4-es típusú könnyű harckocsi
| 4-es típus | |
 | |
| 4-es típusú Ke-Nu | |
| Típus | könnyű harckocsi |
| Fejlesztő ország |  Japán Birodalom |
| Harctéri alkalmazás | |
| Gyártó | Mitsubishi Heavy Industries |
| Gyártási darabszám | 100 |
| Háborús részvétel | második világháború |
| Általános tulajdonságok | |
| Személyzet | 3 fő |
| Hosszúság | 4,30 m |
| Szélesség | 2 m |
| Magasság | 2 m |
| Tömeg | 8,4 tonna |
| Páncélzat és fegyverzet | |
| Páncélzat | 6-33 mm |
| Elsődleges fegyverzet | 57 mm-es 97-es típusú löveg |
| Másodlagos fegyverzet | 2 darab 7,7 mm-es 97-es típusú géppuska |
| Műszaki adatok | |
| Motor | hathengeres, léghűtéses Mitsubishi NVD 6120 dízelmotor |
| Teljesítmény | 240 lóerő |
| Felfüggesztés | spirális |
| Sebesség | 40 km/h |
| Hatótávolság | 240 km |
 A Wikimédia Commons tartalmaz 4-es típus témájú médiaállományokat. | |
A 4-es típusú (四式軽戦車 ケヌ; Hepburn: Yon-shiki keisensha Kenu; közismertebb nevén: Type 4 Ke-Nu) japán könnyű harckocsi. Ez a tank lényegében a 95-ös típusú Ha-Gó és a 97-es típusú Csi-Ha ötvözésének tekinthető. Kevés készült belőle, és harcban is csak korlátozottan vetették be.
Tervezés[szerkesztés]
Miután bebizonyosodott, hogy a Csi-Ha 57 mm-es lövege már a Halhin-goli csatában sem felelt meg teljesen az elvárásoknak, ezért terveztek a harckocsihoz egy új tornyot, amibe egy hatékonyabb nagy torkolati sebességű 47 mm-es löveget építettek be. Miután átálltak a SinHoTo Csi-Ha gyártására, sok régebbi 57 mm-es löveggel felszerelt torony maradt hátra. Később úgy döntöttek, hogy ezeket a tornyokat rászerelik az elavult 95-ös típus némileg átalakított páncéltestére. Ez lett a 4-es típusú Ke-Nu. A Ha-Góhoz képest a tűzereje megnövekedett, viszont a tömege megnőtt. Ez csökkentette a harckocsi sebességét, így csak 40 km/h-t tudott elérni, és a hatótávolsága is rosszabb lett. Valamint a Ha-Go egyik legnagyobb gyengeségét is örökölte: a vékony páncélzatot. A harckocsi páncélzata a torony elején volt a legerősebb, mindössze 33 mm. 1944-ben csupán 100 darab készült belőle. A tervek szerint a gyalogság támogatására osztották volna be, akárcsak a Ha-Gót.
Harci alkalmazása[szerkesztés]
Mivel 1944-ben gyártották, így már eleve túl későn készültek el ahhoz, hogy nagyobb harcokban részt vegyenek. Mivel a japánok tartottak egy esetleges szövetséges partraszállástól Japánban, ezért a legtöbbet a szigetek védelménél kívánták használni. 1945-ben néhány darab átkerült Koreába és Mandzsukuo-ba ahol harcoltak a betörő szovjet egységekkel. Az egyetlen megmaradt Ke-Nu ma Oroszországban a Kubinkai Harckocsi Múzeumban található.
Műszaki adatok[szerkesztés]
Tulajdonságok[szerkesztés]
- Személyzet: 3 fő
- Hossz: 4,30 m
- Szélesség: 2 m
- Magasság: 2 m
- Hasmagasság: 0,39 m
- Tömeg: 8,4 tonna
- Legyártott mennyiség: 100 darab
Fegyverzet[szerkesztés]
- Elsődleges fegyverzet: 57 mm-es 97-es típusú löveg
- Másodlagos fegyverzet: 2 darab 7,7 mm-es 97-es típusú géppuska
Páncélzat[szerkesztés]
- Frontpáncél: 12 mm/72-fok
- Oldalpáncél: 12 mm/90-fok
- Hátsó páncélzat: 6–12 mm/64-fok
- Torony eleje: 33 mm
- Torony oldala: 26 mm/11-fok
- Torony hátulja: 26 mm/11-fok
- Torony teteje: 16 mm
Mozgékonyság[szerkesztés]
- Motor: hathegneres, léghűtéses Mitsubishi NVD 6120 típusú 14300 cm³-es dízelmotor
- Teljesítmény: 120 lóerő
- Felfüggesztés: spirális
- Sebesség: 40 km/h
- Hatótávolság: 240 km
- Üzemanyag kapacitás: 164 liter
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Type_4_Ke-Nu című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
