44 Nysa
| Felfedezése | |
|---|---|
| Felfedező: | Hermann Mayer Salomon Goldschmidt[1] |
| Felfedezés ideje: | 1857. május 27.[1] |
| Felfedezés helye: | Párizs |
| Pályaadatok | |
| Epocha: 2009. június 18. (2455000,5 JD) |
|
| Aphélium távolsága: | 416 321 746 km (2,783 CsE)[1] |
| Perihélium távolsága: | 309 355 978 km (2,068 CsE)[1] |
| Fél nagytengely: | 362 838 862 km (2,425 CsE)[1] |
| Pálya excentricitása: | 0,147[1] |
| Orbitális periódus: | 1379,688 nap 3,78 év[1] |
| Közepes anomália: | 222,527°[1] |
| Inklináció: | 3,706°[1] |
| Felszálló csomó hossza: | 131,576°[1] |
| Perihélium szöge: | 343,031°[1] |
| Fizikai tulajdonságok | |
| Átlagos átmérő: | 70,64 km[1] |
| Tömeg: | 3,7×1017 kg |
| Átlagos sűrűség: | 2,0 g/cm³ |
| Felszíni gravitáció: | 0,0197 m/s² |
| Szökési sebesség: | 0,0373 km/s |
| Forgási periódus: | 6,422 h[1] |
| Albedó: | 0,546[1] |
| Színkép típusa: | E[2] |
| Abszolút fényesség: | 7,03[1] |
A 44 Nysa egy igen jó fényvisszaverő képességű kisbolygó a kisbolygóövben. Egy kisbolygócsaládnak is névadója. Színképe alapján az E-típusú aszteroidák közé tartozik.
Tartalomjegyzék |
Fölfedezése, fizikai tulajdonságai [szerkesztés]
A Nysát H. M. S. Goldschmidt fedezte fel 1857. május 27-én. Nevét a görög mitológiából kapta, Nysa mesés vidékéről.
2002-ben a finn Mikko Kaasalainen és munkatársai 63 fénygörbe fölhasználásával rekonstruálták a Nysa alakját. A fénygörbék az Uppsalai Kisbolygó-Fotometriai Katalógusban szerepeltek az elmúlt évtizedek méréseit összegyűjtve. A 44 Nysa alakja kúpos, amit úgy is lehet értelmezni, hogy kísérője van.
Színképi kapcsolata a 434 Hungaria kisbolygóval [szerkesztés]
Az E típusú színkép együtt jár a nagy fényvisszaverő képességgel a kisbolygók körében. Ezek a színképi tulajdonságok a meteoritok körében az enszatit kondritok és akondritok (aubrit) jellemzői is, ezért kapcsolat áll fenn ezek között a meteoritok és kisbolygók között is. Ebbe a csoportba tartozik a 434 Hungaria és a Földet is megközelítő (NEA) pályájú 3103 Eger kisbolygó is.
Az E(III) típusú színképű kisbolygók típusa a Nysáé [szerkesztés]
Amióta az E-típusú kisbolygókat három színképi alcsoportra osztották (Hungaria-szerűek - E(I) típus - Angelina-szerűek - E(II) típus, és Nysa-szerűek - E(III) típus), a Nysa kisbolygó fontosabb szerephez jutott.
A Nysa-Polana dinamikus család [szerkesztés]
Pályája szempontjából is egyedi és típusos. A Polana kisbolygóval együtt róluk nevezték el a Nysa-Polana dinamikus családot, amely a kisbolygó övben, a 2,4 - 2,5 CsE távolságban kering. A dinamikus család tagjainak színképe megoszlik az E és az F színképi típus között.
Irodalom [szerkesztés]
- Shepard, Michael K.; Kressler, Karelyn M.; Clark, Beth Ellen; Ockert-Bell, Maureen E.; Nolan, Michael C.; Howell, Ellen S.; Magri, Christopher; Giorgini, Jon D.; Benner, Lance A. M.; Ostro, Steven J. (2008): Radar observations of E-class Asteroids 44 Nysa and 434 Hungaria. Icarus, Volume 195, Issue 1, p. 220-225.
- Rivkin, A. S.; Howell, E. S. (2001): E-class Asteroids: Troilite, Hydrated Minerals, Both, or Neither? American Astronomical Society, DPS Meeting #33, #59.08; Bulletin of the American Astronomical Society, Vol. 33, p. 1150
- Zellner, B.; Leake, M.; Williams, J. G.; Morrison, D. (1977): The E asteroids and the origin of the enstatite achondrites. Geochimica et Cosmochimica Acta, vol. 41, Dec. 1977, p. 1759-1767.
- Zellner, B. (1975): 44 NYSA - an iron-depleted asteroid. Astrophysical Journal, vol. 198, May 15, 1975, p. 2, p. L45-L47.
Lásd még [szerkesztés]
Forrás [szerkesztés]
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- A Nysa és a Polana kisbolygók családja
- A Nysa és a Polana kisbolygócsaládról
- A 44 Nysa kisbolygó adatai
|
||||||||||||||
|
|||||
|
||||||||||||||||||||
