A Nagy Zimbabwe Nemzeti Műemlék
| A Nagy Zimbabwe Nemzeti Műemlék | |
| Világörökség | |
 |
|
| Adatok | |
| Ország | Zimbabwe |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | I,III,VI |
| Felvétel éve | 1986 |
| Elhelyezkedése | |
 A Nagy Zimbabwe Nemzeti Műemlék
Pozíció Zimbabwe térképén
|
|
Nagy Zimbabwe a sona nép egykori fővárosa, az afrikai kontinens második legjelentősebb régészeti lelőhelye Zimbabwében. A 11-15. században épült, 23 hektáros épületegyüttes az afrikai vaskor jellegzetességeit viseli, de száraz falazással, malter nélkül felhúzott, kőből és nyers téglából rakott épületei eltérnek a régió kulturális hagyományaitól (errefelé általában fából és sárból építkeztek). A város a matalai aranybányákat és az Indiai-óceán partján fekvő iszlám kikötőt, Sofalát összekötő út mentén feküdt, és több évszázadon át jelentős politikai, kereskedelmi és vallási központ volt. Nagy Zimbabwe hatalmas falrendszere az afrikai civilizáció legnagyobb kőből épült műve, 1986 óta az UNESCO kulturális Világörökségének része.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A sonák egykori királyságának fővárosa Afrika délkeleti részén, a Zambézi és a Limpopo folyók közötti tágas síkságon, Mutrikwi–völgy bejáratánál fekszik. Nagy Zimbabwe a mai fővárostól Hararetől 294 kilométerre délre, Masvingo városától – az egykori Viktória erődtől – 28 kilométerre keletre található.
[szerkesztés] Nevének eredete, jelentése
A Zimbabwe szó jelentése „kőházak”. A sona nyelv karanga dialektusából , a dzimba = a házak és mabwe = a kő szavak összetételéből, illetve a sona nyelv zezuru dialektusából levezetve „dzimba woye” = „tiszteletreméltó házak” ered.
[szerkesztés] Története
A 2. és 4. század között vadászó-gyűjtögető életmódot folytató törzsek telepedtek le a völgyben, akik idővel áttértek a földművelésre és az állattenyésztésre. A sona nép ősei, a mbirék (gokomere) 900 körül érkeztek a mai város területére, köles-, cirok-, borsó-, és babtermesztéssel, valamint váltakozó legeltetéssel foglalkoztak. A termékeny föld és a bő csapadék segítette a gazdálkodást és az állatállomány gyarapodását. A 9. század folyamán Nagy-Zimbabwe fontos gyűjtőhelye lett az Arábia felé irányuló rabszolga-kereskedelemnek is. 1050 és 1450 között a sonák gyülekezőhelyként és menedékként használt kőépületeket és karámokat kezdtek építeni a legeltetési útvonalak mentén. A földművelés mellett megjelent az aranybányászat és megkezdődött a nyersanyag-kereskedelem: a matalai bányák aranyát, az északi területeken bányászott rezet, elefántcsontot és rabszolgákat arábiai árucikkekre, indiai szövetre, kínai porcelánra cserélték.
1400-1420 körül a Mwene Mutapa (vagy Mwanamutapa, Monomotapa) vezetésével megalakult az első nagy bantu állam: az Indiai-óceántól, a mai Zimbabwe, valamint a mai Mozambik egy részét magába foglaló legendás Monomotapa birodalom. A birodalom első fővárosa Nagy Zimbabwe volt, amely máig megmagyarázhatatlan okokból 1450-ben elnéptelenedett.
Rövid idővel később a rozwik foglalták el Nagy Zimbabwét. Az itt napvilágra került tárgyak többsége tőlük származik. Ezután az itt élő népesség visszatért az állattenyésztéshez és a kőépítményeket karámként használta. Az egykori gazdag főváros emléke legendává vált: 1552-ben a portugál történetíró, Joao de Barros Asia című könyvében leírta, hogy létezett itt egy aranybánya és egy nagy kőépületekből álló elhagyatott város. A 16. században a kontinenst elfoglaló portugál gyarmatosítók többször is beszámolnak az elnéptelenedett „aranyváros”ról, de soha sem sikerült megtalálniuk.
[szerkesztés] Leírása
A 11-14 század között épült Nagy Zimbabwe hatalmas falait habarcs nélkül, szabályos sorokban elhelyezett, tégla formára faragott gránittömbökből rakták. Az építményeket nem fedték be, nincsenek íves szerkezetek, kupolák. A maradványok három épületegyüttesre oszthatók, amelyek az „Akropolisz”, „Nagy karám” és a „Romok völgye” fantázianeveket kapták.
A sonák a 13.században először a síkság fölé magasodó dombot foglalták el. A hatalmas, kísérteties külsejű sziklatömbökkel körülvett magaslatot Akropolisznak (vagy erődnek) nevezik. A domb tetején, a talaj hullámzását követve egy sor gránitfalat emeltek; innen lehet bejutni – szűk átjárókon és folyosókon keresztül – a belső területre. Az egyes kőfalaknak más-más rendeltetésük lehetett: nyugaton az uralkodó rezidenciája állhatott; az északi rész – ahonnan a mennydörgés madarát, Mwalit[1] ábrázoló 35 cm-es szteratit-szobrocskák kerültek elő – szakrális terület lehetett. Mwalit, a mitikus isten-királyt ma is nagy tisztelet övezi: őt tekintik Zimbabwe jelképének. A déli oldalon egy kivételes akusztikai adottságokkal rendelkező barlang van: az itt kiejtett szavakat remekül lehet hallani a lent elterülő völgyben és a Nagy karámban.
A Nagy karám vagy Nagy templom néhol Nagy vár elnevezésű óriási kőfallal körülkerített elliptikus terület, a komplexum leglátványosabb építménye, az Akropolisztól egy kilométerrel lejjebb található. Egy 244 méter kerületű 7-9 méter magas, ellipszis alakú, robusztus (minimum 1,2 m széles) gránitfal, egy vele párhuzamos, de befejezetlenül maradt falat vesz körbe. A külső fal északkeleti odalát tekervényesen kígyózó faragott díszítés borítja. A két falat szűk folyosó választja el, amely egy rejtélyes építményhez, egy Kúp alakú toronyhoz vezet. A Kúp 11 méter magas, fölfelé fokozatosan keskenyedik; kerülete 17 méter. Nincs rajta semmiféle nyílás (sem ajtó, sem ablak), és nem üreges. Tömérdek feltételezés merült fel, hogy vajon mire szolgálhatott, de egyik sem meggyőző: fallikus szimbólum, vallási vagy törzsi jelkép, megfigyelőhely, őrhely, a szent tűz helye – amellyel jeleket adtak más településeknek…
A folyómeder mentén található rommezőt a Romok völgyének nevezik. Itt állnak a király feleségeinek lakóházai, terményraktárak, alacsony karámok, továbbá nyers téglából épült házak és sok későbbi sárkunyhó.
[szerkesztés] A város elnéptelenedése
A sonák leszármazottai a balembák körében él egy legenda, amely szerint ez a föld Mwali birodalma volt, azé az isten-királyé akire tilos volt rápillantani, csak a szavait hallhatták, amelyet félelmetes visszhang vitt tovább egy domb tetejéről. Mwali halála után belső harcok törtek ki. A város lakói emiatt elmenekültek és új fővárost alapítottak Dzata néven.
Az elhagyott városban nincs nyoma gyújtogatásnak, vagy erőszaknak, ezért az elnéptelenedés okát természeti csapás (a művelhető földek kimerülése, szárazság, a tűzifa hiánya) vagy a kereskedelem összeomlása is okozhatta.
[szerkesztés] Feltárása
Nagy Zimbabwe maradványait 1867-ben Adam Renders vadász találta meg, és néhány évvel később 1871-ben Karl Mauch német geológus, Afrika-kutatót is elvezette a romokhoz. Eddigre a Rhodesian Ancient Ruins Ltd. tagjai kifosztották a történelmi helyeket, elrabolták a legértékesebb leleteket.[2] Mauch úgy hitte, hogy a bibliai Ofír romjaira és Salamon zsidó király mesés aranybányáira bukkantak, a hatalmas építményeket pedig a legendabeli Sába királyőjének palotájával azonosította. 1981-ben James Theodore Bent brit régész volt az első tudós, aki az erődítmény belső szerkezetét és az átjárók szerepét kutatta. Bent csodálattal írt[3] a hatalmas, bonyolult falrendszert építő népcsoport zseniális építészeti tehetségéről és kivitelezői ügyességéről, bár elképzelése szerint az építők föníciaiak, vagy arabok lehettek. Azzal, a teóriával, hogy az építményegyüttes nem afrikai nép régészeti hagyatéka, a feltárók visszafordíthatatlan károkat okoztak, a zimbabwei kőépítmények kutatásában. Egyre mélyebbre és mélyebbre ástak, hogy megtalálják a feltételezett nem afrikai hódítók nyomait, így régészeti szempontból igen értékes rétegeket pusztítottak el.
1906-ban David Randall-MacIver brit származású amerikai- [4], majd 1929-ben Gertrude Caton-Thompson[5] brit régész voltak az elsők, akik kutatásaik alapján azt állították, hogy Nagy Zimbabwe egy afrikai civilizáció építménye. Eredményeiket a hátrahagyott kisebb szobrok, ékszerek és kerámiák alapján végzett kormeghatározás is megerősítette. Általuk derült fény (a felszínre került gyöngy és cserépedény darabok vizsgálata után) Nagy Zimbabwe Arábián és Indián át Kínáig terjedő kereskedelmi kapcsolataira. Nagy Zimbabwe épületeinek pontos szerepe még nem tisztázott, és az ellentmondó elméletek tükrében csak annyi bizonyos, hogy 1500-ig a karanga birodalom vallási és kereskedelmi központja volt.
[szerkesztés] Nem lehet Ofír
Joao de Santos portugál történetíró volt az első, aki a hallomásból ismert Nagy Zimbabwéről feltételezte, hogy azonos lehet a bibliai Ofír[6] városával. Az elméletet a romok első kutatói igazolni próbálták, ám semmiféle valós bizonyítékot nem találtak a két város azonosságára. Ma már pontosan tudjuk, hogy a nevezett városnak, illetve a két legendás bibliai alaknak Salamon királynak és Sába királynőjének semmi köze sem lehetett Nagy Zimbabwéhez. Sába királynője (ez a mesebeli alak), akinek valódi nevét sem ismerjük – az etiópok Maqueda, az arabok Bilkis néven emlegetik, és valószínűleg a mai Jemenben található Maribból származik – kr.e. 930-ban látogatta meg Salamon királyt, aki kr.e. 961 és 922 között volt Izrael királya, azaz csaknem 2200 évvel azelőtt, hogy Nagy Zimbabwe a sonák fővárosa lett.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Jegyzetek
- ↑ Peter Garlake: Great Zimbabwe described and explained. Harare, 1994, p. 58.
- ↑ Rosemary Burton és Richard Cavendish: A világ 100 csodája, Magyar Könyvklub, 1992., 140. oldal
- ↑ J. Theodore Bent: The Ruined Cities of Mashonaland. London, 1896.
- ↑ Solomon's Mines, The New York Times, 1906-04-14
- ↑ Ascribes Zimbabwe to African Bantus, The New York Times, 1929-10-20, page 2.
- ↑ Biblia, Királyok könyve 9, 26-28
[szerkesztés] Irodalom
- Rosemary Burton és Richard Cavendish: A világ 100 csodája, Magyar Könyvklub, 1992., 140-141. oldal
- Pál Attila: Zimbabwei rapszódia: A bölcsőtől a koporsóig?, Beszélő, 11. évfolyam, 12. szám, 2006.
- Fókusz: Rejtélyek – Zimbabwe, 2006.
- Peter Garlake: Early Art and Architecture of Africa Oxford, Oxford University Press, 2002., ISBN 0-19-284261-7 (angolul)
- Webber Ndoro: "Great Zimbabwe" Scientific American (1997. November) (angolul)
- J. Theodore Bent: The Ruined Cities of Mashonaland. London 1896 („Ophir“-Theorie) (angolul)
- Andries Johannes Bruwer: Zimbabwe: Rhodesia’s Ancient Greatness. Johannesburg 1965 (angolul)
- David Chinawa: The Zimbabwe Controversy: A Case of Colonial Historiography. Syracuse, N. J. 1973. (angolul)
- Graham Connah: African Civilizations: Precolonial Cities and States in Tropical Africa., 183-213 p., Cambridge, 1987. (angolul)
- Edward Matenga: The Soapstone Birds of Great Zimbabwe. Symbols of a nation. Harare 1998. ISBN 1-77901-135-0 (angolul)
- Kunigunde Böhmer-Bauer: Great Zimbabwe - Eine ethnologische Untersuchung. Köln 2000. ISBN 3-89645-210-X (németül)
- Peter Hertel: Zu den Ruinen von Simbabwe. Gotha, 2000. ISBN 3623003565 (németül)
- Carl Peters: Ophir. Im Goldland des Altertums. Forschungen zwischen Sambesi und Sabi., München, 1902. (németül)
- Heinrich Pleticha (Hg.): Simbabwe. Entdeckungsreisen in die Vergangenheit. Stuttgart, 1985. (németül)
- Herbert W. A. Sommerlatte: Gold und Ruinen in Zimbabwe. Aus Tagebüchern und Briefen des Schwaben Karl Mauch (1837-1875). Gütersloh 1987. (németül)
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Madarász Gizella: Nagy-Zimbabwe Afrika szívében (magyarul)
- Nagy-Zimbabwe (magyarul)
- Szolláth Mihály: Afrika országai (Múlt és jelen), PRHerald, 2008.10.12 (magyarul)
- T. Horváth Attila: Legendák Afrikáról: A múzsa négercsókja, Magyar Narancs XIX. évf. 29. szám - 2007-07-19 (magyarul)
- Chapter on Great Zimbabwe from "Ending Stereotypes for America" (angolul)
- Great Zimbabwe entry on the UNESCO World Heritage site (angolul)
- Pictures of Great Zimbabwe (angolul)
- Ampim, Manu. "Great Zimbabwe: A History Almost Forgotten". 2006. (angolul)
- Tyson, Peter "Mystery of Great Zimbabwe". 2006. (angolul)
- The Story of Africa: Great Zimbabwe — BBC World Service (angolul)
- SWR-Film über Great Zimbabwe (németül)
|
||||||||||||
