A cigánybáró

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A cigánybáró (Der Zigeunerbaron)
operett
Strauss Tzigane.jpg
A cigánybáró plakátja
Eredeti nyelv német
Alapmű Jókai Mór Sáffi című novellája
Zene Ifj. Johann Strauss
Szövegkönyv Ignaz Schnitzer
Főbb bemutatók 1885 – Theater an der Wien

A cigánybáró Johann Strauss daljátéka három felvonásban, öt képben. Szövegét Ignaz Schnitzler írta Jókai Mór novellája nyomán.

A mű háttértörténete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cigánybáró – a színlap tanúsága szerint – a 18. században játszódik, tehát abban az időben, amikor Magyarország megszabadul ugyan a török rablógazdálkodástól, de cserébe az osztrák rablósereget kapja, amely föléli, elpusztítja azt is, amit a basák, bégek, agák még meghagytak…

Jókai a történelmi hátteret jelképnek használja csupán. A hazatérő ifjú Barinkay félreérthetetlenül a szabadságharc hazatérő emigránsaira utal. Míg a szabadságharc külföldre menekült hősei ezer nyomorúsággal, megaláztatással és veszedelemmel küzdöttek, az itthon maradt „császárhű” elemek szépen beültek birtokaikba, a kúriákba, a zsíros állásokba, megkaparintva azokat a javakat is, amiket az emigránsok gazdátlanul hagytak.

Mikor az ifjú Barinkay híres áriájában elmondja, hogy hányféle mesterséggel próbálkozott bujdosása során, a kortársak ráismertek az 1848–49 után világgá széledő politikai menekültek sorsára. Ők is végigpróbálták a mesterségek valamennyi válfaját.

Élő figura Zsupán alakja is. Ez a hangoskodó, ravasz, alattomos, pénzvágyó kupec nem először szerepel Jókai műveiben. Zsupán édestestvérei elevenednek meg: mohó, harácsoló polgárok, a késve kialakuló magyar kapitalizmus figurái.

Így fonódik össze Jókai költészetében a jelen és a néhány ecsetvonással felvázolt múlt, a török hódoltság kora és az 1867-es kiegyezési időszak, így forr össze a történelem és mesemondás, valóság és képzelet, hogy azt az ezeregyéjbeli tündérvilágot formálja ki, amely Jókai életművét a romantikus irodalom nagyszerű alkotásává teszi.

A darab keletkezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Johann Strauss 1882. novemberben Magyarországon járt: Pesten vezényelt, és egy magyar dalegyveleggel szórakoztatta a társaságot. A következő év februárjában Liszt Ferenc is arra biztatta, hogy írjon magyar témájú színpadi művet. Találkozott Jókaival, aki Szaffi című novelláját ajánlotta fel erre a célra. Strauss magával vitte a művet, lefordíttatta németre, és Ignaz Schnitzert, az ügyes színházi szakembert bízta meg a librettó elkészítésével. Strauss azonban más irányú elfoglaltságai miatt azonnal nem tudott foglalkozni vele, és csak 1885 októberében, nem sokkal a premier előtt fejezte be.

Az operettet 1885. október 24-én mutatták be Bécsben, a Theater an der Wienben, és nagy sikert hozott, egymás után 87 előadást ért meg. Még Strauss életében 140 színházban mutatták be, köztük – pár hónappal az ősbemutató után – a pesti Népszínházban is.

Az operett szereplői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alexander Girardi(en), a híres osztrák színész-énekes Zsupán szerepében
Szereplő Hangfekvés
Barinkay Sándor, a cigánybáró tenor
Szaffi, Czipra nevelt lánya szoprán
Czipra, cigányasszony alt
Zsupán Kálmán, sertéskereskedő bariton
Arzéna, Zsupán lánya szoprán
Carnero gróf, császári biztos bariton
Gábor diák bariton
Ottokár tenor
Hirnök
Kancellár
Zsiga, zsupán szolgája
Suszter
Cigányok, parasztok, katonák
  • Történik: A 18. században, a török kiüzése után.
  • Helyszín: Barinkay birtoka és Bécs

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Barinkay a száműzetéséből hazatér Magyarországra, hogy visszaszerezze birtokát. Az ott lakó cigányasszony, Czipra azt jósolja neki, hogy nagy vagyona és szép felesége lesz. A Barinkay-birtok szomszédságában gazdálkodik a gazdag Zsupán sertéskereskedő, aki a frissen érkezett Barinkayban lánya, Arzéna jövendőbelijét látja. Azt azonban nem tudja, hogy Arzéna Ottokárt, a gazdaasszony fiát szereti. Arzéna ezért gorombán elutasítja Barinkayt, megjegyezve, hogy legfeljebb akkor lehetne esélye, ha legalább báró lenne. A környékbeli cigányok vajdájuknak választják Barinkayt. Ismét megjelenik Arzénánál azzal, hogy immár báró lett, cigánybáró, de az ismét elutasítja. Barinkay erre feleségül kéri Cziprától lánya, Szaffi kezét.

Második felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Barinkay és Szaffi szerelmesek lesznek egymásba, Czipra pedig megmutatja nekik, hol van elásva egy kincsekkel teli ládika. Amikor Zsupán tudomást szerez Barinkay és Szaffi együttéléséről, a kapcsolatukat törvénytelenné nyilvánítják. Amikor Gábor diák odaérkezik, hogy katonákat toborozzon a háborúba, Zsupán és Ottokár beáll közéjük. Czipra elmondja Barinkaynak, hogy Szaffi tulajdonképpen nem az igazi lánya, ő valójában az utolsó magyarországi pasa lánya. Barinkayt kellemetlenül érinti, hogy ő alacsonyabb származású a lánytól, méltatlannak tartja magát hozzá, ezért ő is katonának áll.

Harmadik felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A háború után a győztes katonák Bécsbe érkeznek. A fogadásukon megjelenik Carnero gróf és Mirabella is, akiről kiderült, hogy a gróf felesége, és így Ottokár a gróf fia. Zsupán – aki a háborúban inkább az elesetteket fosztogatta – elmondja, hogy Ottokár jól helytállt a háborúban, és a lányát neki adja. A vitézül küzdő Barinkayt a császár bárói rangra emeli, egyúttal a talált kincs jogos tulajdonosává teszi. A két fiatal – nem törődve a nemesi rangokkal – visszatér birtokára.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar Wikikönyvekben
további információk találhatók
A cigánybáró témában.
  • Matthew Boyden: Az opera kézikönyve. Park Könyvkiadó, Budapest, 2009. ISBN 9789635308545. 286–287. o.