9676 Eijkman
| 9676 Eijkman | |
| Felfedezése | |
| Felfedező | Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld, Tom Gehrels[1] |
| Felfedezés ideje | 1960. szeptember 24.[1] |
| Felfedezés helye | Palomar |
| Névadó | Christiaan Eijkman |
| Alternatív név | 2023 P-L, 1987 SL12 |
| Pályaadatok | |
| Epocha | 2010. július 23. (2455400,5 JD) |
| Aphélium távolsága | 536 388 790 km (3,586 CsE)[1] |
| Perihélium távolsága | 384 486 693 km (2,57 CsE)[1] |
| Fél nagytengely | 460 437 742 km (3,078 CsE)[1] |
| Pálya excentricitása | 0,165[1] |
| Orbitális periódus | 1972,271 nap 5,4 év[1] |
| Közepes anomália | 107,991°[1] |
| Inklináció | 0,615°[1] |
| Felszálló csomó hossza | 322,356°[1] |
| Perihélium szöge | 357,222°[1] |
| Központi égitest | Nap |
| Fizikai tulajdonságok | |
| Átlagos átmérő | 9,961 km |
| Albedó | 0,071 |
| Abszolút fényesség | 13,5[1] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A 9676 Eijkman (ideiglenes jelöléssel 2023 P-L) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1960. szeptember 24-én.
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
 |
| ||||
 | |
| Égitestek | |
| Égitesttípusok | |
| Apró testek | |
| Feltételezett bolygók | |
| Rekordok | |
Lásd még: égitestek, a Naprendszer égitestjeinek listája | |
