557-es konstantinápolyi földrengés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
557-es konstantinápolyi földrengés
Dátum 557. december 14.
Intenzitás X
Érintett országok Bizánci Birodalom
Károk, áldozatok a halottak és sebesültek száma ismeretlen, de jelentős; Konstantinápoly épületeinek nagy része elpusztult, falai jelentős károkat szenvedtek
Az epicentrum elhelyezkedése
557-es konstantinápolyi földrengés (Törökország)
557-es konstantinápolyi földrengés
557-es konstantinápolyi földrengés
Pozíció Törökország térképén
é. sz. 41° 01′ 48″, k. h. 28° 57′ 00″Koordináták: é. sz. 41° 01′ 48″, k. h. 28° 57′ 00″

Az 557-es konstantinápolyi földrengés a december 14-ére virradó éjszaka sújtott le a Bizánci Birodalom fővárosára. Korabeli történetírók tanúsága szerint a katasztrófa nagyszámú áldozatot követelt, a város épületeinek jó része elpusztult, falai súlyos károkat szenvedtek. Fél évvel később a Hagia Szophia székesegyház meggyengült kupolája összeomlott, 559-ben pedig a támadó hunoknak sikerült a fal még ki nem javított szakaszain át betörniük a városba.

Modern becslések szerint a földrengés energia-magnitúdója 6,4 Me körül, epicentruma az é. sz. 41° 01′ 48″, k. h. 28° 57′ 00″ koordinátáknál lehetett.[1]

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Boszporusz és környéke szeizmikusan aktív terület. I. Justinianus uralkodásának idejéből (527-565) számos földrengésről maradtak fenn feljegyzések. 533 novemberében a megriadt tömeg Constantinus fórumán keresett menedéket, ez a rengés azonban nem követelt áldozatokat. Az 540-550-es években rendszeresen észleltek kisebb földmozgásokat (540–541, 545, 547, 551 és 554–555).[2]

Az 557. évben Konstantinápolyt április 16-án és október 19-én érte két kisebb, komoly károkat nem okozó földrengés.[3]

A földrengés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A földrengés lefolyását Agathiasz és Malalasz János történetírók és a szerzetes és krónikás Hitvalló Theophanész írásaiból ismerjük.[4]

Konstantinápoly szokatlanul kemény fagytól szenvedó lakosai az év ezen szakában a téli napfordulóra való várakozást megkönnyítő brumalia ünnepségeivel voltak elfoglalva.[5] Az első rengéseket a december 14-ére virradó éjszaka, éjfél körül lehetett érezni. A már alvó lakosok felébredtek, a mozogni kezdő épületekbből „sikoltást és jajgatást lehetett hallani”. A rengések következő hullámát a földből előtörő mennydörgésszerű hangok kísérték. A levegőt ismeretlen helyről származó, homályos fényt árasztó pára töltötte meg.[6]

A pánikba esett lakosok elhagyták házaikat, az utcákon és a sikátorokban gyülekeztek. Agathiasz megjegyzi, hogy a városban vajmi kevés „nyílt, akadályoktól teljesen mentes tér” található, így az emberek a szabad ég alatt sem voltak biztonságban a lehulló kőtörmeléktől. A menekülők szenvedéseit fagy és havas eső tetézte. Sokan a templomokban kerestek menedéket.[7]

A zűrzavarban alacsony származásúak és nemesek, férfiak és nők – a társadalom mindennapi életében szigorúan elkülönített csoportok vegyültek el egymással. A társadalmi rangok és a velük járó kiváltságok egy időre megszűntek létezni; az életüket féltő rabszolgák semmibe vették uraik parancsait.[8]

Az áldozatok között azonban mégiscsak megmaradtak a tásadalmi különbségek: Agathiasznak a „nagyszámú közember” mellett csak egyetlen nemes, Anatolius curator[9] haláláról van tudomása.[10] Az igazságtalannak tartott tisztviselő elveszését kortársai isteni büntetésnek vélték, a történész azonban nem osztja a véleményüket, mivel „sok hozzá hasonló és még nála rosszabbak is sértetlenül megmenekültek”.[11][12]

Hajnalra a rengések abbamaradtak. A túlélők hozzátartozóikat, barátaikat kutatták az utcákon, „csókolóztak és ölelkeztek, az öröm és meglepetés könnyeit hullatták”.[13]

Károk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Agathiasz szerint a földrengés a legnagyobb pusztítást a kikötő közelében lévő Rhegium kerületben végezte, de a város más részein is számos ház dőlt össze vagy szenvedett komoly károkat. A korábban sosem látott erősségű és hosszúságú földmozgás kis híján egész Konstantinápolyt „a földdel tette egyenlővé”.[14]

A Hagia Szophia székesegyház kupolája veszélyesen meggyengült, és 558 májusában végül össze is omlott. Több más templomban is károk keletkeztek. A városfalakat a földrengés olyan rossz állapotban hagyta, hogy az 559 elején támadó hun csapatoknak a ledőlt és újjá még nem épített szakaszokon sikerült betörniük a városba.[15]

A földrengés után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. Justinianus a gyász jeleként negyven napig nem viselte a koronáját. Agathiasz beszámol róla, hogy a földrengés után a gazdagok bőkezűbben adakoztak, a kétkedők szorgalmasabban imádkoztak, a rossz életűek pedig igyekeztek erkölcsösebbé válni, de azt is megjegyzi, hogy e változások nem tartottak sokáig. Konstantinápoly lakosai a katasztrófára minden évben könyörgő szertartás keretében emlékeztek.[16]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. CFTI 4 Med
  2. Maas 2005 70–71. o.
  3. Maas 2005 70–71. o.
  4. Martindale, Jones & Morris 1992 72. o.
  5. Agathiasz 137-139. o.
  6. Agathiasz 137-139. o.
  7. Agathiasz 137-139. o.
  8. Agathiasz 137-139. o.
  9. Curator domus diviniae: a császári család magánvagyonával foglalkozó hivatalnok.
  10. Agathiasz 137-139. o.
  11. Martindale, Jones & Morris 1992 72. o.
  12. Bury 1889 474. o.
  13. Agathiasz 137-139. o.
  14. Agathiasz 137-139. o.
  15. Maas 2005 70-71. o.
  16. Maas 2005 70-71. o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Agathiasz: Agathiasz. The Histories, ford. Joseph D. Frendo (angol nyelven), Walter de Gruyter. ISBN 9783110033571 (1975) 
  • Bury 1889: Bury, John Bagnell. History of the Later Roman Empire from Arcadius to Irene, Volume 1 (angol nyelven). New York: Cosimo. ISBN 9781605204048 [1889] (2008) 
  • CFTI 4 Med: Guidoboni, E.; Ferrari G., Mariotti D., Comastri A., Tarabusi G. & Valensise G.: . CFTI 4 Med. An Advanced Laboratory of Historical Seismology
  • Maas 2005: Maas, Michael. The Cambridge companion to the Age of Justinian (angol nyelven). Cambridge: Cambridge University Press. ISBN 9780521817462 (2005) 
  • Martindale, Jones & Morris 1992: Martindale, John R., Jones, A. H. M. & Morris, John. The Prosopography of the Later Roman Empire, Volume III: AD 527–641 (angol nyelven). Cambridge: Cambridge University Press. ISBN 9780521201608 (1992)