A házasság (vígopera)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A házasság
vígopera
Eredeti nyelvorosz
AlapműHáztűznéző
ZeneModeszt Petrovics Muszorgszkij
SzövegkönyvModeszt Petrovics Muszorgszkij

A házasság Modeszt Petrovics Muszorgszkij 1868-ban komponált vígopera-töredéke. A zeneszerző szóról szóra akarta megzenésíteni Gogol Háztűznéző című vígjátékát, ezzel az irodalmi opera egyik korai példáját hozván létre, de az első felvonás megkomponálása után végül felhagyott tervével.

Az opera szereplői[szerkesztés]

Szerep Hangfekvés
Podkoljoszin, tanácsos bariton
Kocskarjov, a barátja tenor
Fjokla Ivanovna, házasságközvetítő mezzoszoprán
Sztyepan, Podkoljoszin inasa basszus

Az opera cselekménye[szerkesztés]

Podkoljoszin vagyonos és magas rangú ember, de nagyon határozatlan és gyenge akaratú. Inasával meglehetősen rendezetlen életmódot folytat. Végül elhatározza, hogy megházasodik. Megkeresi Fjokla Ivanovnát és megkéri, hogy válassza ki számára a legideálisabb feleségjelöltet. Ez meg is történik, amikor betoppan Kocskarjov. A férfi sértve érzi magát, amiért barátja a háta mögött keresi élete párját. Végül elküldi a fontoskodó Fjokla Ivanovnát és elhatározza, hogy személyesen fogja kiházasítani barátját. Lefesti neki a házasélet szépségeit, de Podkoljoszin végül elbizonytalanodik. Kocskarjov ekkor követeli, hogy legalább látogassák meg a lányt, akit a házasságközvetítő ajánlott neki. Itt ér véget az első felvonás.

Az opera utóélete[szerkesztés]

Az opera ősbemutatójára 1909-ben került sor a szentpétervári Szuvorin Színiakadémián. Rimszkij-Korszakov természetesen ezt a Muszorgszkij operát is átdolgozta, de az ő változatát csak 1917-ben mutatták be. Még ugyanebben az évben Alekszandr Gauk orosz karmester újra hangszerelte az egész darabot. 1930-ban aztán Eugène d'Harcourt francia karmester és zeneszerző dolgozta át a művet, majd 1954-ben Antoine Duhamel készítette el saját verzióját. 1931-ben végül Mihail Ippolitov-Ivanov befejezte az operát, majd Muszorgszkij első felvonását is újrahangszerelte. Az operának ezt a négyfelvonásos verzióját Moszkvában mutatták be a rádiószínházban.

Alexandre Cserepnyin 1937-ben a németországi Essenben vitte színpadra a művet. Az ő változata két jelenetből állt, Muszorgszkij félórás első felvonásához komponált még egy harmincöt perces második jelenetet, így téve teljesebbé a történetet. A bemutató német nyelven zajlott le. 1982-ben Gennagyij Rozsgyesztvenszkij hangszerelte újra a darabot, majd 1991-ben Vjaceszlav Nagovitszjin készítette el Muszorgszkij első felvonásának újrahangszerelését. 2005-ben ezt a változatot mutatták be Londonban is.

Az opera zenéje[szerkesztés]

Muszorgszkij Dargomizsszkij Kővendégének a hatására fogott hozzá második operájának a megkomponálásához. A prózai szöveg megkomponálásával saját bevallása szerint az volt a célja, hogy ellesse az emberi beszéd élethű megnyilatkozásainak lüktetését, melyeket Gogol nyújtott drámájában. Ennek érdekében nem alakította át az eredeti darabot librettóvá. Ezzel előremutatott a 20. századi irodalmi opera felé. A Házasság egy töretlen ívű dráma, amelyben uralkodó elem a recitativoszerű énekbeszéd. A zeneszerző már ezzel a művével jelezte, hogy nem konvencionálisan gondolkozik az opera műfaji lehetőségeiről.

CD-ajánló[szerkesztés]

Podkoljoszin – Vlagyimir Hrulev, Kocskarjov – Alekszandr Podbolotov,Fjokla Ivanovna – Ludmilla Kolmakova, Sztyepan – Vlagyimir Ribaszenko. Közreműködik: a Szovjetunió Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Gennagyij Rozsgyesztvenszkij. A felvétel ideje: 1982. CD kiadás: Olympia 1 CD DDD OCD 145. Megjegyzés: az operát Rozsgyesztvenszkij hangszerelésében rögzítették, a CD-n hallható Rimszkij-Korszakov Mozart és Salieri című egyfelvonásosa is.

Források[szerkesztés]

  • Matthew Boyden, Az opera kézikönyve, Park könyvkiadó, Bp., 2009, 339. o.
  • Kertész Iván, Operakalauz, Fiesta-Saxum, Bp., 251. o.
  • Gerhard Dietel, Zenetörténet évszámokban II. 1800-tól napjainkig, Springer, Bp., 1996, 598. o.
  • Eősze László, Az opera útja, Zeneműkiadó, Bp., 1972, 338. o.