A DHL OO-DLL lelövési kísérlete Bagdadban
| DHL OO-DLL lajstromjelű teherszállítója | |
 | |
| A kényszerleszállás után a Bagdadi nemzetközi repülőtéren | |
| Adatok | |
| Dátum | 2003. november 22. |
| Helyszín | Bagdadi nemzetközi repülőtér |
| Ok | föld-levegő rakétatalálat |
| Indulási állomás | Bagdadi nemzetközi repülőtér, Bagdad,  Irak |
| Célállomás | Bahreini nemzetközi repülőtér,  Bahrein |
| Halottak | 0 |
| Sebesültek | 0 |
| Túlélők | 3 (mindenki) |
| Repülőgép | |
| Repülőgép | Airbus A300B4-203F |
| Üzemeltető | DHL (azon belül European Air Transport) |
| Lajstromjel | OO-DLL |
| Személyzet | 3 |
| Térkép | |
 DHL OO-DLL lajstromjelű teherszállítója
Pozíció Irak térképén
| |
 é. sz. 33° 15′ 45″, k. h. 44° 14′ 04″Koordináták: é. sz. 33° 15′ 45″, k. h. 44° 14′ 04″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A DHL OO-DLL lajstromjelű teherszállító repülőgépet 2003. november 22-én, nem sokkal a bagdadi felszállása után föld-levegő rakéta találta el a bal szárnyán. Az ütközés hatására heves tűz ütött ki, mely súlyos károkat és a gép hidraulika-rendszerének teljes elvesztését okozta, ami nélkül irányíthatatlanná vált a gép.
A háromfős személyzet a problémát észlelve azonnal visszafordult a repülőtér felé, és sikeres kényszerleszállást hajtott végre a megrongálódott repülővel úgy, hogy csak a hajtóművek tolóerő-szabályozóit tudták használni a gépben keletkezett károk miatt.
A gépet a Fedayeen nevű lázadócsoport néhány tagja támadta meg, akik a Bagdadi Nemzetközi Repülőtér közelében várakoztak. Amikor a teherszállító felszállt és a terroristák meglátták, azonnal kilőttek rá egy rakétát. Claudine Vernier-Palliez francia újságíró néhány kollégájával épp a helyszínen volt, és interjút készített a csoport néhány tagjával.[1][2]
Egy videó is kiszivárgott az esetről, amit egy francia tudósító, Sara Daniel hozott nyilvánosságra, miután, állítása szerint valaki a hotelszobájában hagyta. A felvételen a terroristák láthatóak, amint megtámadják a gépet.[3]
Ez az eset volt az első az iraki háború megkezdése óta, hogy egy gép leszállásra kényszerült terroristák miatt, igaz, korábban nyolc hasonló, ám sikertelen támadás is volt.[4]
A gépet a DHL-en belül az European Air Transport üzemeltette.
A repülő és a személyzet[szerkesztés]
A gépet 1979-ben gyártották és a Malaysia Airlines színeiben kezdett repülni. Több tulajdonosváltás után 1997-ben kivonták a forgalomból, mígnem 1999-ben teherszállító repülővé alakították át és a Pace Cargo Enterprises kezdte használni.[5] 2000-ben került a DHL-hez, azon belül is az European Air Transporthoz.[6][7] Az incidens előtt néhány hónappal festették át, ekkor kapta fehér színét, valamint a hatalmas vörös céglogót.[8]
A gép 06:30 UTC körül szállt fel a Bagdadi nemzetközi repülőtérről, úti célja Bahreini nemzetközi repülőtér volt.[4] A teherszállítót a tapasztalt belga Eric Gennotte kapitány, a szintén belga Steeve Michielsen első tiszt és az angol Mario Rofail fedélzeti mérnök irányította.[9][8]
A találat utáni pillanatok[szerkesztés]
Hogy a repülő minél kevesebb ideig legyen kiszolgáltatva a földről érkező támadásoknak, a pilóták igyekeztek minél gyorsabban elérni az utazómagasságot. Kb. 2450 m (8000 láb) magasan voltak, amikor egy 9K34 Sztrela–3 rakéta találta el a gép bal szárnyát. Az ütközés hatására tűz keletkezett és a robbanófej megrongálta a kilépőélt. A hidraulika-rendszer a becsapódás után szinte azonnal tönkrement, és a gép irányítása így szinte lehetetlenné vált.[9] A repülő gyors fel-le mozgásba kezdett folyamatosan változó sebességgel. A szárnyon található 1A jelzésű üzemanyagtartály tele volt felszálláskor, a becsapódás hatására azonban ömleni kezdett belőle az üzemanyag. A belső 1-es tank is kilyukadt és szivárgott.
Csakúgy, mint a United Airlines 232-es járata esetén 1989-ben, a pilóták itt is a tolóerő változtatásával tudták a süllyedést, sebességet és magasságot módosítani. A kanyarodás is csak úgy sikerült a géppel, ha aszimmetrikusan változtatják a tolóerőt.
A személyzetnek nagyjából 10 percbe tellett, mire kitapasztalta, hogyan viselkedik a gép, és megtanulták az irányítását, a fordulót, valamint a süllyedést és emelkedést. Egy kanyargós röppálya leírása után a pilóták jobbra fordultak, és megkezdték a Bagdadi nemzetközi repülőtéren történő leszállást.
A terroristák egy második rakétát is kilőttek a gépre, de az szerencsére elvétette a célpontot.[8]
A kényszerleszállás[szerkesztés]
Rofail fedélzeti mérnök elektromosság hiányában a gravitáció segítségével nyitotta ki a futóműveket. A futóművek kiengedése azért is vált kritikussá, mert így megnőtt a légellenállás, és ez segített stabilizálni és lassítani az egyébként is túl nagy sebességgel érkező repülőt.[1] A teherszállító egyensúlya folyamatosan romlott azzal, hogy a bal szárny égett, és a kerozin folyamatosan ömlött az üzemanyagtartályból.
A pilótáknak ügyelniük kellett a hajtómű teljesítményére. Ha teljesen kifogy az üzemanyag, a jobb oldali tartályból kell átjuttatni a bal oldaliba úgy, hogy a gép ne lassuljon. A legénységnek kulcsfontosságú volt, hogy kézben tartsák a két hajtómű működését, mivel csak ezekkel volt valamennyire irányítható az Airbus. A kereszt irányú táplálás azért is lett volna kockázatos, mert az üzemanyag berobbanhatott volna, vagy fokozhatta volna a tüzet.[8]
Gennotte és Michielsen a 33R kifutópályára készült leszállni. Mivel azonban a gép a helyes iránytól jobbra sodródott, Gennotte úgy döntött, hogy a rövidebb 33L-en fognak leszállni.[9] A láthatóság tökéletes volt, és a személyzetnek a süllyedés során mindent sikerült kézben tartani. Amikor azonban 120 méteres (400 láb) magasságban voltak, a turbulencia miatt a gép elveszítette egyensúlyát, és a jobb szárny megbillent lefelé. A pilótáknak ezt sikerült korrigálni, de a gép elvétette a futópálya középtengelyét, és saját tengelye attól 8 fokkal elfordult.[8] Rofail azonnal sugárfékezett, de az Airbus letért a futópályáról a sivatagi homokba. A gép végül hatalmas porfelhőben, a földet érés után kb. 1000 méteren állt meg végleg, mély nyomot szántva maga után. A rakéta becsapódása és a kényszerleszállás között 25 perc telt el.[9]
A repülőtér körül a korábbi harcok miatt számos fel nem robbant akna volt. Mikor a pilóták elhagyták a gépet, meg kellett várniuk, amíg egy mentőjárművet küldenek hozzájuk, ami biztosítja az utat az aknamezőn át, és aminek nyomvonalát követve elérik a biztonságos talajt.[1][8]
A baleset után[szerkesztés]
A legénység még aznap egy másik géppel Bahreinbe repült.[8] A DHL, valamint a jordániai Royal Wings, amely akkor egyedüliként üzemeltetett polgári járatot az iraki fővárosba, egy időre felfüggesztette a Bagdadba történő közlekedést.[4]
A már egyébként is koros repülőt a reptér roncstelepére vontatták pár nappal később, a baleset után már sohasem javították meg.[8] A hajtóművek végzetesen megsérültek a törmelékektől, a gép a mai napig Bagdad repülőterén van.[10] Az incidens után Mario Rofail fedélzeti mérnök nyugdíjba vonult.[1]
A legénység a balesetet követően a polgári repülés legmagasabb rendű kitüntetéseit kapta meg, köztük a Guild of Air Pilots and Air Navigators (GAPAN) által átadott Gordon-Burge Memorial Awardot,[11] valamint a Flight Safety Foundation nevű alapítvány FSF Professionalism Award in Flight Safety díját.[12]
Hasonló esetek[szerkesztés]
- A Japan Airlines 123-as járatának katasztrófája: 1985. augusztus 12.-én a Tokióból Oszakába tartó Boeing 747-es felszállás után 12 perccel a pilóták robbanásszerű hangot hallottak és gép irányíthatatlanná vált. A pilóták fél órán át küzdöttek az irányításért, de a fel-le hintázó gép végül egy hegyoldalnak csapódott. A vizsgálatok után kiderült, hogy a 11 éve szolgálatban álló gép farokrésze 7 évvel korábban már megsérült, amikor egy leszállás közben a betonba ütközött. A javítást a Boeing végezte el, de a nyomástartó lemezt nem az előírásoknak megfelelően rögzítették. A hiányosság az egymást követő ellenőrzések során sem lett orvosolva. A minden egyes le- és felszálláskor fellépő nyomáskülönbség egyre jobban feszítette a gyenge illesztékeket, amelyek előbb megrepedtek, majd a végzetes napon az egész hátsó nyomástartó fal kiszakadt. Ugyanekkor robbanásszerűen levált a bal oldali hátsó vezérsík is. Megsérült a hidraulikus vezetékrendszer is, a gép végképp irányíthatatlanná vált. A katasztrófában 520 ember vesztette életét és csak 4 ember élte túl. Ez volt a repülés történelmének egyik legtöbb áldozattal járó balesete.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d A Légikatasztrófák sorozat Támadás Bagdad felett című epizódja.
- ↑ Collateral Murder - és ami mögötte van, 2010. április 12. (Hozzáférés: 2012. március 11.)[halott link]
- ↑ French magazine publishes photos of attack on DHL plane in Iraq, 2003. november 26. (Hozzáférés: 2012. március 11.)
- ↑ a b c DHL Plane Struck by Missile in Baghdad. (Hozzáférés: 2012. március 11.)
- ↑ Szabó Miklós: Légi katasztrófák: Tragédia a levegőben – polgári repülőgépbalesetek 1960 és 2004 között. Pécs: Alexandra. 2006. 611. o. ISBN 963-370-027-2
- ↑ Airbus A300 - MSN 93 - OO-DLL. (Hozzáférés: 2012. március 11.)
- ↑ Aircraft Registration Database Lookup. (Hozzáférés: 2012. március 11.)
- ↑ a b c d e f g h Dráma Bagdad felett. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 11.)
- ↑ a b c d Tribute to Capt Eric Gennotte, to F/O Steeve Michielsen & to Flight Engineer Mario Rofail. pdf. [2008. november 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 11.)
- ↑ Airbus A300B4-203(F), 2011. április 18. (Hozzáférés: 2012. március 11.)
- ↑ The Gordon-Burge Memorial Award. [2012. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 11.)
- ↑ FSF Professionalism Award in Flight Safety. (Hozzáférés: 2012. március 11.)
További információk[szerkesztés]
- Szabó Miklós: Légi katasztrófák: Tragédia a levegőben – polgári repülőgépbalesetek 1960 és 2004 között. Pécs: Alexandra. 2006. ISBN 963-370-027-2
- Képek a gépről a támadás előttről
- Képek a gépről
- Összefoglaló a balesetről
- Az Agence France-Presse cikke