problémákra, mint a rasszizmus, társadalmi hovatartozás, állatkísérletek, politikai csatározások, az atomháborútól való félelem, és a nők jogai.

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az előző rész úgy ért véget, hogy a Föld megsemmisült egy atomrakéta felrobbantása által a majmok által uralt távoli jövőben. Három csimpánz: Cornelius, Zira, és Dr. Milo kiemelik a vízből azt az űrhajót, amellyel Taylorék érkeztek az első részben. Rendbe teszik, és a pusztulás elől elmenekülnek. A rakéta által keltett rezgéshullámok hatására azonban egy időkapu nyílik, melyen keresztül visszajutnak a XX. századba.

Valahol az Egyesült Államok nyugati partvidékén csapódnak be, s a becsapódás hírére a helyszínre érkező hadsereg elképedve tapasztalja, hogy Taylorék űrhajójából űrruhás majmok másznak elő. Elfogják őket és vizsgálatoknak vetik alá, majd a los angelesi állatkertbe viszik őket. Itt egy megvadult gorilla végez Dr. Milóval. Két tudós, Stephanie és Lewis veszik kezelésbe a két megmaradt majmot, és rájönnek, hogy tudnak beszélni. A kormány is gyanút fog, és elrendelik, hogy indítsanak vizsgálatot, hogyan kerültek majmok Taylorék űrhajójába. Az elnöki tanács elé állítják őket, ahol általános elképedésre elkezdenek beszélni. Mindenesetre barátságos fogadtatásban részesítik őket.

A csimpánzok igazi sztárok lesznek, mindenki kedveli őket. Egyedül az időugrás kitalálója, Dr. Otto Hasslein gyanakszik, és halálra rémül, amikor megtudja, hogy Zira teherbe esett. Kétségbeesik, hogy ez esetleg az emberi faj végét jelentheti. Igazmondó szerrel eteti meg Zirát, aki ennek hatására mindent elmesél a jövőről, s ez baljós előérzetet kelt Hassleinben. Miután Cornelius véletlenül megöl egy embert, aki zaklatta Zirát, Hasslein felhasználja ezt ellenük, mint a jövő veszedelmének jelét. Az elnök elrendeli a születendő gyermekük megölését, és hogy mindkettejüket sterilizálják. Corneliusnak és Zirának menekülnie kell. Egy vándorcirkusz tulajdonosa, Armando fogadja be őket. Itt születik meg a kis Milo (akit később Caesar néven ismerhetünk meg). Azonban Hasslein miatt innen is menekülniük kell. Egy elhagyatott hajóra jutnak, ahol Hasslein hidegvérrel lelövi Zirát és a bébit, amiért az nem hajlandó neki átadni gyermekét. Cornelius végez ugyan Hassleinnel, de egy tengerészgyalogos őt is lelövi.

Azt azonban senki nem tudja, hogy Armando kicserélte a gyermeket egy másik csimpánzbébire, aki így a cirkuszban biztonságban nevelkedhet. A film végén a gyermek tisztán és érthetően az anyját szólongatja.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]