A jegyesek
| A jegyesek | |
 |
|
| Az 1840-es második olasz kiadás borítója | |
| Szerző | Alessandro Manzoni |
| Eredeti cím | I promessi sposi |
| Ország | Olaszország |
| Nyelv | olasz |
| Téma | olasz irodalom, romantika, történelmi regény |
| Műfaj | regény |
| Kiadás | |
| Kiadás dátuma | 1827 |
| Magyar kiadó | Kriterion, Bukarest |
| Magyar kiadás dátuma | 1987 |
| Fordító | Révay József |
| ISBN | 9630743515 |
A jegyesek (I promessi sposi) Alessandro Manzoni XIX. századi olasz író legjelentősebb, 1827-ben kiadott regénye. A romantika világirodalmi hatású művei közé tartozik.
A történet [szerkesztés]
Egy Milánó környéki faluban, a XVII. század első felében egy fiatal mátkapár készül boldogan az esküvőre: kihirdették már őket, elkészült a kelengye is, már csak a papi áldás van hátra. Miért kezd hát egyszerre homályos magyarázkodásba, miért húzza-halasztja a szertartást a nyájas-kenetes don Abbondio tisztelendő úr? Renzo és Lucia nem tudják még, hogy a környék mindenható urának brávói fenyegették meg a papot, hogy ő áll boldogságuk útjába, mert szemet vetett a szép Luciára. S nem sejtik azt se, mikor szülőfalujukból éjjel elmenekülnek, hogy mennyi hányattatás vár még rájuk, hogy egyszerű sorsukba beleavatkoznak egy számukra ismeretlen világ hatalmai, jók és gonoszak, nagyurak és egyházi méltóságok, mindenre kész haramiák, lelketlen poroszlók - és hősünket egyszer csak sodorni kezdi a történelem: tanúja a nevezetes milánói éhség-tüntetésnek, az 1630-as nagy pestis-járványnak, az olasz fejedelemségek, a spanyol és osztrák hódítók fel-fellobbanó marakodásának.
A mű keletkezésének körülményei [szerkesztés]
Manzoni hosszú időn át volt jeles költő, sikeres drámaíró, filozófiai és politikai vitairatok szerzője, amikor elérkezett élete halhatatlan fő művéhez, a nagy regényhez, amelyet sokáig írt, javítgatott, s amely végre 1840-ben - 55 éves korában - megjelent. E végső változat több mint másfél évtizedes munka eredménye. Három, egyre bővülő szövegváltozat jelzi a módosításokat, amíg végül kialakult a nagy romantikus regény. - Manzoni ifjúkorától kezdve igyekezett tovább lépni azon az úton, amelyet Walter Scott kezdett. A hiteles korfestés, a jellemek kidolgozása, a mozgalmas cselekmény áttekinthetősége, szélsőségek megjelenítésének figyelmet fokozó művészi módszere sok mindenben teszi a legjobb romantikusok - Victor Hugo, Jókai Mór - szellemi rokonává. Az is ezekre a nagy társakra emlékeztet, hogy a társadalom minden rétegét átfogja. Ugyanakkor realista igénnyel tárja fel a közösségi bűnöket és sérelmeket.
Az alaptéma egy ókor óta visszatérő regényes helyzet: a szerelmeseket a történelmi körülmények elszakítják egymástól, az olvasó párhuzamosan nyomon követheti kalandjaikat, amíg igen bonyolult, változatos viszontagságok után végre újra találkozhatnak, és a sokszor tragikus helyzetekből kibontakozhat a szerelem boldog megvalósulása.
Többen állítják, hogy Manzoni a nagy regény írásakor nem ismerte Scott regényeit. Ez alig hihető. A nála később induló Hugo műveit valószínűleg csak később ismerhette meg. De a diákkorától folyton olvasó, egyre műveltebb, az irodalom lehetőségei iránt szakadatlanul érdeklődő író fő műve megírásáig ne olvasta volna a kor világszerte legnépszerűbb írójának legalább néhány regényét - ez merőben valószínűtlen. Hiszen már ifjabbkori drámái is olyan hiteles korábrázolásra törekszenek, amilyennek Scott képzelte a történelmi témák kezelését.
A cselekmény a XVII. század Lombardiájában játszódik, annak népét, urait, törekvő polgárait, közéleti embereit, bűnözőit vonultatja fel. Persze úgy, hogy szempontja a XIX. század liberálisainak történet- és társadalomszemlélete.
Vitathatatlan, hogy igazi romantikus mű, de az is igaz, hogy ugyanúgy benne van már a haladó romantika realizmusigénye, mint például Angliában Dickensnél vagy nálunk Eötvös „A falu jegyzőjé”-ben. Aligha vitatható, hogy a Dantétól napjainkig terjedő dúsgazdag olasz irodalomnak a legszebb, legjobb és legfontosabb művei közé tartozik.
