A fáraó átka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A fáraó átka egy közismert legenda, amely Tutanhamon sírjának felfedezéséhez kapcsolódik, de csak jóval az esemény után terjedt el, mivel a fáraó átka igen lassan dolgozott. 1922 novemberében Howard Carter régész és Lord Carnarvon fedezték fel a sírt. A régészetben egyébként járatlan újságírók szerint az ókori egyiptomi temetkezési szokások része volt, hogy a sírok bejáratára valamilyen átkot írtak. Tutanhamon sírjának bejáratán szerintük a következő felirat állt: „A halál szárnya meglegyinti azt, aki megzavarja a fáraó álmát.” A hír szerint a régészek nem törődtek a felirattal, és feltörték a pecséteket. Valójában a bejáraton semmilyen felirat nem volt, csak egy zárópecsét.

A felirat ötlete az óbirodalmi sírok jellegzetes sírfelirataiból ered. Anhtifi sírjában például „minden uralkodó, aki... megteszem a gonoszságot és bűnt, ha ez a koporsó... Hemen nem fogadja el az istenek felajánlását, és az ifjúság örököse nem örököl”. Ezt az Óbirodalom végén keletkezett szöveget azonban hat évszázad múlva követte Tutanhamon sírjának építése, amikor már a bejáratra egyáltalán nem írtak. A Királyok völgye sírjai nem voltak szem előtt. Az átokformulák ebben az időben inkább Szíriára és Anatóliára jellemzőek, ahol a sztélék és egyéb építmények lerombolása elleni védekezés céljából írtak átkokat. Ezek pedig a hettita királyfeliratok jellegzetes formakincséhez tartoztak.

A legenda[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1923. április 5-én meghalt Lord Carnarvon egy légy csípése által okozott vérmérgezésben. Kairóban elterjedt a pletyka, hogy a halált igazából skorpiómarás okozta. A skorpiók az ókori Egyiptomban szent állatok voltak. Lord Carnarvont kórházba vitték, s állítólag többször is Tutanhamon nevét mondogatta. Majd egyszer csak felkiáltott: „Vége, hallom a hívást, készülök!” Abban pillanatban kialudtak a lámpák és (a legenda szerint) Londonban élő kutyája fájdalmasan felvonyított, majd kimúlt. A nővér elment visszakapcsolni az áramot, mire visszaért, Lord Carnarvon már meghalt. A fellahok átokról kezdtek beszélni, és ez a sajtónak köszönhetően az egész világon elterjedt. Pár héttel ezután Audrey Herbert ezredes Lord Carnarvon öccse halt meg, majd az őt ápoló nővér következett.

Howard Carter kanáriját kobra marta meg, de a kígyó eltűnt. Meghalt Richard Bethell is, aki Carter személyi titkára volt, ezután Bethell apja is meghalt. Majd Jafleur professzor halt meg, aki a sírból előkerült tárgyakat vizsgálta. Arthur Cruttenden Mace is meghalt, aki éppen csak belépett a sírba. Evelyn White depressziós lett, majd felakasztotta magát. Douglas Reed és Douglas Derry professzorok is meghaltak, majd őket követte Lord Carnarvon felesége. A hatóságok nyugtalankodtak, és egy őrt küldtek a sírhoz, aki szintén meghalt.

Összesen 26 halálesetet kapcsolnak a fáraó átkához, mivel a sírkamra kinyitásánál ennyien voltak jelen. A kevésbé misztikus beállítottságú tudósok még tudományos elméleteket is felállítottak, hogy mi okozhatta ezeket az elhalálozásokat. A sírból felszálló ókori por mikroorganizmusait, radioaktív anyagból készült tárgyakat, vagy radioaktív ércteléreket, és sok hasonló vad ötletet sorakoztattak fel.

A valóság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A névsor meggyőzőnek tűnhet. Azonban igen hosszú idő alatt halmozódtak a halálesetek, idős és beteg emberek haltak meg, politikai gyilkosságok történtek, és Carnarvont leszámítva épp a „főkolomposok” éltek legtovább, akik felnyitották a sírt és kiemelték a múmiát a sírból. Már az újságírók által kitalált „…gyors szárnyakon száll a halál…” szöveg is csak a szenzációhajhászásra utal, hiszen ezek a gyors szárnyak november 4-től április 5-ig kergették Carnarvont. A sír felnyitása alkalmával jelen lévő 26 emberből 17 év alatt heten haltak meg, a többiek csak közvetve kapcsolódnak ide.

Tutanhamon múmiája az elmúlt évtizedekben ártalmatlanul feküdt a kairói Egyiptomi Múzeumban, még akkor is, amikor újabb és újabb vizsgálatoknak vetették alá.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]