A francia forradalom kronológiája

Előzmények

1774:

• Május 10-én XV. Lajos unokája XVI. Lajos néven lépett trónra, felesége Marie Antoinette, Mária Terézia osztrák császárné legifjabb leánya.
• A király elküldte a régi, gyűlölt minisztereket és újra összehívta a régi parlamenteket (törvényszékeket), de ezzel veszélyes ellenfelet támasztott saját magának, mivel ezek minden olyan királyi rendelkezést megakadályoztak, amely számukra kedvezőtlen volt.

• Az országban egyre erősödött a gazdasági válság. A belső vámok és a hatalmas állami deficit, amely elsősorban abból adódott, hogy a hadsereget, a nemességet és a királyi udvart fent kellett tartani, akadályozták a gazdasági fejlődést. A nép hihetetlen nyomorban élt, éhséglázadások, parasztfelkelések, sztrájkok követték egymást.

• Augusztusban a király Anne Robert Jacques Turgot-t nevezte ki pénzügy- és tengerészeti miniszterré.
• Szeptemberben felszabadították a gabona árát, mire az árak emelkedni kezdtek és ez a rendkívül rossz termés mellett, nyugtalanságot okozott.

1775:

• Sztrájkok, megmozdulások: Párizs, Pontoise, Dijon.

1776 január-március:

• Turgot híres Hat rendeletében eltörölte a robotot, betiltotta a céheket és bevezette a földtulajdon adóztatását. Mivel a kiváltságos réteg ellenszenvvel fogadta a reformokat, a király május 12-én menesztette Turgot-t.

1777:

• Jacques Necker lett az új pénzügyminiszter. Működése alatt óvatos reformok születtek: kegydíjak megszüntetése, arányos

adózás.

1778:

• A gazdaság hanyatlása felgyorsult, később gazdasági válságban torkollott és szörnyű nyomort idézett elő.
• Február 6-án Benjamin Franklin amerikai nagykövet és Charles Gravier de Vergennes francia külügyminiszter barátsági és kereskedelmi szerződést kötöttek, amelynek értelmében a franciák segítséget nyújtanak az amerikaiaknak, az angolokkal vívott függetlenségi háborúban.

1780:

• Necker az amerikaiak mellett viselt háború elhúzódásának gazdasági veszélyeire hívta fel a figyelmet, mert szinte csak hitelekből fedezte Franciaország a költségeket. A háború támogatása miatt borult fel véglegesen a monarchia pénzügyi egyensúlya.

1781. május 19.:

• XVI. Lajos menesztette Neckert, miután a pénzügyminiszter nyilvánosságra hozta a titkos állami pénzügyek állását, a gazdasági helyzet katasztrofális állapotát.

1783 november:

• Charles Alexandre de Calonne az újonnan kinevezett pénzügyi főfelügyelő. Elődei, Jean-François Joly de Fleury és Henri Le Fèvre d'Ormesson eredménytelenül küzdöttek a deficittel. Calonne hatalmas kölcsönöket vett fel.

1783-1786:

• Parasztfelkelések törtek ki Languedoc-ban. Az éhezés és a nyomor egyre hatalmasabb méreteket öltött az országban.

1785:

A „nyakék-per”

• Jeanne de Lamotte grófnő hamisított levélben rábírta Rohan bíborost, hogy segítsen a királynénak egy értékes ékszert megszerezni. A bíboros 1,6 millió livre hitelből megvette a nyakéket és átadta a grófnőnek, aki azt rögtön eladta Angliában. Akkor derült fény az igazságra, amikor a számlát ki kellett egyenlíteni. A grófnőt elfogták és életfogytiglani börtönre ítélték. Az országos botrány tovább fokozta a monarchia ellenes hangulatot.

1786:

• A francia kormány olyan kereskedelmi szerződést kötött Angliával, amelyben az angol áruk behozatali vámját leszállította. A szerződés nyomán nehéz helyzetbe került a hazai ipar.

1786. augusztus 20.:

• Calonne reformjavaslatot tett a deficit csökkentésére és az adósság kifizetésére.

1787. február:

• A mind nyomasztóbb deficit miatt, Calonne pénzügyminiszter javaslatára, a király - a parlament kikerülésével - összehívta az előkelők gyűlését, hogy a pénzügyeket rendezze. A főpapok, főurak és a magas beosztású tisztviselők nem fogadták el az új adóreform tervét. Kényszerítették a királyt, hogy váltsa le Calonne-t. Helyére legnagyobb ellenfele, Étienne-Charles de Loménie de Brienne toulouse-i érsek lépett. Brienne május 25-én feloszlatta az eredménytelen gyűlést. Azután a parlamenthez fordult, sikertelenül.
• Az év folyamán nemesi lázadás kezdődött – parlament polgári eredetű arisztokratáival összefogva – a rendi gyűlések visszaállítása érdekében.
• XVI. Lajos száműzte Orléans hercegét.

1788:

• Január 4-én a parlament követelte az egyéni szabadság biztosítását. A király igazságszolgáltatási reformot akart: fellebbviteli bíróságok

gyakorolják a parlament jogait, stb.

• Május 3-án a parlament, nyilatkozatban foglalta össze az alaptörvényeket és saját magát nyilvánította azok őrzőjének, ezzel tagadva a király abszolút hatalmát.
• Május 8-án előterjesztették a királyi reformot: a kivégzés előtti kínzás eltörlése, az alsófokú és különleges bíróságok megszüntetése, a fellebbviteli bíróságok átszervezése, stb. A reformok már elkéstek.
• A nyár folyamán arisztokrata, főnemesi és nagypolgári ellenállás alakult ki a királyi reformokkal szemben. Minden réteg, papok, nemesek, katonák, polgárok, parasztok elégedetlenek voltak a helyzetükkel és a kilátásokkal. A kincstár államcsődöt jelentett, a mezőgazdaság is súlyos válságban volt. Kormányrendelet fosztotta meg a parlamentet kiváltságos helyzetétől.
• Tömegmozgalmak kezdődtek országszerte. Röpiratok jelentek meg az önkényuralom megszüntetésért.
• A király augusztus 8-án ígéretet tett a rendi gyűlés összehívására. XVI. Lajos menesztette a pénzügyminisztert és augusztus 25-én visszahívta Neckert a kormányba.

1788. június 7.: A „cserepek napja”.

• Lázadás Grenoble-ban, amelynek során először, a lázadók, cserepekkel dobálták a járőröket, s ezért a hadsereg visszavonult. Ezután a lázongók, újra beiktatták a régi bírákat, a királyi rendelettel szemben.

június 14.: A rendi gyűlés összehívásának követelése.

• Grenoble-ban a papok, nemesek és főleg a harmadik rend képviselői követelték a rendi gyűlés összehívását.

július 5.:

• Brienne bejelentette a rendi gyűlés összehívását.

augusztus 8.:

• A király ígéretet tett, hogy a következő év (1789) május 1-jére összehívja a rendi gyűlést. A harmadik rend és az arisztokrácia lelkesen fogadta.

szeptember 21.:

• A párizsi parlament döntött, rendszeresen összeül a rendi gyűlés olyan összetételben, mint 1614-ben. Ezzel automatikusan kizárták a harmadik rendet, amely ennek hatására szakított az arisztokráciával.

november:

• Necker összehívta az előkelők újabb gyűlését, hogy a harmadik rend kétszeres képviseletet kapjon.

december 5.:

• A parlament jóváhagyta a harmadik rend kétszeres képviseletét, de nem támogatta a személyenkénti szavazást.

december 12.:

• A királyi hercegek folyamodványban utasították el a harmadik rend kétszeres képviseletét.

'december 27.:

• A királyi tanács ülésén Necker javasolta, hogy tisztázzák a lakosság aránya szerinti képviseletet, a harmadik rend kétszeres képviseletét és a küldöttválasztás rendjét.

1789

január:

• Necker bejelenti az államcsődöt.

január 24.

• Megjelenik a választási szabályzat. Kézbesítik a rendi gyűlés összehívásához az meghívó leveleket, de még mindig nem dőlt el, hogy a szavazás személyek vagy rendek szerint történik majd.

április 27.

• Rendkívüli hatású pamflet jelenik meg Párizsban, Emmanuel Joseph Sieyès abbétól: „Mi a harmadik rend” címmel. Megjelennek az ún.

panaszfüzetek, amelyben a sérelmek, panaszok felsorolásán túl bírálják az abszolutizmust és alkotmány követelnek.

május 2.

• A rendi gyűlés küldötteit bemutatják a királynak. A választás eredménye: papság 291 fő, nemesség 270 fő, harmadik rend: 578 fő. A király nem kívánja olyan mércével mérni a harmadik rendet, mint az első kettőt.

május 5.

• Versailles-ban 1614 óta először ül össze a rendi gyűlés (papság, nemesség, polgárság).
• Robesspierre, Blin, Le Chapelier és Barnave a harmadik rend képviselői alsóháznak nyilvánítják magukat és elvetik a rendi gyűlés régi formáit. Mind a papságban, mind a nemességben sokan kívánnak reformokat. A király óv a reformoktól. Necker csak a gazdasági helyzetről beszél, nem ad semmilyen politikai programot, továbbá nem szól a szavazás rendenkénti vagy személyenkénti kérdéséről. A harmadik rend képviselői csalódottan kivonulnak.

május 6.

• A harmadik rend képviselői felvették „a kommunák (városi közösség) küldöttei” címet, így jelezve hogy nem ismerik el a rendi felosztást.

június 17.

• A harmadik rend képviselői, Sieyès abbé javaslatára nemzetgyűléssé nyilvánítják magukat. Ez azt jelenti, hogy csak saját magukat tekintik a nemzet egyedüli képviselőinek. Elvetik a régi adórendszert. Ezután csak a nemzetgyűlés beleegyezésével emelhetők az adók. Követelik a rendek közti jogegyenlőséget, a király vétójogának megszüntetését. Talleyrand, Autun püspöke is tagja a nemzetgyűlésnek, mint a harmadik rend képviselője.

június 19.

• XVI. Lajos a hercegek befolyására, javítási munkák ürügyén bezáratja a rendek üléstermét.

június 20.

• A harmadik rend képviselői, miután zárva találják helyiségüket a Salle des Menus-t, a Labdaházban (Jeu de Paume) gyűlnek össze,

és megesküsznek, hogy az alkotmány kidolgozása előtt nem oszlanak szét. Ezzel megkezdi működését az alkotmányozó nemzetgyűlés.

június 23.

• XVI. Lajos megparancsolja a nemzetgyűlést feloszlatását, ezt Mirabeau gróf, a harmadik rend képviselője visszautasítja. A harmadik rendhez csatlakozik, Orléans hercegének vezetésével, a papság és nemesség 47 tagja. Néhány királyi csapat megtagadja az engedelmességet. Elkezdődik a polgárőrség szervezése.

június 27.

• A király engedélyezi a három rend (nemesek, papok, polgárok) együttes ülését és az alkotmány kidolgozását.

július 6.

• A nemzetgyűlés alkotmányozó gyűléssé alakul és kimondja a népszuverenitást (nép a legfőbb hatalom) az abszolút monarchiával szemben.

július 9.

• Az alkotmányozó nemzetgyűlés megkezdi tevékenységét, 1791. szeptember 30-ig folyamatosan ülésezik.

július 11.

• A király meneszti a népszerű Necker-t és helyette kinevezi az ellenforradalmár érzelmű Breteuil bárót.
• Az új hadügyminiszter Victor-François de Broglie.
• A pénzarisztokrácia szembe fordul az udvarral, elkezdődik a polgárőrség felfegyverzése. A királyi csapatok maradnak.

július 12-13.

• Kitudódik Necker leváltása, zuhan a pénz értéke, gyűlések, tüntetések, fegyverboltok kiürítése. A harmadik rend határoz a polgári milícia felállításáról és megkezdődik a toborzás.

július 13.

• Párizsban a lakosság fegyverkezik és macskakövekből barikádokat emel. Egyre többen jelentkeznek a milíciába. A királyi testőrség, megtagadja az engedelmességet és a városháza rendelkezésére áll.

július 14.

• A Bastille ostroma, a forradalom kezdete. A párizsi nép egyrészt fegyverekhez akar jutni, másrészt egy a Bastille-ból kiinduló támadást kíván megakadályozni. Feltűnik a háromszínű zászló, a trikolór, mint a forradalom jelképe.

július 15.

• A lázongó Párizs kényszeríti a királyt a katonaság visszavonására. La Fayette márki, tábornok és politikus, vezetésével a polgári milícia átalakul Nemzetőrséggé.

július 16.

• A király ismét visszahívja Neckert.
• A vidéki városokban megalakulnak a községi és városi tanácsok.

július 17.

• XVI. Lajos Párizsba utazott, jelenlétével szentesítette a július 14-i felkelés eredményeit.
• Megkezdődik az arisztokraták külföldre távozása. A hónap folyamán vidéken is gyorsan terjed a forradalom.

július 20. A „Nagy Félelem” (La grande peur) kezdete.

A termést pusztító bandákról és az arisztokraták összeesküvéséről

terjedő rémhírek hatására az addigi legnagyobb felkelés robban ki Il

de France-ban, amely gyorsan tovaterjed. Több tartományba

megrohamozzák a kastélyokat, tűzre vetik a beszolgáltatási

jegyzékeket. A nemesség nagy része rémülten menekül. A nemzeti

gárdák föllépnek a fölkelők ellen. A zavargások a hónap végéig

tartanak.

augusztus 4-5. A rendi kiváltságok eltörlése.

Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés (Constiuante) megszavazza a

jobbágyság és a rendi kiváltságok eltörlését, megváltoztatja a

hivatalok viselésének szabályait, megszüntetik a tizedet,stb. A

nemesség nagy része és a főpapság elutasítja a határozatokat.

augusztus 26. Az Emberi és polgári jogok nyilatkozata.

A Nemzetgyűlés kiadja az „Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozat”-ot,

amely alapelvként hirdeti a politikai jogegyenlőséget, az alapvető

szabadságjogokat (szólás-, sajtó-, lelkiismereti szabadság), a törvényt

pedig a népakarat kifejeződésének tekinti. A helyi jogszokások,

kiváltságok megszűnnek. Ezzel végleg elbukik a régi rendszer (ancien

régime). A monarchisták fölvetik a felsőház felállítását (kétkamarás

rendszer). A nemesség nagy része és a főpapság elutasítja.

szeptember 10. Elvetik a kétkamarás rendszert.

A Nemzetgyűlés a monarchiát támogató nemességet ezzel a

határozattal kívánta kikapcsolni.

szeptember 11. Királyi vétó.

A nemzetgyűléstől a király fölfüggesztő hatályú vétót kap.

szeptember 18. A gabonaárakat felszabadítják.

szeptember 22. „ A francia kormány monarchikus”.

A Nemzetgyűlés megszavazta monarchikus kormány eszméjét, de

leszűkítette az uralkodó jogkörét amennyire csak lehetett.

szeptember 23. A király akarata nem törvényerejű többé.

A Nemzetgyűlés szerint: minden hatalom forrása a nemzet, a

törvényhozó hatalmat a Nemzetgyűlés testesíti meg.

szeptember: Az ellenforradalom szervezése.

A hónap folyamán Mounier vezetésével megalakul a királypártiak

csoportja és elkezdik az ellenforradalmat szervezni.

október 5-6. Párizsi nők tüntető csoportja Versailles-ban.

Piaci kofák és a Saint-Antoine külváros asszonyai, nyomukban 20 000

nemzetőrrel Versailles-ba vonul, és arra kényszeríti a királyi családot,

hogy 6-án reggel költözzenek Párizsba. A Nemzetgyűlés követi a királyt.

október 6. Megjelenik a jövedelem negyedrészét érintő hazafias

hozzájárulás, mint adó.

október 7. La Fayette manőverei, dekrétum a király címéről.

A márki eljárást indít a lázongók ellen és megszervez egy monarchista

tüntetést párizsi kofákból. A Nemzetgyűlés a király címét

megváltoztatja, „Franciaország és Navarra királya” helyett: a „franciák

királya”.

október 8. La Fayette elfogató parancsot ad ki Marat ellen.

október 10. XVI. Lajos felesküszik az alkotmányra, Talleyrand

javaslata.

Talleyrand javasolja, hogy az egyház javai szálljanak a nemzetre.

október 11. Dekrétum ruházza fel a Châtelet-börtönt ítélkezési

joggal, hazaárulás ügyekben.

október 21. A nemzetgyűlés fegyverhasználatot engedélyez a

csoportosulások ellen.

október 22. A demokratikus ellenzék a választójogról.

Főleg Grégoire abbé és Robespierre tiltakozik az ellen, hogy csak a

tulajdonosoknak legyen választójoguk.

november 2. Az Alkotmányozó Gyűlés az egyház vagyonát a

„nemzet rendelkezésére” bocsátja.

Papi testületek megszüntetése, egyház átszervezése, a Rómának

fizetett adó eltörlése; a francia egyház nemzeti egyházzá válik.

november 7. Mirabeau-t dekrétummal eltávolítják a kormányból.

november 18. Marat cikke saját újságjában (L’Ami du Peuple).

Cikkében rámutat a választói jog, plebejusokra vonatkozó

következményeire és ellenállásra szólít fel.

november 29. Dauphiné és Vivarais szövetséget (föderációt) köt.

november: A hónap folyamán megalakulnak a jakobinus klubok, új

megyerendszer.

A párizsi klubot a nemzetgyűlés balszárnya vezeti, tagjai közt van

Danton és Robespierre is. Kihirdetik az új, tervezet megyerendszert.

december 14. Törvény a helyi közigazgatás megszervezéséről.

december 19. és 21. Rendeletek az assignaták-ról.

Két dekrétum (kormányrendelet) jelenik meg az assignaták

kibocsátásáról. A fedezetet elsősorban az egyháztól elkobzott

földbirtokok jelentik.

december 22. Az Alkotmányozó Gyűlés törvénye csak a

tulajdonosoknak ad választójogot.

Megkezdi működését az új megyei adminisztráció, amelyben már

nincs helye a királyi megbízottaknak. Az ország egységes területi

beosztása (megye, körzet, kanton, község).

december 24. A protestáns franciák is megkapják a polgári

jogokat.

1790

Az év folyamán:

Az ország újjászervezése. Arisztokrata ellenállás. Elégedetlenségek.

Egyházat érintő rendeletek. La Fayette sikertelen kibékítési kísérlete

az arisztokrácia és a polgárság között. Egyre több jobb és baloldali

klub alakul. Nemesi rangok eltörlése. Vallási ellentétek. Vám és adó

rendeletek.

január 15. Dekrétum határozza meg a megyék számát, ami Mirabeu

elvei szerint 83 lesz.

január 28. A délvidéki zsidók megkapják a polgári jogokat.

február: A hónap folyamán megalakul a breton angevine-i

föderáció.

február 4. XVI. Lajos esküt tesz az új rend tiszteletben tartására, és

erre minden alattvalót felszólít.

Az emigránsok ellenzik és akciókat szerveznek, de leverésüket a király

is támogatja, mert számára most nem kedvező az időpont.

február 13. A Nemzetgyűlés megszünteti a szerzetesrendeket.

február 28. A katonai rangok megvásárolhatóságának eltörlése.

Ezután bárki elérhetett bármilyen katonai rangot.

március 11. Új örökösödési jog.

Megszűnik az elsőszülöttségi jog, az örökséget egyenlően kell

felosztani.

március 17. A papságtól elveszik az egyházi vagyon kezelését.

Az egyházi birtokok a burzsoázia és a parasztság kezébe kerülnek.

március 21. Megszűnik a sóilleték.

április: Emberi Jogok Barátainak Klubja (Cordeliers-klub).

Dufourny és Momoro vezeti a klubot. A tömegek demokratikus

nevelésében nagy szerepet kap.

április 3. A külkereskedelem szabadsága.

Minden francia kereskedhetett a Jóreménység fokán túl is, amit eddig

csak a Kelet-India Társaság tehetett meg.

április 13. A Nemzetgyűlés nem fogadja el a katolicizmust, mint

államvallás.

április 17. Elrendelik az assignat-ák pénzként történő

használatát.

április 20. Az állam átveszi az egyház javainak igazgatását.

május: A király ajánlási joga háború és béke kérdésében.

Az angol-spanyol feszültség miatt kialakult vita nyomán XVI. Lajos

nem üzenhet hadat, csak ajánlást fogalmazhat meg.

május 10. Montauban-ban összetűzés katolikus royalisták és

protestánsok között Mirabeu memoranduma a királyhoz.

Mirabeu az udvar szolgálatába akar állni. A memorandumban kifejti:

új párt kell, a király elhagyná Párizst, feloszlatná a Nemzetgyűlést és a

nemzethez fellebbezne.

május 12. A nemzetgyűlés centristái megalakítják az „1789-es

társaságot”.

Fontosabb tagok: Sieyés, Mirabeau, Talleyrand.

május 22. Az Alkotmányozó Gyűlés elveti a hódítás jogát.

Az emberek csak szabad akaratuk révén egyesülhetnek nemzetté.

május 30. Létrejön a lyoni föderáció.

június: A hónapban megalakul a strasburgi és lille-i föderáció.

június 12. Avignon és Comtat csatlakozni kíván

Franciaországhoz.

Avignon és Comtat-Venaissin fellázadt a pápai hatalom ellen.

június 13. Újabb összetűzések katolikusok és protestánsok között,

ezúttal Nimes-ben.

június 20. Megszűnnek a nemesi rangok, az örökös nemesség

eltörlése.

Különféle címek, herceg, gróf, stb., nem használható és nem

adományozható. Mindenki csak saját, polgári nevét, használhatja. A

változás óriási káoszt okoz a közigazgatásban.

július 12. Az egyház „polgári alkotmánya”.

Az Alkotmányozó Gyűlés elfogadja az egyházi reformot, és az

egyházat az állam alá rendeli.

július 14. Szövetségi ünnep (Fête de la Fédération) a Mars mezőn.

XVI. Lajos fogadalma.

A forradalmárok által alakított föderációk országos ünnepe amely

véglegesen meghirdeti Franciaország egységét. Talleyrand misét

celebrál a haza oltárán, mintegy 300 000 képviselőjük

jelenlétében. La Fayette valamennyiük nevében esküt tesz a

szabadság, a törvények és az alkotmány védelmére, majd XVI. Lajos

fogad hűséget a nemzetnek és a törvénynek. La Fayette tekintélye

óriásira nő.

július 12. Az egyház megreformálása.

Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés új egyházügyi alkotmányt

(Constitution civile du clergé) hirdet ki, miszerint az egyház elszakad

Rómától és a papok állami alkalmazottak lesznek. A papság egy része

nem hajlandó felesküdni az új „világi” alkotmányra.

augusztus: Elégedetlenség a hadseregben.

Nancy-ban fellázad a svájci gárda, pénzük elsikkasztása miatt. Bouillé

márki leveri a zendülést, húsz kivégzés közel negyven svájci gályára

küldése. La Fayette támogatja a márkit, aki unokatestvére, ezzel

azonban bátorítja az ellenforradalmárokat, így népszerűsége

szétfoszlik. A hadsereg egysége megbomlik.

augusztus 16-24. Jogegyenlőségen alapuló bíróságok felállítása.

Magalakultak a polgári „békebíróságok” (juge de paix), körzeti bíróság

(tribunal de district).

október 30. Püspökök nyilatkozata a Nemzetgyűlésben.

„A papság polgári alkotmányára vonatkozó elvi nyilatkozat”. A Nemzetgyűlésben helyet foglaló püspökök a pápától teszik függővé

a „polgári alkotmány” aláírását.

október 31. Megszűnnek a belső vámok.

november: A jobboldali klub megalakulása.

november 23. Bevezetik a birtokadót (contribution fonciére).

Az új adózási rend három tétele közül az egyik a földből származó

jövedelemre vonatkozik.

november 27. A Nemzetgyűlés rendelete megtiltja a papoknak,

hogy hatósági funkciót töltsenek be, „semmítőszék” létrehozása.

Az igazságügy csúcsán két nemzeti törvényszék áll, egyike a

„semmítőszék” (tribunal de cassation), amely a törvényszékek

döntéseit vizsgálja.

december 6. Dekrétum fekteti le a „nemzetőrség” elvi alapjait.

1791

Az év folyamán:

Vám rendeletek. A pápa levelei. A király elismeri az alkotmányt.

Sztrájkok tilalma. A király szökése. A jakobinusok kétfelé válnak.

Sortűz a Mars-mezőn. Rabszolgaság eltörlése. Az Alkotmányozó

Gyűlés megszűnése. Megnyílik a Törvényhozó Nemzetgyűlés.

Jakobinus és Gironde szakítás. Háborús hangulat. Megjelenik a

guillotine. Joseph Ignace Guillotin orvos a róla elnevezett

guillotine-t ajánlotta kivégző eszköznek az addig használt kézi bárd

helyett. A berendezés a forradalom hírhedt eszköze lett. Danton a

párizsi városi közigazgatás tagja. Talleyrand, Autun püspökének

kiátkozása.

január 13. Bevezetik az ingóvagyon adót (contribution mobiliére),

színházi cenzúra megszüntetése.

Az új adózási rend három tétele közül az egyik a lakások, házak

bérbeadásából származó jövedelemre vonatkozik. A színházakra

vonatkozó királyi cenzúra megszüntetése után majdnem 50 színház

nyílik.

január 18. A Szenegállal való kereskedelem felszabadítása.

február 24. Monarchia-ellenes tüntetés a Tuileriák palotája (a

királyi palota és kertje, Párizsban) előtt.

március 2. Jövedelemadó, megszűnnek a városi vámok és a

közvetett adók, export-import korlátozások.

Az új adózási rend három tétele közül az egyik a jövedelemadó

(patente), amely a kereskedőkre, iparosokra vonatkozik. Védővámok,

behozatali és kiviteli tilalmak, a gyarmatok továbbra is csak az

anyaországgal kereskedhetnek.

március 10. április 11. VI. Pius pápa két levele.

Ezekben elítéli a forradalmat, főleg az egyházügyi intézkedések

alapelveit, megtiltja a papságnak hogy az alkotmányra felesküdjenek.

április 2. Meghal Mirabeau.

Mirabeau az alkotmányos monarchisták egyik legjelentősebb vezetője

volt. Halálával meggyengült az alkotmányos monarchisták tábora.

április 17. XVI. Lajos nyilvánosan elismeri az alkotmányt.

A király ugyanakkor értesíti II. Lipót császárt szökési tervéről.

április 27. Robespierre szót emel az ellen, hogy csak a kiváltságosok

hordhatnak fegyvert.

május 10. Legfőbb Nemzeti Kúria (Haute Cour Nationale) létesül.

Az igazságügy csúcsán levő másik nemzeti törvényszék, amely

miniszterek és főtisztviselők ügyeiben illetékes.

május 26. Rendelet a Louvre-ról.

Az Alkotmányozó Gyűlés a Louvre-t jelölte ki a tudomány és

művészetek alkotásainak gyüjtőhelyéül.

június 14. Le Chapelier-törvény.

A törvény tiltja a sztrájkot és munkásegyletek alakítását.

június 20. XVI. Lajos szökési kísérlete.

22-én Varennes-ben a királyi családot a lakosság és egy huszárcsapat

feltartóztatja, majd kényszeríti, hogy visszatérjen Párizsba.

június 21. A cordelier-k klubja követeli az Alkotmányozó Gyűléstől

a köztársaság kikiáltását.

A cordelier-k, (kötélviselők), az elnevezést a ferences barátok után

kapták, akiknek egyik kolostorában tartották üléseiket. A gyűlés

elutasítja a király felelőségre vonását azzal, hogy a királyt erőszakkal

akarták megszöktetni.

július 16. A jakobinusok csoportja kettéoszlik, alkotmányos

monarchistákra és jakobinusokra.

A monarchisták, a feuillant-ok a Szent Bernát rendhez tartozó

zárdában alakítanak klubot; innen az elnevezésük. A Jakobinusok

klubja, köztársaságiak, általában a dominikánus barátok (jacobin vagy

jacobite) Saint-Honoré utcai kolostorában ülésezik.

július 17. Tömeggyűlés és sortűz a Mars-mezőn.

A cordelier-k gyűlést rendeznek a Mars-mezőn, ahol aláírásokat

gyűjtenek kiáltványukra amelyben a köztársaság kikiáltását követelik.

A Nemzetőrség tüzet nyit az egybegyűltekre, aminek következtében

mintegy 50 ember életét veszti.

július 22. Marseille elveszíti kereskedelmi monopóliumát

Északnyugat-Afrikában és a Földközi-tenger keleti részén (levantei kereskedelem).

augusztus 10. A király hatalmának felfüggesztése.

Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés döntése szerint a király nem

gyakorolhatja a hatalmat az alkotmány elfogadásáig.

augusztus 27. A pillnitzi nyilatkozat.

Ebben a nyilatkozatban II. Lipót német-

római császár és II. Frigyes Vilmos porosz király felszólítják a

francia királyt az alkotmány aláírásának megtagadására, valamint

kilátásba helyezték a fegyveres beavatkozást a Franciaország ellen, ha

a többi európai hatalom is támogatja őket.

szeptember 3. Az Alkotmányozó Gyűlés megszavazza az új

alkotmányt.

Az alkotmány szerint: Franciaország alkotmányos monarchia.

szeptember 13. XVI. Lajos aláírja az alkotmányt.

Az alkotmány törvényerőre emelkedik. Bevezeti a miniszteriális

rendszert és egykamarás törvényhozó testületet létesít censusos

(vagyon alapú) választójog alapján. A királynak vétójogot biztosít a

törvények felfüggeszthetőségére (szuszpenzív vétójog). A bírák

kinevezése továbbra is a király joga.

szeptember 14. Avignon és Comtat csatlakozása.

A Nemzet Gyűlés törvényerőre emeli a csatlakozást.

szeptember 24. Az Alkotmányozó Gyűlés nem adja meg a színes

bőrűeknek az állampolgári jogokat.

szeptember 28. Eltörlik a rabszolgaságot.

A gyarmatokon azonban marad a rabszolgaság intézménye az

ültetvényesek érdekei miatt.

szeptember 30. Feloszlik az Alkotmányozó Gyűlés.

Helyét a Törvényhozó Nemzetgyűlés foglalja el.

október 1. Megnyílik a Törvényhozó Nemzetgyűlés (Assemblée

nationale législative).

745 tagjából 264 a jobboldali képviselő; az alkotmányos monarchia

hívei. A baloldal 136 képviselője a köztársaságért harcol. Vezető

szónokaik a Gironde département-ból származnak, ezért nevezik őket

girondistáknak. A függetleneknek 345 képviselőjük van. A függetlenek politikai nézetei azonban nem egységesek.

október 31. A francia Nemzetgyűlés hazahívja a király öccsét.

Provence grófjának (a későbbi XVIII. Lajos királynak) megüzenik : amennyiben két hónapon belül nem

tér haza, elveszíti trónutódlási jogát.

november 9. Az emigránsok felszólítása a hazatérésre.

A Nemzetgyűlés felszólítja a külföldre menekülteket. Aki ennek nem

engedelmeskedik, összeesküvőknek tekintik őket és javaikat

kisajátítják.

november 29. A papság eskütétele.

A Nemzetgyűlés felszólítja a papokat hogy esküdjenek fel az

alkotmányra. Aki megtagadja, nem viselhet közhivatalt és

eltávolíthatták őket lakóhelyükről.

december 9. A harcias Narbonne lesz a hadügyminiszter.

december 14. XVI. Lajos üzenete a trieri választófejedelemnek.

Az üzenet szerint, ha január 12-ig nem oszlatja fel az emigránsok

csoportjait, ellenségként kezeli őt. Ugyanakkor értesíti a császárt,

hogy utasítsák vissza az ultimátumot.

december 16. Brissot háborúra buzdít.

Brissot azért akar háborút, hogy az árulók színt valljanak, és mert

szerinte ez a nemzet érdeke.

december 27. A nyugati zsidók is megkapják a polgári jogokat.

december 31. „Eljött az új keresztes háború ideje …”.

Brissot és társai szeretnék megindítani a háborút az elnyomott népek

szabadságáért. Főleg Ausztria a célpont.

1792

Az év folyamán: Hadüzenet, ultimátum. Honvédelem

megszervezése. A királyi család letartozása. Trónfosztás.

Megkezdődik a honvédelmi háború. Talleyrand emigrál, Londoni

diplomáciai küldetéséből nem tér vissza Franciaországba. [[Louis

Antoine de Saint-Just|Saint-Just]] beszédében a király bírósági

tárgyalás nélküli kivégzését szorgalmazza.

január 5. Isnard beszéde: „be kell tetőzni a forradalmat”.

Elgondolása szerint a franciák kötelessége minden Európai trónt

megdönteni és felszabadítani a népeket.

január 25. A trieri választófejedelem szétoszlatja az emigránsokat,

Narbonne lemondatása.

február 7. A Porosz Királyság és a Habsburg Birodalom

szövetsége Franciaország ellen.

március 10. A háborúellenes Lessart Legfelső Kúria elé állítása.

A külügyminiszter megpróbálja a háborút elkerülni, de a király

lemondatja.

március 24. A girondisták kormányt alakítanak.

A jakobinusok visszautasítják a király felkérését, hogy vegyenek részt

a kormányban. A Robesspierre vezette jakobinusok szakítanak a

Gironde-dal.

március 25. Franciaország ultimátuma Ferenc császárhoz.

Ebben a franciák követelik, hogy a császár ne engedje meg az

emigránsok szervezkedését. A császár nem válaszol az ultimátumra.

április 20. Hadüzenet Ausztriának.

Ezzel kezdetét veszi a forradalom háborúja a külső hatalmakkal.

Megalakul az első koalíció Franciaország ellen (Habsburg Birodalom,

Spanyolország, Anglia, Szardínia, Nápolyi királyság, Poroszország).

május 27. A Nemzetgyűlés feloszlatja a királyi gárdát.

május 29. Törvény az esküt megtagadó papok internálásáról.

A király nem hajlandó aláírni a törvényt.

június 13. A király elbocsátja a girondista minisztereket.

Ezután a feuillant-ok kerülnek hatalomra. Nő a feszültség a

monarchista és a köztársaságiak között.

június 20. Tüntetés Párizsban.

A király csak formailag enged, de a forradalmi rendeletekkel szemben

alkalmazott vétót nem vonja vissza.

június 28. La Fayette a jakobinusok ellen.

La Fayette a Nemzetgyűlésben javaslatot tesz a jakobinusok

szétszórására és a június 20-i tüntetés szervezőinek megbüntetésére.

július 10. A feuillantista miniszterek

lemondása.

július 11. Megkezdődik a honvédelem megszervezése.

A Nemzetgyűlés rendelkezik a megfelelő hadsereg felállításáról.

július 25. A koblenzi nyilatkozat.

Károly Vilmos braunschweigi herceg Koblenzben nyilatkozatban

jelenti ki: amennyiben XVI. Lajosnak és családjának bántódása esik,

Párizst megtorlásnak veti alá. A nyilatkozat hatására összecsapások a

forradalmárok és az ellenséggel összejátszó királypártiak között.

július 30. Először hangzik fel a „Marseillaise”.

Claude Joseph Rouget de Lisle műszaki tiszt szerzeményét egy

Párizsba vonuló marseille-i önkéntes zászlóalj énekli. 1897-től az

ország hivatalos himnusza.

augusztus: Danton igazságügy miniszter lesz.

augusztus 10. A Tuileriák ostroma, a király felmentése, a

Községtanács megalakítása.

A sans-culotte-ok megostromolják a királyi palotát. XVI. Lajos és

családja a Nemzetgyűlésbe menekül. A párizsi szekciók biztosokat

küldenek a városházára, a biztosok átveszik a régi községtanács

helyét, és létrehozzák a forradalmi Községtanácsot, az ún.

Commune-t. Ez a szervezet irányítja a palota ostromát. A Sans-

culotte-ok és önkéntesek kényszerítik a törvényhozó gyűlést, hogy a

királyt mentse fel hivatalából. A trónt megdöntötték!

augusztus 13. A királyt és családját bezárják a Temple börtönébe.

augusztus 19. Porosz csapatok lépik át a francia határt.

augusztus 26. A Nemzetgyűlés esküre szólítja fel a hivatalnokokat

és a papokat.

Az összes hivatalnok és papnak esküdnie kell a szabadság és

egyenlőség védelmére. Amelyik pap megtagadja: Guayanába deportálják.

augusztus 28. A Nemzetgyűlés hozzájárul a házkutatásokhoz,

megakadályozandó a fegyverek rejtegetése.

szeptember: A forradalmi törvényszékek megalakítása.

Eljárások az ellenforradalmárnak minősített személyek ellen,

amelynek során több mint ezer embert, főleg az alkotmányra tett esküt megtagadó papokat

gyilkolnak meg.

szeptember 2. Verdun elesik. Tömeges lincselések Párizsban.

A támadás miatt felbőszült tömeg több mint ezer ún. gyanús személyt

lemészárol. Emiatt a Községtanács elkezdi megszervezni a

néptörvényszékeket.

szeptember 2-7. „Forradalmi terror”.

J.P. Marat a Sans-culotte-ok szószólója és a jakobinus Danton

(igazságügy miniszter) „forradalmi terrort” szervez amelynek nyomán

tömegmészárlások zajlanak le. A Hegypártnak ezután többsége lesz a

konventben.

szeptember 9-16. Rendeletek a beszolgáltatásról és az árakról.

A gabona beszolgáltatásról és az árakról rendelet jelent meg.

szeptember 20. Győzelem Valmynál. Feloszlik a

Nemzetgyűlés. Polgári anyakönyvezés.

A franciák megverik Poroszország és Ausztria csapatait, előre

nyomulnak a Rajna felé. A teljhatalommal rendelkező Konvent

átveszi a Nemzetgyűlés feladatát. Bevezetésre kerül a polgári

anyakönyvezés és lehetővé teszik a válást. A balszárny vezetői:

Robespierre, Marat, Danton.

szeptember 21. A király trónfosztása.

A nemzeti konvent megfosztja trónjától XVI. Lajost. A girondisták

kiállnak a király, mint uralkodó mellett.

szeptember 22. A köztársaság kikiáltása.

Megalakul az első köztársaság. Bevezetésre kerül a forradalmi naptár.

szeptember 25. A Konvent formulája: „A Francia Köztársaság egy és

oszthatatlan.”

november 6. Győzelem Jemappes-nál.

A franciák döntő győzelmet aratnak Jemappes-nél az osztrákok felett.

november 19. A Konvent minden népnek segítséget ígér, amely saját

szabadságáért harcol.

november 27. A Konvent elhatározza Savoya

annektálását.

december 11. Megkezdődik a király pere.

december 15. A Konvent elrendeli, hogy a franciák által elfoglalt

területeken a forradalmi közigazgatást vezessék be.

1793

Az év folyamán: A király kivégzése. Háború. Királypárti lázadások.

Első koalíció Franciaország ellen. A Közjóléti Bizottság terrorja. A királyné

kivégzése. Jakobinus terror.

január 16-17. A király elítélése.

A Konventben 387 igen 334 nem szavazattal halálra ítélik XVI. Lajost.

Az indítványt, a Hegypárt vezetője, Robespierre terjeszti elő.

január 18. A király elítélésének kihirdetése.

január 21. XVI. Lajos király kivégzése.

A forradalom terén (Place de la Révolution), lefejezik a királyt.

január 31. Franciaország bekebelezi Nizzát.

február 1. Hadüzenet Angliának és Hollandiának, az első koalíció.

A hadüzenet hatására az angolok az első koalíciót létre hozzák

Franciaország ellen. A koalícióhoz az év folyamán több ország is csatlakozik: Német-

Római Birodalom, Anglia, Ausztria, Poroszország, Spanyolország,

Piemont, Nápoly és Hollandia.

február 16. Dumouriez betör Hollandiába.

február 21. A tisztikar frissítése a hadseregben.

A katonák választanak káplárokat, magasabb beosztásúak

kétharmadának esetében, három jelölt közül kell választani.

február 24. Elrendelik 300 000 ember bevonultatását a hadseregbe.

február 25. Dumouriez csapatai elfoglalják Brédát.

március: A hónap folyamán nyilvánvalóvá válik a harmadik rend

két oldalának, a polgárságnak és a proletáriátusnak az ellentéte. A

jakobinusoknak a sans-culotte-okkal is harcolnia kell.

március 1. A Konvent elrendeli az angol áruk kitiltását.

március 1-2. Coburg osztrák generalisszimusz hadserege szétszórja

a francia sereget.

március 10. Lázadás Vendée tartományban, megalakul a

Forradalmi Törvényszék.

Kiváltó oka a behívás. A nemesek és papok által feltüzelt parasztok

elzavarták a sorozásra érkező nemzetőröket. Az elégedetlenségek,

lázadások, összeesküvések és a külső ellenségek miatt súlyos emberi

jogi korlátozásokat vezetnek be.

március 18. Belgium kiürítése.

Dumouriez vereséget szenved az osztrákoktól Neerwinden-nél.

március 19. A konvent egyhangú határozata: minden fegyveres

vendée-i lázadót ki kell végezni és javaikat el kell kobozni.

március 21. Újabb vereség Louvainnél, árulás.

Dumouriez azt tervezi, hogy feloszlatja a Konventet és trónra ülteti

XVII. Lajost felveszi a kapcsolatot az ellenséggel megkezdi Belgium

kiürítését.

március 28. A Konvent tovább súlyosbítja az emigránsok elleni

törvényeket.

Személyazonosság megállapítása után halálbüntetés.

április: Danton a Közjóléti Bizottság egyik vezetője.

április 1. Dumouriez letartóztatja a hozzá küldött hadügyminisztert

és négy konventi biztost. Beurnonville minisztert a biztosokkal együtt kiadja az osztrákoknak.

április 3. Robespierre döntő támadást indít a Gironde vezetői ellen.

Meggyanúsítja őket a Dumoriez árulással kapcsolatban.

április 4. Dumoriez csapatai nem hajlandók Párizs ellen vonulni, az

osztrákokhoz menekül.

Vele távozik néhány embere, köztük [[Louis Philippe Joseph

d’Orléans|Égalité Fülöp]] fia, Orléans-i Lajos Fülöp herceg, a későbbi király.

április 5-6. Felállítják a Közjóléti Bizottságot.

A Védelmi Bizottság helyett alakult, amely hatástalanul működött. Fő

feladata a honvédelem megszervezése.

április 9. A Konvent határoz a hadseregekhez küldött népi

képviselőkről.

A képviselők naponta jelentenek a Közjóléti Bizottságnak, hetenként

a Konventnek. Szükség esetén tábornokokat is letartóztathatnak.

április 11. Határozat az assignat-k

kényszerárfolyamáról.

április 19. Közvetlen és személyre szóló sorozás.

május: A sans-culotte-ok kierőszakolják a gabona árstoppot,

girondista felkelések. A girondisták a royalistákkal (királypártiakkal) együtt felkeléseket

szerveznek a jakobinusok ellen (Marseille, Lyon). A hónap folyamán a

frontról csapatokat átirányítanak a vendée-i felkelők ellen.

május 4. A gabonák árát maximálják.

Megkezdődnek az összeírások, rekvirálások, hogy jusson áru a

piacokra.

május 5. A vendée-iek elfoglalják Thouars-t.

május 20. A Konvent egymilliárdos kényszerkölcsönt vet ki a

gazdagokra.

május 24. A Tizenkettők Bizottsága elrendeli Hébert

letartóztatását.

május 25. A Kommün követeli Jacques Hébert szabadon

bocsátását.

május 31. Tüntetés Párizsban a hatalmon levő girondisták ellen.

június: ahol erős a Gironde, föderalista felkelések törnek ki az

ország nyugati és dél, délnyugati részein.

június 2. A Konvent ostroma.

Hanriot vezetésével a forradalmi fegyveres erők ostrommal

kényszerítik a Konventet, hogy 29 girondista képviselőt és 2 minisztert

vád alá helyezzenek. Ezzel vége a Gironde uralmának és elkezdődik a

jakobinus diktatúra. A Hegypárt a sans-culotteok-ra és a

középrétegre támaszkodik.

június 3. Törvény az emigránsok birtokainak eladásáról.

A Konvent előírja a vételár 10 év alatti kifizetését. Az elkobzott földeket

parcellázni kell, hogy a kisparaszt is tudjon vásárolni földet, tíz éves

fizetési haladékkal.

június 6. A végrehajtó hatalom élén a Közjóléti Bizottság.

A Nemzeti Konvent általa felállított testületben részt vesz Danton.

Küzdelem a bizottsági helyekért a girondisták a centrum és a

hegypártiak között.

június 9. A vendée-iek elfoglalják Saumur-t.

június 10. Törvény a községi javak felosztásáról.

A földeket egyenlő darabokra kell felosztani és sorshúzással kell

szétosztani.

június 13. Menekülő girondista vezetők polgárháborút hirdetnek a

jakobinusok ellen.

június 24. A Konvent elfogadja a köztársasági alkotmányt.

Az alkotmány alapja a néphatalom. Ez az alkotmány sosem lép életbe.

június 29. A vendée-iek vereséget szenvednek Nantes előtt.

június 30. Ausztria csatlakozik az első koalícióhoz.

július A hónap végére felszámolják a föderalista felkelést.

július 5. A vendée-i csapatok győzelme Westermann felett.

július 13. Jean-Paul Marat meggyilkolása, újabb vendée-i

győzelem.

Charlotte de Corday normandiai royalista, meggyilkolja Marat-t háza

fürdőjében. Az ok: a Marat által is gerjesztett vérfürdők. A Vendée

lázadói győznek Santerre tábornok csapataival szemben.

július 17. Marat gyilkosának kivégzése, hűbéri maradványok

végleges eltörlése.

Marat gyilkosát lefejezik. A hűbéri okmányokat a községi

elöljáróságoknak el kell égetni.

július 18. A vendée-iek győznek Vihiers-nél.

július 26. A harácsolás mint főbenjáró bűn.

Minden termelőnek és kereskedőnek be kell jelentenie készleteit. A

parasztnak be kell szolgáltatnia gabonáját, kézművesnek a termékeit.

július 27. A vendée-i csapatok beveszik Ponts-de-Cét.

július 28. Az osztrákok elfoglalják Mainzot.

augusztus 23. A Konvent népfelkelést hirdet a haza védelmére.

Minden 18-25 év közötti nőtlen férfi behívható katonának. A hadsereg

szervezését Lasare Carnot végzi.

augusztus 25. A köztársasági hadsereg elfoglalja az

ellenforradalmárok kezén levő Marseille-t.

augusztus 28. Az angolok elfoglalják Toulont.

szeptember: A Közjóléti Bizottság terrorja.

A most már Robespierre vezette bizottság diktatórikus eszközöket is

alkalmazhat. Ennek nyomán bárkit bevádolhatnak. A cél: a

„szervezetlen” mozgalmak letörése.

szeptember 4. Építőipari és fegyvergyári munkások tüntetése a

Gréve téren.

Tömeges tüntetés a megélhetési nehézségek miatt.

szeptember 5. A tömeg beözönlik a Konvent épületébe és marad a

tanácskozás ideje alatt.

Chaumette: forradalmi hadsereg végezze a rekvirálást, Billaud-

Varenne: a gyanúsak letartóztatása. A Közjóléti Bizottság letartóztatja

Jacques Roux-t. A Forradalmi Törvényszék négy szekcióra oszlik.

szeptember 6-8. Houchard francia tábornok győz Hondschoote

(Hollandia) mellett, majd a Közjóléti Bizottság utasítása ellenére

visszavonul.

szeptember 17. Törvény a „gyanúsak”-ról.

A Konvent törvénye nyomán egyre nagyobb a terror, bár annak

mértékével a Hegypárt szélső balos része, az ún. „túlzók”(vezérük:

Hébert) nincsenek megelégedve.

szeptember 18. A Közjóléti Bizottság letartóztatja Varlet-t

megmozdulások szítása miatt.

szeptember 21. A „L’Ami du Peuple” megszűnése.

A Jakobinus Klubban megfenyegetik az újság vezetőjét, Leclerc-t, aki

ezért megszünteti a Marat által alapított lapot.

szeptember 24. Az északi hadsereg éléről elmozdítják Houchard-t.

szeptember 27. A „gazdasági terror”.

A sans-culotte-ok kikényszerítik az ár- és bérstopot.

szeptember 29. Maximálják a létszükségleti cikkek árát és a

béreket.

A Hegypárt centrumát és vezetőjét, Robespierre-t továbbra is

támadják politikai és gazdasági okok miatt.

október 2. Lyonban két hónap ostrom után leverik az

ellenforradalmárokat.

október 5. A forradalmi naptár

bevezetése.

A nemzeti Konvent rendelete nyomán az első év a Köztársaság

kikiáltásával kezdődik: 1792. szeptember 22.

október 10. „Forradalmi jellegű kormány”.

A Konvent Saint-Just beszámolójára

alapozva, kinyilatkoztatja, hogy a kormány a békekötésig „forradalmi

jellegű”.

október 16. Marie Antoinette,

XVI. Lajos özvegyének kivégzése Párizsban.

október 17. A vendée-i felkelés bukása.

Az ellenforradalmi hadsereg súlyos vereséget szenved, amelynek

maradványait december folyamán semmisítik meg.

október 20. A női társaságok feloszlatása.

Betiltják a „Forradalmár Republikánus Asszonyok Társaság”-át,

(Femmes Républicaines Révolutionnaires) valamint az összes női

klubot.

október 24. Elkezdődik a girondisták pere.

október 31. A girondisták kivégzése.

A Közjóléti Bizottság a 21 polgári (girondista) vezetőt kivégeztet.

november 6. Égalité Fülöp

kivégzése.

II. Lajos Fülöp Józsefet, Orléans

hercegét, a konvent tagját kivégzik.

november 15. Houchard tábornok elítélése és lefejezése.

november 22. Danton felszólal a vallásüldözés ellen.

december 4. Megalakul a Forradalmi Kormány.

Létre jön a háború időtartamára a centralizáció. Kormányzati

intézmények megszervezése, megerősítése.

december 6. A Konvent ünnepélyes dekrétumban jelenti ki a

vallásszabadság elvét.

1794

Az év folyamán: A jakobinusok bukása. A Konvent egyre több

engedményt tesz. Rehabilitálják a fényűzést, kezd kimenni a divatból

a sans-culotte öltözet, a lesimított haj a phrígiai-sapka. A szalonokban

nagyvilági élet. Egyre több lázadó kap amnesztiát.Talleyrand

kiutasítása Nagy-Brittaniából, a diplomata az Egyesült Államokba

utazik.

február: A francia gyarmatokon is eltörlik a rabszolgaság

intézményét.

február 26. A Konvent elkobozza a köztársaság ellenségeinek

vagyonát.

március 5. Saint-Just javaslata az

elkobzott javak szegények közötti szétosztásáról.

március 10. A Théatre-Francais-t „Népszínházzá” alakítják.

Főleg a forradalmat támogató, aktuális darabokat adnak elő.

március 24. Kivégzik Hébert-t és öt társát.

A vád: Párizs élelmezésének akadályozása és lázadás szervezése.

Robespierre sürgeti az ítéletet.

március 29. Antonie de Condorcet halála.

Enciklopédista, matematikus, filozófus és girondista politikus, 1792-

től a törvényhozó gyűlés elnöke, két nappal letartóztatása után,

hirtelen meghal. Talán memérgezték.

március 30. A Közjóléti Bizottság elrendeli Danton és három

társa letartóztatását.

április 1. A Konvent elhatározza tizenkét bizottság szervezését.

április 5. Kivégzik Dantont és három társát.

A mérsékelt jakobinust Robespierre sürgetésére elítélik és lefejezik.

május 8. Lavoisier kivégzése.

Antoine Laurent de Lavoisier-t neves tudós a szerves kémia alapítóját

állítólagos sikkasztása miatt lefejezik.

június 8. A „Legfőbb Lény” (Étre Supreme) és a természet

ünnepének bevezetése.

Robespierre aki nem ateista, új vallást kíván teremteni, ami az állam és

erkölcs alapja lenne. Az új vallásgyakorlás bevezetése nagy

ellenállásba ütközik.

június 10. Új terrortörvény.

Robespierre ezzel a törvénnyel minden jogi védelmet megszüntet.

Ezután hat hét alatt 1285 halásos ítélet.

június 26. Hadi siker Fleurus-nél.

Sorozatos francia győzelmek után az első koalíció erői döntő vereséget

szenvednek.

július 27-28. A jakobinus diktatúra megbuktatása, Robespierre

kivégzése (thermidori fordu-lat).

A tömegek megelégelik a terrort. A Konventben lévő ellenforradalmi

erők elérik, hogy Robespierre-t, [[Louis

Antoine de Saint-Just|Saint-Just]]öt és más jakobinusokat

letartóztassanak. A héberista párizsi Községtanács, Hanriot

vezetésével kiszabadítja őket, azonban másnap (28-án) Barras a

Konvent utasítására elfoglalja a városházát. Az elfogott 12 jakobinust,

köztük Robespierr-t, és a Községtanács 70 tagját kivégzik. A

Konventben és a bizottságokban az ún. thermidoriánusok szerzik meg

a hatalmat.

augusztus 5-10. A börtönökből százával szabadulnak a

meggyanúsítottak.

augusztus 24. A megszüntetett Forradalmi Törvényszék helyett

létre jönnek az éberségi bizottságok, a terror időszaka véget ér.

szeptember 28. Francia ellenes szövetség.

Szent-Péterváron franciaellenes szövetséget köt Anglia, Oroszország

és Ausztria.

október 16. A Konvent megtiltja a klubok egymáshoz csatlakozását.

Ez a rendelet a már népszerűtlen jakobinus klubokra mért végső

csapást.

október 17. A Konvent megengedi a gyárosoknak a szabad importot.

Olyan cikkekről van szó amelyek az üzemek működéséhez

szükségesek.

november 12. A Konvent jóváhagyásával a kormánybizottságok

bezárják a Jakobinus Klubot.

Ezután a plebejusok a Választási Klubban találkoztak, de a hónap

végére ez is megszűnt. Előretörhettek a mérsékeltek.

november 15. Felszabadítják a nem tiltott áruk behozatalát, a

kikötők szabad kereskedelme helyreáll.

december 2. A nyugati országrészen amnesztiát kapnak a fegyvert

letevő lázadók.

december 24. A gabonaforgalom felszabadítása.

A maximált árak megszüntetése hihetetlen válságot szabadít el.

1795

Az év folyamán: Elkezdődik és kiteljesedik a fehérterror. Sorra

gyilkolják a volt terroristákat, jakobinusokat. Összeomlik az

assignata. Egyre nagyobb szerepet kap a hadsereg.

január: Harc helyett tárgyalások kezdődnek a royalista

bandafőnökökkel.

április 1. Sans-culotte-ok éhség lázadása.

A Párizsban kitört felkelést leverik. A polgárság egyre jobban

visszaszorítja a szélsőségeseket.

április 5. A bázeli béke.

A Porosz Királyság kiválik a franciaellenes koalícióból, mert

Lengyelországgal szemben igényei vannak, amit a franciák

támogatnak. A békemegállapodásban a Rajna bal partját átengedik

Franciaországnak. Az észak-német államok 1806-ig semlegesek

maradnak Franciaországgal szemben.

április 7. A Konvent a „métert” fogadja el hosszmérték

alapegységének.

május 9. A terroristák feljelenthetősége.

A Konvent felszólítja volt föderalistákat és royalistákat jelentsék fel a

volt terroristákat. Ezután tömeges feljelentés és perek.

május 16. Hollandia átszervezése. A Batáviai Köztársaság létrejötte.

A franciák átszervezik a megszállt Hollandiát Batáviai Köztársaság

néven és Franciaországhoz csatolják. A francia gyámság 1806. június

5-ig tart.

május 21. A Saint-Antoine negyed plebejus, felkelő tömege

elfoglalja a Konvent épületét.

Az ülésteremben egy megbízott felolvassa a sans-culotte-k követelését

majd visszavonulnak. Ez a lázadás is kudarcot vall, a Konvent lefegyverezteti a veszélyes

külvárosokat.

május 22. A Saint-Antoine negyed leverése, az új polgári

alkotmány.

A kormánycsapatok megadásra kényszerítik a negyed zászlóaljait. A

Konvent megszavazza az új polgári alkotmányt amely megszünteti az

általános választójogot, a törvényhozást kétkamarás nemzetgyűlésre

ruházza (Vének Tanácsa, Ötszázak Tanácsa), a végrehajtó

hatalom a később megválasztandó, öttagú direktórium kezébe kerül.

május 23. Létre jön a Katonai Bizottság, a megtorlás eszköze.

36 halálos ítélet, 18 várfogság, 12 deportálás, stb.

május 31. A Konvent megszünteti a Forradalmi Törvényszéket.

A megszüntetés mellett megsemmisíti a föderalizmus miatti

ítéleteket.

június 8. A kivégzett XVI. Lajos fia,

XVII. Lajos a Temple börtönében

meghal.

június 24. Provence grófja felveszi a XVIII. Lajos nevet.

Megígéri a rendek és a régi parlamentek visszaállítását, az egyház

kiváltságait, a királygyilkosok megbüntetését.

június 27. Francia emigránsok, angol egyenruhában partra szállnak.

Két hadosztály lép partra a Bretagne déli részén, Quiberon félszigetén.

július 20-21. A köztársasági csapatok megadásra kényszerítik a

partra szálló emigránsokat. ' 748 fegyverest az érvényes törvények alapján, hazaárulóként

agyonlőnek.

július 22. A bázeli francia-spanyol szerződés.

A franciák kiürítették az addig elfoglalt spanyol területeket, cserébe

megkapták az Antillákon, Santo Domingo spanyol részét.

szeptember 23. A Nemzeti Konvent kihirdeti az új polgári

alkotmányt.

A törvényhozást az Ötszázak Tanácsa és a Vének Tanácsa gyakorolja.

A végrehajtó hatalom élére ők választanak egy öttagú direktóriumot.

Megszűnik az általános választójog. Csak 21 évnél idősebb francia

állampolgár választhat, ha közvetlen adót fizet vagy részt vett egy

hadjáratban.

október 5. Bonaparte Napóleon

tábornok leveri a royalista lázadást.

Barras, a Nemzeti Konvent elnöke hívja vissza a korábban elbocsátott

tábornokot Párizsba a puccs leverésére.

október 26. A Konvent megszünteti ténykedését.

Feloszlása előtt általános amnesztiát szavazott meg a „kizárólag a

forradalomra vonatkozó tettekre”.

október 31. Megalakul az első direktórium.

Biztosítja a vagyonos polgárság uralmát, folytatja a külföldön vívott

háborút.

november 16. Megnyílik a baloldali „Panthéon Klub”.

Közel ezer tag: volt Konvent-tagok, jakobinusok, egyéb baloldaliak.

1796

Az év folyamán: terjed a külországi háború.

január: Stofflet ellenforradalmi bandái ismét harcba kezdtek.

február 25. A lázadó Stofflet-t, Angers-ban agyonlövik.

február 26. A „Pantheon Klub” bezárása.

március 2. Bonaparte tábornok kinevezése.

A royalista puccs leverése jutalmául a tábornokot kinevezik az itáliai

hadsereg főparancsnokává.

március 29. Nantes-ban agyonlövik a lázadó Charette-et.

április 12. Győztes ütközet Montenotténál.

A franciák elvágják az osztrákokat Piemont-tól.

április 28. Fegyverszünet a Szárd–Piemonti Királysággal.

Az itáliai erők főparancsnoka, Bonaparte Napóleon több győztes ütközet után békét köt Piemonttal.

május 10. Az „egyenlők összeesküvése”.

A Francois Noel Babeuf által vezetett összeesküvés célja: a

direktórium megbuktatása az 1793-as jakobinus alkotmány

visszaállítása és egy kommunisztikus társadalom megvalósítása

diktatúra útján. Babeuf-ék kísérlete megbukik, őt magát egy évvel

később kivégzik.

május 14. Milánó elfoglalása.

május 15. Piemont és Franciaország aláírja a békét.

Az okmány szerint Franciaországhoz kerül Szavoja és Nizza.

augusztus 7. Württemberg kilép a háborúból.

Friedrich Eugen von Würtemberg lemond a Rajna bal partján levő

birtokairól.

május-november: folytatódik Bonaparte tábornok sikeres hadjárata Észak-Itáliában.

(augusztus 5. Castiglione, szeptember 8. Bassano, november 14-17.

Arcole).

szeptember 9-10. A grenelle-i katonai tábor megkísérli a hadsereg

fellázítását.

A babeufista próbálkozás szereplőiből a Temple-ben a katonai bíróság

30 embert halálra ítél. Őket agyonlövik.

október 16. Törvény szerint el kell fogni minden olyan hajót, ami

tiltott angol árut szállít.

november 6. Törvény hatalmazza fel a Direktóriumot, hogy a nemzeti javakat fizető eszközként használja

fel.

1797

Az év folyamán: Háború, államcsíny és a Campo Formió-i béke.

Talleyrand külügyminiszter lesz. Száműzetéséből visszatérve lesz az

ország külügyi vezetője 1807-ig.

január 14. Döntő győzelem az osztrákok felett a rivoli csatában.

február 2. Mantova megadja magát.

február 19. Az avignoni grófság megszerzése a pápától, a csatlós

Ciszpadánia és [[Transzpadániai

Köztársaság|Transzpadánia]] megalakítása.

Bonaparte létrehozza a Pó folyótól délre a [[Ciszpadániai

Köztársaság|Ciszpadániai]], északra a Ciszpadániai Köztársaságot.

március: a franciák megverik az osztrák [[Habsburg–Tescheni

Károly Lajos főherceg|Károly főherceg]] csapatait és átkelnek a

tarvisi hágón.

április 18. Hoche győz Németországban Neuwiedennél, Napóleon

fegyverszünete.

Ezen a napon Bonaparte Leobenben, fegyverszünetet köt az

osztrákokkal.

május 28. Babeuf kivégzése.

Babeuf és társa Darthé, a kivégzés előtt megpróbál öngyilkos lenni, de

nem sikerül. Sebesülten viszik a vérpadra.

július: Ciszalpin Köztársaság.

Az eddigi Ciszpadániai és Transzpadániai köztársaságokat Bonaparte

Ciszalpin Köztársaság néven egyesíti Milánó fővárossal.

Franciaország gyámsága alá helyezik, mint „nővérköztársaságot”

(république soeur).

szeptember 4. Államcsíny (fructidor 18).

Az állandósult válság és az árak emelkedése miatt a kormányzat

népszerűtlen. Előtérbe kerülnek ismét a royalisták és a jakobinusok.

Ezért a direktórium három republikánus, tábornoka Bonaparte

támogatásával, kiszorítva társaikat, diktatórikus kormányzást vezet

be. Katonasággal és kivégzésekkel törik le az ellenállást.

szeptember 5. Eskü a királyság gyűlöletére.

Deportálható volt az, aki felszólításra sem tette le az esküt.

október: Genova és Nápoly elfoglalása.

október 17. A Campo Formió-i béke.

Az első koalíciós háború lezárása

Franciaország és Ausztria között. Ausztria megkapja Velencét, Isztriát,

Dalmáciát, Salzburgot és Bajorország déli részét, Lombardiáért és

Belgiumért cserébe. Ezután már csak Anglia harcolt Franciaországgal.

október 26. A Direktórium külön hadsereget szervez Anglia ellen

Bonaparte vezetésével.

november 12. Egyenes adók hivatala.

Minden megyében fel kellett állítani a közvetlenül a pénzügyminiszter

alá tartozó hivatalokat, amelyben a Direktórium tagjai foglaltak

helyet.

november 29. Törvény fosztja meg a nemességet az

állampolgárságtól. A végrehajtási utasítás sosem született meg.

december 9. A rastatti békekonferencia kezdete.

Franciaország és a Német-római Birodalom tárgyalása az első

koalíciós háború németországi következményeiről. A Rajna bal partja

a franciákhoz kerül.

1798

Az év folyamán: Kalózháború. Egyiptomi hadjárat. Második

koalíció Franciaország ellen.

január 18. Halálbüntetés minden olyan merényletért, amelyben

kettőnél többen vesznek részt, kalózháború.

Törvény szerint: zsákmány minden semleges hajó, ha angol vizeken jár

vagy angol árut szállít. Teljes erővel elindult a kalózháború.

február 9. Francia csapatok elfoglalják Svájcot.

február 11. A franciák elfoglalják Rómát és [[VI. Piusz

pápa|VI. Piusz pápát]] Franciaországba hurcolják.

február 15. Francia gyámság mellett megalakul a [[Római

Köztársaság]].

A franciák az elfoglalt Egyházi Állam helyett alakítják

meg. VI. Piusz pápa nem hajlandó engedelmeskedni, ezért

Firenze mellett egy kolostorban fogva tartják.

február 23. Bonaparte tervezete az egyiptomi hadjáratról a

Direktórium előtt.

március 5. A Direktórium jóváhagyja Bonaparte elképzelését,

Egyiptommal kapcsolatban.

március 29. A meghódított Svájcot, Helvét Köztársaság néven, a

franciák átszervezik.

május 19. Napóleon parancsnoksága alatt a francia flotta elindul

Toulonból Egyiptom felé.

A hadjárat célja: Nagy-Britannia földközi-tengeri pozíciójának

gyengítése.

június 12-13. Málta elfoglalása.

Kardcsapás nélkül adja meg magát a johannita lovagrend állama. A

szigetország 1800-ig francia fennhatóság alatt áll.

július 1-2. A francia flotta Alexandria elé érkezik, a város megadja

magát.

július 21. Csata a piramisoknál.

Napóleon legyőzi a mameluk sereget.

július 23. A franciák bevonulnak Kairóba.

augusztus 1. Abukíri csata.

Az angol flotta Horatio Nelson vezetése alatt, Abukírnál

megsemmisíti a francia flottát, amely a szárazföldi csapatok hátvédje

volt. A franciák rendkívül súlyos helyzetbe kerülnek.

szeptember 9. Az Oszmán Birodalom hadat üzen

Franciaországnak.

november 24. Ajtó-ablak adó.

Franciaországban a jövedelem nagyságát a lakás külseje alapján

állapítják meg.

december 24. A második koalíció

Franciaország ellen.

Angol kezdeményezésre angol, orosz, osztrák, portugál, török, svéd,

nápolyi szövetség jön létre.

1799

Az év folyamán: Vámtarifa. Napóleon visszatér Franciaországba.

Konzul választás. A forradalom bukása.

január 23. A Parthenopéi Köztársaság.

A franciák Nápoly és környékéből új szövetséges köztársaságot

szerveznek.

március 12. Francia hadüzenet Ausztriának.

A franciák hadat üzennek Ausztriának, mert területén átengedi az

orosz cár csapatait. Ezután váltakozó szerencsével folyik a háború

amelyben, I. Pál orosz cár hadserege is részt vesz.

április 9. A vámtarifa felújítása és súlyosbítása.

Behozatali vám minden gyártmányra, luxus cikkre és olyan árukra

amit Franciaországban is gyártanak. Kiviteli vám a nyersanyagokra.

május: Napóleon sikertelenül próbálja meghódítani Szíriát.

július 25. Győzelem Abukirnál a törökök felett.

Egyre nyilvánvalóbbá válik a franciák helyzetének kilátástalansága

Egyiptomban.

augusztus 29. VI. Piusz pápa Valence-ban, francia fogságban

meghal.

szeptember 25. André Masséna francia tábornok megveri az

egyesített osztrák-orosz sereget.

október 9. Bonaparte két fregattal visszatér Franciaországba.

Napóleon, seregét Egyiptomban hagyva, titokban partra száll

Fréjusnál, Franciaországban.

október 14. Bonaparte Párizsba érkezik.

október 22. A cár visszarendeli csapatait Itáliából és a német

területekről.

november 9-10. Bonaparte szétkergeti az Ötszázak Tanácsát, konzulok kinevezése.

A Vének Tanácsának többsége és az Ötszázak

kisebbsége kimondja, hogy a Direktórium megszűnt és három

konzult neveznek ki: Bonaparte, Sieyés, Ducos. Továbbá egy átmeneti

törvényhozó bizottságot és katonai diktatúrát hoznak létre. Ezzel a

diktatúrával vége a forradalomnak!

Utójáték

1799. december 25. Bonaparte az „első” konzul.

A konzulok 10 évre választhatók, a 2. és 3. konzulnak csak

tanácskozási joga van.

1802 augusztus 2. Napóleont örökös konzullá választják.

1804 december 2. I. Napóleon

császárrá koronázása.

Források

• Világtörténet évszámokban, 1982, Gondolat.
• Az emberiség krónikája, 1991, Officina Nova.
• Egyetemes történelmi kronológia, 1984, Tankönyvkiadó.
• A Francia Forradalom története, 1974, Kossuth könyvkiadó.