A Llandovery Castle elsüllyesztése

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A HMHS Llandovery Castle kanadai kórházhajót egy német tengeralattjáró süllyesztette el az első világháborúban. Az akció azért vált hírhedté, mert a hajó megtorpedózása után az U–86-os a felszínre emelkedett, és a legénység megpróbálta az összes túlélőt agyonlőni.

A támadás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Llandovery Castle kórházhajó egy korabeli képeslapon

A Llandovery Castle-t 1918. június 27-én, este fél tízkor torpedózta meg az U-86-os búvárhajó, miközben a kórházhajó a kanadai Halifaxből Angliába tartott. [1] A 11 423 tonnás hajó 116 mérföldre nyugatra haladt a Fastnet-sziklától, Írország legdélibb pontjától, amikor a búvárhajó megtámadta. [2]

A hajó rendeltetése messziről látható volt, hiszen nagy vörös keresztet festettek rá, nem volt felfegyverezve és teljesen kivilágítva haladt. A robbanásban megsérült a rádiókészülék is, így a hajó nem tudott vészjeleket adni. A fedélzeten 258-an tartózkodtak: a hajó tisztjei és a legénység, a kanadai egészségügyi alakulat tagjai és tizennégy nővér. [3]

A hágai konvenció értelmében a hadihajóknak joguk volt a szemben álló fél kórházhajóját feltartóztatni és átkutatni, de elsüllyeszteni nem. Az U-86 minden előzetes figyelmeztetés nélkül megtorpedózta a Llandovery Castle-t, amely tíz percen belül elsüllyedt. A legénységnek mindazonáltal sikerült több mentőcsónakot leeresztenie, majd elkezdték összeszedni a tengerben úszókat.

A mészárlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A felszínre emelkedő búvárhajó tisztjei kikérdezték az egyik mentőcsónak túlélőit, hogy bizonyítékot szerezzenek: a hajó valójában lőszert szállított-e. Miután ez nem sikerült, Helmut Patzig kapitány az U-86 belsejébe küldte a legénységet. Rajta kívül Ludwig Dithmar első- és John Boldt másodtiszt, valamint a fedélzetmester segédje, Meissner maradt a fedélzeten.[4]

Az U-86 ezután teljes gőzzel a mentőcsónakok közé vágott, hogy eltiporja azokat, majd a fedélzeti fegyverekből tüzet nyitottak a Llandovery Castle túlélőire, hogy eltüntessék a nyomokat. Patzig titoktartásra kötelezte a legénységet és a hajónaplót is meghamisította, hogy ne lehessen az U-86-ot összefüggésbe hozni a Llandovery Castle tragédiájával.

A mentőcsónakok közül egy azonban "túlélte" a mészárlást. Június 29-án, 36 órával a támadás után a Lysander nevű romboló felvette a 24 hajótöröttet. A katasztrófát a Llandovery Castle legénységének 16 tagja és nyolc kanadai egészségügyi katona élte túl.[3]

A per[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A világháború után Nagy-Britannia eljárást kezdeményezett a tengeralattjáró tisztjeivel szemben. Helmut Patzig megszökött, így ő soha nem állt a német bíróság elé Lipcsében.[4] Ludwig Dithmart és John Boldtot négy év kényszermunkára ítélték, de négy hónap múlva ők is megszöktek a börtönből.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Merchant Navy Officers: The sinking of Llandovery Castle. (Hozzáférés: 2011. november 25.)
  2. The World War I Document Archive: Loss of the Hospital Ship Llandovery Castle, 27 June. (Hozzáférés: 2011. november 25.)
  3. ^ a b Canadian Great War Project: The sinking of the Canadian Hospital Ship. (Hozzáférés: 2011. november 25.)
  4. ^ a b Uboat.net: The Discovery of U-86 (WWI). (Hozzáférés: 2011. november 25.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]