A kőszívű ember fiai
| A kőszívű ember fiai | |
| Szerző | Jókai Mór |
| Ország |  Magyarország |
| Nyelv | magyar |
| Téma | 1848–49-es forradalom és szabadságharc |
| Műfaj | regény |
| Kiadás | |
| Kiadó | A Hon (folytatásokban) |
| Kiadás dátuma | 1869 |
| Magyar kiadó | Szépirodalmi Könyvkiadó |
| Magyar kiadás dátuma | 1967 |
| Média típusa | könyv |
| Oldalak száma | 648 |
| ISBN | 9631518116 (1982) |
| Külső hivatkozások | |
| A könyv a MEK-ben |
|
A kőszívű ember fiai, Jókai Mór 1869-ben megjelent regénye, amelyben az író az 1848–49-es forradalom és szabadságharcnak állított emléket. A mű a kiegyezés utáni politikai harcok jegyében íródott, amikor Jókai a függetlenségi célkitűzés mellett állt ki.
A szerző a történelmi regény megírásához felhasználta Horváth Mihály Magyarország függetlenségi harcának története (1865) című művének egyes részeit, korabeli lapok híreit és saját élményeit is. A fentieken kívül barátja és az országgyűlésben lévő párttársa zaszkali és deménfalvi Boczkó Dániel teljhatalmú kormánybiztos életútjának egyes elemeit is.
| Boczkó Dániel teljhatalmú kormánybiztos élete | |
|---|---|
|
Boczkó Dániel előbb Békés, majd Arad megye kormánybiztosává nevezték ki. Ezt a tevékenységét Kossuth Lajos Krassó, Zaránd, Hunyad, Temes és Torontál megyékre is kiterjesztette. Boczkó nevét a február 8-i aradi csata tette ismertté. Kossuth kinevezte Erdély teljhatalmú kormánybiztosává. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc utolsó heteiben erélyes intézkedéseket hozott a rend fenntartása érdekében. Korlátozta a céhek jogait, kimondta az iparszabadságot. Az utolsó aradi országgyűlésen még részt vett. A szabadságharc bukása után a körözöttek listájára került, majd 1850. október 23-án halálra ítélték, amit később 10 évi várfogságra változtattak. A büntetés végrehajtásának helyéül a kufsteini börtönt jelölték ki, ahonnan 1853-ban átszállították Olmützbe. A volt kormánybiztos 1856 decemberében, 67 éves korában szabadult ki. Visszakapta megmaradt vagyonát, és visszavonult birtokára. A Bach-korszak bukása után ismét részt vett a közéletben: az 1861-i és az 1865-68-i országgyűléseken Békéscsaba képviselője, a Határozati Párt tagja, az ülés korelnöke volt. 1868-ban lemondott képviselőségéről, ennek ellenére 1869-ben ismét megválasztották. 1870. szeptember 9-én csabacsűdi birtokán halt meg. |
A mű először A Hon-ban jelent meg folytatásokban. A regény Keresd a szíved című színpadi változatát Krecsányi Ignác mutatta be 1896-ban.
Tartalomjegyzék |
Történet [szerkesztés]
 |
|
A nemesdombi kastélyban haldoklott Baradlay Kazimír nagybirtokos, főispán. Konzervatív eszméket valló, a családjától ellentmondást nem tűrő zsarnok. A szíve kővé vált, orvosi értelemben és a bibliai szólás szerint is. Utolsó perceiben feleségének Marie-nak rendelkezett arról, hogy mi legyen asszonya és a fiai sorsa. A legidősebb, Ödön diplomata maradjon az orosz udvarnál, Richárd Bécsben királyi testőrként a katonai ranglétrán haladjon előre, és a legkisebb, Jenő udvari tisztviselőként (hivatalnokként) maradjon meg azon a pályán, amelyen elindította őket. Özvegy felesége pedig hat hét múlva menjen férjhez Rideghváry Bencéhez, az ő politikai utódjához, mert így követeli meg ezt a politika és a család érdeke.
Baradlayné a férje halála után fogadalmat tesz, hogy mindennek az ellenkezőjét fogja tenni annak, amit a férje diktált a végrendeletben. Így először Ödönt hívja haza, akit apja azért távolított el messzire, mert a nemesdombi református lelkész lányát, Arankát szerette. Ödön azonnal teljesítette anyja kívánságát és az életét kockáztatva hazatért Oroszországból. Otthon Ödön liberális főispán lett, s Arankával családot alapított.
A két bécsi ifjú közül Jenő szerelmes volt Plankenhorst Alfonsine-ba. Egy előkelő szerepet játszó, szép, de gonosz nőbe. Alfonsine nyomorúságos körülmények között neveltette Károly nevű fiát, akinek Palvicz Ottó, osztrák katonatiszt az apja. Richárd a Plankenhorst-házban találkozott Liedenwall Edittel, a család szegény sorsú rokonával, akit megszeretett és eljegyezett.
Az 1848-as forradalomban Ödön Magyarországon tevékenykedett a forradalomban és a szabadságharcban is. Baradlayné elhatározta, hogy a másik két fiát is a haza szolgálatába állítja. Richárd a huszárjaival embert próbáló akadályokon keresztül (Duna, March folyók, Kárpátok) tört haza, Jenőt anyja szöktette meg Bécsből. Richárd Isaszegnél halálos párbajt vívott Palvicz Ottóval, a huszárkapitány megígérte a haldokló osztrák tisztnek, hogy felkutatja és felneveli a fiát. Richárd és Ödön részt vettek Budavár visszavételében, s mivel Richárd megbántotta Ödönt, ezért forradalmi párbajt vívtak. Ödön győzött, így még idejében érkezett Richárd megsegítésére. Jenő otthon maradt anyjának és Ödön családjának támogatására.
A szabadságharc leverése után Ödön angol útlevéllel próbált menekülni, de egykori jó barátja, Ramiroff Leonin felismerte és lecsukatta. A volt kormánybiztosnak sikerült megszöknie, és otthon várta be további sorsát. Idézést kapott a katonai törvényszéktől, amelyet azonban tévedésből Jenő nevére (Eugen von Baradlay) állítottak ki. Jenő eltitkolta az irat tartalmát a család elől, jelentkezett a katonai törvényszéknél, és bátyja helyett mártírhalált halt.
Richárd is börtönbe került, de Haynau hatalmának utolsó éjszakáján megkegyelmezett neki, mert Alfonsine tájékoztatta Haynaut arról, hogy másnap megfosztják hatalmától. A delnő eredetileg azért kereste fel a teljhatalmú kormányzót, hogy Richárd halálát követelje. Richárd azonban megmenekült, majd hamarosan feleségül vette Editet, akiről kiderült, hogy Plankenhorst Alfréd vagyonának kizárólagos örököse lett.
Itt a vége a cselekmény részletezésének!Szereplők [szerkesztés]
| Haladók | Maradiak | Ingadozók |
|---|---|---|
| Baradlayné Mária | Baradlay Kazimír | Tallérossy Zebulon |
| Baradlay Ödön | Rideghváry Bence | Mindenváró Ádám |
| Baradlay Richárd | Palvicz Ottó | Boksa Gergő |
| Baradlay Jenő | Haynau tábornok | |
| Liedenvall Edit | Plankenhorst Alfonsine | |
| Lánghy Bertalan | Plankenhorst Antoinette | |
| Pál úr | Szalmás Mihály |
Helyszínek [szerkesztés]
|
Szerkezet [szerkesztés]
Csomópontszerű [szerkesztés]
| I. Nemesdomb | II. Hadsereg | III. Nemesdomb |
|---|---|---|
| 1. Végrendelet | 1. Szerveződése | 1. Várakozás az ítéletre |
| 2. Az özvegy esküje | 2. Vereség - Kassa | 2. A végzetes névcsere |
| 3. Az esküvő | 3. Az isaszegi csata | 3. Jenő hőstette |
| 4. A megyegyűlés | 4. Buda ostroma | 4. A mellény |
| 5. Két fivér hazatér | 5. A forradalmi párbaj | 5. Húsz év múlva |
Hagyományos [szerkesztés]
- I. Előkészítés: Baradlay Kázmér végrendelete
- II. Bonyodalom: Baradlayné fogadalma
- III. Kibontakozás:
- 1. A farkaskaland - Ödön kalandos hazatérése.
- 2. Baradlay Richárd és huszárcsapata emberfeletti akadályokon keresztüli tör haza, hogy Magyarországon részt vehessen a tavaszi hadjáratban.
- 3. Jenő is Magyarországra szökik az édesanyjával.
- 4. A magyar szabadságharc dicső csatái, bukása.
- 5. Ödön otthon várja az elfogatási parancsot, Richárd börtönben vár az ítéletre.
- IV. Tetőpont: A végzetes névcsere.
- V. Megoldás: A szabadságharc hősei elbuktak, de a polgári nemzet eszméje mégis diadalra jutott.
Tartalom [szerkesztés]
|
Első rész
|
Második rész
|
Második rész (folytatás)
|
Feldolgozások [szerkesztés]
- A kőszívű ember fiai (1965,film) rendezte: Várkonyi Zoltán főszereplők: Mécs Károly, Tordy Géza, Bitskey Tibor, Béres Ilona, Sulyok Mária, Polónyi Gyöngyi
Források [szerkesztés]
- Jókai Mór: A kőszívű ember fiai (eredeti cím: Anya örökkön örökké )
- A magyar irodalom története. IV. kötet főszerk. Sőtér István. Budapest: Akadémiai. 1964-1966. ISBN 963-05-1639-X
- Magyar színháztörténet. II. kötet főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1990-2001. ISBN 963-05-5647-2
- Legeza Ilona könyvismertetője
- Helyszínek, a szereplők jellemzése
További irodalom [szerkesztés]
- Nyilasy Balázs: A kőszívű ember fiai és a modern románc. Kortárs. 2003. 47. évf. 7. sz.
