A Momentary Lapse of Reason

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pink Floyd
A Momentary Lapse of Reason
nagylemez
Megjelent 1987. szeptember 8. (UK), 1987. szeptember 9. (US)
Felvételek 1986. október1987. május
Stílus Progresszív rock
Hossz 51 perc 14 mp
Kiadó EMI (UK), Columbia Records (US)
Producer Bob Ezrin és David Gilmour
Pink Floyd-kronológia
Works
(1983)
A Momentary Lapse of Reason
(1987)
Delicate Sound of Thunder
(1988)

Az A Momentary Lapse of Reason a Pink Floyd első olyan albuma, amit Roger Waters nélkül vettek fel, a korábbi frontember 1985-ös távozása után a David Gilmour vezette években. Az album az Amerikai Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban is harmadik helyezést ért el az eladási listákon. Európában az EMI, a világ többi részén a Columbia Records adta ki.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amikor Roger Waters 1985-ben kijelentette, hogy a Pink Floydnak vége, David Gilmour és Nick Mason úgy határoztak, hogy együtt folytatják az együttest. Waters a bírósághoz fordult, mert úgy vélte, hogy Gilmourék nem adhatnak ki semmit Pink Floyd néven. Végül peren kívül megállapodtak, Gilmour és Mason vihette tovább a Pink Floyd nevet, míg Waters feloszlatta a megállapodásukat Steve O' Rourke-vel, az együttes menedzserével, exkluzív jogokat kapott néhány tradicionális Pink floyd ábrázolásra, ideértve az eredeti repülő disznót, megkapta a The Wall koncepciót (a Gilmour által írt három dal, a Young Lust, a Run Like Hell és a Comfortably Numb kivételével, valamint a The Final Cut jogait. Richard Wright újra csatlakozott az együtteshez, de nem teljes jogú tagként, hanem mint meghívott előadó. Miközben dúltak a viták Waters és Gilmour között, már nagyban készült az új album.

A felvételek 1986 októberében kezdődtek. Gilmour első terve az volt, hogy elkészíti a harmadik szóló albumát, végül azonban a Pink Floyd anyagnak vágtak neki – talán Waters heves ellenállása motiválta Gilmourt, hogy ne szóló albumot készítsen.

A felvételek kezdeti szakasza Gilmour Astoria nevű lakóhajó-studióján volt, amely a Temzén horgonyzott. Gilmour studiót építtetett az átalakított nappaliba, ahol elegendő hely volt a felszereléseknek, valamint a vezérlőteremnek. Az albumot végül egy los angelesi studióban fejezték be.

A kritikusok szerint – bár Pink Floyd néven jelent meg – a Lapse inkább Gilmour szóló albuma. Az albumon ugyanis mind Wright, mind Mason közreműködése minimális. Mason minössze három dalban dobol, ezek a Learning to Fly, az On the Turning Away és a Yet Another Movie. Mason az együttes történetéről szóló könyvében (Pink Floyd Inside Out - Kifordítva) azt írja, hogy "a Roger utáni idők kezdetén Daviddel úgy éreztük, hogy muszáj jót alkotnunk, különben fejünket veszik. Ennek következtében az album túl óvatos lett, csak nagyon kevés kockázatot vállaltunk."

Felvétel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az albumot nagyrészt David Gilmour és néhány fizetett zenész vette fel. A leghíresebb ezek közül Tony Levin basszus gitáros volt, aki a legtöbb számban játszik. Mivel Mason úgy érezte, hogy nincsen formában – az elmúlt években keveset gyakorolt – ezért a dobtémák egy részénél dobgépet használtak, míg másik részüket Jim Kelter és Carmine Appice játszotta fel. A Sorrow alatti dobképet Gilmour programozta be. Az albumon Richard Wright közreműködése is minimális. A billentyűs részek kidolgozásában nagy segítsége volt Gilmournak Jon Carin, akivel Gilmour a Live Aid koncerten találkozott és játszott együtt Bryan Ferry zenekarában. Carin nem csak a Pink Floyd zenéjében segített, játszott Roger Waters albumain is, valamint mindkét zenekart elkísérte a turnéikra is. A Pink Floyd eredeti billentyűse Wright, a felvételek közepén érkezett vissza az együttesbe, de nem csatlakozhatott teljes jogú tagként Gilmourékhoz, mert annak idején az elbocsátási szerződésébe Waters kikötötte, hogy Wright soha nem csatlakozhat újra a Floydhoz. Az album borítójára kisebb betűvel írták a nevét, de az újrakevert és kiadot változatban már újra a "rendes" méretben látható. Wright háttér énekesként is közreműködött az albumon, de a billentyűs témák nagy részét Carin, Gilmour és Ezrin írta.

Ez volt az első olyan Pink Floyd album, amit teljesen digitális technikával vettek fel, bár néhány akusztikus dobot és basszus gitár szólamot analóg módon rögzítettek.

Borító[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az album borítóját Storm Thorgerson készítette. A borítóhoz 700 kórházi ágyat vittek ki a devoni Saunton Sandsbe, a tengerpartra, oda ahol a The Wall film változatához vették fel a háborús jelenetek nagy részét. Az Animals óta ez volt az első olyan album (nem számítva az 1981-ben megjelent válogatás albumot a A Collection of Great Dance Songsot) , amelyen újra együtt dolgoztak Thorgersonnal. A koncepció egy hömpölygő ágy-folyam volt. Később az album turnéját repülő ágyakkal reklámozták – lemásolva a korábbi repülő disznót.

Az album dalai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az összes dalban David Gilmour énekel, kivéve ahol ezt feltüntettük.

  1. Signs of Life (David Gilmour, Bob Ezrin) – 4:24
    • Instrumentális
  2. Learning to Fly (Gilmour, Anthony Moore, Ezrin, Jon Carin) – 4:53
  3. The Dogs of War (Gilmour, Moore) – 6:05
  4. One Slip (Gilmour, Phil Manzanera) – 5:10
  5. On the Turning Away (Gilmour, Moore) – 5:42
  6. Yet Another Movie (Gilmour, Patrick Leonard) – 7:28
    • 6a. Round and Around (Gilmour)
      • Instrumentális
  7. A New Machine (Gilmour) – 1:46
  8. Terminal Frost (Gilmour) – 6:17
    • Instrumentális
  9. A New Machine (Gilmour) – 0:38
  10. Sorrow (Gilmour) – 8:46

Zenészek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pink Floyd[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • David Gilmour – ének, gitár, billentyűk, szintetizátor
  • Nick Mason – dob, ütős hangszerek, dob-gép, effektek

Közreműködők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Richard Wright – billentyűk, háttér ének [1][2]
  • Tony Levin – basszus gitár
  • Bob Ezrin – ütős hangszerek
  • Carmine Appice – dob
  • Jim Keltner – dob
  • Jon Carin – billentyűk
  • Tom Scott – szaxofon
  • Scott Page – tenor szaxofon
  • Patrick Leonard – szintetizátor
  • Bill Payne – Hammond-orgona
  • Michael Landau – háttér gitár
  • John Helliwell – szaxofon
  • Darlene Koldenhaven, Carmen Twillie, Phyllis St. James, Donnie Gerrard – háttér ének
  • Hangzás: Ken Caillat, Tom Jones, Sarah Nean Bruce
  • Felvétel: Guy Charbonneau, Le Mobile, Los Angeles
  • Kiegészítő hangzás (effektek): Andrew Jackson
  • Keverés: Mastering Lab & Precision Lacquer
  • Pink Floyd menedzsment: Steve O'Rourke, EMKA Productions, London

Eladások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A R.I.A.A. minősítései az albumról az Egyesült Államokban:

  • Arany és Platina (1987. november)
  • Dupla Platina (1988. január)
  • Háromszoros Platina (1992. február)
  • Négyszeres Platina (2001. augusztus)

Az album világszerte 9 500 000 példányban kelt el.

Kislemezek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Learning to Fly (edit)/Terminal Frost – Columbia 38-07363; megjelent 1987. szeptember 15-én.
  • On the Turning Away/Run Like Hell (Live) – Columbia 38-07660; megjelent 1987. november 24-én.
  • The Dogs of War; 1988. április (csak az USA rádió műsoraiban)
  • One Slip/Terminal Frost; megjelent 1988. júniusában.

Helyezések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Album[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Lista Helyezés
1987 The Billboard 200 3
1987 Billboard CD Charts 1

Kislemezek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Kislemez Lista Helyezés
1987 Learning to Fly Mainstream Rock Tracks 1
1987 Learning to Fly The Billboard Hot 100 70
1987 On the Turning Away Mainstream Rock Tracks 1
1988 The Dogs of War Mainstream Rock Tracks 10
1988 One Slip Mainstream Rock Tracks 5
1988 Sorrow Mainstream Rock Tracks 36

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]