A diktátor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A diktátor (The Great Dictator) Charlie Chaplin filmje, készült 1940-ben.

[szerkesztés] Szereplők

• Charles Chaplin - Adenoid Hynkel (Tománia diktátora)
• Paulette Goddard - Hannah
• Jack Oakie - Benzini Napaloni (Baktéria diktátora)
• Reginald Gardiner - Commander Schultz
• Henry Daniell - Garbitsch
• Billy Gilbert - Field Marshal Herring
• Grace Hayle - Madame Napaloni
• Carter DeHaven - Spook (Bacterian ambassador) (as Carter De Haven)
• Maurice Moscovitch - Mr. Jaeckel
• Emma Dunn - Mrs. Jaeckel
• Bernard Gorcey - Mr. Mann
• Paul Weigel - Mr. Agar
• Chester Conklin - Barber's Customer
• Esther Michelson - Jewish Woman
• Hank Mann - Storm Trooper

[szerkesztés] A film

A film egy negatív kritikája az 1930-as és 40-es évek fordulóján kibontakozó önkényuralmi berendezkedéseknek. Fiktív szereplőket látunk fiktív országban. Főszereplőnk, Schultz, egy első világháborús pilóta, aki sérülése következtében elveszti emlékezetét. Pár év múlva viszont kigyógyul amnéziájából, és visszatérne a régi kerékvágásba, de Tomániában változtak az idők, így nem nyithatja meg újra borbélyüzletét régi lakhelyén, a helyi zsidó negyedben. Adenoid Hynkel, az ország vezére gettóvá nevezte ki a városrészt.

A történet első fele, – hogy egy pilóta megsérül az első világháborúban – tragikus történetet sejtet. Ám a folytatásból kiderül, hogy a rendszer kifigurázásáról van szó. A Diktátor neve egyértelműen Adolf Hitlerre utal, aki élen járt a zsidók üldöztetésében, és az ő terveinek karikatúráját látjuk a világuralomra való törekedésben.

Emellett találunk utalást az Anschlussra is, ahogy Hynkel Osterlich-országba való bevonulást tervezi; ennek az országnak a vezetője Napaloni, valós életben az alacsony, örökké a belső zsebében kotorászó hadvezér, akit köztudottan nem kedvelnek a németek.

A film komikus mivoltának kulcsa mégis az, hogy a diktátor és szegény borbélyunk kísértetiesen hasonlít egymásra, ami egy kihagyhatatlan eseményhez vezet, amivel megfordíthatóvá válik a történelem kereke.

Furcsán hangzó nevekkel és helyszínekkel palástolja a valóságot, de mindenki számára egyértelmű a mondanivaló. Általános negatív hangulat uralkodik Európában.

Noha a film az Egyesült Államokban készült 1940-ben, több európai országban is vetítésre került. A forgatás helyszíne ellenére nagyon is európai a film (a rendező maga is Európából származott). Sehol máshol nem „megengedett” az ilyen mértékű szabadszájúság, a gúny és a karikatúra használata. Az amerikai és ázsiai mentalitás ezt nem fogadja el. Itt viszont az emberek örültek, hogy végre valaki kitálalja a valóságot, de féltek is, hogy akár a megnézésért is felelősségre vonhatják őket.

Egy szükségtelen rossz, egy véreskezű vezető ellen foglalt állást Chaplin. Az emberekben ez mély nyomot hagyott, akkor is, ha évekre dobozba és egy sötét raktár mélyére kerültek a szalagok.