Magyar szélsőjobboldal
A magyarországi szélsőjobboldal a magyarországi politikai spektrum azon szereplőire használt kifejezés, akik a jobbközép pártokkal, illetve a „nemzeti radikálisokkal” sok kérdésben egyetértve, de azoktól egyben el is határolódva[forrás?] jóval szélsőségesebb, agresszívabb nézeteket vallanak.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Történelme
[szerkesztés] 1945 előtt
A modern értelemben vett szélsőjobboldal kialakulása (az emberek rasszonkénti csoportosítása és ezek egyedi „felcímkézése”) a 19. század utolsó harmadára esett Magyarországon, de az uralkodó (konzervatív) politikai osztály programjába csak 1919 után épült be (lásd: numerus clausus). A Horthy-korszak alatt először Gömbös Gyula miniszterelnök politikájában jelent meg a modern értelemben vett szélsőjobboldali gondolkodás (lásd: Fajvédő Párt), majd halála után kisebb pártok és csoportok, például a Nyilaskeresztes Párt vitte tovább az ideológiát.
[szerkesztés] 1945-1990 között
A II. világháborút lezáró párizsi békeszerződés előírta a fasiszta illetve náci, valamint az azokkal szimpatizáló szervezetek betiltását.
„Magyarország, amely a Fegyverszüneti Egyezmény értelmében intézkedett magyar területen minden fasiszta jellegű politikai, katonai avagy katonai színezetű szervezetnek, valamint minden olyan szervezetnek feloszlatása iránt, amely az Egyesült Nemzetekkel szemben ellenséges propagandát, ideértve a revizionista propagandát, fejt ki, a jövőben nem engedi meg olyan e fajta szervezeteknek fennállását és működését, amelyeknek célja az, hogy megfossza a népet demokratikus jogaitól.”
– 1947. évi XVIII. törvény a Párizsban 1947. évi február hó 10. napján kelt békeszerződés becikkelyezése tárgyában; 4. cikk
A békeszerződés tartalma azonban már többször is meg lett kerülve. Például bár a 12. cikk a magyar haderő létszámát 65.000 főben maximalizálta, de a szocializmus alatt mégis mintegy 300.000 fős hadsereget tartott a Magyar Népköztársaság.
A magyarországi kommunizmus időszakában minden olyan politikai nézetet üldöztek államilag, amely a pártállam ideológiájától eltért, így a szélsőjobboldalét is.
Kisebb bőrfejű csoportok már az 1980-as évek óta léteztek, amelyek sajátos városi szubkultúrát alakítottak ki, és elsősorban a Magyarországon tanuló külföldi színesbőrű diákok elleni erőszakkal hívták fel magukra a figyelmet.
[szerkesztés] 1990 után
A rendszerváltás után nem sokkal nyíltan megjelentek a szélsőjobboldali szervezetek, megindult az addig tiltott antiszemita könyvek, például a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei kiadása. A megjelenő szélsőjobboldali irányatok azonban hamar elkülönülést mutattak a hagyományos jobbközép és nemzeti radikális irányzatoktól.
A kisebb bőrfejű csoportok (például Hungaria Skins) mellett említést érdemel az Ausztráliából érkezett Szabó Albert vezette Világnemzeti Népuralmista Párt, amely a Blaha Lujza téren tartott látványos felvonulásaival keltett médiafeltűnést és megbotránkozást.
A 2000-es évek elején a Vér és Becsület Kulturális Egyesület köré tömörültek a bőrfejűek, ám a szervezetet 2005-ben betiltották. A bölcsészhallgató Bácsfi Diána is a média érdeklődésébe került Szálasi Ferencet dicsőítő kijelentéseivel és a nyilaskeresztes önkényuralmi jelképeket használó plakátkampányával, ám egy egyetemi fegyelmi után visszavonult. A többi szélsőjobboldali csoport - köztük a Vér és Becsület - a Bácsfi Diána-féle szervezetet műbalhénak, a kormány vagy a Nemzetbiztonsági Hivatal részéről jövő provokációnak tartotta.
2004. január 11-én nagy feltűnést keltett, hogy a Tilos Rádió ellen tüntetők izraeli zászlót égettek, miután a rádió egyik munkatársa a 2003. karácsony esti rádióadásban úgy fogalmazott, hogy „kiirtanám az összes keresztényt”. 2006-ben indult a Kuruc.info weblap, amelynek nevéhez több, nagy feltűnést keltő provokáció kapcsolódik. Szélsőjobboldaliak is részt vettek a 2006-os őszi tiltakozásokban, a média velük kapcsolatban hangsúlyozta ki a feltűnően skinhead szubkultúrához köthető személyek tömeges jelenlétét a tüntetéseken.
A közvélekedés jelentős részben[1][2][3][4][5][6][7][8][9][10][11][12][13][14][15] a radikális jobboldalt a szélsőjobboldal részének tekintik, és a "radikális" és a "szélsőséges" szavakat gyakran szinonimaként használják. Maguk a „radikálisok” ezt élesen elutasítják, mert ez az értékelés összemossa és egy kalap alá veszi őket a neonáci szervezetekkel. A radikálisok egységes véleménye, hogy szélsőjobboldalinak csak a neonáci szervezeteket kell minősíteni.[16] A neonáci, hungarista szervezetek is kinyilvánítják elkülönültségüket a nemzeti radikálisoktól.[17] Magyarországon ma a neonáci vagy a fasiszta ideológiát nyíltan felvállaló csoportok száma és súlya csekély. Lánczi András politológus, filozófiatörténész, egyetemi tanár 2002-ben a MIÉP-et például nem tekintette szélsőjobboldalinak, és úgy vélte Magyarországon nincsen szélsőjobboldali párt.[18] 2007 decemberében viszont a Magyar Köztársaság elnöke, Sólyom László úgy látta, hogy a magyar radikális jobboldal a szélsőjobboldal része, a „radikális” és a „szélsőséges” kifejezéseket szinonimaként használta.[19]
Napjainkban a magyar szélsőjobboldali szervezetek körében felerősödtek a zsidógyűlölő és rasszista érzelmek. A szélsőjobboldal tagjai hevesen tagadják a holokausztot,[20] a nácizmus bűneit, méltatják Szálasi Ferencet, Adolf Hitlert, valamint más náci és fasiszta vezetők, erősen Izrael elleni álláspontokat képviselnek, egyebek között véleményük szerint Izrael világuralomra tör, s közvetlenül fenyegeti Magyarországot,[21] ezért célozzák az ország teljes megsemmisítését, kiállnak továbbá egyes terrorizmust támogató arab szervezetek, vagy országok, illetve az Izrael-ellenes Irán mellett, amellyel szorosabbra fűznék a kapcsolataikat.
A bombagyár, a kuruc.info, metapedia[22], vagy az Atom Blog oldalain rendszeresen jelennek meg szélsőjobboldali, sőt olykor erősen náci-nyilas érzelmű írások. Az említett oldalakon olvasható tartalom jogi szempontból vizsgálva nemcsak, hogy közösség-elleni izgatással egyenértékű, hanem népirtásra is buzdít a zsidó, roma és egyéb kisebbségek, politikai csoportok, személyek ellen.[forrás?]
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Források
- ↑ Héjj Dávid - Schultz Gábor, A jelenkori jobboldali radikalizmus dilemmái
- ↑ Jobboldali radikalizmusok tegnap és ma. Szerk.: Feitl István. Második, bővített kiadás. Napvilág Kiadó, Budapest, 1998.
- ↑ Politikai okkultizmus Magyarországon 8.: Ifjú szívekben Mancs.hu
- ↑ Népszabadság Online: Szegregáló programot követel a Jobbik
- ↑ Az ombudsmanok közös nyilatkozata
- ↑ Sólyom László levele
- ↑ Kik voltak a nyilasok Ungváry, Rubicon
- ↑ http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=112406 Engedéllyel és anélkül is tüntettek Incidensek nélkül zajlott le a szélsőjobboldali szervezetek és az ellenük tiltakozó civilek demonstrációja a budapesti XIII. kerületi Hollán Ernő utcában, ahol korábban szélsőségesek megtámadtak egy jegyirodát.
- ↑ Gyurcsány és Tomcat együtt sütögetik pecsenyéjüket.
- ↑ Nem értek egyet az apósommal
- ↑ Loppert a Magyar Gárdáról
- ↑ Az SZDSZ kilépésre szólítja a Magyar Gárdát támogató helyi vezetőjétezt
- ↑ Tatárszentgyörgy, Nyírkáta, Fadd, Pátka, Galgagyörk...
- ↑ Politikai és közéleti abszurditások
- ↑ Szécsi Magda: Ne várjuk ki az új Auschwitz felépítését
- ↑ Bombagyár: „a nemzeti radikálisok megkülönböztetik magukat a szélsőjobbtól”
- ↑ Domokos Endre János: „… sohasem állítottam magamról, hogy „nemzeti radikális” volnék, vagy, hogy a VBKE az volna. Mi ugyanis hungaristák voltunk, vagyunk és leszünk… A „nemzeti radikalizmus” kifejezés számunkra valóban éppolyan semmitmondó melléduma, mint a „polgári”.”
- ↑ „...én a MIÉP-et nem tekintem szélsőjobboldalinak. A magyar szélsőjobbnak jelenleg nincs pártképviselete, kisebb-nagyobb szélsőjobbos mozgalmi csoportok viszont léteznek. A MIÉP nacionalista párt, amelyet lehet szeretni vagy nem szeretni. Ráadásul a MIÉP eddig elfogadta a demokratikus játékszabályokat, még az EU-s választásokon is elindult.”
- ↑ Sólyom László levele Kállai Ernő kisebbségi ombudsmannak – Népszabadság, 2007. december 12.
- ↑ Holokauszttagadó gárdisták a budai Várban
- ↑ Atom Blog – Izrael VS Palesztina
- ↑ http://jovonk.info/2010/04/30/eleonora-akta Eleonóra-akta
