A haramiák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
1804. november 28-i előadásra felhívó plakát.

A haramiák (eredeti címén Die Räuber) Schiller drámája 1781-ből, Schiller első teljes műve. A darabot a mannheimi színház mutatta be óriási sikerrel, 1782. január 13-án. A közönség tombolt, az előadást majdnem le is kellett állítani. A siker rögtön hírnevet szerzett Schillernek a német irodalomban, első bírálója rögtön „német Shakespeare”-t látott benne.

Egyik magyar fordítója Nagy Zsigmond (Debrecen, 1893).

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Moor Károly (Karl Moor)
  • Moor Ferenc (Franz Moor)
  • Maximilian – gróf Moor, kormányzó
  • Edelreich Amália – Károly szerelme
  • Speigelberg - volt diák, haramiák:
  • Schweizer
  • Grimm
  • Schufterle
  • Roller
  • Kosinsky
  • Schwartz
  • Hermann - egy nemesember fattyúja
  • Dániel - Moor gróf inasa
  • Moser - lelkész
  • Szerzetes, más haramiák

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Maximilian von Moornak két fia van: Ferenc és Károly. A másodszülött Ferenc születése óta csúnya, és az örökségre sem jogosult. Károly ezzel szemben mindig is az apja kedvence volt, de lipcsei tanulmányai alatt elzüllött és adósságokat halmozott fel. Mielőtt jobb útra térne, az apjának egy levelet küld megbocsátásért esdekelve.

A féltékeny Ferenc kicseréli Károly levelét egy saját maga által kitaláltra. Az apjának felolvassa az egy állítólagos levélírótól érkezett írást, amiben Károly mint nőket megerőszakoló gyilkos és haramia szerepel. A levél hatására az apa kitagadja Károlyt az örökségből.

A megbocsátásban reménykedő Károly csalódásában hagyja, hogy a barátai által alakított rablóbanda vezetőjévé válasszák. A bandán belül konfliktusok alakulnak ki a kedvtelésből gyilkolók között. Károly mind mélyebbre süllyed az igazságtalanság és az erőszak ördögi körében, ami mind nehezebbé teszi a normális életbe való visszatérését. Amikor erre rájön, örök hűséget esküszik rablótársainak. Amikor azonban miatta válnak ártatlanok is áldozattá, és egy új tag a menyasszonyára emlékezteti, elhatározza, hogy ismeretlenként visszatér a szülői házba.

Közben Ferencnek sikerül még inkább elfordítania apja szívét az elvesztett fiútól. Kinevezi magát a kastély urának, és megpróbálja meghódítani bátyja menyasszonyát, Amáliát, aki azonban ellenáll a kísértésnek, és hűen kitart szerelme, Károly mellett. Álruhában megjelenik a kastélyban Károly, kideríti az igazságot, és rájön, hogy Amália, aki nem ismerte fel, még mindig szereti.

Amikor Ferenc rájön, ki rejtőzik az álruha alatt, Károlynak menekülnie kell. Ekkor találkozik a halottnak hitt apjával, aki egy menhelyen éhezik. De ő nem ismeri meg kedvenc fiát. Károly a haramiáit küldi a kastély ellen, hogy fogják el testvérét, Ferencet. Amikor Ferenc felismeri a veszélyt, öngyilkos lesz, elkerülve az igazságos büntetést. A haramiák elfogják Amáliát, majd Károly elé viszik aki bevallja, hogy ő a haramiák vezére. Az apja ezt már nem bírja ki, belehal a fájdalmába. Amáliát is megrázza a valóság, de kitart Károly mellett. Károlyt esküje köti a haramiákhoz, így nem lehetséges a normális életbe való visszatérése. Amália viszont nem akar nélküle élni, és könyörög szerelmének, hogy ölje meg. Károly teljesíti utolsó kívánságát, és megfojtja. Rájön, hogy az a két ember akire az életét alapozni tudta volna, halott. Így elhatározza, hogy a törvény kezére juttatja magát.

Előadásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első magyar nyelvű bemutatóját 1794-ben Kolozsváron tartották.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Janovics Jenő: A Farkas utcai színház. Budapest: Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. 1941. 58. o.  

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz A haramiák témájú médiaállományokat.