A hét napjai

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A hét napjai a társadalmi időbeosztás fontos elemei, egy hónapban körülbelül négyszer ismétlődő ciklust alkotnak.

A manapság használatos hetes csoportosítás a babilóni és zsidó vallásból öröklődött. A Biblia teremtéstörténete (Genezis) szerint Isten a világot hat nap alatt teremtette (vasárnap-péntek), és a hetedik napon (szombat) megpihent, és ezt a napot ünnepnapnak nyilvánította.

A babilóniai csillagászok hét égitestet ismertek (Nap, Hold, Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter, és Szaturnusz), amelyekről azt hitték, hogy a mozdulatlanul álló Föld körül keringenek. Mindegyik égitest egy-egy isten is volt egyben, amely az adott napot kormányozta. Ezért sok nyelvben a hét napjai nevüket az égitestekről vagy istenekről kapták (például újlatin nyelvek, germán nyelvek).

A hétnapos időciklust hivatalosan Nagy Konstantin császár vezette be 321-ben.

A hét napjainak nevei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

latin név jel fordítás magyar név angol név német név francia név orosz név
dies Lunae A Hold csillagászati jele Hold napja hétfő Monday Montag lundi понедельник
dies Martis A Mars csillagászati jele Mars napja kedd Tuesday Dienstag mardi вторник
dies Mercuri A Merkúr csillagászati jele Merkúr napja szerda Wednesday Mittwoch mercredi среда
dies Iovis A Jupiter csillagászati jele Jupiter napja csütörtök Thursday Donnerstag jeudi четверг
dies Veneris A Vénusz csillagászati jele Vénusz napja péntek Friday Freitag vendredi пятница
dies Saturni A Szaturnusz csillagászati jele Szaturnusz napja szombat Saturday Samstag samedi суббота
dies Solis A Nap csillagászati jele a Nap napja vasárnap Sunday Sonntag dimanche воскресенье

A latin eredetitől eltérő jelentésű napnevek rövid magyarázata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hétfő a magyar hét első napja, a hét feje.
Az orosz понедельник ≈ после недели = a неделя (nevű nap) utáni (nap) (valamikor неделя-nak nevezték a vasárnapot).

A kedd magyar szó: második (nap)-ot jelent, a kettőkettedik rövidülése - az orosz вторник szintén ezt jelenti.
Az angol Tuesday a régi angol „Tiwesdæg” napnévből ered és jelentése „Tiw's Day” = „Tiw (isten) napja”. (Tiw az ógermán *Tîwaz - és a skandináv Týr - háború- és törvény-isten.) Ugyanez mutatható ki a német Dienstag napnévről is.

A magyar szerda (amit a szlávból vettünk át), a német Mittwoch és az orosz среда egyaránt azt jelenti: (a hét) közepe.

Az angol Wednesday a középkori angol Wednes dei-nek felel meg. Ez nem más, mint az óangol Wōdnesdæg, ami tkp. az angol Woden (Wodan) isten napját jelenti (Woden a 7. századig egy angolszász isten). A Wēdnes dæg megfelel a skandináv Oðinsdagr ("Odin's day") napnévnek, amely a latin dies Mercurii egyfajta fordításának tekinthető.

A (szláv eredetű) magyar csütörtök és az orosz четверг egyaránt azt jelenti: negyedik (nap). Az angol Thursday név az óangol Þunresdæg-ből alakult ki: "Thunor's Day" (egyezésben a skandináv Þorsdagr-gal). Thunor és Thor tkp. az ősgermán Thunaraz menydörgésisten újabb neve. A legtöbb germán nyelvben e nap neve eme isten nevét viseli: dánul, norvégül, svédül Torsdag, németül Donnerstag, hollandul pedig Donderdag.

A magyar péntek - szintén szláv hatás. Lásd: az orosz пятница = az ötödik (nap). Mindkettő a hét ötödik napját jelenti. A germán nyelvekben ez a nap Frigg, Frîja, Frea istennőé, akit a rómaiak ekvivalensnek tekintettek Venusszal. A nap neve hollandul Vrijdag, angolul Friday, németül Freitag stb.,

A magyar szombat, a német Samstag, a francia samedi és az orosz суббота napnevek mind a zsidó sabbát (שבת) napnévből erednek.

Régen a kereszténységben általános volt, hogy a vasárnap volt a hét első napja, mert ezen a napon támadt fel Jézus. (A kereszténységben ezért ünnep a vasárnap.) Az orosz воскресенье valóban a воскресение = feltámadás szó módosult alakja. A magyar vasárnap pedig valóban vásárnapot jelent, mert régen a vásárokat ezen a napon tartották. A francia dimanche forrása a latin „dies Dominicus” = „az Úr napja” kifejezés. Ebből ered - összeolvadásból - egy „diominicu” kifejezés. Ez a francia elnevezés eredetije.

A perzsában a hét első napja a szombat, melynek neve šanbe; az ezutáni napokat a számnevek segítségével képzik: yekšanbe, došanbe, sešanbe, čahâršanbe, panğšanbe (a yek, do, se, čahâr, panğ jelentése: egy, kettő, három, négy, öt; az öt jelentésű szó indoeurópai nyelv révén rokon a mi szláv eredetű péntek szavunkkal, de itt a csütörtök az ötödik nap). Külön neve a pénteknek van: ğom'e, ez arab eredetű. Dusanbe városának neve hétfőt jelent, ekkor tartották ott a vásárt.

Helységnevek, amelyek egy nap magyar nevét tartalmazzák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyar nagylexikon[1] szerint a hét napjainak magyar nevét a következő helységnevek tartalmazzák:

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]