A hattyúk tava (balett)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A hattyúk tava Pjotr Iljics Csajkovszkij első balettja, a balett irodalom egyik legtöbbet játszott darabja. A művet 1874-1876 között írta. A szövegkönyvet Vladimir Begicsev és Vaszilij Gelcer a Théophile Gautier-féle romantikus balettszövegek mintájára dolgozta ki, egy régi orosz népmese alapján. A bemutató koreográfiáját Julius Reisinger állította össze. A művet először 1877. február 27-én mutatták be a moszkvai Nagyszínházban. Napjainkban a leggyakrabban a Marius Petipa által 1895-ben kidolgozott koreográfiával adják elő. Az első magyarországi bemutató - 1951-ben - Aszaf Messzerer nevéhez fűződik, aki a moszkvai Nagyszínház kiváló klasszikus táncosa, majd koreográfusa volt.

A mű keletkezésének története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hattyúk keringője.

Csajkovszkij első balettjét – A hattyúk tavát – a 19. századi klasszikus orosz balettek legkiválóbb alkotásaként tartják számon. A hattyúk tava szövegkönyvét a moszkvai Nagyszínház egykori műsorfelügyelője, későbbi igazgatója, Vladimir Begicsev és egyik fiatal táncosa, Vaszilij Gelcer a Théophile Gautier-féle romantikus balettszövegek mintájára dolgozta ki, egy régi orosz népmese alapján. A zeneszerző mindhárom balettjéhez (A hattyúk tava, Csipkerózsika és A diótörő) mesetémát választott, mert úgy vélte, hogy a mese valóságos érzelmek és szenvedélyek zenei kifejezésére való alkalom. A régi orosz népmese keretében megszólaltathatta az emberi tisztaságba, jóakaratba és bátorságba vetett hitét, és a bagoly-szárnyú szörnyeteg rabságában vergődő hattyúleányok sorsában korának - II. Sándor cár nyomasztó uralmának - nagyon is reális alaphangulatát, a mélabút fejezhette ki. Csajkovszkij zenéje azonban nemcsak hangulatkeltő, hanem fontos drámai alakító tényező, már A hattyúk tavában is. Ebben jelentkezik reformjának (a korabeli balettsablonoktól eltérő) lényege.

A mű moszkvai bemutatója nem nyerte el a közönség tetszését, maga a zeneszerző is elégedetlen volt Reisinger koreográfiájával. Tizenhat évvel később Marius Petipa és Lev Ivanov dolgozott ki új koreográfiát, de a zeneszerző még a bemutató előtt meghalt. 1894. február 17-én, a gyászünnepélyen előadták a félkészen koreografált művet. A teljes előadásra 1895. január 27-én került sor a szentpétervári Mariinszkij színházban. A hattyúk tavát a világ minden jelentős színpadán új koreográfiákkal is előadták azóta, de ezt az eredeti Petipa-Lev Ivanov-féle koreográfiát mindenütt tiszteletben tartják.

Az első magyarországi bemutató - 1951-ben - Aszaf Messzerer nevéhez fűződik, aki a moszkvai Nagyszínház klasszikus táncosa, majd koreográfusa volt. A következő bemutatót 1977-ben tartották a budapesti Operaházban. Ezt a felújítást Naima Baltacsejeva és Abdurahman Kumisznyikov készítette elő, akik részben visszaállították az eredeti Ivanov-féle koreográfiát. A mai operaházi változat ifj. Harangozó Gyula és Pongor Ildikó közös munkája. Ők szintén a Petipa- és Ivanov-féle eredeti verzióhoz nyúltak vissza, meghagyva a legszebb, legértékesebb táncokat, s csak annyit változtattak, amennyit a mai kor a tánctechnikában – pl. a Varázsló szerepe a korábbi pantomim-szerű mozgás helyett most komoly táncosi teljesítmény – és a látványban (díszlet, jelmez) megkövetel.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Odette
  • Odilia
  • A herceg
  • A varázsló
  • A herceg anyja
  • Udvari bolond
  • A herceg nevelője
  • Négy menyasszony, három hattyú, négy kishattyú, vendégek, dámák, udvaroncok, álarcosok, hattyúk, lakájok.

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első kép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hercegi kastély parkjában nemesifjak és -lányok vidáman ünneplik a herceg huszonegyedik születésnapját. Az udvari bolond rövid szólótáncával vonja magára a figyelmet. Megérkezik az ifjú herceg, a két barát és a két barátnő kíséretében és egy keringőt táncolnak (Parasztkeringő). Tánc közben a bohóc mókázásaival igyekszik feltűnni, négy lány pedig virággal kedveskedik a hercegnek. Előkelő társaság élén megérkezik a hercegné és arra kíváncsi, hogy fia talált-e már magához illő párt, hiszen a rövidesen megtartandó ünnepségen a hercegnek döntenie kell, kit vesz feleségül. Az alkonyat beálltával a fiatalok távoznak, csak a herceg, az öreg nevelő, néhány barát és a bohóc marad a színen. A herceg ábrándjaiba merülve ül le egy padra. Hirtelen felriad - hattyúk csapata húz át az égen. A herceg nézi a hattyúcsapatot - erőt vesz rajta vadászszenvedélye, íjat ragad, és üldözőbe veszi a madarakat.

Második kép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy erdei tó melletti tisztáson megjelenik a herceg és vadászzsákmányát keresi és lenyűgözi a partot benépesítő hattyú-lányok látványa. A herceg meglepve engedi le megfeszített íját. A tisztás kiürül és feltűnik Odette bánatos alakja. Odette riadtan fogadja a megjelenő herceget. Előbb menekül előle. Azután elbeszéli neki a maga és barátnői szomorú történetét: gonoszul elvarázsolták őket, szabadulásukat csupán egy ifjú hűséges szerelme adhatja vissza. Addig csak éjszaka vehetik fel emberalakjukat. Megérkezik a többi hattyú-lány is és egy keringőt táncolnak. A vidámságnak azonban hamar vége szakad, mert lassan véget ér az éjszaka és a lányoknak ismét vissza kell változniuk hattyúvá. Odette marad utoljára - fájdalmasan szakad el szerelmétől, aki örök hűséget fogad neki.

Második felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelenet a második felvonásból

A hercegi palota báltermébe megérkeznek a vendégek: magyarok, lengyelek, spanyolok, nápolyiak. Megérkezik a hercegné is és a négy menyasszony is. Egy-egy szólót táncolnak, majd a herceg keringőzik mindegyikkel pár lépést, aztán a négy menyasszonnyal táncol együtt, de közben csak Odette-re gondol, őt várja. Anyja kérdésére, hogy választott-e a négy menyasszonyjelölt közül, nemmel felel. Új vendég érkezik, egy feketébe öltözött lovag, kíséretében lányával Odiliával. A herceg a leányban, Odiliában, szerelmét véli felismerni, hiszen Odilia Odette arcvonásait viseli. A bál következik, amelyen mindenki részt vesz. A táncok után a fekete lovag - aki nem más, mint az álruhás varázsló - bevezeti lányát, Odiliát. A fekete hattyú tánca csillogó, hódító, csak néhány gesztusa emlékeztet Odette-re. A lovag többször is ráparancsol a lányra, hogy csábítsa el a herceget. A herceg mindjobban Odilia bűvkörébe sodródik. A herceg boldog, mert azt hiszi, hogy Odiliában szerelmét, Odette-et találta meg újra. Anyjához vezeti választottját, a lovag pedig esküjét veszi. Ekkor feltűnik a háttérben Odette bánatos alakja. A herceg rádöbben, hogy becsapták. A lovag és Odilia pedig diadalmaskodó gúnyos kacajjal hagyja el a termet. A hercegasszony udvaroncainak karjaiba ájul, a herceg kétségbeesve elrohan.

Harmadik felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tó melletti tisztáson a hattyú-lányok Odette-et várják, aki elbeszéli nekik, hogy a herceg hűtlenné vált hozzá: nincs hát többé remény a kiszabadulásukra. Váratlanul azonban felbukkan a herceg és bevallja Odette-nek, hogy nem lett hozzá hűtlen, mert Odiliának - aki megtévesztette őt - tett esküje neki, Odette-nek szól. A herceg már magával vinné szerelmét, amikor megjelenik a varázsló. Ádáz dühre gerjedve fölkelti a természet erőit a herceg ellen, hogy megakadályozza Odette és a hattyúlányok szabadulását. A herceg azonban nagy küzdelemben legyőzi a gonoszt, leszakítja bagolyszárnyát, s ezzel megfosztja erejétől - megtörik a varázslat: Odette és társnői szabadok.

Érdekessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mű érdekessége és nehézsége is abban rejlik, hogy minden előadás során ugyanaz a balerina játssza Odettet, és Odiliát. Szakmai szempontból mindenképp a Fekete Hattyú tánca a második felvonásban, azon belül is a 32 fouetté en tournant forgása az egyik legnagyobb kihívás. A fouetté en tournant egy lábon végzett, egy lábra érkező forgást jelent, amely során a szabad láb a levegőben köröket írva le idézi elő a fordulatot. A 32 fordulat roppant sok, és megterhelő, Csajkovszkij balettjének bemutatása idején pedig különösen megdöbbentő volt ez a szám. Ezt először Lev Ivanov alkalmazta Hamupipőke című balettjének Grand Pas d'action részében.

Hangszerelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vonós hangszerek: I. hegedű, II. hegedű, brácsa, cselló, nagybőgő
  • Fafúvós hangszerek: piccolo, 2 fuvola, 2 oboa, 2 klarinét, 2 fagott
  • Tölcséres fúvókájú hangszerek: 4 kürt, 2 trombita, 2 kornett, 3 harsona, tuba
  • Ütős hangszerek: timpani. cimbalom, dob, pergődob, triangulum, tamburin, kasztanyetta, tam-tam, harangjáték
  • Egyén: hárfa

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz A hattyúk tava (balett) témájú médiaállományokat.
  • JESZENSZKY ENDRE 1992 Balett- A balett-tanításban leggyakrabban használ francia nyelvű szakkifejezésekből válogatott magyar nyelvű értelmező zsebszótár, Kiadja: AESCULART BT.
  • F. Molnár Márta, Vályi Rózsi: Balettek könyve, Saxum Kiadó, Budapest, ISBN 963-7168-05-2
  • Koegler, Horst: Balettlexikon. Zeneműkiadó, Budapest, 1977, ISBN 963-330-203-X