A. J. Christian

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A. J. Christian (AJC) (Budapest, 1975. július 1.[1]) magyar származású író, szabad előadó. Saját véleménye szerint, amivel az ő könyvei foglalkoznak, az lélekgyógyászat, mások szerint a new age kategóriájába sorolandók.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Élete

[szerkesztés] A hivatalos

2003 tavaszán egy olyan létezőt ismerhetett meg a világ, aki nem tartja tanítónak magát, egyszerűen csak a létével mutat utat. A. J. Christian 1975. július 1-jén született. Az átlagnál érzékenyebb kisfiút a körülötte élő felnőttek zseninek tartották, ám saját szavaival élve: "- A környezetem véleménye ellenére átlagos kiskölyök voltam - bár igaz, óvodában a hátam mögött raktam ki a Rubik-kockát…"

Ennek ellenére szülei nem zárták egyetlen zseniképző intézet falai közé sem, sőt a lehetőségekhez képest szabad életet biztosítottak neki: a gyermek Christian sokat sétált egyedül, sokat tudta szemlélni a világot s önmagát. Talán ennek is köszönhető, hogy 10 évesen fokozatosan megváltozott, azaz ahogy ő fogalmazott: "- Szép lassan öntudatra ébredtem. Ezt ne úgy képzeld el, hogy egyetlen pillanat alatt megvilágosodtam, aztán már mindent tudtam. Óh, dehogy is! Fokozatosan, apránként láttam meg egyre többet s többet a világból, ráadásul képes voltam arra - ez talán a "szerencse" legnagyobb adománya -, hogy mindig túllépjek a korábban felállított teóriáimon, elképzeléseimen. Hamarosan rájöttem, hogy az emberiség által oly soká keresett tökéletesség nem más, mint az örök változás képessége…"

Christian különleges tudása ellenére a hétköznapi gyerekek életét élte, de nem tudta megtagadni képességeit: tizenöt esztendősen már belső energiára épülő harcművészetet és szellemiséget tanultak tőle az emberek. A tanítás hatására elfordult a világtól, olyannyira, hogy még nem volt húszesztendős, mikor egyik nap egy hátizsákkal elindult otthonról, s csak hét hónap elteltével tért haza. A remeteségből megváltozva jött vissza: "- Tudod, ott voltam az erdőben: körülöttem csodálatos fák, ha jobbra néztem, hegyek, ha balra őzek… S egyszer csak rájöttem, hogy itt nem én leszek békés, hanem egyszerűen rám telepszik a béke! Rájöttem, hogy ez a nyugalom, ez a fajta teljesség érzés nem én vagyok, hanem egyszerűen csak hagyom, hogy a környezetem rám telepedjen. Tudod, nem nehéz a lombok alatt békésnek lenni, de próbáld csak meg a 35 fokos kánikulában, a tömött déli buszon… Hirtelen rádöbbentem, hogy a remeteség nem a végső igazság, csak egy lépés, és semmi más; rádöbbentem , hogy a világot csak távolból szemlélni nem ér semmit. A lényeg az Életben van: ha elvonulsz az élettől, egyszerűen elmenekülsz magadtól, Istentől, Mindentől."

Miután visszatért, egyre több tudást kereső találta meg: Christiant rengeteg egyén s baráti társaság hívta kisebb-nagyobb beszélgetésre. A materiális világgal s a pénzzel nem foglalkozott, csak annyit keresett, ami az albérletére elég volt: gyakran megesett, hogy egyetlen nadrágban s cipőben járt évekig. Ám e közben is mindenféle nemű és nemzetiségű ember tanult tőle - ekkor zajlottak a "Mit keresett ISTEN a nappalimban?" címet viselő könyv eseményei is. Ám egyszer csak rádöbbent, hogy nem fordíthat hátat az anyagi világnak… "Természetesen én is beleestem abba a csapdába, hogy egy "szent" embernek szegénynek kell lennie, és semmihez sem érhet, ami modern, semmihez sem, ami több a szeretet hirdetésénél és a szamáron való lovaglásnál."

Christian ekkor tudatosan és a lehető legteljesebben élte az életet, az anyagi világ minden örömét s bánatát megtapasztalta. Belevetette magát az emberi létezésbe, és a legkülönfélébb munkák sorozatát végezte, minden társadalmi elvárásra való tekintet nélkül: volt portás, testőr, újságíró, kutató, közalkalmazott… Minden elvállalt, ami csak érdekelte, de mindent csak addig csinált, míg érdekelte. S noha a saját bevallása szerint jól érezte magát a hétköznapok mindennapjaiban, mióta a "Mit keresett ISTEN a nappalimban?" megjelent - amelyet nem ő, hanem egy barátja adatott ki - megszűntek számára az átlagos mindennapok: hétről hétre előadásokat, különféle foglalkozásokat tart, amelyeken minden kereső embert kortól, nemtől függetlenül befogad - s tanítások nélkül, lényével segít bennünket abban, hogy megtalálhassuk önmagunk."[2]

[szerkesztés] Munkássága

A. J. Christian (szül.: Hrubos Krisztián[3]) életéről nagyon keveset tudunk, az információk nagy része ellentmondásos. Azok akik ismerik, általánosságban két csoportba oszthatók: megvetik őt és mindenkit, aki olvassa/hallgatja őt, a másik csoport, aki felnéz rá, és tanulni szeretne tőle. Hogy mit, az kérdés még talán előttük is, főleg, hogy Christian minden lehetséges fórumon kijelenti, hogy ő nem tanító, és esze ágában sincs senkit tanítani.[forrás?]

Életéről és "tanításairól" nagyon sok fórumon folynak viták (csak a példák kedvéért: index.hu, Nők Lapja Café), főként a két tábor ütközteti véleményeit. Mindezek AJC-t egyáltalán nem érdeklik[4], ezektől függetlenül éli életét, és heti rendszerességgel tart különféle előadásokat. A nyári szünet kivételével (amikor táborokat szervez) általában kéthetente van nyilvános előadás, vele váltott héten pedig Csend-gyakorlat.

Annak ellenére, hogy saját bevallása szerint nem tanít, tart kurzusokat, melyen a TALEN mélyebb használatáról és a könyveiben lépten-nyomon felbukkanó Tudatos Figyelemről van szó. Mellesleg a Figyelem az, melyet Christian minden előadásán megemlít, mindent erre vezet vissza.

Sokan felróják neki, hogy tudását csak összelopkodta nagy nevektől, úgymint Oshótól, Szepes Máriától, Müller Pétertől, és a régi nagyoktól: Buddha, Jézus, Mohamed, Krisna, Lao Ce, stb. Való igaz, hogy mondanivalója sok helyen hasonlít az említettekéhez, mégsem egyezik azokkal teljes mértékben. Ilyen témában (ezotéria, spiritualizmus) manapság, ugyanúgy, mint a zenében, szinte lehetetlen teljesen újat alkotni, teljesen újat mondani. Christian amúgy sem mondja ezo-gurunak magát. Amikor hitére terelődik a szó, kiderül, hogy nem keresztelték meg, nem tagja semmilyen vallásközösségnek, szektának; viszont egyiket sem ítéli el, helyezi a másik fölé vagy alá.[1] Kijelentései ellenére sokan tartják egyház- és vallásellenesnek.[forrás?]

A legfontosabbnak az emberi szabad gondolkodást tartja. A mindentől szabad gondolkodás: társadalomtól, neveléstől, családtól, gondolatoktól, érzelmektől. Azt mondja találjuk meg a saját életünket és ne másoktól próbáljuk megtanulni, erre is jó eszköznek tartja a Tudatos Figyelmet. Nagyon sokan vádolják éppen ezek miatt szabadossággal, erkölcsi bomlasztással, társadalomrombolással, sőt egyesek még fiatalkorúak gondolatvilágának mérgezésével is.[forrás?]

Könyveiben az alábbi fogalmak kapják a főszerepet: Figyelem, Tudatosság, Boldogság, Teljesség, Egység, stb.

[szerkesztés] Művei

[szerkesztés] "ISTENes" könyvek

[szerkesztés] A Teljesség-ciklus

[szerkesztés] Nemiség könyvek

[szerkesztés] Egyéb könyvek

[szerkesztés] CD-k

[szerkesztés] Egyéb

  • részt vett a Mesterkurzus-on (ő itt), több előadást is tartott
  • első könyvének megjelenése előtt tartott kisebb lélekszámú előadásokat, valamint a "nagy" kurzusok elkezdéséig szintén kisebb létszámú kurzusokat

[szerkesztés] Lábjegyzetek

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Névterek

Változók
Műveletek
Navigáció
Részvétel
Nyomtatás/exportálás
Eszközök