A Nyugat lánya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A kézirat egy oldala

A Nyugat lánya (olaszul La fanciulla del West) Giacomo Puccini háromfelvonásos operája. Szövegkönyvét Guelfo Civinini és Carlo Zangarini írták David Belasco The Girl of the Golden West című színműve alapján. Ősbemutatójára a New York-i Metropolitan operaházban került sor, 1910. december 10-én.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplő Hangfekvés
Minnie, csaplároslány szoprán
Jack Rance, seriff bariton
Dick Johnson alias Ramerrez, bandita tenor
Nick, a Polka szalon pincére tenor
Ashby, a Wells Fargo vasúttársaság ügynöke basszus
Sonora, aranyásó bariton
Trin, aranyásó tenor
Bello, aranyásó bariton
Harry, aranyásó tenor
Joe, aranyásó tenor
Happy, aranyásó tenor
Larkens, aranyásó basszus
Billy Jackrabbit, vásári énekes bariton
Wowkle, a felesége mezzoszoprán
Jake Wallace, vásári énekes bariton
José Castro, mesztic férfi basszus
Aranyásók, tábori férfiak.

Cselekménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Caruso Dick Johnson alias Ramerrez bandita szerepében
Helyszín: Kalifornia, az aranyláz idején
Idő: 1849-1850

Első felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az aranyásók tábori kocsmájukban, a Polkában mulatnak. Jack Rance, a seriff szerelmes a csaplároslányba, Minnie-be. Megérkezik Ashby ügynök, aki a banditát, Ramerrezt keresi. Megérkezik a kocsmába a postakocsis is, aki üzenetet hoz Ashbynek egy ismeretlen spanyol nőtől, aki megígéri, hogy elvezeti a bandita búvóhelyére. Még egy vendég érkezik a kocsmába, Johnson Sacramentóból. Minnie felidézi egyik korábbi találkozásukat, ezért az aranyásók befogadják barátként. Az aranyásók távozása után Johnson egyedül marad Minnie-vel, akitől megtudja, hogy ő őrzi az aranykészlet kulcsát. Johnson beavatja Minnie-t a tervébe: el akarja rabolni az aranyat. Éjszakára találkozót beszélnek meg.

Második felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pókerjátszma

Minnie a szobájában várja Johnson érkezését. Elmeséli a férfinak az életét, Johnson pedig a szerelemre tereli a szót. Szenvedélyesen szerelmet vallanak egymásnak. Amikor Johnson indulni akar, három puskalövés hallatszik. A férfi elbújik. Megérkezik a seriff három aranyásóval és tudatják Minnievel, hogy Johnson tulajdonképpen Ramerrez, a híres bandita. Minnie kitessékeli őket a szobájából, és az utólag előbújó Johnsont is elküldi. Alig lép ki a férfi a szobából, amikor golyó találja el. Minnieben ismét fellángol a szerelem és a sebesültet elrejti a padláson, de amikor a seriff visszatér, a vércseppek elárulják a bandita ottlétét. Minnie azt javasolja, hogy egy pókerjátszmával döntsék el Johnson sorsát. A nő egy hamis kártya segítségével megnyeri a partit, így Johnsonnak alias Ramerreznek sikerül megszöknie.

Harmadik felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A III. felvonás az ősbemutatón

Egy erdei tisztáson az aranyásók egyik csapata a másikra vár, hogy együtt fogják el Ramerrezt. Megérkezik Ashby is és mellette a bilincsbe vert Johnson. Akasztani akarják, amikor lován bevágtat Minnie és az általános elképedést kihasználva revolverével Johnson mellé ugrik. Azzal fenyegetőzik, hogy előbb a rablót, majd saját magát is lelövi, ha nem engednek szabad utat nekik. Emlékezteti az aranyásókat a sok jóra, amit neki köszönhetnek. A férfiakon erőt vesz a meghatottság és megkönyörülnek Johnsonnak, aki Minnievel együtt elhagyja a vidéket egy új élet kezdésének reményében.

Híres részletek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Caruso karikatúrája a bemutató próbájáról
  • Che farrano i vecchi miei – a vándor énekmondó, Jake Wallace dala (első felvonás)
  • Minnie, dalla mia casa son partito – Jack Rance áriája (első felvonás)
  • Laggiu nel Soledad – Minnie áriája (első felvonás)
  • Or son sei mesi, che mio padre mori – Ramerrez áriája (második felvonás)
  • Ch'ella mi creda libero e lontano – Ramerrez áriája (harmadik felvonás)

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Carol Neblett (Minnie), Plácido Domingo (Dick Johnson), Sherrill Milnes (Jack Rance) stb.; Covent Garden Kir. Operaház Ének- és Zenekara, vez.: Zubin Mehta (1977) Deutsche Grammophon 474 840-2 [a mű etalonfelvétele]

Források és irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz A Nyugat lánya témájú médiaállományokat.
  • Ashbrook, Willam: Puccini operái. Budapest, 1974. Zeneműkiadó. pp. 152–181 és 283–288 ISBN 9633300266
  • Fajth Tibor–Nádor Tamás: Puccini. Budapest, 1977. Gondolat Kiadó. pp. 182–203. ISBN 9632804848
  • Kertész Iván: Operakalauz, Fiesta és Saxum Bt., Budapest, 1997.
  • Opera. Szerk. Batta András. Ford. Szilágyi Éva stb. Budapest, 2006. Vince K. ISBN 9639552828
  • Pernye András: Giacomo Puccini. 2. kiad. Budapest, 1988. Zeneműkiadó. pp. 92–103. ISBN 963330637X

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]