A latin és a spanyol nyelv hangkészletének összehasonlítása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
E szócikk a latin és a spanyol nyelv betűkészletét és az egyes betűknek megfelelő hangértékeket veti össze a nyelv különböző történeti korszakaiban. A szócikknek nem célja a nyelvtörténeti hang- és helyesírási változások bemutatása, így előfordulhat, hogy az adott korszakban adott betűvel jelölt hang nem ugyanabból a hangból származik, amelyet egy korábbi nyelvállapotban jelöltek ugyanazzal a betűvel (például a mai spanyol c a szavak egy részében a latin t folytatása, a h pedig az f-é, stb.). A nemzetközi latin ábécé részét nem képező betűk a táblázatban dőlt szedéssel szerepelnek.
| Betű | Hangérték (IPA) | |||
|---|---|---|---|---|
| Latin | Spanyol | |||
| eredeti | kései | ókasztíliai | mai | |
| A | [a], [aː] | [a] | [a] | [a] |
| B | [b] | [b], [β][1] | [b], [β] | [b], [β] |
| C | [k], [kʲ] | [k], [ʦ] | [k], [ʦ] | [k], [θ] vagy [s] |
| CH |
|
[ʧ] | [ʧ] | |
| D | [d] | [d] | [d] ~ [ð][1] | [d]~[ð] |
| E | [e], [eː] | [ɛ], [e] | [e] | [e] |
| F | [ɸ]~[f] | [f] | [ɸ]~[h] | [f][2] |
| G | [g], [gʲ] | [g], [ʤ] | [g] ~ [ɣ],[1] [ʒ] | [g] ~ [ɣ],[1] [x] |
| H | [h] | ∅ | ∅ | ∅ |
| I | [i], [iː], [j], [jː][1] | [i], [j], [ʝ][1] | [i], [j], [ʒ][1] | [i], [j] |
| J [3] | [x] | |||
| K [4] | [k] | [k] | [k] | [k] |
| L | [l] | [l], [ʎ][5] | [l] | [l] |
| LL |
|
[ʎ] | [ʎ], [ʝ]~[ɟ] | |
| M | [m] | [m], ∅[6] | [m] | [m], [n][7] |
| N | [n] | [n] | [n] | [n] |
| Ñ |
|
[ɲ] | [ɲ] | |
| O | [o], [oː] | [ɔ], [o] | [o] | [o] |
| P | [p] | [p] | [p] | [p] |
| QU | [kw] vagy [kʷ] | [k(ʷ)] | [kw], [k] | [k][8] |
| R | [ɾ], [r] | [ɾ], [r] | [r], [ɾ] | [r], [ɾ] |
| S | [s][9] | [s], [z][1] | [s], [z] | [s] |
| T | [t], [tʲ][10] | [t], [ʦ][10] | [t] | [t] |
| U [11] | [u], [uː], [w] | [u], [w], [β][1] | [u], [w], [β] | [u], [w] |
| V | [b] ~ [β][1] | |||
| W [12] | [b],[13] [gw][14] | |||
| X | [ks] | [js] | [ʃ] | [ks]~[gs], [s], [x] |
| Y [15] | [y], [yː] | [i] | [i], [j] | [i], [j], [ʝ]~[ɟ] |
| Z [15] | [ʣ]~[z] | [ʣ]~[z] | [ʣ]~[ʦ] | [θ] vagy [s] |
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b c d e f g h i j Magánhangzók között.
- ↑ A latin szókezdő f- a spanyolban hehezetté alakult, amelyet az ókasztíliaiban még ejtettek, és írásban egy ideig változatlanul f-fel jelölték; a modern helyesírás ezt néma h-ként őrzi. A mai spanyolban meglévő f-fel kezdődő szavak többsége művelt vagy utólagos átvétel.
- ↑ A klasszikus latin ábécében nem szerepelt, az i és a j hangot is i-vel írták.
- ↑ Az ólatinban a k hang jelölésére hérom különböző betűt használtak: O és U előtt a Q-t, A előtt a K-t, valamint E és I előtt a C-t. Ez a valóságban is három különböző hangot jelentett a képzés helye szempontjából: a leghátrébb képzett [q] hangot o, u előtt ejtették, a közepesen veláris [k]-t ejtették a hang előtt, és a legelöl képzett k-t, amely a magyar ty felé közelített, e és i előtt ejtették. Később a K betű helyett is a C-t kezdték el használni (és a klasszikus korra már csak néhány szóban maradt meg, például Kalendae ’a hónap első napja’), míg a Q használata a magánhangzók előtti QU kapcsolatra korlátozódott.
- ↑ A szókezdő cl, fl, pl csoportokban.
- ↑ Szó végén (valószínűleg csak az előtte lévő magánhangzót nazalizálta).
- ↑ Szó végén.
- ↑ A modern helyesírásban csak e, i előtt használják a [k] hang jelölésére, a [kw] hangot ma már a cu kapcsolat jelöli.
- ↑ Elképzelhető, hogy ejtése inkább a magyar s és sz közötti hangnak felelt meg (apikális alveoláris réshang), amely gyakori azokban a nyelvekben, amelyek nem rendelkeznek külön [ʃ] (magyar s) fonémával. Spanyolország északi és középső területein, valamint több olaszországi dialektus ma is így ejtik.
- ^ a b A ti- (de nem a sti-) szótagban magánhangzó előtt.
- ↑ A klasszikus latin ábécében nem szerepelt, az u és a v – pontosabban [w] – hangot is a V jelölte.
- ↑ Az eredeti latin ábécének nem tagja, később került bevezetésre a germán nyelvek hatására. A mai spanyolban is mindössze néhány germán (angol, német) kölcsönszóban fordul csak elő.
- ↑ Német kölcsönszavakban.
- ↑ Angol kölcsönszavakban.
- ^ a b Eredetileg csak görög kölcsönszavakban fordult elő.
Felhasznált irodalom [szerkesztés]
- From Latin to Spanish, Paul M. Lloyd, American Philosophical Society, Philadelphia, 1987. ISBN 0871691736.
- Vox Latina: A Guide to the Pronunciation of Classical Latin, W. Sidney Allen, Cambridge University Press, 2004. ISBN 0521379369.
- Historia de la lengua española, Rafael Cano (coord.), Ariel Lingüística, Barcelona, 2005. ISBN 8434482614.
- Manual de lingüística románica, José Enrique Gargallo Gil — Maria Reina Bastardas (coords.), Ariel Lingüística, Barcelona, 2007. ISBN 9788434482685.
- A világ nyelvei, Fodor István főszerk., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1999. ISBN 9630575973.

