A magyar labdarúgó-válogatott egyik barátságos mérkőzése Liechtenstein válogatottja ellen 2011. november 11-én volt. A végeredmény 5–0 lett a magyar csapat javára.
A magyar labdarúgó-válogatott ezt a mérkőzést megelőzően legutóbb 2011. október 11-én, Finnország ellen lépett pályára, Európa-bajnoki selejtezőn. A mérkőzés végeredménye 0–0 lett, így a magyar csapat 19 ponttal, az E-csoport harmadik helyén végzett.
| „ |
A pénteki meccsnek mi vagyunk az esélyesei, de az esélyességet érvényre is kell juttatni. Felvételről megnéztük a liechtensteiniek utolsó két mérkőzését, a litvánok elleni győzelmüket, valamint a skótok elleni egygólos vereségüket, és a játékosok is láthatták, hogy nem kezdők ellen lépünk pályára, egészen biztosan nem lesz könnyű dolgunk. Mindenképpen plusz motivációt jelent a futballisták számára, hogy Albert Flórián emlékmérkőzésén, telt ház előtt szerepelnek. Flóri halálával a magyar labdarúgás egyik legnagyobb legendája távozott, és mi nemcsak győzelemmel, hanem jó játékkal is szeretnénk búcsúzni tőle. |
” |
| – Egervári Sándor, Magyarország szövetségi kapitánya.[1] |
A liechtensteini válogatott 2011. október 8-án Skócia ellen játszott, szintén Eb-selejtezőt. Az 1–0-s skót győzelemmel záruló találkozó után biztossá vált, hogy Liechtenstein az I-csoport utolsó helyén végez, 4 ponttal.
| „ |
Egy jó meccset akarunk játszani és szépen zárni az évet. Gyakran halljuk, hogy minek ilyenkor futballozni, mivel nincsen tét és néző, de Budapesten tele lesz a stadion, ami 20-30 ezer embert jelent, ez pedig plusz motivációt jelent, hisz egy jó hangulatú meccsen köszönhetünk el az évtől. (...) Megpróbálunk nem kikapni, máshogy nem is mehetnének ki a pályára a játékosaim, az a fontos, hogy a játékosok a futballtudást és az odaadást tekintve is a határokat feszegessék. |
” |
| – Hans-Peter Zaugg, Liechtenstein szövetségi kapitánya.[2] |
A mérkőzés helyszíne [szerkesztés]
A mérkőzést eredetileg a székesfehérvári Sóstói Stadionban rendezték volna meg[3], azonban később a Magyar Labdarúgó-szövetség úgy döntött, hogy az egyetlen magyar aranylabdás, Albert Flórián halála miatt, a budapesti Puskás Ferenc Stadionban rendezik meg a találkozót. A mérkőzést Albert Flórián-emlékmérkőzésnek nyilvánították.[4] A legendás labdarúgó emléke előtt tisztelegve, ezen a mérkőzésen a magyar válogatottban senki sem játszott 9-es mezben.[5]
Egervári Sándor, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya október 27-én hirdette ki huszonnégy főből álló keretét a Liechtenstein elleni mérkőzésre.[6] A keret tagja volt Feczesin Róbert és Tőzsér Dániel is, akik már szerepeltek a nemzeti csapatban, viszont Egervári kapitánysága alatt még nem léphettek pályára a válogatottban.
megjegyzés: Az adatok a mérkőzés előtti állapotnak megfelelőek!
A találkozót a budapesti Puskás Ferenc Stadionban rendezték, 18:00-kor. Az első gól a 10. perben született, ekkor Priskin Tamás fejelt a liechtensteini kapuba. A 20. percben Tőzsér Dániel lövését követően a kapus csak kiütni tudta a labdát, amit Priskin a kapuba helyezett. A szünet után feljavult a vendégek játéka, azonban a 76. percben Dzsudzsák Balázs egy emeléssel növelte 3-ra a magyar előnyt. Három perccel később Koman Vladimir is eredményes tudott lenni. A mérkőzésen Feczesin Róbert szerezte az utolsó gólt, aki a 89. percben talált be. Magyarország-Liechtenstein 5–0.
| „ |
Ki kellett szolgálnunk a nagyon lelkes közönségünket. Minden helyzetet ugyan nehéz kihasználni, és tény, az utolsó öt percet kissé lezserebben vette már a csapat. Ha ekkor is koncentrálnak a fiúk, akkor még két gólt szerezhettünk volna. (...) Az ellenfél több szoros meccset is játszott a selejtezők során, tehát nem nyeretlen kétévesekről van szó, ezért is fordulhatott elő, hogy a mérkőzés egyes szakaszaiban kiegyenlített volt a játék, de azért minőségileg végig jobban futballozott a magyar csapat. |
” |
| – Egervári Sándor[7] |
| „ |
Gratulálok a magyar csapatnak, tudtuk, hogy erős riválissal nézünk majd szembe. Az első félidőben gondunk volt a megfelelő tempóval, az ellenfelünk lényegesen jobb volt futóteljesítményben és fizikai erőben. A szünetben úgy gondoltuk, hogy a 2–0-val jól álltuk a sarat, majd a végrehajtott korrekcióval a szépítésre is esélyünk volt. Egy bután elveszített labdából aztán kaptuk a harmadik gólt, pedig előtte a magyarok nem voltak veszélyesek. A cserékkel rá tudtak tenni még egy lapáttal, a legvégén pedig hiányzott bennünk az erő az ellentámadásokra. |
” |
| – Hans-Peter Zaugg[8] |
Örökmérleg a mérkőzés után [szerkesztés]