A hármas gyakorlat (buddhizmus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A hármas gyakorlat a buddhizmusban a szenvedés (dukkha) megszüntetésének gyakorlata. A szenvedés a világ (szanszára), azaz a létesülési folyamat (pratitja-szamutpáda) alapvető jellemzője. A dolgok (bháva) szenvedés jellegének belátása elengedhetetlen alap annak megszüntetéséhez. A szenvedés megértésének és megszüntetésének elsődleges módszere a négy nemes igazság és a nemes nyolcrétű ösvény. Buddha a következő három gyakorlatot említi az Anguttara nikája egyik fejezetében (Szamanavagga):

A szenvedés megszüntetésének egyik másik módszere az ún. “öt módszer” (naya), mely a 18 gyökérfogalomra (múlapada) építve a szenvedést okozó és azokat megszüntető tényezőket elemzi.[1]

A páli kánonban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A théraváda buddhizmus kanonikus szövegeiben a hármas gyakorlat gyakorlása a vágy, a gyűlölet és a káprázat megszüntetéséhez vezet.[2] Az, aki teljesen elsajátítja ezt a gyakorlatot végül eléri a nirvána állapotát.[3]

Az Anguttara nikája szövegeiben a magasabb erény gyakorlatához a Patimokkha követése, a magasabb tudatosság gyakorlatához (gyakran egyszerűen csak "koncentráció") a jánákban való elmélyülés, és a magasabb bölcsesség gyakorlatához a négy nemes igazság közvetlen megfigyelése tartozik.

Hasonlóság a Nyolcrétű Nemes Ösvény hármas felosztásával[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hármas gyakorlat hasonlatos a Nemes Nyolcrétű Ösvény hármas felosztásával:[4]

Három tag Nyolcrétű Ösvény
ERÉNY helyes beszéd
helyes cselekvés
helyes megítélésmód
TUDATOSSÁG helyes erőfeszítés
helyes éberség
helyes elmélyedés
BÖLCSESSÉG helyes szemlélet
helyes szándék

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Tarr Dániel - Hinayana Buddhizmus, olvasva: 2014.10.07.
  2. Lásd AN 3:88 (Thanissaro, 1998a).
  3. See AN 3.89 (Thanissaro, 1998b).
  4. Thanissaro (1998c).

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]