A Minótaurosz kutyája
A Minótaurosz kutyája egy regény, melyet Lily Tiffin kortárs írónő alkotott. A regényt Mario Lomarto illusztrálta.
[szerkesztés] Szereplők
- Brótikosz – a Knósszoszi palota falánk pincsije, aki a regény folyamán egyre súlyosabb kültakaró-amortizációban szenved, mellesleg ő a világgá kergetett kutya
- Paszifé – királyné, aki rendszeresen elpirul a legendás hírű atléta említésére, illetve gyakran zokog az ő „Minótauroszkája” miatt
- Minósz – férfiasnak cseppet sem nevezhető király (mellesleg a minószi civilizáció „névadója”)
- Minótaurosz – az ember testű, bika fejű szörny, aki némiképpen más arcát mutatja a regényben, mint ahogyan azt a görög mítoszban megszoktuk
- Laléma, Lampszisz és Lamprűnó – három szentjánosbogár, akik a labirintusban mutatják az utat Brótikosznak.
- Eufória – a boldogság kék madara, Paszifé királyné „boldogsága”
[szerkesztés] Cselekmény
Egy magát dominánsnak vélő kandúr - valójában hajléktalan, utcai koszos macska - (fél macska)szemet vet a királyné Eufóriájára, aki fajtáját tekintve kéknyakú egérmadár. Brótikosz megpróbál közbelépni, de csak azt éri el, hogy Paszifé királyné elkergeti. Később kiderül, hogy már nem csak palotátlan pincsi, hanem olajos is, extra szűz, persze. Brótikosz, miközben az elveszett boldogságot - és az elveszett, szépségesen halatmas sült pulykacombokat - keresi, a labirintusba téved, ahol a Minótaurosz lakozik. A labirintusban a három szentjánosbogárral együtt eltéved, és rémségesen rémisztő körülmények közepette megismerkednek a szörnnyel. Kiderül, hogy a szörny nem is szörny, és egyáltalán nem vadállat. Nagyon is érző szíve van. Brótikosz Minótaurosz kutyája lesz, és a labirintus bejáratánál a végkifejlet eredményeképpen egymásra talál Paszifé, Minótaurosz, Brótikosz és Eufória. A rejtői humorral megírt szórakoztató regény mesterien ötvözi a Minótaurosz mítoszát a korrajzzal, és a világgá kergetett (palotátlan)pincsi sanyarú sorsával.
