A cigánybáró
| A cigánybáró (Der Zigeunerbaron) | |
| operett | |
 |
|
| A cigánybáró plakátja | |
| Eredeti nyelv | német |
| Alapmű | Jókai Mór Sáffi című novellája |
| Zene | Ifj. Johann Strauss |
| Szövegkönyv | Ignaz Schnitzer |
| Főbb bemutatók | 1885 – Theater an der Wien |
A cigánybáró Johann Strauss daljátéka három felvonásban, öt képben. Szövegét Ignaz Schnitzler írta Jókai Mór novellája nyomán.
Tartalomjegyzék |
A mű háttértörténete [szerkesztés]
A cigánybáró – a színlap tanúsága szerint – a 18. században játszódik, tehát abban az időben, amikor Magyarország megszabadul ugyan a török rablógazdálkodástól, de cserébe az osztrák rablósereget kapja, amely föléli, elpusztítja azt is, amit a basák, bégek, agák még meghagytak…
Jókai a történelmi hátteret jelképnek használja csupán. A hazatérő ifjú Barinkay félreérthetetlenül a szabadságharc hazatérő emigránsaira utal. Míg a szabadságharc külföldre menekült hősei ezer nyomorúsággal, megaláztatással és veszedelemmel küzdöttek, az itthon maradt „császárhű” elemek szépen beültek birtokaikba, a kúriákba, a zsíros állásokba, megkaparintva azokat a javakat is, amiket az emigránsok gazdátlanul hagytak.
Mikor az ifjú Barinkay híres áriájában elmondja, hogy hányféle mesterséggel próbálkozott bujdosása során, a kortársak ráismertek az 1848–49 után világgá széledő politikai menekültek sorsára. Ők is végigpróbálták a mesterségek valamennyi válfaját.
Élő figura Zsupán alakja is. Ez a hangoskodó, ravasz, alattomos, pénzvágyó kupec nem először szerepel Jókai műveiben. Zsupán édestestvérei elevenednek meg: mohó, harácsoló polgárok, a késve kialakuló magyar kapitalizmus figurái.
Így fonódik össze Jókai költészetében a jelen és a néhány ecsetvonással felvázolt múlt, a török hódoltság kora és az 1867-es kiegyezési időszak, így forr össze a történelem és mesemondás, valóság és képzelet, hogy azt az ezeregyéjbeli tündérvilágot formálja ki, amely Jókai életművét a romantikus irodalom nagyszerű alkotásává teszi.
A darab keletkezése [szerkesztés]
Johann Strauss 1882. novemberben Magyarországon járt: Pesten vezényelt, és egy magyar dalegyveleggel szórakoztatta a társaságot. A következő év februárjában Liszt Ferenc is arra biztatta, hogy írjon magyar témájú színpadi művet. Találkozott Jókaival, aki Szaffi című novelláját ajánlotta fel erre a célra. Strauss magával vitte a művet, lefordíttatta németre, és Ignaz Schnitzert, az ügyes színházi szakembert bízta meg a librettó elkészítésével. Strauss azonban más irányú elfoglaltságai miatt azonnal nem tudott foglalkozni vele, és csak 1885 októberében, nem sokkal a premier előtt fejezte be.
Az operettet 1885. október 24-én mutatták be Bécsben, a Theater an der Wienben, és nagy sikert hozott, egymás után 87 előadást ért meg. Még Strauss életében 140 színházban mutatták be, köztük – pár hónappal az ősbemutató után – a pesti Népszínházban is.
Az operett szereplői [szerkesztés]
| Szereplő | Hangfekvés |
|---|---|
| Barinkay Sándor, a cigánybáró | tenor |
| Szaffi, Czipra nevelt lánya | szoprán |
| Czipra, cigányasszony | alt |
| Zsupán Kálmán, sertéskereskedő | bariton |
| Arzéna, Zsupán lánya | szoprán |
| Carnero gróf, császári biztos | bariton |
| Gábor diák | bariton |
| Ottokár | tenor |
| Hirnök | |
| Kancellár | |
| Zsiga, zsupán szolgája | |
| Suszter | |
| Cigányok, parasztok, katonák |
- Történik: A 18. században, a török kiüzése után.
- Helyszín: Barinkay birtoka és Bécs
Cselekmény [szerkesztés]
Első felvonás [szerkesztés]
Barinkay a száműzetéséből hazatér Magyarországra, hogy visszaszerezze birtokát. Az ott lakó cigányasszony, Czipra azt jósolja neki, hogy nagy vagyona és szép felesége lesz. A Barinkay-birtok szomszédságában gazdálkodik a gazdag Zsupán sertéskereskedő, aki a frissen érkezett Barinkayban lánya, Arzéna jövendőbelijét látja. Azt azonban nem tudja, hogy Arzéna Ottokárt, a gazdaasszony fiát szereti. Arzéna ezért gorombán elutasítja Barinkayt, megjegyezve, hogy legfeljebb akkor lehetne esélye, ha legalább báró lenne. A környékbeli cigányok vajdájuknak választják Barinkayt. Ismét megjelenik Arzénánál azzal, hogy immár báró lett, cigánybáró, de az ismét elutasítja. Barinkay erre feleségül kéri Cziprától lánya, Szaffi kezét.
Második felvonás [szerkesztés]
Barinkay és Szaffi szerelmesek lesznek egymásba, Czipra pedig megmutatja nekik, hol van elásva egy kincsekkel teli ládika. Amikor Zsupán tudomást szerez Barinkay és Szaffi együttéléséről, a kapcsolatukat törvénytelenné nyilvánítják. Amikor Gábor diák odaérkezik, hogy katonákat toborozzon a háborúba, Zsupán és Ottokár beáll közéjük. Czipra elmondja Barinkaynak, hogy Szaffi tulajdonképpen nem az igazi lánya, ő valójában az utolsó magyarországi pasa lánya. Barinkayt kellemetlenül érinti, hogy ő alacsonyabb származású a lánytól, méltatlannak tartja magát hozzá, ezért ő is katonának áll.
Harmadik felvonás [szerkesztés]
A háború után a győztes katonák Bécsbe érkeznek. A fogadásukon megjelenik Carnero gróf és Mirabella is, akiről kiderült, hogy a gróf felesége, és így Ottokár a gróf fia. Zsupán – aki a háborúban inkább az elesetteket fosztogatta – elmondja, hogy Ottokár jól helytállt a háborúban, és a lányát neki adja. A vitézül küzdő Barinkayt a császár bárói rangra emeli, egyúttal a talált kincs jogos tulajdonosává teszi. A két fiatal – nem törődve a nemesi rangokkal – visszatér birtokára.
Források [szerkesztés]
- Matthew Boyden: Az opera kézikönyve. Park Könyvkiadó, Budapest, 2009. ISBN 9789635308545. 286–287. o.
- Olvasónapló – Johann Strauss: A cigánybáró
