48-as Alkotmánypárt
| 48-as Alkotmánypárt | |
| Adatok | |
| Elnök | Wekerle Sándor |
| Utolsó vezető | Wekerle Sándor |
| Alapítva | 1918. január 25. |
| Feloszlatva | 1918. november 7. |
| Elődpárt | Keresztényszociális Néppárt, Alkotmánypárt, Egyesült Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt és Nemzeti Munkapárt |
| Ideológia | „67-es” (kiegyezés párti) tradicionális konzervativizmus |
| Politikai elhelyezkedés | jobboldal |
| Parlamenti jelenlét | 1918 |
A 48-as Alkotmánypárt egy rövid életű választási párt volt Magyarországon 1918-ban.
Története[szerkesztés]
Wekerle Sándor hozta létre harmadik miniszterelnöki kinevezése után, hogy egy stabil kormánypártot alakítson az elvesztett első világháború utáni zűrzavarban egy a háború miatt addig halasztgatott választásokra.
Tradicionális konzervatív értékrendszer alapján építette fel pártját, amibe mind a „67-esek” (azaz kiegyezés-párti), mind a „48-asok” (azaz a kiegyezés ellenzői, elvetői) különböző, de egymással összeegyeztethető célkitűzéseit is átvette (pl. általános választójog bevezetése, német helyett magyar, mint vezényleti nyelv a hadseregben, stb.), ugyanakkor viszont udvarhű is maradt. Hivatalosan 1918. január 25-én alakult a Keresztényszociális Néppárt, az Országos Alkotmánypárt egy része és az Egyesült Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt egyesüléséből.
A kormányzó Nemzeti Munkapárt nem csatlakozott a kezdeményezéshez, így az gyakorlatilag csak az ellenzéki pártok többségét foglalta magába. A helyzeten végül az őszirózsás forradalom győzelme, illetve Tisza István meggyilkolása változtatott, ezt követően október 31-én a Munkapárt is beolvadt a 48-as Alkotmánypártba, de már túl későn; alig egy héttel később, november 7-én a párt az új Károlyi-kabinet köztársasági törekvései miatt feloszlott, a zavaros politikai helyzetben pedig a Wekerle által remélt választás is elmaradt.
Források[szerkesztés]
- 48-as Alkotmánypárt a Katolikus lexikonban
