ATS–1

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

ATS–1 amerikai alkalmazás-technológiai műhold.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kísérleti műhold, mikrogravitációs körülmények között tesztelték a teljes űreszköz indító és beépített (kommunikációs, meteorológiai (felhőkép készítő kamera), navigáció és a működést biztosító kiegészítő) eszközeit, valamint a földi megfigyelési rendszerek üzemképességét.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tervezte, építette és üzemeltette a NASA.

Megnevezései: ATS–1 (Applications Technology Satellite); ATS–B;COSPAR: 1966-110A. Kódszáma: 2608.

1966. december 7-én Floridából, a Kennedy Űrközpontból (KSC), a LC–12 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Atlas–Agena D (SLV-3) [[hordozórakéta|hordozórakétával állították közepes magasságú Föld körüli pályára. Az orbitális pályája 1434,5 perces, 12,5 fokos hajlásszögű, geocentrikus pálya perigeuma 35 728 kilométer, az apogeuma 35 783 kilométer volt.

Hengeres felépítésű, átmérője 142, magassága 135 centiméter. Tömege 352 kilogramm. Műszerei részecske, elektromos- és mágneses mező méréseket végeztek. Forgás-stabilizált űreszköz. Az űreszközre kettő napelemet építettek, éjszakai (földárnyék) energia ellátását nikkel-kadmium akkumulátorok biztosították. Az adatátvitelt nyolc darab 150 centiméteres ostorantenna (VHF) biztosította. Az adatátvitelt 1970-ig biztosította. Pályakorrekciók végrehajtásához gázfúvókákkal rendelkezett. 1200 egyirányú vagy 600 kétirányú rádiótelefon-vonalat biztosított.

1983. április 1-jén befejezte aktív működését, passzív űreszközként végzi Föld körüli forgását.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • ATS–1. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2014. március 8.)
  • ATS–1. nasa.gov. (Hozzáférés: 2014. március 8.)
  • ATS–1. astronautix.com. (Hozzáférés: 2014. március 8.)
  • ATS–1. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2014. március 8.)

Elődje:
Kezdet

Szojuz-program
1966–1974

Utódja:
ATS–2