AH–64 Apache

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
AH–64 Apache
AH-64 Apache.jpg
AH-64 Apache

Funkció Harci helikopter
Gyártó Hughes, McDonell Douglas, Boeing
Ár 18 millió USD (1984.)

Személyzet 2 fő
Első felszállás 1975. szeptember 30.
Méretek
Hossz rotorral 17,70 m
Magasság 3,87 m
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 5165 kg
Tömeg üzemanyaggal 8000 kg
Max. felszállótömeg 9525 kg
Hajtómű
Hajtómű 2 db General Electric T701 szabadturbinás hajtómű
Teljesítmény 2 × 1260 kW
Repülési jellemzők
Max. sebesség 293 km/h
Hatósugár 480 km
Hatótávolság 1900 km
Legnagyobb repülési magasság 6400 m
Emelkedőképesség 12,7 m/s
Fegyverzet
Beépített fegyverzet 1 db 30 mm M230 gépágyú
Háromnézeti rajz
McDONNELL DOUGLAS AH-64 APACHE.png
Az AH-64 Apache háromnézeti rajza

Az AH–64 Apache az Amerikai Szárazföldi Hadsereg számára az 1980-as évek elejére kifejlesztett harci helikopter. Eredetileg a Vörös Hadsereg harckocsijai számbeli fölényének ellensúlyozására épült, a magas ára és bonyolult kialakítása miatt sorozatgyártásra nem került AH–56 Cheyenne egyszerűbb alternatívájaként.

Fegyverzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Apache erős fegyverzete forgathatóan beépített 30 mm-es gépágyúból és rakétákból áll, amelyek közül tipikusan 70 mm-es nem irányított Hydra kisrakétákat, lézervezérlésű AGM–114 Hellfire páncéltörő rakétákat és különböző változatú önvédelmi célú Stinger rakétákat szerelhetnek fel. A fegyverzet hatékony alkalmazását forgatható orrtoronyba szerelt szenzorcsoport segíti, amely infravörös és termovíziós éjjellátó, lézeres célmegjelölő és TV-kamera funkciót tartalmaz. A késői változatú AH–64D modelleken igen fejlett "Longbow" radarberendezés található a rotortengely tetejére erősítve, amely légi és földi célok felderítését biztosítja 270 fokban, (kivéve a gép farka felé), automatikus célfelismerés és célkijelölés mellett.

Az Apache védelmét a géptörzs kevlár bélése és műanyaghabba ágyazott kerámiarészecskékből álló könnyűsúlyú blokkok biztosítják, a kétfős személyzetet golyóálló "Lexan" polikarbonát kabintető védi. Az öntömítő gumi üzemanyagtartályok és titán rotorlapátok ellenállnak a 23mm-es légvédelmi gépágyú egyes találatainak. A főbb rendszerek, hajtómű, kormányvezérlés megkettőzése találat esetén is lehetővé teszi a továbbrepülést, a gépészeti elemek a kenőanyag elvesztése esetén még 30 percig üzemelnek, elég időt biztosítva a hazatérésre.

Hadszíntéri alkalmazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első öbölháborúban az Apache rendkívül sikeresen szerepelt a szövetséges áttörés kezdeti kikényszerítésében, iraki tankok és lokátorállomások tucatjait semmisítették meg, ezért mind az USA, mind szövetségesei folyamatosan jelentős számban rendszeresítették, gyártása jelenleg is folyik Forth Worth-ben. A szomáliai események és a második iraki háború során azonban bebizonyosodott a helikopterek sebezhetősége a kézifegyverekkel szemben, mint például az RPG–7-es. Szaddám Husszein milicistái két, Kalasnyikovok összefogott tüzével földre kényszerített Longbow Apache gépet zsákmányoltak, amelyeket később kamionra rakva parádéztattak. [1]

Összevetés más helikopterekkel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az amerikai katonai szakírók közül sokan előnyben részesítik az igen egyszerű szerkezetű és robusztus A-10 Warthog merevszárnyú csatarepülőgépet az Apache-al szemben, mivel jóval több fegyvert képes szállítani és titán páncélzata miatt a legnagyobb ellenséges tűzben is végre tudja hajtani feladatát. Az AH-64-es család tömegét tekintve valahol félúton helyezkedik el a relatíve könnyebb német-francia Tiger, az olasz A129-es, a dél-afrikai Rooivalk illetve az orosz Mi-24-es gépcsalád, a belőlük kifejlesztett Mi-35M, a Mi-28-as és a Ka-50/52-esek között. A tervezése során a manőverezőképességet és az igen nagy hatótávolságú rakétafegyverzetet, a csökkentett hátrasiklású, folyamatosan korrigált lőhelyzetű, űrméretéhez képest komoly javadalmazással bíró M230-as, 30mm-es Chain Gun gépágyút helyezték előbbrevalónak. A gépágyú célratartása komoly újítás volt a megjelenésekor, mivel azt az operátor-lövész a feje mozgatásával képes megtenni. Ehhez természetesen szükség volt a viszonylag kis tömegű fegyver megalkotásához is, mely így gyorsan a célra tartható. Az AH-64-es 1984-es rendszerbeállításáig egy elég rögös út vezetett, mivel a vietnami háború idején megjelent AH-1 Cobra, a US Army és a világ első kimondottan harci helikopternek tervezett gépe leváltását többször, csak sokadik nekifutásra sikerült megoldani. Ebben közrejátszott a támadóhelikopterekkel végrehajtandó harcászati eljárások újragondolása, illetve az időközben megjelent Mi-24-es is. Az AH-1-es fő előnye a szemből vett kis keresztmetszet és a nagy sebesség, mellyel a nagyszámú nem irányított rakétafegyverzet számára ideális repülőgépszerű rácsapások voltak a leghatékonyabbak. A US Army ezért a vietnami tapasztalatok alapján egy még gyorsabb, de az ekkor megjelent Mi-24-eshez hasonlóan még nagyobb tűzerejű gépet kívánt rendszerbe állítani. A tenderen a Lockheed AH-56 Cheyenne és a Sikorsky S-67 Blackhawk indult. Mind a két gépet a tandem kabinelrendezés, behúzható futómű, merev lapátbekötés, igen nagy vízszintes sebesség és a komplex, nagy tűzerejű fegyverzet jellemezte. A Cheyenne további érdekessége volt a kiegészítő tolólégcsavar, továbbá az elöl helyet foglaló operátor körbeforgatható ülése, mellyel a fegyvertoronnyal együtt tudott forogni. A tender követelményeinek mind a két gép megfelelt volna, de a konstrukciók igen drágának és túl bonyolultnak bizonyultak, így győztes hírdetése helyett törölték a tendert. További érdekesség még, hogy a Cobra gépeket anno kifejlesztő Bell is elkészítette King Cobra koncepcióját, de végül ez se felelt meg az elvárásoknak. Ezután az Army újraértelmezte a támadóhelikopterekkel szembeni elvárásait és a legfőbb költségnövelő jellemzőt, a nagy sebességet a manőverezőképességre cserélte azok után, hogy kiderült, egy fegyveres konfliktusban a rettegett szovjet Mi-24-essel a levegőben viszonylag kevés az esély az összetalálkozásra, de ha mégis megtörténik, a manőverezőképesség és a beépített fegyverzet nagyfokú tűzmanőverezése kellő fölényt biztosít.

A nagy konkurensnek tartott Mi-28-as első nyugati észlelése a nyolcvanas évek első felében sejtetni engedte, hogy a szovjetek a NATO-ban csak Havoc kódnévvel illetett gépe az Apache egyfajta keleti másolata. Az 1989-es Le Bourget-i bemutató, majd az azt követő majd két évtized alatt azonban kiderült, a Mi-28-as gyökeresen eltér az AH-64-esektől, mind konstrukcióban, mind pedig bevetési filozófiában. A Mi-28-as tervezése során az afganisztáni háború tapasztalatait voltak kénytelenek figyelembe venni, így egyfelől náluk is csak sokadik nekifutásra született meg a dizájn, másfelől figyelembe kellett venni a nagyszámú, de primitív csöves földi tűzfegyver egyidejű támadásának kivédése mellett az amerikai Stinger rakéták elleni védelmet is. Ennek okán a Mi-28-as lett a világ legjobban páncélozott helikoptere, ami miatt tömege jelentősen meghaladja az AH-64-esét. A gép teljesítmény-tömeg aránya jóval kedvezőbb, mint a vele szinte azonos Mi-24-esé, a kormányozhatósága, repülés jellemzői sokkal jobbak, de az Apache ezen a téren előnyt élvez. A Mi-28-as 2A42-es gépágyújának lőszerjavadalmazása mintegy ötöde csupán az M230-asénak, de a lőszer teljesítménye nagyobb, a gépágyú pedig egyidejűleg kétoldali hevederezésű, így a személyzetnek egy gombnyomással lehet a páncéltörő és a repeszromboló lőszertípus között a repülés közben váltania, céljellegtől függően. Az ágyú, mely a BMP-2-es lövészpáncéloson jelent meg először lényegesen laposabb röppályájú tűzre képes, mint az M230-as. Az amerikai ágyú ezzel szemben nagyobb lőszer javadalmazással és multifunkciós harcirésszel rendelkező lövedékeket tüzel, folyamatos helyesbítéssel.


Az Apache kétségtelen hátrányai közé sorolható a repülőszemélyzet magas kiképzési és gyakorlási igénye, mivel a fejlett gép fedélzeti rendszerei igen sok információt továbbítanak a pilóták számára, akik emiatt nagy pszichikai terhelés alatt dolgoznak – különösen éjszakai repüléskor, amikor fél szemüket a sisakkijelző reflexüvege takarja. A terror elleni háború korai szakaszában az afganisztáni hadszíntéren leszállás közben bekövetkezett két halálos Apache-balesetet az elégtelen begyakorlottságnak tulajdonították.

Ennek ellenére az Apache gépek igen fontosak például a nagy CH–47 Chinook és UH–60 Black Hawk katonai szállítóhelikopterek kísérésében és vállról indítható légvédelmi rakétákkal szembeni védelmében, illetve a lázadó iraki területek feletti folyamatos légi járőrözésben, precíziós támadásban. Hatékonyan képesek támogatni a különleges erők MH–53 Pave Low szállító helikopterekkel végrehajtott mélységi rajtaütéseit, illetve kiemelten fontos kisméretű célok megsemmisítését.

Jól kiképzett, rendszeres szimulátoros és légi gyakorlásban részt vevő személyzetek rendkívüli manőverekre képesek az Apache-csal, amely műrepülhető, bukfenc és orsózás végezhető vele. Nagyerejű hajtóművei miatt szinte korlátlanul képes lebegésből dinamikus manőverbe kezdeni, illetve magashegyi terepen is komoly fegyverterheléssel bevethető, ami kiemelt fontosságú volt az afgán tálibok elleni hadműveletek idején.

Hadrendbe állítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kilencvenes évek óta mintegy tíz ország haderejében áll szolgálatban, többek között Nagy-Britannia, Hollandia, Görögország, Szaúd-Arábia, Izrael, Japán, Egyiptom, Kuvait, az Egyesült Arab Emirátusok, Szingapúr, valamint megrendelte Jordánia, Dél-Korea és Bahrein is.

Hollandia 29 db Block I kiépítettségű AH–64D-t üzemeltet. 2009 augusztusában jelentették be, hogy 181 millió USD-s szerződést készítenek elő a gépek Block II felszereltségűvé történő modernizálásukról.[1]

Magyarország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A radarral felszerelt, korszerű AH-64D Longbow Apache típus hat alig használt példányát 2006-ban a létszámcsökkentést végrehajtó holland légierő felajánlotta Magyarország számára, azonban pénzszűke és az üzemeltetési feltételek hiánya miatt vásárlásra nem került sor.

Érdekesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Columbia űrrepülőgép katasztrófáját egy amerikai hadgyakorlaton részt vevő dán Apache helikopter FLIR infra-optikai célzórendszere is megörökítette, a felvételek jelentős segítséget nyújtottak a baleset vizsgálatában.[2]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz AH–64 Apache témájú médiaállományokat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Dutch Upgrading Their AH-64Ds. Defense Industry Dialy, 2009. augusztus 14. (Hozzáférés: 2014. június 28.)
  2. Képi felvétel