ATS (Formula–1)
| Teljes név | Auto Technisches Spezialzubehör. |
|---|---|
| Székhely | Bad Dürkheim, Németország |
| Híres Versenyzők |  Jean-Pierre Jarier, Keke Rosberg, Manfred Winkelhock, Eliseo Salazar, Gerhard Berger
|
| Motorok | Ford, BMW |
| Gumik | Pirelli, Goodyear, Avon Rubber, Michelin |
| Jogelőd | |
| Jogutód | |
| Formula–1-es világbajnoki karrier | |
| Első verseny |  1977-es amerikai nagydíj
|
| Utolsó verseny |  1984-es portugál nagydíj
|
| Versenyek száma | 101 |
| Konstruktőri világbajnoki címek | 0 |
| Versenyzői világbajnoki címek | 0 |
| Első győzelem | |
| Utolsó győzelem | |
| Győzelmek | 0 |
| Pole pozíciók | 0 |
| Leggyorsabb körök | 0 |
Az Auto Technisches Spezialzubehör, vagy röviden ATS, volt Formula–1-es konstruktőr, 1977 és 1984 között vett részt a sportág küzdelmeiben. A német márkát Günter Schmid alapította, székhelye a Hockenheimringhez közeli Bad Dürkheimben volt.
Az ATS mint cég[szerkesztés]
A német ATS nevű cég az 1970–80-as években a Mercedes-Benz számára gyártott könnyű, alumínium szerkezetű kerekeket. Létrehoztak néhány forradalminak mondható, új és könnyű kerekeket, elsősorban a Volkswagen és a Porsche számára. A cég nevéhez köthető az első ötküllős kerék, ami alumínium ötvözetből készült. ATS "Penta" néven terjedt el, a Mercedes-Benz forgalmazta, először 1979-ben gyártották, feltalálója és előállítója Hans Werner Aufrecht volt.
A Formula–1-es csapat története[szerkesztés]
Az ATS-tulajdonos Günter Schmid már régebb óta támogatta a különböző autósport eseményeket, mielőtt rájött volna, hogy a legnagyobb reklámértékkel cége számára a Formula–1-es sorozat jelentené. Schmidt így megalapította saját versenyistállóját, azonban hírhedten nehéz természete miatt a projekt nem volt túl hosszú életű.
Az 1970-es évek[szerkesztés]
1977-ben az ATS felvásárolta az amerikai Penkse Racing PC4 alvázait, versenyzőnek pedig a francia Jean-Pierre Jariert szerződtették. Az 1977-es amerikai nagydíjon a rajtrács hatodik konstruktőreként mutatkoztak be.
1977-es német nagydíjon már két versenyzőt indítottak, leszerződtették a kor híres túraautó pilótáját, Hans Heyert. Heyer nem fejezte be a futamot, miután a kerékfelfüggesztése eltörött, részvételét azonban így is nagy érdeklődéssel fogadta a hazai közönség. (A csapat főhadiszállása a Hockenheimringtől pár kilométerre volt.) Heyer helyét az év hátralevő részére Hans Binder vette át, a csapat az utolsó három versenyen azonban nem vett részt.
Az első saját gyártású Formula–1-es ATS a HS1 volt, a két versenyző pedig Jarier és Jochen Mass. Az 1978-as dél-afrikai nagydíjon Jarier a 8. helyen végzett, de kirúgták. Helyére Alberto Colombo érkezett, akit három futam után gyenge teljesítménye miatt Jarier váltott. Jól jellemzi a csapatnál uralkodó viszonyokat, hogy az évad során hét versenyzőt alkalmaztak. (Egy ideig a későbbi világbajnok Keke Rosberget is.)
A következő évben az istálló állandó pilótája a német Hans-Joachim Stuck volt, aki az 1979-es német nagydíjon megszerzett 5. pozíciójával az ATS első világbajnoki pontjait, és történetének legjobb eredményét szállította. Ebben az évben három különböző tervezésű autóval is rajthoz állt a csapat, és a fejetlenség nem tett jót a fiatal csapat fejlődésének.
Az 1980-as évek[szerkesztés]
Az 1980-as idényre ismét két versenyzővel, Marc Surerrel és Jan Lammersszel nevezett a D3-as típust bevető ATS. Az eredmények nem voltak túl biztatóak, egyetlen 7. hely az idény elején, ami említésre méltó. Az év vége felé Gustav Brunner előállt az új D4-gyel, azonban áttörést az új típus sem hozott, ráadásul Surer egy baleset miatt jó néhány futamot kihagyott.
1981-re megtartották Lammerst, melléje pedig a svéd Slim Borguddot szerződtették, aki mindössze egy futamra tudta kvalifikálnia magát. Ez volt az az év, amikor a csapatot a híres svéd együttes, az ABBA támogatta. (Borgudd több koncertfelvételen, vagy fotón feltűnik az énekesek mellett.)
Schmid a következő években jelentős erőfeszítéseket tett az istálló életben tartásáért, 1982-ben előálltak a DT TWO modellel és néhány figyelemre méltó eredményt is sikerült elérniük. A két pilóta Manfred Winkelhock és Eliseo Salazar voltak és mindketten szereztek egy-egy ötödik helyet Brazíliában illetve San Marinóban. Ebben az évben erős középcsapatnak számított az ATS, a hazai versenyükön mindenki meglepetésére Salazar sokáig támadta a versenyt vezető Nelson Piquet-t, bár ütközés lett a vége, de az élő közvetítésnek köszönhetően a hazai közönség őrjöngött.
A következő két szezonban a csapat már csak vegetált, lassú hanyatlás végén az ATS az 1984-es portugál nagydíj után megszűnt.
BMW motorokkal[szerkesztés]
Schmid befolyásának köszönhetően nem csak hazai pilótákat alkalmazott előszeretettel, hanem a 83-as és a 84-es szezonban BMW motorokat vásárolt istállója számára. Az erőforrások ugyan versenyképesnek bizonyultak motorerő terén, azonban rendkívül megbízhatatlannak bizonyultak. Winkelhock ugyan felmutatott pár jobb teljesítményt, és a csapatnál ebben az időben versenyző Gerhard Berger is részben a BMW miatt kapott ülést, az együttműködés nem tartott tovább két évnél.
Visszatérés a Riallal[szerkesztés]
Miután az ATS csődbe ment, Schmid nem adta fel Formula–1-es álmait, és a szintén német Rial kötelékében az 1988-as világbajnoki idényben visszatért a királykategóriába.
Eredmények[szerkesztés]
(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)
* Engedély nélkül indult, nem kvalifikált.
† Nem volt jogosult pontszerzésre.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben az ATS (wheels) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
