557-es konstantinápolyi földrengés
| 557-es konstantinápolyi földrengés | |
| Dátum | 557. december 14. |
| Intenzitás | X |
| Érintett országok | Bizánci Birodalom |
| Károk, áldozatok | a halottak és sebesültek száma ismeretlen, de jelentős; Konstantinápoly épületeinek nagy része elpusztult, falai jelentős károkat szenvedtek |
| Az epicentrum elhelyezkedése | |
 557-es konstantinápolyi földrengés
Pozíció Törökország térképén
| |
 é. sz. 41° 01′ 48″, k. h. 28° 57′ 00″Koordináták: é. sz. 41° 01′ 48″, k. h. 28° 57′ 00″ | |
Az 557-es konstantinápolyi földrengés a december 14-ére virradó éjszaka sújtott le a Bizánci Birodalom fővárosára. Korabeli történetírók tanúsága szerint a katasztrófa nagyszámú áldozatot követelt, a város épületeinek jó része elpusztult, falai súlyos károkat szenvedtek. Fél évvel később a Hagia Szophia székesegyház meggyengült kupolája összeomlott, 559-ben pedig a támadó hunoknak sikerült a fal még ki nem javított szakaszain át betörniük a városba.
Modern becslések szerint a földrengés energia-magnitúdója 6,4 Me körül, epicentruma az é. sz. 41° 01′ 48″, k. h. 28° 57′ 00″ koordinátáknál lehetett.[1]
Előzmények[szerkesztés]
A Boszporusz és környéke szeizmikusan aktív terület. I. Justinianus uralkodásának idejéből (527-565) számos földrengésről maradtak fenn feljegyzések. 533 novemberében a megriadt tömeg Constantinus fórumán keresett menedéket, ez a rengés azonban nem követelt áldozatokat. Az 540-550-es években rendszeresen észleltek kisebb földmozgásokat (540–541, 545, 547, 551 és 554–555).[2]
Az 557. évben Konstantinápolyt április 16-án és október 19-én érte két kisebb, komoly károkat nem okozó földrengés.[3]
A földrengés[szerkesztés]
A földrengés lefolyását Agathiasz és Malalasz János történetírók és a szerzetes és krónikás Hitvalló Theophanész írásaiból ismerjük.[4]
Konstantinápoly szokatlanul kemény fagytól szenvedő lakosai az év ezen szakában a téli napfordulóra való várakozást megkönnyítő brumalia ünnepségeivel voltak elfoglalva.[5] Az első rengéseket a december 14-ére virradó éjszaka, éjfél körül lehetett érezni. A már alvó lakosok felébredtek, a mozogni kezdő épületekből „sikoltást és jajgatást lehetett hallani”. A rengések következő hullámát a földből előtörő mennydörgésszerű hangok kísérték. A levegőt ismeretlen helyről származó, homályos fényt árasztó pára töltötte meg.[6]
A pánikba esett lakosok elhagyták házaikat, az utcákon és a sikátorokban gyülekeztek. Agathiasz megjegyzi, hogy a városban vajmi kevés „nyílt, akadályoktól teljesen mentes tér” található, így az emberek a szabad ég alatt sem voltak biztonságban a lehulló kőtörmeléktől. A menekülők szenvedéseit fagy és havas eső tetézte. Sokan a templomokban kerestek menedéket.[7]
A zűrzavarban alacsony származásúak és nemesek, férfiak és nők – a társadalom mindennapi életében szigorúan elkülönített csoportok vegyültek el egymással. A társadalmi rangok és a velük járó kiváltságok egy időre megszűntek létezni; az életüket féltő rabszolgák semmibe vették uraik parancsait.[8]
Az áldozatok között azonban mégiscsak megmaradtak a társadalmi különbségek: Agathiasznak a „nagyszámú közember” mellett csak egyetlen nemes, Anatolius curator[9] haláláról van tudomása.[10] Az igazságtalannak tartott tisztviselő elveszését kortársai isteni büntetésnek vélték, a történész azonban nem osztja a véleményüket, mivel „sok hozzá hasonló és még nála rosszabbak is sértetlenül megmenekültek”.[11][12]
Hajnalra a rengések abbamaradtak. A túlélők hozzátartozóikat, barátaikat kutatták az utcákon, „csókolóztak és ölelkeztek, az öröm és meglepetés könnyeit hullatták”.[13]
Károk[szerkesztés]
Agathiasz szerint a földrengés a legnagyobb pusztítást a kikötő közelében lévő Rhegium kerületben végezte, de a város más részein is számos ház dőlt össze vagy szenvedett komoly károkat. A korábban sosem látott erősségű és hosszúságú földmozgás kis híján egész Konstantinápolyt „a földdel tette egyenlővé”.[14]
A Hagia Szophia székesegyház kupolája veszélyesen meggyengült, és 558 májusában végül össze is omlott. Több más templomban is károk keletkeztek. A városfalakat a földrengés olyan rossz állapotban hagyta, hogy az 559 elején támadó hun csapatoknak a ledőlt és újjá még nem épített szakaszokon sikerült betörniük a városba.[15]
A földrengés után[szerkesztés]
I. Justinianus a gyász jeleként negyven napig nem viselte a koronáját. Agathiasz beszámol róla, hogy a földrengés után a gazdagok bőkezűbben adakoztak, a kétkedők szorgalmasabban imádkoztak, a rossz életűek pedig igyekeztek erkölcsösebbé válni, de azt is megjegyzi, hogy e változások nem tartottak sokáig. Konstantinápoly lakosai a katasztrófára minden évben könyörgő szertartás keretében emlékeztek.[16]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ CFTI 4 Med
- ↑ Maas 2005 70–71. o.
- ↑ Maas 2005 70–71. o.
- ↑ Martindale, Jones & Morris 1992 72. o.
- ↑ Agathiasz 137-139. o.
- ↑ Agathiasz 137-139. o.
- ↑ Agathiasz 137-139. o.
- ↑ Agathiasz 137-139. o.
- ↑ Curator domus diviniae: a császári család magánvagyonával foglalkozó hivatalnok.
- ↑ Agathiasz 137-139. o.
- ↑ Martindale, Jones & Morris 1992 72. o.
- ↑ Bury 1889 474. o.
- ↑ Agathiasz 137-139. o.
- ↑ Agathiasz 137-139. o.
- ↑ Maas 2005 70-71. o.
- ↑ Maas 2005 70-71. o.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 557 Constantinople earthquake című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- ↑ Agathiasz: Agathiasz. The Histories, ford. Joseph D. Frendo (angol nyelven), Walter de Gruyter (1975). ISBN 9783110033571
- ↑ Bury 1889: Bury, John Bagnell. History of the Later Roman Empire from Arcadius to Irene, Volume 1 (angol nyelven). New York: Cosimo [1889] (2008). ISBN 9781605204048
- ↑ CFTI 4 Med: Guidoboni, E.; Ferrari G., Mariotti D., Comastri A., Tarabusi G. & Valensise G.: Archivált másolat. CFTI 4 Med. An Advanced Laboratory of Historical Seismology. [2011. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ Maas 2005: Maas, Michael. The Cambridge companion to the Age of Justinian (angol nyelven). Cambridge: Cambridge University Press (2005). ISBN 9780521817462
- ↑ Martindale, Jones & Morris 1992: Martindale, John R., Jones, A. H. M. & Morris, John. The Prosopography of the Later Roman Empire, Volume III: AD 527–641 (angol nyelven). Cambridge: Cambridge University Press (1992). ISBN 9780521201608
